Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-07 / 262. szám
1985. november 1. iríÉPÜJSÁG 5 Közel a tervidőszak befejezéséhez Körkép az ivóvízprogramról Összefogással gyorsítható Ivóvíz. Valamikor pozitív tartalmú jelzők sokasága kapcsolódott ehhez a színtelen, saagtalan, átlátszó folyadékhoz és szóba is csak akkor került, ha számiunkat kívántuk oltani vele. Ma már más a helyzet, többször fölemlegetjük úgy, hogy közben új fogalmakat — társulati vízmű, egyedi kutas vízmű, önfinanszírozó társulás — tanulunk meg. A miért nem szorul különösebb magyarázatra, hiszen mindany- nyian tudjuk az okát: a korábbi években tapasztalt általános vízminőségromlás miatt az ásott kutak ideje lejárt. A vízgazdálkodás alapvető feladatául ezért minden település egészséges ivóvízzel való ellátását szabták. Egy tervidőszak végéhez közeledünk. Ha témánknál maradva számvetést készítünk, akkor világosan kitűnik, megyénk közműves ivóvízellátása a VI. ötéves tervben dinamikusan fejlődött, a megvalósult fejlesztések jelentős javulást eredményeztek. Ezt példázza az is, hogy 1985. év végéig a lakosság anyagi hozzájárulásával a veszélyeztetett községekből hat településen készült el a közműves vízellátás, 11 helyen pedig — tanácsi támogatással — egyedi kutas vízmű épült. Az említetteken kívül öt községben fejeződik be a társulati vízmű építése. A számoknál maradva kiderül, hogy ebben a tervidőszakban összesen 12 községben valósult meg az úgynevezett egyedi kutas vízhálózat és vízműtársulás megalakulásával, megalakításával, Alsó- hetény, Puszitahencse, lógónak, Tevel, Magyarkeszi, Fürgéd, Kalkasd, Mórágy, Hiarc, Bonyhádvarasd és Szálka kapott egészséges ivóvizet. A teljes kép kialakításához azonban néhány adat még idekívánkozik. Megyénk 109 településén 72-ben található közüzemű vízmű, egyedi kutas ellátás 12 helyen, egyéb — termelő- szövetkezettel kooperálva — megoldás 5 községben van, húsz lakott helyen, kistelepülésen viszont hiányzik a vezetékes ivóvíz. Ez utóbbi tény határozza meg a következő tervidőszak egyik kiemelt célkitűzését, és azt a feladatot adja, hogy megyénk minden településén minél előbb biztosítani kell az egészséges ivóvizet. A hátrány ledolgozásának két járható útja van: részben a társulati vízmű — a lakosság kedvező hozzájárulásával —, részben pedig a részleges ellátást biztosító egyedi kutas ellátás. Hol tervezik ezek megvalósítását? Cikón — áthúzódó beruházás —, Győrében, Iz- ményben, Kétyen, Felsőná- nán, Bátaapátiban, Bikácson, Bölcskén, közös bázisra telepített vízművel pedig Nagy- mányök, Kismányok, Váralja, illetve Lengyel, Kisvejke, Mucsfa ellátása szerepel a tervekben. Az egyedi kutas megoldás Murgát, Kalaznót, Keszőhidegkutat, Nagyszékelyt, Szakadátot és Miszlát veszi számításba. Természetesen a figyelembe vehető vízügyi alap és a megyei tanácsi céltámogatás így is csak a lakosság és a helyi tanácsok nagyobb mértékű tehervállalása mellett teszi lehetővé a kitűzött cél elérését. Idáig jutva az „ivóvízügyben” — részösszegzés helyett — két dolgot kell megemlíteni. Egy: az eddigiekből és a jól bevált mindennapi gyakorlatból is kiderül, hogy a megválósulás, illetve annak üteme a települések lakóinak (anyagi) támogatásától függ. Kettő: ez esetben találó az a mondás, hogy „minél előbb, annál jobb”. Az utóbbi gondolat megvilágítását azért tartjuk szükségesnek, mert bár mindenki tisztában van az egészséges ivóvíz jelentőségével, képes is áldozni érte, de mégis sokan sokszor hajlamosak az összehasonlít- gatásokra. összehasonlítjuk a régebben épült vízművek költségeit a most épülőkével és összevetjük az akkori lakossági hozzájárulás mértékét a jelenlegi összeggel. Elmondhatjuk: tévúton jár, aki egyoldalú „vizsgálódás” utána általánosít, ugyanis megfeledkezik arról, hogy a költség növekedése függ a mindenkori áraktól (ezért is igaz az előbb említett „minél előbb ...”), a domborzati viszonyoktól, a település „szétterültségétől” (laza szerkezetétől) és attól is, van-e olyan nagyobb vízágányű üzem, amely anyagiakkal hozzájárul a beruházás megvalósításához. Ezek után csak egyet javasolhatunk: összehasonlítás helyett a mielőbbi jó megoldások keresése foglalkoztassa inkább azokat, akik eddig csák a múltat látták, megfeledkezvén a jelenről. A tanácsokban és a lakosság többségében mindehhez jó partnerekre találnak. — él — Tizenhat esztendeje fogadta el az Országgyűlés az 1969. évi VI. törvényt. A kulturális tárca szakemberei és a honatyák ezzel próbáltak pontot tenni egy sokéves vita végére. A hagyományos szakmunkásképzés mellett bevezették a szakmunkástanulók emelt szintű oktatását. A végleges megoldás váratott magára, egészen 1975-ig; akkor vezették be a szakmunkásképző intézetekben az egységes, emelt szintű oktatást. Ügy tűnik, ez és az 1978-ban megtörtént általános tantervi korszerűsítés valóban lezárta a vitát. Jelenleg nemcsak a nagyobb tudás, hanem a könnyebb továbbtanulási lehetőség is az új oktatási rendszer mellett szól. Évente körülbelül ötvenezren végeznek az ország szakmunkásképző intézeteiben, közülük körülbelül harmincezren folytatják a tanulást. Az egyik lehetőség nappali tagozaton elvégezni a szakközépiskolát, amely számukra az emelt szintű képzés miatt cswpán három évig tart. Ez a lehetőség a Művelődési Minisztérium illetékese szerint csupán jogi kinyilatkoztatás. A jogalkotó jó szándéka nem találkozott az élet szülte gyakorlattal. Ezek a fiatalok pénzt akarnak keresni, mert szükségük van rá. Marad a másik út: estin vagy levelezőn megszerezni az érettségit. Itt néhány tantárgy különbözeti vizsgája után mindjárt a középiskola harmadik osztályába kerülnek a diákok. A legtöbben ezt az utat választják, s ez érthető is. Munka — pénzkeresés, továbbtanul ás — a későbbi szakmai sikerek alapja. Egyszerű képlet, de sok idő kellett, míg részei összeálltak. Az idén 174 ezren kezdték el a tanulást az ország mintegy 300 szakmunkásképző intézetében. A tapasztalatok szerint közülük kevesen tudják, hogy az általános emelt szintű oktatás mit jelent, milyen későbbi előnyökkel jár. Tanáraik feladata: tájékoztatni és felkészíteni őket a továbbtanulásra. Ezek a gyermekek mit sem tudnak a hagyományos képzésről, a szakemberek régebbi vitáiról. A felvilágosításra pedig szükség van, hiszen minél többen tanulnak tovább, annál nagyobb a lehetősége annak, hogy majd megfeleljenek a jövő számítógép-vezérlésű munkakövetelményeinek. Három napot töltöttem szovjetunióbeli testvérmegyénkben, Tambovban az SZKP .megyei lapja, a Tambovszkaja Pravda vendégeként. Figyelmes vendéglátóim gazdag porgram- ról gondoskodtak, főleg azt mutatták meg, ami új a városban, legutóbbi, kilenc évvel ezelőtti ottlétem óta épült. E néhány felvétellel hadd invitáljam egy kis sétára a (Tisztelt Olvasót! Jantner János Kedves színfoltja a város főutcájának az újságospavilon Gyors tempóban épül a város új, modern lakónegyede, az „Október” kerület. Ezt az emlékművet az Idén,« győzelem napja 40. évfordulójára emelték. A város melletti turistakomplexum egyik új létesítménye ez az üdülőszálló üli Ilii lírilii mm Két éve adták át rendeltetésének a „Tolna” szállodát és éttermet öt éve költözött új otthonába a tambovi Puskin könyvtár Az „Október” |«ület nemrég átadott közlekedési parkjában gyerekek ismerkednek a közlekedés szabályaival. Még vízijármű is van — persze ez csak játszásra. A régi városközpont Kommunárazkaja utcájában megszüntették a gépjármű-közlekedést. Ozletek, elárusítópavilonok vannak a sétálóutcában. V. L.
