Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-30 / 281. szám

1985. november 30. ( rouu\ 2 NÉPÚJSÁG Ezt hozta a hét a külpolitikában Hétfő: A máltai túszdráma. — A Liberális Párt jelölt­je győzött a hondurasi választásokon — Befejezte mun­káját Budapesten az európai kulturális fórum. Kedd: összeült a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa — Gustáv Husá'k látogatása az NDK-ban. Szerda: Gorbacsov beszéde a Legfelsőbb Tanács ülé­sén a szovjet—amerikai viszonyról. — Thatcher—Kohl találkozó Londonban, megbeszélésük fő témája az ame­rikai űrfegyverkezési programhoz való csatlakozás — Újabb francia atomkísérlet Mururoán. Csütörtök: Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnök viet­nami tárgyalásait befejezve Japánba utazott. — A Pa­lesztinái Felszabadítási Szervezet bagdadi ülése — Líbia is csapatokat vont össze az egyiptomi határon. Péntek: A dél-afrikai kormány Zimbabwét fegyveres támadással fenyegette meg. — II. Hasszán marokkói ki­rály tárgyalásai Párizsban — Nagy-Britannia visszauta­sítja az ENSZ-nek a Falkland-szigetekről szóló határo­zatát. A hét 3 kérdése 1. Egy héttel Genf után milyen a szovjet—amerikai csúcstalálkozó visszhangja? A „hogyan tovább” kérdése tulajdonképpen még nem vetődik fel egy héttel a genfi szovjet—amerikai csúcs- találkozó után, de egyrészt az is fontos tényező, hogy Moszkvában és Washingtonban hogyan értékelik Gorba­csov és Reagan tárgyalásait, másrészt az sem közömbös, hogy milyen a világvisszhang keleten és nyugaton. Az SZKP Politikai Bizottsága, majd a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa is megvitatta a genfi megállapodá­sokat és a találkozóról kiadott közös nyilatkozatot. Moszkvában főleg azt emelték ki: elvi jelentőségű ered­mény, hogy a szovjet és az amerikai vezető közös doku­mentumban jelentette ki: a „nukleáris háborút nem sza­bad elkezdeni!”. A genfi találkozó olyan párbeszéd előtt nyitott utat, amelynek célja a szovjet—amerikai kap­csolatok és az egész nemzetközi helyzet javítása. Mihail Gorbacsov a Legfelsőbb Tanácsban elmondott beszédé­ben értésre adta, hogy a Szovjetunió igen nagy jelentő­séget tulajdonít a következő csúcstalálkozónak. Washingtonban már azt számítgatják, mikor lenne a legkedvezőbb dátum erre, s a nyár elejét jósolják. Ké­sőbb már az USA-t elfoglalja a novemberi választások előkészítése. Mindenesetre most Reagan elnök hat napra a kaliforniai Santa Barbara-i birtokára utazott, hogy ki­pihenje fáradalmait. Mint közismert, Genfben az elnök nem volt hajlandó lemondani a „csillagháborús” elgon­dolásról, ami meghiúsította a konkrét megállapodásokat a valóságos fegyverzetkorlátozásról. Hogy a szovjet és az amerikai álláspont több helyütt eltér egymástól, ezt Moszkvában nem dramatizálják. Mihail Gorbacsov most azt mondta, hogy lehetségesek a kompromisszumos meg­oldások, de csak úgy, ha „légmentesen bezárják az ajtó­kat” a fegyverek kozmoszba áramlása előtt. Meglehet, hogy még az ajtók becsukódása előtt akar Washington néhány szövetségese az űrtervek anyagi és technológiai előnyeiből részesülni. Thatcher asszony és Kohl kancellár londoni tárgyalásain mindenesetre az er­re való készség mutatkozott meg. A hét közepén sztrájkba lépett Brazília 450 ezer kamion­sofőrje, jobb munkakörülményeket követelve. Több mint ezer kamion zárta el az egyik legforgalmasabb Rio de Janeiro-i főutat. (Teletotó) Moszkvában kétnapos ülést tartott a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa. A képen: Mihail Gorbacsov, Andrej Gromiko és a többi képviselő jóváhagyja a balról látható Nyikolaj Rizskov miniszterelnök kinevezését. (Telefotó) 2. Lehet-e Dél-Afrikában az erőszak eszkalációjáról be­szélni? Napjainkban mind több áldozatot követel a dél-afrikai apartheid politika elleni küzdelem. Az ANC, az Afrikai Nemzeti Kongresszus valaha úgyszólván erőszakmentes harcot hirdetett csupán, ahogyan azonban a pretoriai re­zsim elnyomó intézkedzései egyre kíméletlenebb formá­kat öltöttek, megkeményedett az ellenállás is. A napokban például már aknák robbantak a dél-afrikai fehérek gép­kocsijai alatt az utakon. (A pretóriai hatóságok azt állít­ják, a szomszédos Zimbabwe fogadja be az aknákat le­rakó fekete partizánokat, s ezért kilátásba helyezték, hogy előbb-utóbb megtorló katonai támadást indítanak Zim­babwe ellen.) Emlékezetes, hogy Desmond Tutu, a No- bel-békedíjjal kitüntetett anglikán püspök is az erőszak nélküli, politikai küzdelem mellett állt ki. Ügy látszik azonban, hogy előbb-utóbb az ő mérsékelt álláspontján túllépnek a tömegek, az az A!NC balszárnyán elhelyezke­dő fekete politikusok is, akkor pedig a dél-afrikai polgár­háború szélesebb méretekben robbanhat ki. Nelson Mandelát, a hosszú-hosszú ideje bebörtönzött ANC-vezetőt kiengedik-e a pretóriai urak? Ez a lehe­tőség akkor vetődött fel, amikor nemrég műtétet hajtot­tak végre rajta, s a műtét után a felesége, aki rég nem láthatta, felkereshette a börtönben ... Meglehet, hogy az apartheid hívei a maguk hátvédharcában ilyen enged­ményt, ilyen gesztust is megpróbálnak. Az bizonyos, hogy a világban a Dél-afrikai Köztár­saság mind jobban elszigetelődik. Nem telik el egyetlen hét sem, hogy valamelyik nyugati ország ne rendeljen el — időnként csak jelképes jelentőségű — szankciót Preto­ria ellen. 3. Milyen politikai következményei adódtak a máltai túszdrámának? A gépeltérítések jó két évtizedes történetének legvére­sebb esete volt az, amely a máltai La Valetta repülőterén ment végbe. A 60 halott, s magának a vérengzésnek a ténye megdöbbentette a nemzetközi közvéleményt. Az el­ső visszhangokban az is kifejeződött (például az olasz belügyminiszter egy nyilatkozatában), hogy az egyiptomi kommandó rosszul előkészített, elhamarkodott akcióba bocsátkozott. Ennek azonban ellentmondott sok más_véle­mény: Reagan elnöktől Thatcher asszonyon át egészen Jasszer Araifiatig számosán helyeselték az egyiptomi ható­ságok kemény fellépését. A Palesztinái Feltszabadítási Szervezet teljesen elhatárolta magát a géprablóktól, aki­ket egyébként a világsajtó úgy mutatott be, mint egy, a PFSZ-ből rég kivált, felelőtlen terrorcsoport tagjait. Kairóban ugyanakkor Líbiát tették felelőssé a történte­kért. „Tripoli kezét” látták a repülőgép-eltérítésben. Lí­biában visszautasították a kairói vádakat, s azt állították, hogy azokkal csak egy Líbia elleni támadáshoz keres Egyiptom ürügyet. Az egyiptomi—líbiai határon mindkét oldalon csapatösszevonások történtek. Az olasz rádió je­lentése szerint a földközi-tengeri VI. amerikai flotta egy­ségei a partokhoz közel járőröznek. Ismeretes, hogy Was­hingtoniban az utóbbi években sokszor írták Líbia rová­sára Kadhafi antiimperialisba nyilatkozatait és cseleke­deteit. Másfelől az is köztudott, hogy az amerikai—egyip­tomi katonai együttműködés egyre szorosabbá lett, s leg­feljebb az „Achille Laruo”-eset után jelentkezett kölcsö­nös ellenérzés. Akkor Washingtonban azt kérdezték: Kai­ró hogyan akarhatta a hajóeltérítők szabad elvonulását. Egyiptom viszont azt vette rossz néven, hogy az amerikai vadászgépek az Egypt Air gépét kényszerítették a szicí­liai NATO-támaszponton való leszállásra. Még egy nemzetkzözi hatása lett a máltai túszdrámá­nak: a nyugati sajtó azt állította, hogy Athén repülőterén szálhattak a gépre az eltérítők. Görögország eddig arab- barát politikát folytatott. A kormány lapja Athénban így írt: „A görög népen úrrá lett a harag, hogy Görög­ország a terroristák csataterévé lehet, a görög—arab ba­rátság válságos szakaszba sodródhat.” PÄLFY Az Elnöki Tanács ülése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tar­tott. Kádár János tájékoztat­ta a testületet a brit kor­mány meghívására Nagy- Britanniában tett hivatalos látogatásáról és Margaret Thatcher miniszterelnökkel, valamint más politikai és gazdasági vezető személyisé­gekkel ott folytatott tárgya­lásairól. Az Elnöki Tanács a tájé­koztatót egyetértéssel tudo­másul vette és megállapítot­ta: a látogatás eredményes volt, elősegítette az előre­lépés feltételeinek további javítását a magyar—brit kapcsolatok konkrét terüle­tein, hozzájárult a külön­böző társadalmi rendszerű országok közötti kölcsönös megértés, bizalom erősíté­séhez és jól szolgálta az eny­hülés ügyét. Az Elnöki Tanács az Al­kotmány 22. paragrafusának (2.)bekezdése alapján az Or­szággyűlést december 20-án, pénteken 10 órára összehívta A Minisztertanács javasolja, hogy az Országgyűlés tűzze napirendjére a népgazdaság hetedik ötéves tervéről, az 1986. évi állami költségve­tésről és a tanácsok 1986—90 évi pénzügyi tervéről, továb­bá a választójogi törvény ki­egészítéséről szóló törvény­javaslatokat. A testület megtárgyalta a községi tanácsok pályázatait, amelyekben várossá nyilvá­nításukat kezdeményezték. Ügy határozott, hogy 1986. január 1-től várossá nyilvá­nítja; Bács-Kiskun megyében Bácsalmás, Tiszaderecske, Békés megyében Mezőko- vácsháza, Borsod-Abaúj- Zemplién megyében Edelény, Tokaj, Fejér megyében Bics­ke, Sárbogárd, Hajdú-Bihar megyében Püspökladány, Ko­márom megyében Kisbér Nógrád megyében Szécsény, Pest megyében Budaörs, ázi- getszentmiklós, Somogy me­gyében Boglárlelle, S zabol js- Szatmár megyében Tiszavas- vári, Szolnok megyében Kunszentmárton, Vas megyé­ben pedig Vasvár községet. Az érintett helyi tanácsok kezdeményezésére az Elnöki Tanács döntött községek egyesítéséről, községi taná­csok és községi közös taná­csok szervezéséről, valamint községi tanácsok alapításá­ról. A lakosság számának nö­vekedésére, az alapellátás intézményeinek kiépítettsé­gére figyelemmel Érsekhal­ma, Felsőlajos és Üjtelek belterületét községgé alakí­totta. A továbbiakban az ügyész­ségi iés a bírósági szervezetet érintően a tatai városi biró- ság és a tatabányai városi bíróság öszevonásáról, vala­mint a tatai városi ügyész­ség megszüntetéséről határo­zott. Az elnöki Tanács megtár­gyalta a közkegyelem gya­korlásáról kiadott törvény- erejű rendelet végrehajtásá­nak tapasztalatait, majd ki­nevezésről döntött, bírákat mentett fel és választott meg. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Gábor Fe­renc ezredest vezérőrnaggyá kinevezte. (MTI) A szakmunkás-utánpótlásért Kiváló tanműhely Tamásiban A Vegyépszer Vállalat if­júsági bizottsága versenyt hirdetett a vállalat tanmű­helyei között. A verseny cél­ja, hogy a szakmunkáskép­zésben, a szakmunkás-után­pótlásban érjék el, hogy sa­ját nevelésű és jól képzett gárda nőjön fel a Vegyép- szerben. Az 1984/85-ös versenyt tegnap értékelték Tamási­ban, az úttörőházban, melyen megjelent Gyugyi János, a megyei pártbizottság titkára, Fiath Attila, a városi párt- bizottság első titkára és Grill Ferenc, a városi tanács elnöke. A tanműhelyek közötti versenyt Dérczy Ferenc, a Vegyépszer vezérigazgatója értékelte, majd dr. Molnár Istvánná, az 518-as szakmun­kásképző iskola igazgatója elemezte az iskola és a gyár kapcsolatát. A Vegyépszer tamási gyá­rában a szakmunkáspótlás folyamatosságának biztosítá­sa érdekében 1981-ben 14 millió forintos költséggel hozták létre a tanműhelyt, ahol vas- és fémszerkezet- lakatos és hegesztő szak­munkásokat képeznek. A tamási tanműhelyben évek óta kiemelkedő mun­ka folyik. Több szakmai és politikai vetélkedőn szere­pelték a szakmunkástanulók elismerésre méltóan. A gya­korlati munkát az első két évben a tanműhelyben, a harmadik évben a termelés­ben végzik, ami hozzásegíti a frissen végzetteket a gyors beilleszkedéshez. A Vegyépszer Vállalat tan­műhelyei közül a most meg­hirdetett versenyben a ta­másiak végeztek az első he­lyen. A vándorserleget és az oklevelet Dérczy Ferenc ve­zérigazgató adta át Végh Győző tanműhelyvezetőnek a tegnapi ünnepségen. A verseny győztesei: a tanulók Végh Győző tanműhely­vezető átveszi a dijat a vezérigazgatótól

Next

/
Thumbnails
Contents