Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-07 / 262. szám

1985. november 1. iríÉPÜJSÁG 5 Közel a tervidőszak befejezéséhez Körkép az ivóvízprogramról Összefogással gyorsítható Ivóvíz. Valamikor pozitív tartalmú jelzők sokasága kapcsolódott ehhez a szín­telen, saagtalan, átlátszó fo­lyadékhoz és szóba is csak akkor került, ha számiun­kat kívántuk oltani vele. Ma már más a helyzet, többször fölemlegetjük úgy, hogy köz­ben új fogalmakat — társu­lati vízmű, egyedi kutas víz­mű, önfinanszírozó társulás — tanulunk meg. A miért nem szorul különösebb ma­gyarázatra, hiszen mindany- nyian tudjuk az okát: a ko­rábbi években tapasztalt ál­talános vízminőségromlás miatt az ásott kutak ideje lejárt. A vízgazdálkodás alapvető feladatául ezért minden település egészséges ivóvízzel való ellátását szab­ták. Egy tervidőszak végéhez közeledünk. Ha témánknál maradva számvetést készí­tünk, akkor világosan kitű­nik, megyénk közműves ivóvízellátása a VI. öt­éves tervben dinamiku­san fejlődött, a megvaló­sult fejlesztések jelentős ja­vulást eredményeztek. Ezt példázza az is, hogy 1985. év végéig a lakosság anyagi hozzájárulásával a veszélyez­tetett községekből hat tele­pülésen készült el a közmű­ves vízellátás, 11 helyen pe­dig — tanácsi támogatással — egyedi kutas vízmű épült. Az említetteken kívül öt községben fejeződik be a tár­sulati vízmű építése. A szá­moknál maradva kiderül, hogy ebben a tervidőszakban összesen 12 községben való­sult meg az úgynevezett egyedi kutas vízhálózat és vízműtársulás megalakulásá­val, megalakításával, Alsó- hetény, Puszitahencse, lógó­nak, Tevel, Magyarkeszi, Fürgéd, Kalkasd, Mórágy, Hiarc, Bonyhádvarasd és Szálka kapott egészséges ivóvizet. A teljes kép kialakításá­hoz azonban néhány adat még idekívánkozik. Megyénk 109 településén 72-ben található közüzemű vízmű, egyedi kutas ellátás 12 helyen, egyéb — termelő- szövetkezettel kooperálva — megoldás 5 községben van, húsz lakott helyen, kistele­pülésen viszont hiányzik a vezetékes ivóvíz. Ez utóbbi tény határozza meg a követ­kező tervidőszak egyik ki­emelt célkitűzését, és azt a feladatot adja, hogy megyénk minden településén minél előbb biztosítani kell az egészséges ivóvizet. A hátrány ledolgozásának két járható útja van: rész­ben a társulati vízmű — a lakosság kedvező hozzájáru­lásával —, részben pedig a részleges ellátást biztosító egyedi kutas ellátás. Hol tervezik ezek megvaló­sítását? Cikón — áthúzódó beruházás —, Győrében, Iz- ményben, Kétyen, Felsőná- nán, Bátaapátiban, Bikácson, Bölcskén, közös bázisra tele­pített vízművel pedig Nagy- mányök, Kismányok, Váral­ja, illetve Lengyel, Kisvejke, Mucsfa ellátása szerepel a tervekben. Az egyedi kutas megoldás Murgát, Kalaznót, Keszőhidegkutat, Nagyszé­kelyt, Szakadátot és Miszlát veszi számításba. Természe­tesen a figyelembe vehető vízügyi alap és a megyei ta­nácsi céltámogatás így is csak a lakosság és a helyi ta­nácsok nagyobb mértékű te­hervállalása mellett teszi le­hetővé a kitűzött cél elérését. Idáig jutva az „ivóvízügy­ben” — részösszegzés helyett — két dolgot kell megemlí­teni. Egy: az eddigiekből és a jól bevált mindennapi gya­korlatból is kiderül, hogy a megválósulás, illetve annak üteme a települések lakói­nak (anyagi) támogatásától függ. Kettő: ez esetben találó az a mondás, hogy „minél előbb, annál jobb”. Az utóbbi gondolat megvilágítását azért tartjuk szükségesnek, mert bár mindenki tisztában van az egészséges ivóvíz jelentő­ségével, képes is áldozni ér­te, de mégis sokan sokszor hajlamosak az összehasonlít- gatásokra. összehasonlítjuk a régebben épült vízművek költségeit a most épülőkével és összevetjük az akkori la­kossági hozzájárulás mérté­két a jelenlegi összeggel. El­mondhatjuk: tévúton jár, aki egyoldalú „vizsgálódás” utána általánosít, ugyanis megfeledkezik arról, hogy a költség növekedése függ a mindenkori áraktól (ezért is igaz az előbb említett „mi­nél előbb ...”), a domborza­ti viszonyoktól, a település „szétterültségétől” (laza szer­kezetétől) és attól is, van-e olyan nagyobb vízágányű üzem, amely anyagiakkal hozzájárul a beruházás meg­valósításához. Ezek után csak egyet ja­vasolhatunk: összehasonlítás helyett a mielőbbi jó meg­oldások keresése foglalkoz­tassa inkább azokat, akik eddig csák a múltat látták, megfeledkezvén a jelenről. A tanácsokban és a lakosság többségében mindehhez jó partnerekre találnak. — él — Tizenhat esztendeje fogadta el az Országgyűlés az 1969. évi VI. törvényt. A kulturális tárca szakemberei és a hon­atyák ezzel próbáltak pontot tenni egy sokéves vita végé­re. A hagyományos szakmunkásképzés mellett bevezették a szakmunkástanulók emelt szintű oktatását. A végleges megoldás váratott magára, egészen 1975-ig; akkor vezették be a szakmunkásképző intézetekben az egy­séges, emelt szintű oktatást. Ügy tűnik, ez és az 1978-ban meg­történt általános tantervi korszerűsítés valóban lezárta a vi­tát. Jelenleg nemcsak a nagyobb tudás, hanem a könnyebb továbbtanulási lehetőség is az új oktatási rendszer mellett szól. Évente körülbelül ötvenezren végeznek az ország szak­munkásképző intézeteiben, közülük körülbelül harmincez­ren folytatják a tanulást. Az egyik lehetőség nappali tago­zaton elvégezni a szakközépiskolát, amely számukra az emelt szintű képzés miatt cswpán három évig tart. Ez a le­hetőség a Művelődési Minisztérium illetékese szerint csu­pán jogi kinyilatkoztatás. A jogalkotó jó szándéka nem ta­lálkozott az élet szülte gyakorlattal. Ezek a fiatalok pénzt akarnak keresni, mert szükségük van rá. Marad a másik út: estin vagy levelezőn megszerezni az érettségit. Itt néhány tantárgy különbözeti vizsgája után mindjárt a középiskola harmadik osztályába kerülnek a diákok. A legtöbben ezt az utat választják, s ez érthető is. Munka — pénzkeresés, to­vábbtanul ás — a későbbi szakmai sikerek alapja. Egyszerű képlet, de sok idő kellett, míg részei összeálltak. Az idén 174 ezren kezdték el a tanulást az ország mint­egy 300 szakmunkásképző intézetében. A tapasztalatok sze­rint közülük kevesen tudják, hogy az általános emelt szintű oktatás mit jelent, milyen későbbi előnyökkel jár. Tanáraik feladata: tájékoztatni és felkészíteni őket a továbbtanulásra. Ezek a gyermekek mit sem tudnak a hagyományos képzés­ről, a szakemberek régebbi vitáiról. A felvilágosításra pedig szükség van, hiszen minél többen tanulnak tovább, annál na­gyobb a lehetősége annak, hogy majd megfeleljenek a jövő számítógép-vezérlésű munkakövetelményeinek. Három napot töltöttem szovjetunióbeli testvérme­gyénkben, Tambovban az SZKP .megyei lapja, a Tambovszkaja Pravda ven­dégeként. Figyelmes ven­déglátóim gazdag porgram- ról gondoskodtak, főleg azt mutatták meg, ami új a városban, legutóbbi, kilenc évvel ezelőtti ottlétem óta épült. E néhány felvétellel hadd invitáljam egy kis sé­tára a (Tisztelt Olvasót! Jantner János Kedves színfoltja a város főutcájának az újságospa­vilon Gyors tempóban épül a város új, modern lakónegyede, az „Október” kerület. Ezt az emlékművet az Idén,« győze­lem napja 40. évfordulójára emelték. A város melletti turistakomplexum egyik új létesítménye ez az üdülőszálló üli Ilii lírilii mm Két éve adták át rendeltetésének a „Tolna” szállodát és éttermet öt éve költözött új otthonába a tambovi Puskin könyv­tár Az „Október” |«ület nem­rég átadott közlekedési parkjában gyerekek ismer­kednek a közlekedés sza­bályaival. Még vízijármű is van — persze ez csak játszásra. A régi városközpont Kommunárazkaja utcájában megszüntették a gépjármű-közleke­dést. Ozletek, elárusítópavilonok vannak a sétálóutcában. V. L.

Next

/
Thumbnails
Contents