Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-27 / 278. szám
1985. november 21. NÉPÚJSÁG 3 A Csepel Művek Szerszámgépgyára legkorszerűbb termékei közé tartoznak a nagy pontossággal dolgozó, számítógéppel vezérelt megmunkálóközpontok. Kifejlesztettek egy úgynevezett törpe megmunkálóközpontot is. Ebből az idén már 20 darabot gyártanak. A gépek háromnegyed részét exportálják a KGST-országokba, valamint az NSZK-ba, Franciaországba, Ausztriába, Indiába és Kínába. Természetesen a hazai ipari vállalatok is megismerkedtek az új CNC-géppel. Közülük többen rendeltek Is belőle, es ennek rövidesen eleget tesz a gyártó cég. (MTI-fotó: Fehér József — KS) Uj gyümölcsfajták Több mint ezer új szőlő- és gyümölcsfajta termőképességét, betegségekkel szembeni ellenállóságát, felhasználhatóságát tanulmányozzák a szakemberék az Országos Mezőgazdasági Fajtakísérleti Intézet helvéciai állomásán. Az almának például kétszáz változatát vizsgáztatják, s pzen belül is egy-egy fajtából többfélét. Jonatánból 25, Starkingból 20 új tulajdonságokkal rendelkező klón verseng az elismerésért. Közülük több — például az Idared és a Jonatán Gold — már a köztermesztésfoen is bebizonyította kiválóságát. Velük együtt lett gyorsan népszerű egy éretten is zöld és zöldalmaízű különleges fajta. A csonthéjasok között különösen sok az új szilva-, kajszi- és cseresznyefajta. Csemege- és borszőlőhiibri- det mintegy kétszázat tartanak megfigyelés alatt az állomás szakemberei. Válogatásuk fő szempontja a betegségekkel szembeni ellen- állóképesség, a fagytűrés és a regenerálódás. A különféle gyümölcsök felhasználhatóságát is széleskörűen vizsgálják. Paprikaügyek - paprikás vásárlók Az elmúlt hetekben, hónapokban sűrűn emlegették az emberek a magyar konyha egyik legkedveltebb fűszerét, az őrölt pirospaprikát. Nem véletlenül: eltűnt a boltokból. A hiány — kár lenne tagadni — paprikássá tette a vásárlókat, s szűklátókörűséggel, gondatlansággal vádolták a termelőket és az irányítókat. Egy tradicionális termék — hangoztatták többen — nem kerülhet ilyen helyzetbe. Jobban kéne vigyáznunk rá, hiszen külföldön öregbíti hazánk jó hírét. Mi történt a paprikával? Ot évvel ezelőtt annyi termett belőle, hogy a teljes mennyiségre nem akadt vevő, így nagyobb tételt meg is semmisítettek belőle. A túltermelés miatt a fűszerpaprika területének csökkentéséért még fizettek is: mégpedig hektáronként ötezer forintot. Nos, a mérséklés sikerült... Méghozzá nagyon is. 1979-ben 13 ezer hektár volt a szántóföldi fűszerpaprika vetésterülete, a következő évben 12 ezerre módosult, majd tovább zsugorodott 9800 hektárra. Tavaly már csak 6800 hektáron termeltek hazánkban fűszerpaprikát. A folyamat egyértelműen jelzi a termelői. érdekeltség romlását, s azt is, hogy évről évre kisebb mennyiségű fűszerpaprikát őröltek a malmok. A hazai fűszerpaprikaszükségletünk mintegy 5000—6000 tonna, exportálni 7000—8000 tonnát lehet. Ez a mennyiség 85—95 ezer tonna nyers csöves paprikából állítható elő, amihez — a mai termelési színvonalon — 9000—10 000 hektár terület szükséges. Sajnos, a terméshozamok ma is erősen ingadoznak. Az egyik évben hektáronként 12, a másikban 5 tonna fűszerpaprika terem. A termelői érdekeltség — alapvetően — a paprika átvételi árától függ. A feldolgozó üzemek viszont csak akkor emelhetik az átvételi árat, ha változik a termék fogyasztói ára, vagy ha az exportbevételekből erre a célra is futja. Sajnos, mostanában az exportár alig több a paprikaterme- lés önkölségénél, s ezért az exportbevételekből nem lehet a termelői ár növelését finanszírozni. Perdöntő lehet még a termék után fizetendő forgalmi adó is. Ennek mértéke sokáig nem változott, úgy tűnt, ezzel az eszközzel nem is kívánnak élni az illetékesek. Aztán — a közelmúltban, a kritikus helyzetre való tekintettel — mégiscsak mérsékelték, mégpedig 27-ről 11 százalékra. Ez már fedezetet nyújthat a felvásárlási árak emelésére. A régóta várt esemény, az áremelés, meg is történt, de ez — valószínű — nem elegendő a 30—40 százalékos területnöveléshez. Holott enélkül olajozott hazai ellátás és szilárd piaci helyzet nem képzelhető el. A váratlan hiány részben az aszályos 1984-es esztendő számlájára is írható, akkor ugyanis — a korábbi év 90 ezer tonnás termésével szemben — mindössze 39 ezer tonna csöves paprika termett. Ilyen mértékű természeti csapást — tartalékok hiányában — képtelenek voltak kivédeni a termelők, a szállítók. A termelés költségeit nagyban befolyásolta az is, hogy a hetvenes években szinte valamennyi jelentősebb fűszerpaprika-termelő gazdaságban nagy kapacitású szárítóberendezéseket állítottak üzembe, hogy a termést magasabb áron értékesíthessék. Csakhogy időközben az energiaárak olyan magasra szöktek, hogy ez a tevékenység gazdaságtalanná vált. Ma már egyértelmű: szükség van a termőterület növelésére. A becslések szerint 9000 hektáron már megtermelhető a szükséges alapanyag, de csak akkor, ha a hozamokat sikerül stabilizálni. Sok jó fajta van termesztésben, de újabbak elterjesztése is nélkülözhetetlen. A termelési technológián is akad csiszolnivaló: nem lehet a végletekig a kézi erőre építeni az ágazatot. Az évi 13—15 ezer tonna paprikaőrleményből 4—4,5 ezer tonna a lakosság fogyasztása, az élelmiszeripar ezer tonnára tart igényt, a többi exportálható. A tőkés piacon — gazdaságosan — évente hatezer —hétezer tonna értékesíthető. A magyar paprikát elsősorban a német nyelvterületen és a Benelux-álamokban szeretik. Európában a spanyol és a jugoszláv konkurencia miatt nehéz bővíteni a piacokat, jobbak a lehetőségek az Amerikai Egyesült Államokban és Japánban. Itt — jó minőségű áruval — magasabb ár érhető el. A szocialista partnereink közül a Szovjetunió a legnagyobb vevőnk, a jelenlegi 900 tonnás erport a jövőben megduplázható. Természetes, most a hazai ellátás biztosítása az elsődleges cél. Az üzletekben már meg is jelentek az első kalocsai és szegedi szállítmányok, s várhatóan hamarosan minden boltban megtalálják kedvelt fűszerüket a vásárlók. CSEH JÁNOS Tél előtt a háztájiban állatok léikül kihűl Az öt évvel ezelőtti nép- számlálás megállapította, hogy megyénkben a 87 422 családnak közel 70 százaléka foglalkozott kisgazdasági termeléssel, döntő többségük állattartással. A háztáji és kisegítő gazdaságok összes termelési értékének tehát nagyobbik hányadát az állattenyésztés adja. Ezeknek a gazdaságoknak a tevékenységét döntően befolyásolja, segíti és megalapozza a nagyüzemi háttér, a termék- és terményértékesítés, a növendék- és tenyészállat biztosítása. Ehhez hozzászámítható még — és igénybe vehető — az OTP és a takarék- szövetkezet hitelakciója a mezőgazdasági termelés fejlesztésére. Teremtő asszonykezek Bálinték portáján Csípős szél kavarja az idei első novemberi havat az úton. Az izményi határban kukoricaszárban tapos a gulya. Bálintékat keressük a Fő utcán, aztán rövid eligazítás után már a takaros porta előtt állunk. — Fiatalasszony voltam még, amikor özvegyen maradtam — mondja a háziasz- szony. Az élettársam, Bálint József, most éppen nincs itthon, Komlóra jár, a bányjász- járatot viszi naponta többször is. A bikák miatt jöttek? — kérdezi, és már vezet is bennünket az istálló felé — úgyis akad ott mindig egy kis tennivalója. Kitárja az ajtót, és mutatja az öt szép állatot, aimit bérhizlalásra hoztak a nagymányoki tsz- től. — Éppen tegnap mértük őket a majorban, eljönnek itt az emberek egymásnak segíteni, a férjemnek is akadt társa, aztán majd ha kell, hát ő is segít a másiknak. öt mázsán fölüliek most. Ez itt a sarokban Fickó, az meg a Mackó, a harmadik Bandi, a negyedik a Jámbor, a szélső meg a Mazsola — mutatja egyenként a bikákat — mindegyik januárban jött, de ki is várjuk velük az évet, mert nincsenek most kis bikák a tsz- ben. Ha sokáig üresen áll az istálló, akkor nagyon áthűl és bizony megfáznak az utódok. Miközben beszél, a keze is jár serényen, friss alom kerül az állatok alá, és egy kevés répát is gyorsan ledarál. — Az idén nem lett valami sok a répa, de majd beosztjuk úgy, hogy elég legyen. A kukorica viszont szépen termett a háztájiban, van most bőven télire, lucernaszénát meg vásárolunk a tsz-től. A szárat is levágtuk, ami itthon termett, azt etetjük a kukoricából, szecskázunk is, répát szelünk rá, arra jön a dara. Az első, ami a magunkén termett, a többit meg vesszük a tsz-től. Alomszalmának valót is gyűjtöttünk, mielőtt bálázták, kértük a lovat, és hoztunk be bőven. Könnyen dolgozom, villany van, a víz is be van vezetve. Közben beinvitál bennünket a jó meleg konyhába. — Sok a munka velük, de nem azért dolgozunk, hogy eldáridózzuk. Itt vannak a gyerekek, meg a négy unoka — meséli, azokat segítjük. Ügy szeretnénk, ha januárban elmenne ez a transzport, eddig meg ki sem vártuk az állatokkal az évet, úgy mentek el. Aztán csak kigondol ismét az istállóba, mert így folytatja — erőst nem bízok meg bennük, ugyan csendesek, meg is vannak időnként jártaivá, de sohasem lehet tudni, mikor vadulnak meg. Így bekötve nem tartok tőlük. Mi jól felkészültünk az idei télre is. így, hogy tovább maradnak, majd többet is szednek fel magukra, több pénz jön értük a konyhára. Minden bika egy betétkönyvünk Csendesebbre váltott az idő, mire Győrébe értünk, abbamaradt a havazás is, az úton olvadt a sok apró, fehér hópehely! A Kossuth utca 34-es számú házba kopogtunk be, a Héczei házaspárhoz. Mindketten tsz-ta- gok, a férfi éppen egy rövid időre szaladt csak haza, a feleség pedig az istállóból kerül elő. — Héczei Lászlóné vagyok — mutatkozik be, és mikor megtudja, mi járatban vagyunk, hát rögtön az istálló felé veszi útját. — Jöjjenek, döntsék el maguk, milyenek az állata■ ink — mondja. — Látják, az állat még azt is megérzi, ha idegen jön be az udvarba. Két eresztés is van itt most, összesen kilenc bika, a lovunk meg kiszolgálja a gazdaságot. Most fizetés nélkü„Az idén gyenge lett a répánk” — mondta a Bálint por tán a háziasszony az istálló „Ha nem csurran, cseppen” — nevetett Héczei Lászlóné li szabadságon vagyok itthon, mert sokat betegeskedtem és táppénzeztem, hát így döntöttem. Ügy érzem, hogy ezzel gyógyítom meg én magamat, mert ez a hobbim is, ebben nőttem fel. Mióta 1971-ben megvettük ezt a házat, mindig voltak itt állatok. Amikor a disznók hoztak annyit, megépítettük az istállót a bikák tartásához. — Ezek itt a betétkönyveink, én nem az OTP-ben gyűjtöm a pénzt, hanem az istállóban. Ezekhez nem is lehet hozzányúlni. Áprilisban jött a négy, októberben meg mellé öt kisebb. A takarmányt a férjem 25 mázsa háztáji kukoricája jelenti, meg bikánként vehetünk hét mázsát, az még 35 az ötre, a másik négy utánit nem tudjuk elhozni most, nincs rá keret, ez az igazság — tárja szét a kezeit a fiatal- asszony. A tsz ad még lucernát, azért tízezret szoktam fizetni, de kedvezményesen, mert szögölenként 5 forint jár érte. Közben beérünk a meleg konyhába, a gumicsizma meg ott árválkodik a gangon, mert Héczeiné papucsba bújik. A férj nyit be, bedugja a fejét: — Add csak ki a bekecsem, meg kétezer forintot — szól a feleségének — és már megy is. — Most hozza haza az üszőt, fizetni meg kell — ad azonnal magyarázatot Héczeiné az előbbi epizódra. Jó, hogy kitalálták az ezrest, mert ha kimegyek a házból, már kell is egy, hát mi a fizetést az állattartással egészítjük ki. Ha lemegyünk az Alföldre a szülőkhöz, hát én nőt kérek meg az etetésre is, az állat is így szokta meg. Még enni sem úgy eszik, ha a férjem etet, az állat már csak ilyen — mosolyog. — Minden télre egyformán jól felkészülünk mi. Nem elég tartani az állatot, azt gondozni is kell. Mindig. Télen- nyáron. A segítséggel? — kérdez vissza — meg is vagyok elégedve, meg nem is. Ha á-t mondtam, mondjak b-t is, igaz? Kedvem telik az állatokban, ad is a tsz, takarmányt is kapunk, az udvarba kell az állat. Minden villamosítva van, magas az áramszámla, és nincs rá kedvezmény, pedig de jó is lenne! — sóhajt egyet. Sok a munka az állatokkal, de ha nem csurran, hát cseppen ... A háztartás, a család, az állatok ... visszamegyek a tsz- be, április elsején kell jelentkeznem. Majd még alszom rá egyet-kettőt, addig ezt csinálom, dolgozok az állatokkal, amíg bírom erővel. SZABÓ SÁNDOR Fotó: KAPFINGER ANDRÁS
