Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-30 / 281. szám

1985. november 30. ( TOLNA ' _ NÉPÚJSÁG 3 Napraforgó-termesztés Szép eredmények a KSZE 51 Tolna megyei taggazdaságában Jövőre: átvétet az olajtartalom szerint A fontos növé*------------------ nyunk, a nap­raforgó már a magtárakban pihen, illetőleg a növény­olajipari vállalatok bázisain tárolják. Most van mód rá, hogy megmérettessék a nap­raforgó, hogyan sikerült a termesztése 1985-ben. A szekszárdi növényter­mesztési rendszer a legfőbb „ápolója” e fontos ipari növénynek, amely a kenyér- gabona és a takarmánygabo­na után a harmadik helyen áll. A szekszárdi termelés- szervezési egység körzeti ag- ronómusa, Csike Gusztáv volt segítségünkre abban, hogy áttekintsük e fontos nö­vénnyel kapcsolatos tapaszta­latokat. Mindenekelőtt: évről évre nő a napraforgó termesztési területe, s az eredmé­nyek is a jó közepes átlag­hoz sorolhatók. Természete­sen rögtön tegyük hozzá, hogy e növény termesztésé­nél is nagy fegyelemre van szükség, betartani a ter­mesztési technológiát, több mint követelmény. Már csak azért is, mert a jó termés- eredmény esetében jó a be­vétel is. Tolna megyében ötven gazdaságban termesztenek napraforgót. A vetésterület 15 900 hektár, a termésered­mény pedig meghaladta a ta­valyi szintet, s idén elérte a 2,25 tonnát. Annak ellenére, hogy egyes gazdaságokban a növényt károsodás érte, a betegségek ellen nem tudtak kellő időben fellépni, keve­sebbet takarítottak be a ter­vezett napraforgóból. A köztermesztésben az el­múlt évtizedben főleg ma­gyar fajtákat találhattunk, az utóbbi három évben pe­dig nagyobb mennyiségben került a földbe a romániai és a jugoszláviai eredetű vetőmag, amelyek olajtar­talma magasabb, mint a ha­zaiaké. A magasabb olajtar­talom elérésében érdekelt a gazdaság, ugyanis ha a ki­hozható olajmennyiség a 46,5 százalékot meghaladja, akkor olajszázalékonként 150 fo­rint még jár a gazdaságnak. A fajtáktól függően egy kiló napraforgóból 44—49 szá­zalék, azaz csaknem fél li­ter olaj üthető. A hazai faj­ták általában az alacsonyabb százalékérték közelében ta­lálhatók. Érthető, ha a jövő évi tervek öszeállításakor már a gazdaságok inkább a külföldi fajtákat keresik, még ha ezek termesztése na­gyobb kockázattal is jár. A szekszárdi termelési rendszer megfelelő kap­csolatot épített ki a növény­olaj-iparral raktározási té­mákban, az értékesítés, a kutatás területén, ugyanak­kor az Agrimpexen keresz­tül exportügyieteket is le­bonyolítanak. Ám a legfon­tosabb, hogy a hazai ipar szükségletét elégítsék ki, mert öt évvel ezelőtt a jó termesztési adottságokkal rendelkező hazánkban im­portálni kellett a naprafor­gót. Az átlagos árat sem le­het pontosan megmondani, mert éppen a tisztaság, a minőség, az olajtartalom ve­zethet félre bennünket. Az alapár 9310 forint tonnán­ként. Van olyan gazdaság, amely ezt az / összeget jó terménye révén 500—600 fo­rinttal is megfejeli. Niagy gondot vett le a ter­melők válláról a termelési rendszer, amikor a Szekszár­di Mezőgazdasági Kombi­nátban, a niagydorogi tele­pen, a ‘Paksi Dunamente Egyesült Mgtsz-ben is vállal­koztak tárolásra, sőt, több mint egy tucat ,az olyian gaz­daságok száma, ahol 'kisebb mennyiségben tárolják az olajnövényt, az előbbi há­rom 500, 400, illetve 250 va­gonra valót tárol. A KSZE és a növényolaj ipar a tá­rolásért tonnánként 200 fo­rintot fizet. Miután a gazdaságokban már összegezték az idei ta­pasztalatokat, arra is választ kaphatunk, hogy milyen faj­tákat tudnak a tavasszal el­vetni. Újdonságnak számit néhány franciaországi sokat ígérő hibrid, de ezek kisebb mennyiségben állnak ren­delkezésre. A közepes érési idejűek közül az NSH—27-es, az (NiK—254-es tarthat szá­mot nagyobb érdeklődésre, ugyanis ezeket a kukorica betakarítása előtt lehet szed­ni, tehát a gépek csak a ku­koricában dolgozhatnak a betakarítási időszakban, nem szükséges terményátállásra időt tölteni. Jövő évben nö­vekszik a vetésterület, nem a 'kukorica rovására. Hiszen számos új módszert ajánlot­tak már a tömegtakarmány- termesztésre. például a gye­pesítést — siló helyett —, s így egyensúlyban lehet tar­tani a gabona és az ipari nö­vények, illetve a tömegta­karmányok arányát. A napraforgóból az ipar étkezési és ipari célra állít elő terméket. Tehát szaksze­rű termesztés révén arra kell törekedni, hogy a hazai — martfűi, rákospalotai — gyá­rak egész évi nyersanyag- szükségletét megtermeljük. A szekszárdi termelési rendszer az 51 taggazdaságban jól in­tegrálja e fontos ipari nö­vényt. Ulbert Ádám, a bölcskei termelőszövetkezet elnöke, így összegzi idei termelési tapasztalatukat, illetve a jö­vő évi tervüket: — Az idei napraforgó-ter­melésünk nem volt a leg­jobb, bár meghaladtuk a rendszer és az ország átla­gát, mégsem vagyok elége­dett. Én nem vagyok olyan optimista, mint Csike kollé­gám. Szerintem a jövő év­ben nem fog növekedni a termőterület. Sokan nem osztják véleményemet ebben, de meggyőződésem, hogy a megfelelő növényegészség­ügy vagy fajtaváltás eseté­ben lehet csak nyereséges a termesztés, és hasznos a gyárnak a termény, s lehet növelni a területet. Bölcskén “ éye termesz- ------------------ tenek napra­forgót, általában félezer hek­táron. Az elmúlt években kimagasló eredményeket ér­tek el, 1974-, 1975-, 1976-os években több mint harminc mázsát takarítottak be egy hektárról. Jó volt a követ­kező három év is, majd közbe-’közbe jött egy gyen­gébb év, s előfordult, ami­kor 34 mázsát takarítottak be. A bácsalmási növényter­melési rendszer keretében kezdtek a napraforgóval foglalkozni, később áttértek a KSZE-ihez. Azóta is nö­vekvő terméseredmények és egyre több gond jelzi: e nö­vényi kultúrával nincsen minden rendben. Mert nem elég csak arra gondolni, hogy a bölcskeiök 1980-ban nagydíjat kaptak az OMÉK- on, s idén az OMÉK 3. díját hozták haza. — Azért nem látom simá­nak utunkat — folytatja az elnök, aki egyben a KSZE napraforgó-termesztési szak- bizottságának is elnöke —, mert sok a gombás megbete­gedés. Például mi a huszon­öt év alatt váltva termesz­tünk, mégis minden talpa­latnyi területünkön ötször volt napraforgó. Az irodalőm ugyan öt évet ír elő vára­kozásként, de úgy tűnik, ez nem elég. Minden évben szétroncsoljuk a földön a napraforgó szárát, beleszánt­juk a földbe és ha öt ilyen évet számolunk, elképzelhe­tő, hogy a növényt sok gom­bafertőzés éri, s növekszik a termőföld fertőzöttsége. A növényvédelem nem áll olyan szinten, hogy a ter­melés biztonságos legyen. Vegyszerrel nem lehet kezel­ni ezt a növényt, illetőleg nem ajánlatos a sok szer- maradvány miatt, meg azért sem, mert igen drága a ke­mikália. S a leggondosabb technológiai fegyelem tartá­sa mellett sem tudtak Bölcs­kén idén 24 mázsánál töb­bet betakarítani egy hektár­ról. A termelési költségek — adó, munkabér, gépek, vegy­szer, vetőmag stb. — körül­belül 19-20 mázsa termés bevételi ára fedezi, tehát a nyereség igencsak kevés. — A járható út? — A növény gyomirtása megoldott téma — mondja a szakember —, de a gom­básodás ellen csak új hibri­dek bevezetésével tudunk harcolni. Vannak ugyan új fajták, de ezek sem eléggé megbízhatók. Űj hibridekkel kísérleteznek már több he­lyütt. Tudom, hogy a szom­szédos országokban már fog­lalkoznak az Amerikában vadon termő napraforgó ne­mesítésével, ennék jó, tűrő­képességét áthozni a nagy olajtartalmú, nagy tányérú, géppel könnyen betakarítha­tó fajtákra — ez a feladat. Mi azonban igencsak lé­péshátrányban vagyunk. Az sem megoldás, miután nincs betegséget tűrő fajta, hogy az Alföldre, vagy hazánk más tájaira vigyék el ezt az olajnövényt. Ugyanis nem ajánlatos a jobb földekbe vetni, ahol tíz tonna kuko­rica is megtermelhető. A másik ok, ami a környékün­kön lévő napraforgók'ultúra csökkentése ellen szól, hogy itt van megfelelő termelési tapasztalat és gépi felszere­lés. Tehát a járható út az új hibridek nemesítése és köztermesztésbe adása. A ré­gi növényeket nem lehet már visszahozni. Azok — a húsz­huszonöt évvel ezelőtt ter­mesztett fajták — kevés ter­mést adtak, kicsi volt az olajtartalom, és a betakarí­tógépeket szinte szétszedte a karvastagságú szár. A nö­vényolajipar és a kutatóin­tézetek folytatják a kísérle­teket. Környékünkön 34 faj­tát vizsgáztattak az idén, de közülük köztermesztésre csak 2-3 ajánlható nyugodtan. Tehát a fontos ipari ola- ------------- josnövény ter­mesztése gondokkal jár. A termelőknek, a rendszerek­nek és a kísérleti intézetek­nek már a következő évben határozottabban kell előre­lépni, hogy a még jól fizető ipari növény ne tűnjön el földjeinkről — mert az egészséges táplálkozásihoz szükséges étolaj, margarin stb. — egyre nagyobb meny- nyiségben kell, hogy aszta­lunkra kerüljön. Rendezni kell a minőségi átvétellel kapcsolatos kérdéseket, több külföldi fajtát ajánlatos köz­termesztésbe adni, s végül fokozni szükséges azokat a jó módszereket, amelyek cél­ja a jó termelési tapasztala­tok kicserélése — a kísér­leti parcellákon, szakfolyó­iratokban, szimpóziumokon. P ÁLKOVÁCS JENŐ HfclHOI_n=ii:=l I!II;1:V1 HÍRRE Az év 48. hete is bővelkedett események­ben Tolna megyében. A hét végén tartotta a Hazafias Nép­front megyei értekezletét, tanácskoztak a Közalkalmazottak és a Pedagógusok Szak- szervezetének küldöttei. Tengelicen három napig az értelmiségi fiatalok vitatták meg a fiatal értelmiség helyzetét és találkoz­tak megyénk vezetőivel. A fórumon vá­laszt kaptak azokra a kérdésekre, amelyek foglalkoztatják őket, és kíváncsiak voltak arra is, hogy a megye vezetői miképp lát­ják a fiatalok helyzetét. Utat avattak Felsőnyéken, 103 éves asz- szonyt köszöntöttek Gyönkön, nem volt vil­lanyáram Szekszárdon, a kendergyárnál... Gazda(g)ságunk Az ország számára égetően szükséges az export növelése. A Gép- és Műszeripari Szövetkezetben 1985-hen jelentősen növel­ték a kivitelt. 'Közeledik az év utolsó munkanapja. A figyelem a vállalatok, ipari szövetkezetek felé fordul. Lesz-e év végi hajrá? Telje­sítik-e terveiket? Pótolnak-e valamit az exportlemaradásból ? Az ipar 1985-ben igencsak reflektorfény­be került. Nem azért, mert a világszín­vonal fölé emelkedett, hanem mert lassan javul a szerződési fegyelem, még mindig nem elfogadott tény, hogy az innováció létkérdés ... Gazdaságunk mindenkor a gazdagságun­kat is jelképezi. S amikor a gazdaságban báj van, akkor joggal féltjük az eddig el­ért eredményeinket, mert gazdagságunk is — ami természetesen viszonylagos — ve­szélybe kerülhet. Az újabb gazdasági szabályozók egyre in­kább azt követelik, hogy mindenhol gaz­dálkodjanak, hogy igenis legyen konkur- rencia, végre bukjon meg az a vállalat, amely képtelen az új helyzethez alkal­mazkodni ... Mindezek frázisnak is hangozhatnak, mert joggal mondhatják gazdasági vezetők: manapság inkább a szemesnek áll a vi­lág, aki a szabályozó-rengetegben jól tud bújócskázni, az messzebbre jut. Nekik is hinnünk kell, ha tudjuk: néha tényleg ki­szolgáltatott helyzetben vannak. A héten erről bővebben írtunk az exporttal kap­csolatos írásainkban. Nemigen lehet mit mondani arra, hogy némely vállalat meg­teheti ... nem szállít határidőre alkatrészt, de megszabja, hogy ő mikor, vagyis med­dig vesz át árut az év utolsó hónapjában. A készletgazdálkodás útvesztőinek kikerülése fontosabb lehet, mint a termelés ... Jogosan vesszük észre azokat a hibákat is, amelyek bosszantják az embert. Az év végi nagy vásárlások borzolják a kedélye­ket, mert minden költséghelyet nullára kell futtatni. Ilyenkor látjuk, hogy repikonya- kot vásárolnak, de söprűre kérnek jegyzé­ket ... Ilyenkor jobban észrevesszük, hogy Szekszárdon, a központban elhagyott va­laki két malteros ládát... Év vége felé érzékenyebbek vagyunk mindenre, de ez már újabb téma... Emberség Az emberség szép példáival is találkozhat­tunk a héten. Ez talán természetes is. Meg­figyelhető, hogy a világban sok a rossz hír, de ezzel egyenesen arányos a segíte­ni akarás. Halljuk és látjuk, hogy a világ mely pontján dúl háború, hol garázdál­kodnak különféle kommandók, hogy kö­zel harmincezer embert temetett be az iszap a világ másik végén. A héten írtunk arról, hogy a Tolnai Gép- és Műszeripari Szövetkezet szocialista bri­gádja a nyugdíjasoknak segített... De ol­dalakon keresztül sorolhatnánk az ember­ség apró jeleit. A BHG kollektívája mun­katársának segített, de jutott pénz a föld­rengés károsultjainak is ... A felemelő, az igaz emberséget példázó apró tettek mellett azonban találkozhattunk olyan bosszantó nemtörődömségekkel, ame­lyeket nem tudunk hova tenni. Ilyen eset volt a szekszárdi kendergyári ügy. Az em­bertelenség, a nemtörődömség igencsak rossz példája. Emberek képesek voltak nyugodtan hazatérni hét végén, amikor tudták, hogy családok maradnak áram nél­kül. A huszadik század végén elektromos áram nélkül már nem lehet létezni... Jó lenne tudni, hogy egyáltalán valakinek eszébe jutott-e bocsánatot kérni a ken­dergyári lakóktól... Az ilyen és ehhez ha­sonló esetekben gondolkodóba esik az em­ber. Ha nem lennének jó példák, ha nem lát­nánk, hogy azért egyre több a figyelmes ember, akkor az apró bosszúságokat — amelyek nem is olyan aprók — képtelenek lennénk elviselni. A tisztesség és az emberség még mindig jellemzőbb. Az Ifjúság fényesség Ha az ember fáradt, morózus, akkor a legjobb gyógyír kimenni az utcána és a fiatalok szertelenségét, kacaját, boldogsá­gát figyelni. A tizenévesek lobogása fel­vidít, ilyenkor gondolhatunk gyermeke­inkre, a nagylányra, a nagyfiúra, aki a büszkeségünk, aki jó jegyeket hoz az is­kolából, aki pályaválasztás előtt áll és tanácstalan... Az ifjúság fényesség, és világméretű gondjai vannak. Hogyan tovább? Mit kell és lehet? Mit tudok és szeretnék? Ezer­nyi kérdés, ezernyi jó és lehetetlen válasz. A héten apró hírben közöltük, hogy a Ha­zafias Népfront rendezésében tanácskozást tartottak a család és a pályaválasztás té­makörében. Ennél nincs fontosabb téma. Nem lehet semmi sem fontosabb. A jövő generációjának sorsa, boldogulása és bol­dogsága. Türelmesnek kell velük lennünk. A napokban mondta egyik nagyon jó ba­rátom, hogy jobb lett volna húsz évvel előbb születni, mert megismerhette volna a rosszat, a kemény életet és akkor a mai életét csodának tartaná ... Persze, ez a példa nem azt jelenti, hogy nem boldog, nem elégedett és mai ered­ményeinket leszólná. Távol áll tőle az ilyen, csak jelezni kívánta, hogy az ő gyerekének ma már nehezebben mondhatja, hogy nincs, mert az ő gyereke nem járt mezítláb és klotgatyában iskolába. Éppen ezért kell a fiatalokkal türel­mesebbnek lenni, mondja, mert ők már más kérdéseket tesznek fel. És más választ is várnak, mert nincs viszonyítási alap­juk. Beleszülettek a színes tévé időszaká­ba, náluk ez a szint, innét csak előre le­het haladni és ha a család, az ország, a világ megtorpan, akkor a gyerek más­képpen reagál. Hamarabb észreveszi a pa­zarlást, az apró, bosszantó hibákat.. min­dent és erre nem szabad és nem lehet csak legyintéssel válaszolni. Fejlettebb és bonyolultabb lett a világ. Valamikor nagy öröm volt a családban, iha valaki saakmunkásoklevelet szerzett. Ma már az érettségi is lassan csak mini­mumnak fogadható el. A fiatalok tovább­tanulnak, okosabbak, később válnak ön­állóbbá, így türelmetlenebbek is, de nem szabad hinnünk, hogy azért türelmetle­nebbek, mert lebecsülik elődeik tetteit. Nem. Másként viszonyítanak, másképp gondolkodnak, ök újfajta raj ... Sorsuk, boldogságuk, jövőjük a miénk. Erre gondolnunk kell szüntelen. HAZAFI JÓZSEF Gyönkön köszöntötték a megye legidősebb asszonyát, a 103 éves Hegedűs Istvánnét

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents