Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-27 / 278. szám

U NÉPÚJSÁG 1985. november 21. Hazai tájakon Miskolc fölött nem mesz- sze válaszút elé kerül a tu­rista: vagy tovább kerekezik a maga négy avagy két ke­rekén a 26-os számú főút­vonalon, és úgy közelíti meg az Aggteleki-karszt szépséges világát, vagy a Sa- jóecseg felé vezető táblánál jobbra tér, és egy egészen ki­csi kitérővel halad tovább Edelény felé. Nos, aki ezt az utóbbit választja, az hama­rosan elérkezik abba a köz­ségbe, amely szinte-szinte ugyanazt a nevet viseli, mint az a folyó, amely az említett hegység meg a tőle délebbre kanyargó Sajó kö­zött vetette meg ágyát. Emez Boldva, amaz meg Bódva, s nem kell valami nagy fejtö­rés ahhoz, hogy kiokoskod- juk: a víz a „keresztapa”. Hogy ez az átörökítés mi­kor zajlott le? Nem tudni. Arról azonban hiteles okle­velek vallanak, miszerint ez a település már az Árpád- korban emberi lakhelyül szolgált. És nem csapán ele­ink népesítették be, hanem azok a bencés szerzetesek is otthonra találtak ott, aki­ket köztudomásúan még Gé­za fejedelem hívott be a 990- es évek legvégén hittérítő­nek hazánkba. Nursinai Szent Benedek rendjének — az első római katolikus hitű szerzetes rendnek — a tagjai jól érez­hették magukat ezen a bor­sodi tájon, mert kolostort is építettek, s ebből rajzottak szét, hogy terjesszék az új isten hitét Bors úr nemzetsé­gének földjén. Ez az otthon 1203-ban ugyan leégett — alapjainak körvonalait Bold­va főterén ma is látni! —, de a tűzvész idején már állt az a XII. század végén épí­tett templom is, ahol imád­kozásra lehetett tanítani a nyilván csak nehezen megté­rő híveket. Ez a háromhajós, szinte erődszerűen vaskos, éppen egyszerűségével, robusztus formáival lenyűgöző épület szépen helyreállítva ma is ott magaslik a hajdani ko­lostortól néhány méternyire. Külseje jól mutatja, ho­gyan váltották egymást a történelmi és velük együtt a művészettörténeti korok. A kőépítmény egyértelműen román stílusú, tehát a vas­kos falakat félköríves záró­dása rések törik át, ám azért itt-ott már csúcsíves, azaz gótikus bemélyedések is jelzik az idők változását. A magasabbra törő és befe­jezett torony pedig már ab­ból az időből váló, amikor szokás volt fagalériát illesz­teni a kőfalakra, vagyis a XVI—XVII. századból. (A másik torony máig befeje­zetlenül, örökös csonfcaságra ítélve emlékeztet rá, ho­gyan is képzelte el ezt az istenházát a régesrégen el­porladt tervező.) Belépve a boldvai temp­lomba, odabent is a díszftet- lenség, csupán a falak és osz­lopok tiszta rendje fogad, szótlanságával tudatva, hogy a környék templomaihoz ha­sonlóan ez a boldvai is a re­formátus hit követőinek a birtokába ment át. ök ácsol- tattáfc már azt a belső fa- mennyezetet is, amely a fen­ti épületszerkezeteket a ma­ga kazettás szigorúságával kirekeszti, elfedi. Torokszorongató érzés a nyolc évszázadot megélt osz­lopok tövében állni! A fél­köríves szentély meg való­ságos régészeti csoda. A jel­zett helyen ugyanis cölöp­nyomok sorakoznak! Olyan mélyedésék, amelyekből idő. köziben kirohadt a fa, és így körüldöngölt üregekként jel­zik: itt egykor olyan embe­rek is élték, akiket még csak cölöpépítémények védtek a hó, a fagy és sok minden más veszedelem elől. (Ilyen kis őstörténeti „bemutatót” templomlbelsóben sehol má­sutt nem látni.) Odakint — megint szokat­lan látványra kell felfigyel­ni. Egy kis fa tövében ugyan­is kőből faragott, körkörösen elhelyezett óriásbetűk sora­koznak: „Láttyátuk feleim szümtüikhel, mik vogymuk. Isa pur és homu vogymuk.” A Halotti Beszédnek, legré­gebbi összefüggő nyelvemlé­künknek a szavai fehérlenek a templom közelében, még­pedig annak tiszteletére, és emlékezetére, hogy ez a pompás szöveg ott, Boldván került a híres Pray-kódex 154. oldalára. Minden bizonnyal egy ben­cés pap forgatta azt a tollat, amely az említett — egyéb­iránt igen vegyes tartalmú, zsinati rendelkezéseket, mi- séskönyvet, hangjegyéket stb egyaránt magában fog­laló — kötetbe ezt a latin­ból magyarra átültetett ha­lotti búcsúztatót lejegyezte. A régebbi magyar nyelv megismeréséhez óriási szol­gálatot tett ezzel, hiszen eb­ből az 1200 körül keletkezett, 26 sorból álló szövegből tud­hattuk meg, hogy a magyar nyelv ragjai eredetileg ön­álló szók voltak ( a -ra, -re, egykor így hangzott: reá), a hangzóilleszkedés hajdan is­meretlen volt (hálálnék!); és ugyanígy azt is, hogy milyen szavaink haltak ki időköz­ben (jorgot: irgalmaz, isa: bizony stb). Ez a Sacnamentum Bold- vense elnevezésű magyar nyelvemlék Pázmány Péter jóvoltából később Pozsony­ba került, majd onnan a Ma­gyar Nemzeti Múzeumba. Amióta Pray György 1770- ben először ismertette, sok- sok szakmunka foglalkozott vele. A legalaposabban Ré­vai Miklós 1803-ban kelt ta­nulmánya, majd pedig szá­zadunkban Pais Dezsőé, aki régies betűihasználatát álta­lánosan--érthetővé tette. Mindezek után nyilván már nem kell bizonygatni, hogy mit tegyen az az utas, aki Miskolc fölött nem mesz- sze válaszút elé kerül... PETŐFI NÉPE Az Építéstudományi Inté­zet és a Svéd Építési Kuta­tási Tanács közötti műszaki­tudományos együttműködés keretében elkészült Kalo­csán egy tetőtérbeépítéssel egyesített 150 négyzetméter felületű napkollektor. A kí­sérleti berendezés a lakótelep — amely 18 lakásból áll — melegvíz-ellátásáról gondos­kodik. A kísérleti berende­zést az Építésügyi és Város- fejlesztési (Minisztérium 8. számú Energiaracionalizálási Célprogram Bizottságának támogatásával, az Építéstu­dományi Intézet és a kalo­csai Petőfi KISZ Lakásépítő Szövetkezet, valamint a svéd Andersson and Hultmark cég építette. A vízmelegítő berendezés a 18 lakás állandó melegvíz- ellátását biztosítja. Az épít­kezést svéd szakemberek ve­zetésével végezték, a beren­dezések is csaknem kizárólag az északi ország gyártmá­nyai. Az együttműködés ke­retében térítés nélkül kapta meg a szövetkezet a napkol­lektorokat és a csatlakozó berendezéseket. A svéd szakemberek el­mondták, hogy a napelemek különleges alumíniumötvö­zetből készült lemezek, ame­lyek nemcsak napfényes idő, hanem szórt fény esetén is képesek meleget raktározni, s az alattuk levő csőrend­szerben a vizet felmelegíteni. A bonyolult hőszabályozó rendszer segítségével elérik, hogy minden lakásban folya­matosan 55 Celsius fokos melegvizet tudnak szolgál­tatni. Az előzetes számítások szerint évente hatvanezer fo­rint értékű energiát takarí­tanak meg a tizennyolc csa­ládi otthonban. Egy lakásba már beköltöz­tek a lakók, Csapai Lajos és családja. Elmondták, hogy a melegvíz-szolgáltató rendszer kifogástalanul működik. A napelemek egyúttal a háztetőt is helyettesítik Somogyi Néplap Amilyen az adott faluban folytatott háztáji termelés színvonala, olyan a kistele­pülés arculata. Pusztuló te­lepülési környezetben virág­zó mezőgazdasági termelés­ről beszélni: ellentmondás, a kistelepülés és a mezőgazda- sági kistermelés megújulása csak együtt lehetséges! Az első mondatot Kovács Ferencnek, a Tabi Béke Tsz elnökének megnyitójából idéztünk, a másik azokból a megállapításokból való, me­lyek a kistermelés megújulá­sáról, a kistelepülések jövő­jéről Tafoon rendezett ag­rárkonferencia résztvevői elé kerültek. A számos somogyi téeszből érkezett és a helyi vezetőkön kívül ott volt és felszólalt a tanácskozáson dr. Papócsi László mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi minisz­terhelyettes is, aki a mező- gazdasági kistermelésről, a háztáji gazdaságokról, a megújulás feltételéről tartott előadást. Elmondta, hogy a háztáji gazdaság szerves ré­sze az agrárgazdaság egé­szének, s megítélése ma egy­értelműen pozitív, még ha időnként kerekednek is vi­ták helye, szerepe körül. A háztáji a jövőben is fontos stratégiai tényezőként sze­repel a mezőgazdasági ter­melésben: a magyar agrár- gazdaság termeléséből 30 százalékkal részesedik az ágazat, s további fejlesztésé­ről már csak azért sem mondhatunk le, mert össztár­sadalmi érdek fűződik hoz­zá. Azonban itt is mutatkoz­nak olykor gondok, feszült­ségek, melyek főként a kül­piac problémáihoz vezethe­tők vissza. Előrelépés csak akkor várható, ha javul sz áruk -minősége, jobban iga­zodik az igényekhez a vá­laszték. A hagyományos kis­termelői módszerek már nem biztosítják a megkövetelt mi­nőséget, ezért szükség van arra, hogy az állattenyész­tésben például az igényeseb­ben végzett tevékenység ke­rüljön előtérbe, fejlődjön a háztáji termelés kultúrája. Van-e erre lehetőség? Haj- lik-e a háztáji termelésben résztvevő a fejlettebb mód­szerek, korszerűbb technoló­giák alkalmazására és ké­pes-e továbblépni? Mindez a lakóhely fejlettségétől, a nagyüzem és a kisüzem vi­szonyától, az integráció mi­nőségétől is függ. Ha jó az együttműködés és a nagy­üzem valóban értékteremtő ágazatnak tekinti a háztájit, jól jár mindkét fél, a kap­csolat a kölcsönös előnyök révén erősödik. — A nagy­üzem legyen segítőkész partner, járuljon hozzá ah­hoz, hogy a mezőgazdasági kistermelés beépüljön a kor­szerű faluképbe, így a ház­táji gazdagíthatja a telepü­lést, életformát alakíthat és kultúrát fejleszthet, kedvező­en megváltoztathatja a falu arculatát — mondta dr. Pa­pócsi László. Dunántúlt napló Részlet Balázs Jánosnak, a Kertbarátok és Kistenyész- tők Megyei Társadalmi Szö­vetsége elnökének a megyei népfrontértekezleten elhang­zott beszédéből. Napjainkban tízéves a Kertbarátok Baranya Megyei Társadalmi Szövetsége, 1975. november 20-án alakult. Az akkori rossz zöldség- és gyü­mölcsellátáson kellett lendí­teni, a termelést fejleszteni. A mezőgazdasági és fogyasz­tási szövetkezetek segítségé­vel hozzáfogtunk a kertba­rát-körök, szakcsoportok szervezéséhez. Korábban is alakultak már szakcsoportok, például Komlón 18 évvel ezelőtt. A bányászok azóta a jó levegő­jű kiskertekben aktív pihe­néssel töltik szabad idejüket. Most Komlón 2000 családnak van kertje, és évente 10 mil­lió forint értékű árut ter­melnek. Megyénkben a zöldség 94 százalékát a kistermelők ál­lítják elő, de a gyümölcster­melésben, kisállattenyész­tésben, sertéshízlalásban is meghatározó a szerepük. Az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon a mohácsi, komlói és pécsi kertbarát közösségek és szakcsoportok képviselték Baranya megyét jó ered­ménnyel. Mivel a megye területén kevés a gyümölcsfa, felhívást is szeretnénk közzé tenni: ültessünk a következő terv­időszakban minden kiskert­ben és gazdasági udvarban legalább egy gyümölcsfát. Ültessünk el 100 000 gyü­mölcsfát a baranyai kertek­ben! Ezzel elsősorban a csa­ládi ellátást segíthetjük. Ma már azt is mondhatjuk, hogy almát is telepítsünk. Kér­jük a kertbarátokat, hogy felhívásunk végrehajtását segítsék, az integrálok pedig szaporítóanyagról gondos­kodjanak. Az a célunk, hogy a bara­nyai zöldséges és szőlősker­tek, gyümölcsösök a virágos­kertekhez hasonlóak legye­nek, az állattenyésztő por­ták pedig a mintaudvarok feltételeinek feleljenek meg. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Az a hír járja Székesfehér­váron (itt-ott már a környé­ken is), ha jó kenyeret, pék­süteményt akarunk, frisset és ropogósát, akkor menjünk a székesfehérvári sütőipar szakboltjába, amely a Piac téren található, a Palotai út felől számolva a hatodik sor­nak a közepe táján. Ott is van, pontosan, ahol mond­ják. Frissen meszelt, tiszta, zárt „stand” (szinte kiviiá- gosodott tőle a korábban mindig sötét, alagútszerű zárt piac) fogad. Messziről az orrunkban érezzük a házi kenyér örökösen étvágyger­jesztő, jellegzetes illatát. Ebben a boltban, ahol az áruválasztéknál csak a zsú­foltság nagyobb, kapható le­galább hatféle kifli és kétfé­le zsemle. A fehér kenyértől a francia kenyéren át a fe­hérvári kukoricásig hét­nyolcféle kenyér is van ál­landóan. A többi között saj­tos kenyér és tartósított pe­hely kenyér is. Egyedi ter­mékük, a burgonyás pogácsa, félkilós és kilós csomagolás­ban, állandóan frissen. Kell ennél jobb és vonzóbb rek­lám? Van itt a tésztát szerető népségnek minden, ami szem-szájnak ingere; kicsi és nagy briós, puffancs, má­kos bukta, de van ha kell lekváros is belőle, kapható ökörszem, túrós bátyú és má­kos kifli is. Négyféle pite is vár bennünket minden reg­gel, továbbá leveles, sajtos pogácsa, búrkifli, túrós, má­kos, diós rétes is minden mennyiségben. És azt is beszélik már, hogy mind jobb minőségben, ha még nem is versenyezhet a felsővárosi „Mari néni” le­velestésztájával, de már kö­zelít hozzá. Igen, egy rég óhajtott kí­vánság (azóta, hogy államo­sították a pékeket) beteljesü­lését látjuk nagyon sokan ebben a piaci sütőipari szak­boltban. S mi, akik imádjuk a jó és éltető kenyeret, em­lékszünk anyánk dagasztotta, sütötte jó falatokra (lángo- sokra), egy kis enyhülést érzünk ebben a boltban, en­nek a boltnak a megnyitá­sán. Mert igaz, fellebbezhe- tetlenül igaz; ha jó kenyeret ettél, egész napodat jóra et­ted. .. A. L.

Next

/
Thumbnails
Contents