Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-30 / 281. szám
1985. november 30. MÉPÜJSÁG 5 Vezetők az iskolapadban Az MSZMP XIII. kongresszusát megelőző párton belüli széles körű társadalmi eszmecsere során felszínre kerültek, a kongresszusi állásfoglalásban rögzítődtek a magyar népgazdaság közelmúltban elért eredményei csakúgy, mint gondjai és a további fejlődéshez szükséges főbb tennivalók. Ez utóbbiak összefoglalóan abban fejeződhetnek ki, hogy tovább kell folytatni a népgazdaság jövedelemtermelő képességének, fajlagos hozamainak növelésére irányuló gazdaságpolitikát, gazdálkodási és gazdaságirányítási gyakorlatot. Minthogy a gazdálkodás körülményei részben adottak, részben a szabályozóváltozások következtében szinte évente fhások. a gazdálkodás bármely szintjén dolgozó vezetőnek állandóan naprakészen kell lennie a gazdálkodás közgazdasági vonatkozásaiban csakúgy, mint a legújabb tudományos eredményekben. A tájékozódási képességet megszerezni, illetőleg megőrizni és frissen tartani kötelessége minden vezetőnek, hisz a termékelőállításon túl az emberek értelmes foglalkoztatásáról, megélhetésük biztosításáról is kell gondoskodniuk. Frissesség, tájékozottság, rugalmasság, a piaci helyzet felismerése, gyors döntési képesség, magasfokú szakmai tudás, — mindez ma az iparban és a mező- gazdaságban dolgozó vezetők sajátja kell hogy legyen. Egyszeri, alapfokú tanulással, tudással csupán elindulni lehet egy életpályán, ott sikeresen megmaradni viszont csak akkor, ha a vezetők állandóan képezik magukat, illetve szervezett továbbképzéseken vesznek részt. A vezetők időről időre iskolapadba ülnek, s vagy munkahelyi tanfolyamon, vagy a minisztériumok vezetőképző intézeteiben frissítik fel tudásukat, illetőleg ismerkednek a szakma legújabb eredményeivel. Itt van a kezemben az esztergomi ipari vezetőképző intézet prospektusa, amely a következőképpen invitálja hallgatóit: „a hagyományos oktatási módszereket egyre inkább felváltják az interaktív kiscsoportos foglalkozások; ezek eset- és szerepjátékok, szimulációs és szakmai gyakorlatok formájában valósulnak meg.” Központi stúdió, zárt tévélánc, gépterem van itt, mikroprocesszoros laboratórium, ahol önálló software és hardware szakképzést kapnak a hallgatók. Csak ebben az egyetlen mondatban mennyi az új, az idegen kifejezés — ha tíz éve halljuk, döbbenten hegyezzük a fülünket. Pedig ma valamennyi Tolna megyei ipari üzem vezetője megfordult már ebben az intézetben, s a mindennapjaiban hasznát veheti például a szituációs gyakorlatnak, és a software sem cseng idegenül. A tanfolyamok tematikája a menedzserképzéstől az innováción át a számítástechnikáig, a leasing-érdekeltségig terjed. A közelmúltban jelent meg a szakfolyóiratban a mezőgazdasági üzemek szakemberei részére meghirdetett tanfolyamok jegyzéke. Ezen belül középfokú képesítést nyújtó, és idegen nyelvű továbbképző tanfolyamok lesznek, és nemzetközi szemináriumokat is tartanak. A jövő évben például Palánkon, a szakközépiskolában többek között raktár gazdálkodási tanfolyam indul, itt lesz a szociálpolitikai ügyintézők és a gépjármű ügyintézők tanfolyama is. Ezen a héten a főkönyvelők, majd a termelési főmérnökök. végül a téesz-elnökök továbbképző tanfolyamára kerül sor Tengelicen. A tematika sokrétű, változatos, igazodik a gazdálkodás körülményeihez. Mint minden évben, a tanfolyam most is fórummal zárul, ahol a megye vezetői válaszolnak a szakemberek kérdéseire. A kérdések egy része évente ismétlődik, s a szabályozórendszerrel, a tömegközlekedéssel, a hitel- konstrukcióval, a gépvásárlással, az értékesítés módjaival, a bérgazdálkodással kapcsolatos. Nagyon sok, és nagyon sok fontos dolog tisztázódik ezeken a tanfolyamokon. s mindez nemcsak a vezetők épülését és tisztánlátását szolgálja, hanem több és jobb ipari és mezőgazdasági terméket eredményez. D. VARGA MÁRTA Város és vidéke Az egyik városban kisáruház építésébe fogtak. Előtte számítást végeztek, hogy mekkora legyen az üzletház. Figyelembe vették a település lélekszámát, de még talán azt is, hogy mekkora a takarékbetét-állomány. A felavatás után szinte azon nyomban kiderült: a vártnál nagyobb lesz a forgalom. Később az áruházban állandósult a tumultus. Egykettőre megtelt a panaszkönyv, egyre több cikk hiányzott. A tervezéskor ugyanis csak felületesen vették tekintetbe a város vonzáskörzetét, azokat a környező falvakat, melyeknek lakói nemcsak ügyes-bajos dolgaikat, hanem bevásárlásaikat is nagyrészt a városban intézik. Belátható, hogy lehetetlenség a nagyobb települések szomszédságában fekvő kisebb községeket is városiasítani. Tény viszont, hogy falvaink a legutóbbi években „kinőttek a csizmából”, összkomfortosabbá váltak, lakóik öltözködésben, életmódban mindinkább városiasabbak. S bár a falusi üzlethálózat és ezek áruválasztéka bővül, mégis mind több falusi kér részt a városban fellelhető nagyobb árukínálatból. A vonzáskörzeteknek napjainkban különös jelentőségük van, és a hosszabb távlatú fejlesztési programok kidolgozásakor ezt hiba szem elől téveszteni. A városokat környező településbokrok ugyanis nemcsak munkaerővel táplálják az üzemeket, hanem vásárlóerejükkel is kopogtatnak. Még a szórakozóhelyek kialakításakor is gondolni kell rájuk. A nagyobb települések úgynevezett nappali lélekszáma nem üres adat: mögötte olyan emberek vannak, akik részt vesznek a város életében, és rendszeres látogatói a városi üzleteknek. Mind több város tanácsa számol a települést körülölelő gyűrűvel. Ez ma már nemcsak néhány közeli községnek közigazgatásilag városhoz csatolásában, a járások megszűnésében nyilvánul meg, hanem a fejlesztési elképzelések körvonalazásában is, belértve a vonzáskörzet egészének figyelembevételét. Persze nemcsak az „adok”, hanem a „kapok” is szerepet játszik: mielőbb széles kapcsolatrendszer kialakításáról kell gondoskodni. Dombóvárott például az új művelődési központ építéséhez pénzzel járultak hozzá a környező községek gazdaságai, jól tudva, hogy dolgozóik mind nagyobb mértékben a városban keresik a felüdülést, a szórakozást, a művelődési lehetőségeket. Város és vidéke nincs meg egymás nélkül. Kapcsolatuk mind szorosabbá válik, ezért kell kölcsönösen közeledniük egymáshoz. TAMÁS ERVIN Az ódon épület fiatal lakói Kollégistának lenni minden korosztálynak nagy élményt jelent. A simontor- nyai szakmunkásképző intézet tanulói — a lányok — szép stílusú barokk épületben élik kollégiumi életüket. A lányok vidámak, cserfesek és szépek. Rend, tisztaság jellemzi a környezetüket, őket pedig a jó közösség. Fiatalok és boldogok, mint a fiatalok általában... Gottvald Károly képriportja. A kollégium utcai, és az udvar felőli képe Van mit megbeszélni délutánonként Egyedül a zenével Tanulószobán Varrni is lehet mmmm: A kabala Levél haza Beszélgetők a lépcsőházban „Bepakoltam mindent?”
