Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-07 / 262. szám
© NÉPÚJSÁG ISIS. november 7. oszkva, Forradalom tér 2. Itt, a szovjet főváros centrumában áll a Központi Lenin Múzeum. Hatvan év alatt az országból, s a világ minden tájáról 55 millió ember látogatta meg. A múzeum harmincnégy termében több mint 12,5 ezer kiállítási tárgy látható a múzeum birtokában lévő 800 ezerből. Közöttük vannak Leninnek és owaládjának személyes holmijai, az életével kapcsolatos dokumentumok, művészeti alkotások. A kiállítási tárgyak felidézik a kort, amelyben Lenin dolgozott. Az első teremben nemcsak dokumentumfotók, A Központi Lenin Múzeum eredeti könyvek, az Uljanov- család bútorai láthatók, hanem az ifjú Vologya Ulja- nov szobájának egy részlete is. A második teremben, amely az Iszkra című lap kiadását mutatja be, látható egy kandalló abból a lakásból, melyet Londonban bérelt. A kandallót és a tapéta egy részét az angol munkások mentették meg a második világháború alatti német bombázáskor. Abban a teremben, melyet az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt II. kongresszusának szentelték, látható a Lenin rajza után készített sakkasztal az illegális irodalom számára készült titkos rekesszel. Több, az emigráció időszakából való tárgyat a múzeum Wilhelm Piecktől kapott. A Központi Lenin Múzeum rendszeres kapcsolatot tart tizenegy külföldi múzeummal és húsz Lenin-mú- zeummal. Rendszeresen találkoznak vezetőikkel, szemináriumokat szerveznek a múzeumok tudományos munkatársai számára, és kiállításokat cserélnek. A korszerűség követelményei A jövő évtől kezdve már számos kolhoz és szovhoz új elszámolási rendszerben működik majd, vagyis „próbára teszik” az iparban szerzett gazdaságirányítási tapasztalatokat a mezőgazdaságban is. A kísérleti rendszer lényege, hogy a gazdaságok önállóbban hoznak döntéseket a hatékonyabb munka érdekében. Január elsejétől csökkenteni fogják a kötelező központi tervmutatók számát, a beszolgáltatása kötelezettséget automatikus befizetési rendszer váltja föl. öt évre előre állandó, úgynevezett normatív tervcélt írnak elő a kolhozoknak, így azok jó előre kalkulálhatnak azzal, hogyha többet teljesítenek, a felesleggel gazdálkodhatnak. Nemcsak a termeléssel, hanem értelemszerűen a jövedelmek elosztásával, felhasználásával kapcsolatos vállalati jogkör is szélesedik: a mezőgazdasági kísérletben, akárcsak az iparban, a munka termelékenységének javulásától teszik függővé a béremeléseket. Az elképzelések szerint az a gazdaság, amely egyszázaléknyi termelésnövekedést ér el, 0,8 százalékkal bővítheti béralapját, ellenkező esetben a prémium- alapját csökkenteni kell. Ha a kolhozok teljesítik költség- vetési befizetéseiket, az ezután fennmaradó összegeket saját elképzeléseiknek megfelelően fordíthatják majd jövedelememelésre, -fejlesztésre vagy éppen szociális oélokra. Fő vonásaiban tehát a két évvel ezelőtt elindított ipari kísérlet lép át az agrárszektorba — azzal a különbséggel, hogy az eddigi próbák számos hasznos tapasztalatával lehet a rendszert javítani. Emlékeztetőül csak anynyit, hogy 1984-ben öt ipari ágazatban szemeltek ki először a kísérletre néhány vállalatot, tavaly már 26 ipari vállalat dolgozott az új rendszerben. A kísérleti vállalati kör adta ekkor az ipari termelés mintegy egyötödét. Idei elhatározás alapján most már a könnyűiparban, a szolgáltatásban — összesen mintegy 82 főhatóság alá tartozó vállalat kapcsolódik be a kísérletbe. Mindez azt jelzi, hogy az új módon gazdálkodó egységek beváltották az elképzeléseket, igazolták, hogy javulhat a szállítási fegyelem, a tervek teljesítése a normatív szabályozás körülményei között is. Kezdetben elsőbbséget adtak a kiszemelt vállalatoknak az anyagellátásban, vagyis kötelezték a nekik szállító partnereket a gyors anyagellátásra. Szovjet közgazdászok úgy vélik, hogy ezzel viszont éppen az egységes bánásmód szenvedett sérelmet, vagyis nem ítélhető meg tisztán, mire képes a saját lábán álló, önállóan működő vállalat, önmagában tehát nem elégséges a központi tervmutatók számának erőteljes csökkentése, ha az anyagellátásban, meg a fejlesztésekben, beruházási döntésekben sok még az aprólékos adminisztratív beavatkozás. E tapasztalatból okulva igyekeznek megszüntetni a különleges kedvezményeket és az „egységes elbánás” elvét következetesen érvényesíteni a jövőben. A vállalati, illetve a központi, minisztériumi döntések közti összhang megteremtése, a döntési szintek eddiginél hatékonyabb meghatározása a szovjet gazdaságirányítás általános gondja és az irányítás korszerűsítésével kapcsolatos vitáknak is egyik legfontosabb kérdése. A Szovjetszkaja Rosszija nemrégiben éles hangú vezércikkben bírálta a hatékonyságot rontó „ágazati szűklátókörűséget”. Ma, amikor — Gorbacsov főtitkár szavaival élve — az új tedhnikai ismeretek az ágazatok találkozási pontjainál jönnek létre, az ágazatok közti összhang hiánya lassítja az intezív gazdasági fejlesztésben való előrelépést. A műszaki fejlődés gyorsítása — vagyis a több anyagot felhasználó, és mukaerőt mozgósító fejlesztése helyett a meglévő tartalékokra építő gazdálkodás elterjesztése — különösen a gépipari ágazatokra hárít óriási feladatokat. Jelenleg a szovjet vállalatok, mivel elsősorban a meglévő gyártmányaik leszállításáért tartoznak felelősséggel és az ezekre kiszabott terv- mutatók teljesítésére törekednek, elhanyagolják a korszerűsítést. Az új technika meghonosítását, a korszerűbb gyártmány bevezetését emellett azért is késleltetik, mert a bruttó termelés növelésében, tehát a mind nagyobb munka, és anyagráfordítással előállított termékek gyártásában érdekeltek. A gondok orvoslására a Pravda az eredményesség javítását szolgáló mutatórendszer kidolgozását javasolja annak az elvnek a szellemében, amelyet az SZKP KB értekezletén Gorbacsov főtitkár fogalmazott meg. E szerint a gazdaságirányításban tág tere van a vállalati felelősség bővítésének, az érés pénzügyi irányítás eszközeivel is szélesebb körben kell élni, egyben fokozni kell a tervezésben a központi Irányítás hatékonyságát. Marton János Az SZKP megújított programja A nagy október nyomdokain Mihail Gorbacsov a moszkvai Lihacsov autógyár munkásaival beszélget. Az SZKP KB főtitkára számos alkalommal személyesen Ismerkedik meg az emberek életével, eredményeikkel, gondjaikkal. A képen: Olajfúrótornyokból álló különleges „város” a Kaszpi-tengeren. (Az út hossza eléri a 40 kilométert.) Többek között hazánk is a Szovjetunióból szerzi be energiahordozóinak jelentős részét. Nehéz dolog történelmi pillanatokat elképzelni. Milyen lehetett például a több mint nyolcvan évvel ezelőtti pártkongresszus, ahol néhány tucat emigráns, titokban, álnéven utazó fiatalemberek és nők összegyűltek, hogy valami újat indítsanak meg? Vannak persze visszaemlékezések az orosz szociáldemokraták második kongresszusáról, tudjuk kik vettek részt, miféle harcban formálódott az új típusú forradalmi munkáspárt eszméje ténnyé, hogyan fogadták el a pártprogramot. A forradalmárok akkor is — ez törvényszerű — optimisták voltak. Igazuk tudata diktálta, hogy bízzanak eszméik megvalósulásában, végrehajthatóságában. Jó lenne mégis tudni: az önkényuralom elleni harcot hirdető maroknyi csoport milyen távlatokban gondolkozott. Hiszen akkor rajtuk kívül alig-alig gondolhatott bárki arra, hogy az önkényuralmat, a cári zsarnokságot alig másfél évtized múlva meg- dönti'k, s Oroszországban valami egészen új kezdődik. Példátlan bátorság és elszántság kellett a nagy kísérlethez. Az elmúlt csaknem hét évtized a kísérletezők merészségét igazolta. A körülmények, feltételek változása nem csökkentette az évtizedek alatt a forradalmi- ság követelményeit, ám ezek alapvetően változtak meg. Az első pártprogram megfogalmazásának idején az orosz birodalmat agyag lábú óriásként emlegették. Ki vonná ma kétségbe, hogy az új szovjet ország 1917. októberét követően acél lábakra állt? A feladatok tudományos alaposságú hosszú távú kitűzése a kommunista pártok alapvető munkamódszere. A pártprogramoknak ezért különösen liagy jelentőségük van. Most, amikor publikálták az SZKP újijászerkesztett programjának tervezetét, ezt a marxi—lenini elvet érvényesítették. A Lenin által támasztott követelmény, hogy a kommunisták tennivalóikat a „konkrét helyzet konkrét elemzése” alapján határozzák meg, így érvényesül. A programtervezetet közzé tevő testület fontosnak tartotta kiemelni, hogy a huszonnégy évvel ezelőtt elfogadott harmadik program legfőbb elméleti és politikai tételei igazolódtak. „Mindamellett a felhalmozott tapasztalat az ország belpolitikai életében és a nemzetközi színtéren végbement változások tudományos értelmezése lehetővé teszi, hogy pontosabban és konkrétabban határozzák meg a szovjet társadalom fejlődésének távlatait, a végső cél, a kommunizmus elérésének útjait és eszközeit az új történelmi körülmények között a külpolitikára háruló feladatokat”. A most publikált dokumentum nem értékeli át tehát az előző programváltozat megállapításai t, de ugyanakkor — s az összehasonlítás lehetővé teszi kimondani ezt — a kor valóságához jobban igazítja, a történelmi lehetőségek széles körű figyelem- bevételével pontosabbá teszi. A nagy történelmi-társadalmi feladat a kommunista társadalom felépítésének célja nem változott — változott viszont a megfogalmazás, az adott körülményeket és lehetőségeket, a szovjet társadalom és külvilág realitását, az 1961 óta eltelt időszak tanúságait figyelembe vevő az új szöveg. A tervezet publikálása után kezdődött társadalmi vita máig tanúsítja: a szovjet emberek számára elsőrendű téma továbbra is a béke megőrzésének feladata. A pártprogramnak szinte valamennyi szakaszát áthatja e tény felismerése. A Szovjetunió most az októberi forradalom hatvannyolcadik évfordulójáról emlékezik meg. A hét évtizedes fejlődést, győzelmeket, nehézségeket felvázolva a dokumentum megállapítja, hol A belorecsenszki „Szovjetunió 60 éve” nevű vegyi üzemre fontos feladat hárul napjainkban: elegendő jó minőségű műtrágyát, növényvédő szert kell gyártania a mezőgazdaság számára. ■m
