Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-10 / 263. szám
1985. november 10. tolna' _ 2Í*ÉPÜs!SAG Vasárnap: Megerősíti helyzetét Alfonsin elnök pártja az argentin választásokon — Űjabb tüntetések és összetűzések Dél-Afrikában. Hétfő: Az amerikai külügyminiszter moszkvai tárgyalásai, Gorbacsov és Shultz találkozója — A szovjet lapokban közzéteszik a Reagan-nyilatkozatot — A francia titkosszolgálat tisztjeinek pere Űj-Zélandon. Kedd: A stockholmi értekezlet 8. ülésszaka — Kétnapos tiltakozó iafcció Chilében — A Jurcsenko-ügy erőteljes visszhangja. Szerda: Az új lengyel szejm alakuló ülésén Jaruzelsfcit államfővé, Messmert kormányfővé választják — Hannoverben tizennyolc nyugat-európai ország képviselői az Buréka-programról tanácskoznak. Csütörtök: Világszerte megünneplik a nagy októberi szocialista forradalom 68. évfordulóját, díszszemle és felvonulás Moszkvában — Arafat kairói deklarációja: lemondás az erőszakról a megszállt területeken kívül. Péntek: Zárt plenáris üléssel befejeződik az európai kulturális fórum negyedik munkahete — A szenátusi bizalmi szavazás nyomán, a Craxi-kormány ismét folytatja tevékenységét — Nakaszone-nyilatkozat és brit alsóházi vita a kelet—nyugati kapcsolatok problémáiról. Szombat: Társadalmi vitára bocsátják az évezred végéig szóló szovjet társadalmi-gazdasági fejlesztési tervet — Gorbacsov-válasz a hatok megkeresésére a nukleáris kísérletek beszüntetésének lehetőségéről. majd az ilyen tárgyalásokkal. A hatok (Argentína és Mexikó államfője, Görögország, India és Svédország kormányfője, valamint az elnöki posztról a minap lemondott, de változatlanul nagy tekintélynek örvendő Nyerere tanzániai politikus) felhívással fordultak az atomhatalmakhoz a nukleáris kísérletek teljes beszüntetése végett, s ehhez felajánlották közreműködésüket is. Gorbacsov válaszában utalt a már elfogadott egyoldalú szovjet moratóriumra, s hangoztatta: IMoszikva kész a hatok kívánságának elfogadására, ha az Egyesült Államok ugyanezt teszi az amerikai állásfoglalás viszont továbbra is elutasítónak tűnik. A szovjet válasz éppen azon a napon látott napvilágot a hét Végén, amikor a moszkvai tudósítók két másik fontos mozzanatot is kiemeltek. Egyrészt azt, hogy a november 7-i hagyományos díszszemlén az új haditechnika felvonultatása meglehetősen visszafogott volt és semmiképpen sem kívánt „Genf előtti demonstráció” lenni. A másik tény ugyancsak magáért beszélhet, közzétették és vitára bocsátották az évezred végéig szóló szovjet gazdasági-társadalmi fejlesztési programj,avaslatot, amely a békés viszonyok igenlését hordozza minden célkitűzésében. Nem lenne teljes a csúcs előtti krónika a Jurcsenko-ügy említése nélkül. A szovjet diplomata szökése a CIA titkos házából és hazatérése fényt vetett bizonyos körök provokációs, feszültségszító tevékenységére, de ezúttal kínos felsülésüket is mutatta. 2. Mit jelentett az Euréka-terv ügyében hozott hannoveri döntés? A hét 3 kérdése 1. Hogyan állnak a genfi csúcsértekezlet előkészületei? Az igazi finishez érkezett a világ, mindössze kilenc nap választ el a genfi Gorbacsov—Reagan csúcstalálkozótól, amelyet máris az év eseményének neveznek. A svájci városban óriási biztonsági erőket összpontosítanak majd, az A közelgő szovjet—amerikai csúcstalálkozó előkészületeiről tárgyalt Moszkvában Shultz amerikai külügyminiszter, akit fogadott Mihail Gorbacsov is. Balról jobbra: Dobri- nyin washingtoni szovjet nagykövet, Gorbacsov, Shultz és Sevardnadze /szovjet külügyminiszter. (Telefotó) ezer helybeli rendőrt tízezer szövetségi katona és mili- cistia egészíti ki. (Genfben ez a második csúcsértekezlet, s amikor 30 évvel ezelőtt az 1955-ös négyhatalmi konferenciát tartották, az Eynard-palotában rendezett díszfogadáson csupán két rendőr vigyázta a bejáratot...) A nemzetközi közvéleményt azonban nemcsak a csúcs biztonsága foglalkoztatja, hanem az is, miként viheti előre a csúcs a biztonságot, mindenekelőtt a fegyverkezési hajsza fékezését és korlátozását. A gyakorlati előkészületek jegyében állt Shultz amerikai külügyminiszter moszkvai útja, amelynek során tizennégy órát töltött a Kremlben, s tárgyalásokat folytatott mind Mihail Gorbacsov- val, mind Eduard Sevardnac’zéval. Igazából kevés hitelt érdemlő részlet szivárgott ki ezekről a megbeszélésekről, a tekintélyes idő viszont azt sugallhatja, hogy van miről tárgyalni, de kell is miről tárgyalni... Az álláspontok változatlanul nem tűnnek túlságosan közelinek egymáshoz. Reagan nyilatkozata, amely megjelent a szovjet lapokban, arra utal, hogy az Egyesült Államok változatlanul folytatni akarja űrfegyverkezési törekvéseit. Ezekről viszont a moszkvai ünnepségek szónokai elmondották : komoly akadályt képeznék mindennemű megegyezés útjában. Az elnöki interjúból az is kitűnt, hogy a kérdések kérdésének tartott fegyverzetkorlátozási problémák helyett amerikai részről szívesen állítanák a figyelem előterébe a helyi válságokat, de azokat is szelektálva. Magyarán mondva: azokat a területeket, ahol ellenforradalmi, szakadár erők kikezdenék haladó színezetű törvényes kormányokat, s külföldi beavatkozás folyik, Kambodzsától Etiópián át Nicaraguáig. Az előkészületekhez tartozik természetesen az is, hogy a genfi szovjet—amerikai tárgyalások, amelyeket az Egyesült Államok kérésére egy héttel meghosszabbítottak, a héten befejeződtek, pontosabban szólva, januárig elnapolták azokat. Nyilván a „rakétaszámlálás” nyomán most a csúcs által kínált új lehetőségeket vagy azok elmaradását fogják nyomon követni. Amint a csúcs kihat a kelet— nyugati érintkezés minden részeiére, a bécsi hiaderőcsök- kentő konferenciától a helsinki folyamat esedékes ösz- szejöveteleire. Üjra felvette a munkát az európai katonai enyhülés kérdéseivel foglalkozó konferencia nyolcadik ülésszaka, s Budapesten befejeződött az európai kulturális fórum negyedik munkahete.) A várható csúcsértekezlettel hozhatók kapcsolatba a tokiói és londoni hírék, valamint a hatok aktivizálódása. Nakaszone kormányfő a szovjet—japán viszony megélénkülésének óhaját hangoztatta, s jóllehet a japán vezetés még mindig nem adott fel bizonyos zavaró területi követeléséket, azokat — úgymond — már nem tartja tárgyalási feltételnek. A brit parlament vitájában a Mihail Gorbacsov által még Párizsban előterjesztett javaslatra született felemásnak tűnő londoni válasz: elvben egyetértenek abban, hogy az eurorakéták témakörénél beszéljenek a szigetország fegyvereiről is. de gyakorlatilag aligha sietnek Tizennyolc külügy- és kutatásügyi miniszter tanácskozott Hannoverben az Euréka-tervről. A jelenlévők összetétele is mutatta, politikai és tudományos-kutatási problémákról van szó, s ezek összefonódnak. (A résztvevők az EGK 12 tagállamát, valamint Norvégiát, Svédországot, Törökországot, Svájcot, Ausztriát és Finnországot foglalták magukba, tehát a „nyitottság” hangoztatása mellett kizárólag európai tőkés országokat vontak be. Napvilágot láttak olyan lapértesülések, hogy állítólag Jugoszlávia is érdeklődést tanúsított volna, de képviselőinek jelenlétére nem nyílt mód.) A Párizs által kezdeményezett „európai” kutatási összefogás az amerikai SDI alternatívája kívánna lenni. Az amerikaiak ugyanis azzal csábítják a nyugat-európai állami szektort és a magánvállalkozásokat, hogy az űrfegyverkezési tervek kivitelezésében való részvételük során hozzájuthatnak a legújabb technológiához. De a japán technológiai kihívásra adandó válasz is napirenden van. Az elvi egyetértés megszületett, a gyakorlati kivitelezés nem lesz könnyű. Felvetődik az egyszerű kérdés, ki adja a pénzt, s az előterjesztett 300 javaslatból kiválasztott tíz kezdő programban mely államok vállalnak majd önkéntes részvételt. Az ügy politikai érzékenységét jelezheti, hogy az NSZK hivatalosan részt vesz az Euréka-munfcában, sőt pénzt is megajánlott. Ugyanakkor magánvállalatai, s ezek képezik a lényegi szektort, részt vállalhatnak az amerikai SDI- programban, tehát Bonn két vasat kíván a tűzben tartani. Az archimédeszi felkiáltással ellentétben, az európai tudományos-politikai együttműködés kereteit nehezebb lesz megtalálni... 3. Milyen új elemet jelent a kairói deklaráció? Jasszer Arafat nehéz küldetéssel érkezett Kairóba, amit az a protokolláris formaság is mutatott, hogy Mubarak elnök, a díszvendégek fogadási szokásaitól eltérően, nem várta megkülönböztetett udvariassággal már a Kubben- palota lépcsőjén. Egyiptom s a PFSZ Arafat vezette irányzata között bonyodalmakat dkozott az Achille Lauro-ügy, majd az eltérítők eltérítése, s nyilván ennek kimagyará- zásána került most sor. Az eredmény a .ykairói deklaráció”, amelyben Jasszer Arafat lemondott az erőszakos cselekmények végrehajtásáról a megszállt területeken kívül. Ez kétségkívül javítaná a palesztinok diplomáciai-tárgyalási pozícióit, miután a hajóeltérítés rendkívül nagy károkat okozott: Londonban nem jöhetett létre a közös jordán—palesztin delegáció tárgyalása, Arafat nem utazhatott az ENSZ-be, s Olaszországban azoknak a politikusoknak helyzete gyengült, akik Nyugat ^Európában talán leginkább rokonszenveztek a palesztinokkal. A kérdőjelek azonban változatlanul fennállnak. Mit kel! érteni „megszállt területek” alatt, vajon Gazát, Cisz-Jor- dániát és Kelet-Jeruzsálemet, amelyékre az ENSZ-hatá- rozatok vonatkoztathatók, vagy magát Izraelt is, amelyet szélsőséges palesztin csoportok ide sorolnak, és mennyire lesz képes Arafat, hogy kijelentése valóban realizálódjon, amikor a palesztin mozgalom ennyire megosztott? s folytathatnék a sort. Vagyis a Közel-Keleten — a szokás szerint — több a kérdés, mint a valódi válasz... RÉTI ERVIN Űj-Zélandon megkezdődött a Greenpeace-mozgalom Rainbow Warrior nevű hajója elsüllyesztőinek pere, A teljes igazságtételt követelő felvonulók Auckland városban, ahol az incidens történt. (Telefotó) Európai kulturális fórum Eszmecsere a munkabizottságokban A héten folytatódott az eszmecsere az európai kulturális fórum munkabizottságaiban. Az MTI munkatársának értesülése szerint az irodalom, a könyvkiadás és a műfordítás kérdéseivel foglalkozó csoportban megfelelő figyelmet 'kapott a fórum mandátumának mindhárom eleme: az alkotó tevékenység, a terjesztés és az együttműködés kérdése. A tárgyszerű eszmecsere mellett helyenként élesebb vitákra is sor került. Néhány nyugati ország küldötte a szocialista országok belügye- it érintő kérdéseket is felvetett, vita alakult ki az alkotói szabadságról, az írók helyzetéről egyes szocialista országokban. Ugyanakkor többen szóltak a béke és a kultúra kapcsolatáról, az irodalmi realizmus tartalmi kérdéseiről, foglalkoztak a kelet—nyugati könyvkiadói együttműködés problémáival, a kölcsönösség kérdésével. Számos felszólalás hangzott el a műfordítással kapcsolatosan. Többek között Bart István, a Corvina Kiadó igazgatója, a magyar delegáció tagja is foglalkozott ezzel a témakörrel felszólalásában. Rámutatott: a műfordítók fontos szerepet töltenek be a kultúra közvetítésében. Hangsúlyozta, hogy elő kell segíteni a fordító- képzést, ösztöndíjakat kell biztosítani, s emelni szükséges a szakma presztízsét, és természetesen támogatni a könyvkiadást is. Pozitív példaként említette Svédországot, ahol állami támogatással jelentetnek meg műfordításokat. A munkabizottság ülésein hangsúllyal szóltak a gyermek- és ifjúsági irodalom fontosságáról, és szorgalmazták, hogy e téren alakuljon ki szorosabb együttműködés a részt vevő államok között. Fordítsanak több figyelmet az e területen létrejött irodalmi alkotások kölcsönös megismertetésére. A szocialista országok küldöttei állást foglaltak a szocialista állam kultúrát támogató szerepének fontossága mellett, szót emeltek a szocialista országokkal szembeni előítéletek, s gyűlöletkeltés, pszichológiai hadviselés gyakorlata ellen. A hét folyamán több javaslat is elhangzott például arról, hogy az európai országok jelentessenek meg közös irodalmi antológiát, rendezzenek találkozókat a külföldi irodalom bemutatásával foglalkozó folyóiratok szerkesztőinek, valamint hozzák létre a részt vevő országokban a nemzetközi műfordítói szervezet helyi központjait. Az egymás kultúrájának kölcsönös megismerésével foglalkozó munkabizottságban felmerültek elvi kérdések a kultúra és a béke témakörét illetően. Több nyugati ország küldötte a politikamentes kultúrát fogalmazta meg. Számos nyugati kulturális személyiség hangoztatta viszont, hogy minden országnak szüksége van olyan kulturális politikára, amely támogatást nyújt az alkotó tevékenységhez. A szocialista országok küldöttei rámutattak az alkotók, az értelmiség felelősségére a béke megőrzésében, a humanista értékek terjesztésében. Konkrét együttműködési elképzelések is megfogalmazódtak. Vitányi Iván, a Művelődéskutató Intézet igazgatója, a magyar küldöttség tagja javasolta például, hogy nemzetközi kultúrakutató intézetet hozzanak létre. Ezt az elképzelést több más ország képviselői is támogatták. Egyetértettek a delegátusok a többnyelvűség támogatásában, a művészeti nevelés fontosságában is. Haxánk negyven éve Vándorkiállítás Dombóváron A Hazánk negyven éve című vándorkiállítás első bemutatója április 4-én a Munkásőrség Országos Parancsnokságán volt. A kiállítás — amelyet Soós László Kos- suth-díjas grafikusművész rendezett — fotókkal, grafikákkal, grafikonokkal, táblázatokkal ábrázolja az elmúlt negyven év fejlődését, elért eredményeinket. Anyagát április óta több helyütt bemutatták az országban, sőt, idegen nyelvű változata határainkét kívül is ismert. Tolna megyében először szerdán délután Dombóváron nyitották meg a Hazánk negyven éve című vándor- kiállítást, amelyet mindenfelé a munkásőrök szállítanak, állítanak fel. Tulok Sándor egységparancsnok köszöntötte a kiállítás megnyitóján megjelent mintegy százötven vendéget, köztük Cserép Imrét, a városi pártbizottság első titkárát, Vidóczy László városi tanácselnököt, Lép Ferenc országgyűlési képviselőt és Hepp Józsefet, a Munkásőrség Tolna Megyei Parancsnokságának alosztályvezetőjét, a megyei parancsnokság pártalapszervezetének titkárát. Ezután Brunner Vince, a dombóvári pártbizottság titkára nyitotta meg a kiállítást, szólva a felszabadulás óta eltelt időszakról, az ország és a szűkebb haza, Dombóvár és környékének fejlődéséről. A hazánk fejlődését, ezen belül a munkásőrség életét is bemutató- kiállítás a későbbiekben Paksra, Szekszárdra és Bonyhádra is eljut.
