Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-10 / 263. szám
U NÉPÚJSÁG 1985. november 10. Zaszlogyiijtolc A Népújság Galériában megrendezett kiállítás is bizonyítja; nem akármilyen zászlógyűjteménnyel rendelkeznek a bátaszékiek. No nem történelmi zászlók, letűnt korokat idéző lobogók tömegére kell gondolni, a falu életében változást hozó, a fejlődést jelző selymekről van szó. Olyan zászlókról, amit azért kaptak a bátaszékiek, mert tettekkel segítették a község fejlődését, társadalmi munkával bizonyították kötődésüket, ragaszkodásukat a szűkebb hazához, Bátaszékhez. — Csak az összehasonlítás kedvéért mondom, hogy míg 1979-ben négy és fél millió volt a nagyközségben végzett társadalmi munka, addig 1982-ben ez a szám huszonegymillió — mondja Bognár Jenő, a nagyközségi tanács elnöke. Tavaly a lakosság és az üzemek, szövetkezetek harminchárommillió forintnyi társadalmi munkával járultak hozzá a község fejlesztéséhez. Ez azt jelenti, hogy minden lakosra 3200 forint értékű társadalmi munka jut. — Ezeket a- szép eredményeket fejezik ki a zászlók, amiket a Hazafias Népfront Országos Tanácsa adományozott a társadalmi-munka- versenyben elért előkelő helyezésekért... — Igen, 1982-ben és 83- ban megkaptuk a zászlót és 1984-ben is elsők lettünk a megyei versenyben a nagyközségek között. Ennek jutalmául a három év alatt hatmillió forintot kaptunk pluszban a község fejlesztésére. — Hol, milyen beruházásokon végezték a legtöbb társadalmi munkát? A legjelentősebb a torna- csarnok építése volt, ahol az üzemek szocialista brigádjai, a szülői munkaközösségek szervezésében a szülők — volt akik hetekig — dolgoztak társadalmi munkában. A negyvenmilliós tornacsarnok költségének felét társadalmi munkával biztosítottuk. Ugyanígy nagy munkánk — nagyon sok társadalmi munkával — a várdombi iskola átépítése. Négy tantermet már átadtunk, szerelik a központi fűtést, készül a kétszáz adagos konyha. — Az eddigiekből egyértelműen kitűnik, hogy a bátaszékiek szívesen tesznek a településükért, mégis megkérdezem : a nagyközségi tanács elnöke szerint milyenek a bátaszékiek? — Nyíltszívűek, őszinték, szorgalmasak, ezt bizonyítják a helyi gazdálkodó egységek eredményei is, de az a tény is, hogy például az elmúlt két évben nyolc kilométer járda épült társadalmi munkában. Szólnunk kell arról, hogy a társközségekre is ez az aktivitás jellemző. Alsónyéken, századagos konyha épült az öregek napközijénél, Pörbölyön a művelődési ház bővítését végzik, mindkét helyen nagyon sok társadalmi munkával. — Ügy tűnik, gondtalan a tanácselnök élete... — Erről szó sincs. Gondunk például, hogy hiába készítettük el KÖvesd-pusz- tán a belterületi utakat, kész a buszforduló is, az autóbuszok továbbra sem járnak be, mert a puszta szélét jelző táblától a bonyhádi útig terjedő két kilométeres szakasz — ami a KM kezelésében van —, nem készült el. Lajvér-pusztán a közeljövőben kell elkészítenünk az utat, hogy a buszok bejárhassanak. Viszont a településfejlesztési hozzájárulással kapcsolatban nincsenek gondjaink. Tanácstagok jelzése szerint a lakosság döntő többsége megértette ennek szükségességét, egyetért céljainkkal — az új ravatalozó építésével, később pedig a korszerű, központi orvosi rendelő létrehozásával — és támogatja azt. Gáz van i Gáz van! — mondják a bátaszékiek, de ez egyáltalán nem gondot, problémát jelent, hanem örömöt, azt, hogy van gáz. be lehet vezetni a lakásokba, át lehet térni a korszerű, kényelmes, tiszta gázfűtésre. Tavaly még csak a vázkerámia gyárba és a környező lakótelepre vezették be a gázt, de az idén elkészült az első hat kilométeres szakasz, így a Kossuth, a Laj- vér és Ady utca és a Bonyhádi út lakásaiba is — mintegy kétszáz helyre — bevezethetik a földgázt. A következő lépés a főutca, azaz a Budai út gázvezetékének építése, ahol a munkák jelenleg is folynak. j a foguk? Hogy a bátaszékieknek mire fáj a foguk, azt nem tudjuk, de hogy időnként fáj, azt bizonyítja, hogy naponta mintegy harmincán keresik fel a fogorvosi rendelőt. Amiből egyébként a Bátaszéken és társközségeiben lakó mintegy tizenhétezer emberre kettő jut. Mint dr. Czigler Gyula fogszakorvos elmondta, ahogy az országban másutt, Bátaszéken is jellemző, hogy sokan csak akkor fordulnak a fogorvoshoz, amikor már nagyon fáj a foguk, és amikor — ez a tapasztalat — már késő minden beavatkozás, a foghúzást kivéve. Így fordulhatott elő, hogy van olyan tizenöt éves fiatal, akinek már protézist kellett csináltatnia. Szerencsére ezen a területen is van előrelépés. Rendszeres az iskolafogászat. Az óvodás kortól évente legalább egyszer minden gyerek eljut a fogorvoshoz. Üdvözölve a gondolat nagyszerűségét, megköszönjük a lehetőséget, hogy Bátaszék — eQV gyorsan iparosodó, erős mezőgazdasággal rendelkező település bemutatkozhat a megye székhelyén. Töténelmünk régmúltra tekint vissza. Leletek bizonyítják, hogy Bátaszék már a bronzkorban lakott település volt. A rómaiak fontos hadiútja is erre vezetett. A népvándorlás korában évszázadokon át egymást követték a hunok, gótok. avarok, frankok, szlávok. A honfoglaláskor a Megyer törzs vette birtokba. II. Géza király 1142-ben itt, Cikádoron — a mai Bátaszéken — alapította meg az első magyarországi cisztercita rendi monostort, a ciká- dori apátságot. A másfél évszázados török uralom után elnéptelenedett községünkben megkezdődtek a betelepítések. Először szerbekkel, majd németekkel, több száz évvel később, a második világháború után felvidékiekkel és székelyekkel. Nagyközségünk így vált soknemzetiségű településsé. A tűz és a víz pusztító erejét a község sokszor megszenvedte, de mindannyiszor újra és újra talpra állt, szebbet alkotott, bizonyítva, hogy elődeink is ezer szállal kötődtek a szülőföldhöz, ahol éltek, amely megteremtette életfeltételeiket. Ezek a kötődések biztosítják ma is, hogy az itt élő emberek nemcsak elfogadják azt, amit számukra társadalmunk megteremt, hanem maguk is tesznek érte. Üjat alkotni szép és nemes feladat, amely gyakran nehézségekkel is együtt jár, és a kezdet meghatározóvá válhat — így a felelőssége is nagy az újat alkotóknak. A bátaszéki emberek és közösségeik mindig arról voltak nevezetesek, hogy falujuk hagyományaira építve, keresték az új feladatokat, a megújulás lehetőségeit. A múlt haladó szellemű örökségeit átmentve teremtették meg a jelent, ami a sokféle munkalehetőségben, a sokszínű kultúrában, néphagyományban öltött testet. A kiállítás csak jelzi az ott élők sorsát, munkáját, amiktől ők ennek a nagyközségnek a polgárai. Polgárai, akik a szó igazi értelmében otthont találtak ebben a dunántúli faluban, akik magukénak érzik és tudják a földet, az üzemeket, azok örömeit és gondjait, akik felelősséget éreznek a községért, embertársaikért, gyermekeikért. A község egy-egy új létesítményének létrehozása mindig a közös akaratból, tenni akarásból született. Hit a közösség erejében, a magasabb színvonalú kultúrában, a munka becsületében, az emberi élet szépségében, hit a békében. Kötődés a munkahelyhez, a faluhoz, az országhoz. amely az emberi élet legnemesebb érzését adja. a haza szeretetét. A szocializmus meggyőző, érvelő eszméi mellett ott van a múlt üzenete: a „hazádnak rendületlenül" mesz- sziről halló, esküszerű szava, a felelősségre, helytállásra késztető megkötöttség — érzés. A „hajszálgyökerek". Az ideren- deltség. Az érzelmek ereje. Egy latin mondás szerint: „ignati nulla Cupido” azaz: nem szeretjük, amit nem ismerünk. Kérem, tekintsék meg kiállításunkat, ismerjenek meg bennünket, hogy szeretni tudjanak. CSÁKI BÉLA (Elhangzott a Bátaszék bemutatkozik című kiállítás megnyitóján.) Világjárók A bátaszéki építőmunkások — miként erről Sudár János nyugdíjas, helyi lakos korabeli dokumentumokat mutatott — már az első világháború előtt is külföldre kényszerültek munkát vállalni. A MÉMOSZ, az építők szakszervezete 1904-ben alakult meg Bátaszéken. Volt Időszak, amikor ötszáz tagja volt. Helyben. vagy a környéken ennyien nem találtak munkát, igy útra keltek. Sudár János helyi lakos őriz egy fényképet, ami 1914-ben készült. A képen édesapja és építőtársai a németországi Wanne városában láthatók egy építkezésen. A világháború után délnek indultak a bátaszéki mesterek. Jugoszláviában 1922-ben egy belgrádi építkezésen dolgozott sok bátaszéki, de voltak akik távolabb, Törökországban vállaltak munkát. Erről egy korabeli útlevél győzött meg, ami jelenleg dr. Csanády György magángyűjteményében látható. Újabb területet 1931-ben fedeztek fel a bátaszékiek. Hat hónapig — eddig szólt a tartózkodási engedélyük — Svájcban dolgoztak. Erről az időszakról jegyezték fel, hogy a svájciak nem hitték el, hogy egy ember egyedül képes elkészíteni egy hordót. Aztán Beck András bátaszéki kádármester — aki szintén kint dolgozott — bemutatót tartott, egymaga elkészített teljes felszereltsegében egy hordót. Beck András egyébként 1951- ben ment nyugdíjba, mint a Bátaszéki Kádár- és Faipari Szövetkezet elnöke. Elindultam szép hazámból... ... híres kis Bukovinából — énekelték tiszta szívvel a Népújság Galériában, a kiállítás megnyitóján, a bátaszéki Székely Népdalkórus tagjai. A kevergő mélabús, fájdalmas dallamokat később vidám, pattogó, asszo- nyi incselkedő nóta váltotta fel, bizonyítva, hogy ez a sokat szenvedett, szülőföldje elhagyására kényszerített nép a vándorlások, a bajok között is megőrizte jókedvét, humorát és távol ősei földjétől is tud — vidám lenni, tud önfeledten örülni. — Bizony hosszú volt az út, amíg itt Bátaszéken otthonra találtunk — emlékezik Tamási Istvánná, a kórus vezetője. — Józseffalván születtem Bukovinában, de még kislány voltam, amikor 1940-ben eljöttünk onnan. Előbb a Bácskába, aztán tovább, végül 1945-ben kerültünk ide Bátaszékre. Letelepültünk, új hazát találtunk, de a régit sem felejtettük el. — Mikor alakult a székely kórus ? — A Röpülj páva felhívására 1970-ben alakultunk, azóta nagyon sokfelé felléptünk az országban és rádió- felvételünk is volt. Az asz- szonyok szerettek énekelni, mindannyian a téeszben dolgoztunk, így nem volt nehéz összehozni a kórust. A termelőszövetkezet patronál bennünket, ruhát vettek és a fellépésekre az utazáshoz autóbuszt kapunk. Sajnos az utánpótlás a gond. A fiatalok nem jönnek, nem énekelnek velünk. A legfiatalabb tagunk is negyvennyolc éves, de van aki a hetvenhez közeledik. — Mégis, nemrég „Ezüstkoszorús Népdalkórus” címet kaptak. — Nagy örömünk volt januárban, amikor a kaposvári minősítőn elértük ezt a címet. Sokat köszönhetünk Bogár Istvánnak, aki amikor egy-egy fellépésre, versenyre készültünk eljött, meghallgatott bennünket, tanácsaival segítette a munkánkat. A dalokat pedig az emlékeink alapján magunk szedjük össze. Több százat tudunk, ha egy-egy este ösz- szejövünk próbára, hetven- nyolcvanat is elénekelünk. Télen gyakrabban összejárunk. Fonunk és énekelünk. A Székelyfonó című műsorunkat a színpadon is úgy adjuk elő, hogy közben fonunk. Mi nem rokkával készítjük a fonalat, hanem térd közé szorítva a guzsalyt kézzel fonunk. Közben pedig szól az ének. Valaki elkezdi, a másik folytatja és abba se akarjuk hagyni. Mert, ahogy a népet, a szülőföldet is csak szívvel lehet szeretni, a szép, keserves nótákat is csak tiszta szívből lehet énekelni. Feszített beruházáspolitika, kiemelkedő eredmények Tizenhét család összefogott 1949-ben és tsz-csoportot alakított, ezzel létrejött a mai Búzakalász Mezőgazdasági Termelőszövetkezet jogelődje. Az alapítók talán álmodni sem mertek azokról az eredményekről, termésátlagokról, amelyekről most dr. Izsák Gyula, a termelőszövetkezet elnöke, mint természetes tényekről beszél. — Az elmúlt hét-nyolc évben dinamikus nyereség- emelkedés következett be. Míg 1980-ban tizenkilenc- millió volt a nyereségünk, a következő évben már 26, majd 35, 1983-ban 53, tavaly pedig 50,3 milliós nyereséggel zártunk. Ezt csak nagyon feszített beruházáspolitikával tudtuk elérni. Az elmúlt időszakban 210 hektáron telepítettünk szőlőt, korszerű gépekkel felszerelt 51 milliós sertéstelepet építettünk és a legkorszerűbb növényvédő szereknek, műtrágyáknak, a szántóföldi gépesítésnek köszönhetően a növénytermesztésben elért eredményeink is jók. Búzából hat és fél tonna körül termeltünk hektáronként, kukoricából pedig nyolc és felet, volt olyan táblánk is, ahol túlszárnyaltuk a százmázsás átlagot. A maglucerna termése is megdöntött minden eddigi rekordot. — Ezen eredmények elismerését jelentik irodája falán az oklevelek... — A MÉM-ben is elismerik a bátaszéki téesz dolgozóinak munkáját, ezt bizonyítja, hogy egyszer elismerő oklevelet kaptunk, kétszer pedig Kiváló Termelőszövetkezet címet. Az ország mintegy 1200 termelőszövetkezete között eredményeink alapján a negyven-negyvenegyedik helyen állunk. — Tiszta, mezőgazdasági profilú a termelőszövetkezet? — Igen, elsősorban növénytermesztéssel és állat- tenyésztéssel foglalkozunk. Van amellett egy negyvenegy tagú építészeti brigádunk, amely a különböző beruházások építését, a meglévő épületek karbantartását végzi és a brigádon belül az idén megalakult egy gázvezetéképítő csoport, elsősorban azért, hogy a fővezetékek megépítésével hozzájáruljanak, hogy a nagyközség mind több lakójának legyen lehetősége a gáz bekötésére. Sínek találkozásánál A Dombóvári Üzemfőnökség Bátaszéki Vontatási Ki- rendeltségének vezetője Tarjányi Pál, a Hazafias Népfront községi titkára is, ám most munkájáról, a vasútról beszélgetünk. — Üzemegységünknél a mozdonyok és vasúti kocsik javítását, a térségben közlekedő vonatok továbbítását végezzük. A dél-magyaror- szági részen közlekedő gőzmozdonyok, gőzös kazánkocsik időszakos nagyjavítása a feladatunk. A vaspálya építői 1873-ban értek Bátaszékre. Tíz évvel később felépült az első fűtőház, és megkezdődött a mozdonyjavítás. Másfél évtizede, 1971-ben pedig megjelentek itt is az első motorkocsik, dízel vontatójárművek, így azok üzemeltetése és javítása is az egyre korszerűbb vontatási kirendeltség dolgozóinak feladata. A jövőt építve, a vasúti szolgáltatást korszerűsítve, a múltról sem feledkeznek meg. Tarjányi Pál büszkén meséli, hogy Bátaszéken alakították ki a dél-dunántúli nosztalgiabázist. Feljavítják, üzemképessé teszik Régi száguldásokról, távoli utakról álmodik a 326- os gőzmozdony a bátaszéki vasútállomás szociális épülete előtt a forgalomból már kivont, rozsdásodó gőzösöket, és itt kiállítják. Tavaly újítottak fel egy 341-es mozdonyt. A több mint százéves kis gőzös egykor Kőszeg és Szombathely között közlekedett. Most itt, Bátaszéken kiállítási tárgy az egyébként bármikor üzemképes gőzös, miként a társai, a 326-os, a 375-ös, a 376-os, vagy a most felújítás alatt álló eredeti, egykéményes 424-es mozdony.
