Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-07 / 262. szám

1985. november 1. KÉPÚJSÁG 9 is tart ma a szovjet társa­dalom. A fejlett szocialista társadalom építése folyik — szögezik le — amelyben „na­pi feladattá vált a szocialista társadalom mindent átfogó és mindenoldalú tökéletesí­tése, lehetőségeinek és elő­nyeinek mind teljesebb és hatékonyabb kihasználása.” Ez a küzdelem nem légüres térben folyik, — kialakult a szocializmus világrendszere. A pártprogram tervezete a Varsói Szerződés és a KGST országainak együttműködé­sét méltatva leszögezi: „A történelem eddig nem ismert ilyen országközösségeit, amelyben senkinek sincsenek és nem is lehetnek különle­ges jogai és kiváltságai, amelyben a nemzetközi kap­csolatok valóban a népiek kö­zötti kapcsolatokká váltak...” Az SZKP űjjászerkesztett programja is jelentős teret szentel a szocialista világ „környezetének”, elemzi az imperializmus, a fejlődő vi­lág helyzetét, ellentmondása­it. Korunk — a két világ- rendszer együttélésének és versengésének kora. E törté­nelmi verseny, amely az új társadalom felé vezető utat kíséri, súlyos ellentmondáso­kat és veszélyeket hordoz. Az értékelés megerősíti: a háború nem elkerülhetetlen, az egyetlen ésszerű és elfo­gadható út a különböző tár­sadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése. A Szovjetunió nem támo­gatja a „forradalom export­ját”, ám ellenáll minden kí­sértetnek, amely az ellen- forradalom „kivitelével” pró­bálkozik. Ezek a megállapí­tások összhangban vannak a békés egymás mellett élés­nek mint stratégiai feladat­nak a meghatározásával. A genfi Gorbacsov—Reagan ta­lálkozó előtt az amerikai elemzőknek fel kell figyel­niük arra, hogy a Szovjet­unió elkövetkező évtizedeit meghatározó dokumentum leszögezi: a párt a két nagy­hatalom normális, stabil kapcsolataiért száll síkra. Az is nagyon lényeges, hogy az SZKP ismét megerősíti', hogy megengedhetetlennek tartja, hogy a két világrendszer kö­zötti ideológiai ellentéteket kiterjesszék az államközi kapcsolatokra. És még vala­mi, amire mindenütt érde­mes odafigyelni: „Az SZKP ünnepélyesen kinyilvánítja, hogy nincs olyan fegyver, amelynek kölcsönösségi ala­pion, hathatós ellenőrzés al­kalmazásával való korláto­zására a Szovjetunió ne áll­na készen.” Az általános értékelések és a nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó tételek jelentősé­gétől nem maradnak el a szovjet társadalom és gaz­daság belső fejlődésének útját kijelölő passzusok. Az olvasó ezeket azzal a tudat­Az életszínvonal-politika egyik fontos célja, hogy min­den család mihamarabb önálló otthonhoz jusson. Ország­szerte gomba módra szaporodnak az új épületek; mint a moldáviai Kisinyov földrengésbiztos házai a Béke sugár­úton. Egy esztendeje készült el az évszázad építkezésének ne­vezett Bajkál—Amur vasútvonal első sínpárja. Az épít­kezés megszokott kísérő jelensége volt az ország minden sarkából érkezett munkások közötti szoros barátság, illet­ve házasság. tál tanulmányozza, hogy a világ legnagyobb országa gazdasági és társadalom-po­litikai programját tartja a kezében. A tudományos elemzés követelménye itt sem érvényesült kevésbé, mint a nemzetközi szakasz­ban. Sőt, amíg az SZKP ve­zetése nem tartatta szüksé­gesnek, hogy a nemzetközi kapcsolatok eddig követett vonalán változtasson, addig a gazdaságot illetően a prog­ramtervezet sdk új elemet és nem kevés önkritikus meg­állapítást is tartalmaz. Ezek mindenekelőtt az irányítás, a gazdasági építés, az ipari termékváltás felgyorsítása, a meglévő alapiok jobb kihasz­nálására vonatkoznak. Lé­nyeges az a tétel, ami a jö­vőt megalapozó beruházások­ra vonatkozik. Az SZKP itt is az intenzív utat jelöld ki azzal, hogy a súlypontot — az eddig létrehozott óriási anyagi-tedhnitoai bázison — az építkezésekről a már meg­lévő vállalatok felújítására, korszűsftésére kell áthelyez­ni. A nehézipar pxrimátusá- nak elismerése, a gépipar fontosságának hangsúlyozása nem áll ellentétben a hiva­talos vonallá vált erőteljes Egyre nagyobb teret és szerepet kapnak a háztáji gaz­daságok, s ezzel együtt több figyelmet fordítanak a fal­vak fejlesztésére. Egy litván kolboztag és családja szor­goskodik a földjén. törekvéssel, miszerint a köz­szükségleti cikkek és a szol­gáltatások „hiánytalanul elé­gítsék ki a szovjet emberek igényeit.” A piártprogram előírja azt is, hogy a fejlő­dés meggyorsítása céljából a népgazdaság minden ága­zatából be kell vonni a vál­lalataikat a közszükségleti cikkek gyártásába. A szovjet párt az intenzív fejlődés, a felgyorsult mű­szaki haladás —;s a lakos­ság mind teljesebb ellátásá­nak útját, a közgazdasági és irányítási rendszer töké­letesítésiében jelölte meg. Ez egyebek között a vállalatok és az egyesülések önállósá­gának növelését, az önelszá­molás elterjesztését jelenti. Együtt jár ez a központi szervek által kiadott muta­tók számának csökkentésé­vel. Az adminisztratív lánc­szemek sokaságának kikap­csolása is hangsúlyt kapott a dokumentumban. A gazdaságpolitikában a párt a dolgozók alkotó kez­deményezéseinek, a termelés irányításába való bevonásá­nak igen nagy jelentőséget tulajdonít. A pártprogram­nak az államelmélet fejlődé­sével foglalkozó szakaszai szerint ugyanis a kommunis­ta társadalom felé vezető utat az össznépivé vált szov­jet állam demokratizmusá­nak kiteljesedése, a dolgo­zóknak a politikai életbe va­ló teljes jogú részvétele je­lenti. A párt — s itt ismét a kritikus hangnemre kell felfigyelni — szigorú fellé­pést követel azokkal szem­ben, akik az államappará­tusban lelkiismeretlen mun­kát végeznék. „Hivatali be­osztással való visszaélés, kar­rierizmus, személyes meg­gazdagodásra való törekvés, sógorság-komaság, protekció — ezek azok a vétségek, amelyek szigorú megbünte­tésére a pártprogram felszó­lít. A nyolovanegynéhány éve elhatározott első programtól az átszerkesztett harmadikig nemcsak emberöltők sora, de a forradalom által elin­dított visszafordíthatatlan irányú társadalmi fejlődés vezetett el. Akkor a cári ön­kény megdöntése, az alap­vető szabadságjogok meg­szerzése volt a cél. A londo­ni kongresszus küldöttei ál­tal megfogalmazott harci feladatokat végrehajtották. A mostani programban ki­tűzött tennivalók is forra­dalmi munkastílust és össz­népi cselekedeték sorát igénylik. Miklós Gábor A Dekabristák tere Néva-parti történelem A Szmolnij fehér már­ványtermében zajlott le a Szovjeték II. össz-oroszor- szági Kongresszusa, mely el­fogadta a hatalomról, a bé­kéről és a földről szóló leni­ni dekrétumokat. Minden kő Lenint idézi. Leningrád mártíromságát és hőstettét idézi a dicsőség zöldövezete, amelyet a város körül létesítettek — 220 kilo­méter hosszan húzódik a volt védelmi vonalak helyén. A város egyik nevezetessége a piszkarjovói temető, ahol a gránitsírkövek felett min­dig halk gyászzene szól. Leningrád kiheverte a há­borút, tovább dolgozik. Je­Lertingrád, a régi Pet­rograd, a Szovjetunió máso­dik városa. Nem véletlenül nevezik Észak Velencéjének: területének egytizedét folyók, és csatornák foglalják el. Leningrádban nyolcvanbat folyó és csatorna található, amelyeken kétszáznyolcvan- négy híd vezet keresztül. A bő vizű Néva folyó a város alapítása óta több mint há- romszázszor önött ki. Száz- évenként egyszer az árvíz kataszítrofális volt. Ilyenkor a víz szintje több mint há­rom méterrel emelkedett. A várost ma már hatalmas gát védi, amelyet 1977-ben kezd­tek építeni. Leningrád minden évszak­ban szép, de talán legvon­zóbb a fehér éjszakák ide­jén, amikor a nap csaknem tizenkilenc órán keresztül süt, s a hajnal az éjszaká­nak mindössze fél óra időt ad. Leningrád 1983-ban ünne­pelte fennállásának 280. év­fordulóját. A várost alkotó negyvennégy sziget közül az egyiken még mindig áll az a tölgyfa', amelyet a hagyo­mány szerint I. Péter, a vá­ros alapítója ültetett. Leningrádot a „három forradalom városának” ne­vezik. Itt kezdődött az 1905— I907-es első orosz forrada­lom, 1917 februárjában itt döntötték meg az önkény­uralmat, november 7-én pie- dig itt győzött a szocialista forradalom. A Szmolnij, ahol a vezérkar volt, jelen­leg az SZKP területi és vá­rosi bizottságának ad ott­hont. A II. világháború idején 1941. szeptember 8-tól 1944. január 27-dg, vagyis 872 na­pig blokád alatt állt a vá­ros. 2,5 millió ember maradt az ostromolt városban, kö­zöttük 400 ezer gyermek, akiket már nem sikerült evakuálni. 1941. november 20-án 125 grammban állapí­tották meg a napi kenyér­adagot. „125 blokádgramim, tűzzel és vérrel elfelezve” — írta ezékben a napokban Olga Bergholc, a leningrádi költőnő. A blokád idején több mint 600 ezren haltak éhen. Az ostromolt város megmentésében felbecsülhe­tetlen szerepet játszott a La­doga tó jegén létesített után­pótlási vonal, „az élet útja”. Az Ermitáza lentős hajóépítő, energetikai gépipari központ, itt épült a világ első atomjégtörő hajó­ja, a Lenin. A Néva-parti város emb­lémáját viselik a 300 lóerős K—701-es traktorok, a 800 ezer és 1 millió kilowatt tel­jesítményű turbinák és gene­rátorok. Innen Indulnak út­nak ez atomerőművek be­rendezései, a számjegyvezér- lésű szerszámgépiek, a hen­gersorok. Leningrád a tudomány és kultúra fellegvára. A Szov­jet Tudományos Akadémia több mint harminc tudomá­nyos kutatóintézete, negy­venegy felsőfokú oktatási in­tézmény, mintegy 400 tudo­mányos kutatóintézet, terve­zőiroda működik benne. Negyvenhét múzeuma van. Közöttük a híres Ermitázs, ahol több mint 2,5 millió ki­állítási tárgyat őriznek. Évente 3,6 millióan keresik fel. Tizenhat színháza kö­zött ott van a Kirov Opera- és Balettszínház, amelyet joggal neveznek az orosz balett bölcsőjének. Az orosz kultúra története elképzelhetetlen az olyan le­ningrádi költők és írók nél­kül, mint Biok és Maja­kovszkij. Itt írta halhatatlan zeneműveit Csajkovszkij, Muszorgszkij, Prokofjev és Sosztakovics. Az Izsák székesegyház Az utóbbi évtizedben Le­ningrád a reneszánszát éli. A régi kerületeket restaurál­ták, a szebbnél szebb házaik eredeti díszükben állnak. A Palota tér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents