Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-26 / 277. szám
1985. november 28. 1 TOOU "j . A NÉPÚJSÁG Moziban Végre (nem) vasárnap! A film két főszereplője A cím elsősorban a szekszárdi Panoráma filmszínházra vonatkozik, ugyanis ott hétfőn kerülnek új filmek a műsorral Úgyhogy a Végre vasárnap elműt is még vasárnap Játszották, hétfőn már nem. Ez fellélegzést jelenthetett a forgalmazóknak, de a nézőknek is ... Hát persze, ki tudja? Vajon a következő alkotás bevétele tölti-e a kasszát, s igaz élményt jelent-e a közönségnek? Mozibajáró lévén, sajnos, pesszimista leltem e téren. Valahogy az fogalmazódott meg bennem, hogy mi, mármint magyarok (filmátvételi bizottság) jószerével csak a szezonvégi kiárusításra érkezünk filmet vásárolni, azaz akkor, amikor a művészileg, esztétikailag, vagy egyszerűen a filmileg értékes filmek már rég elkeltek, s a maradékot pedig áron alul kínálják, netán még alkudni is lehet... Szóval mindezek előrebocsátásával szólnék a már .említett filmről, melynek rendezője — aki nem tudja, most meglepődik! — Francois Truffaut. Persze, a filmügyben nem jártasakat is csábítja a moziba a rendező neve, hiszen a nagy név mindenképpen meggyőző hatású. S most e film esetében is kiderül: harmatos naivság vakon hinni a nevekben, és nemcsak azért, mert egy neves filmrendezőnek is lehetnek rossz napjai, mi több, rossz periódusai, s az ő szellemi állapota sem állandó. E film készítésekor valószínűleg hullámvölgyben lehetett Truffaut, csakhogy a néző ezzel mit sem törődik, hanem mondja, hogy „hullámhegykor” alkosson az, aki valamit is ad magára. Ezek után az lenne a feladatom, hogy a bűnügyi történetet vázoljam. Vázolnám, de abból is csak hasonló „zagyvaság” derülhetne ki, mint a filmből. Lényegében egy erőltetetten kusza, öncélúan földuzzasztott sztoriról van szó, melynek alig akar vége szakadni. Persze, a néző nem is bánja ezt, mert a mozi székei kényelmesek, meg elég jól el lehet ott bent lenni, sőt, beszélgetni sem bűn, mert oly kevesen vagyunk, hogy az ugyan senkit nem zavar. S abban is reménykedik, hogy a végére azért kiderül, hogy ki kit és miért gyilkolt meg, és miféle bűnbandák irányítják háttérből az eseményeket. Különben az embert még a szokvány krimihatások sem érik: nincs izgalom, nincsenek a gyomrot összeugrató zenei effektusok ... Egyetlen támpont azért mégis adódik a film megtekintése előtt — de ez utána sem jön rosszul —, mégpedig az úgynevezett jelmondat, ami a moziplakátra került. Ez a következő: „A sztorit egy bátor és nagyon szerelmes titkárnő meséli el, aki eltökélte, hogy bebizonyítja főnöke ártatlanságát”. Érdekes, nekem föl sem tűnt, hogy a titkárnő mesélte el a filmet, viszont megjegyzem, hogy alakítója, Fanny Ardant jól játszik, igen szép és igen magas. Csak érdekességként jegyzem le, hogy a főnököt Jean- Louis Trintignant személyesíti meg. A jelmondattal kapcsolatban még annyit, hogy már eleve gyanús a hosszúsága, ennek tetejében még a frappánnsság árnyéka sem tűnik föl, s ha jól értettem a filmet, akkor a csábító — és összetett — mondat nem is korrekt. Szóval úgy vélem, hogy a film — már ami a rendező nevét illeti — jelmondatával együtt csapda a javából, s ami bosszant, a belülállók maguk a nézők! V. HORVATH MARIA Kiállítás Scherer József formatervező művész bemutatója sajátos törvényszerűségekkel bíró, egyéni megfogalmazást követel. Ez a szubjektív hang juttatta Scherer Józsefet az élvonalbeli formatervezők közé. A december 8-ig megtekinthető kiállítás kirakata is egy tehetséggel művelt, kevésbé ismert pályának. — decsi — Fotó: Kapfinger ! Té, Térkompozíció Zánkára Amikor tárgykultúráról beszélünk, általában a környezetünk eszközeinek megjelenítésére gondolunk. Hangulatunkat befolyásoló, meghatározó tényező. Ahhoz, hogy otthonaink, munkahelyeink bútorai kényelmet és esztétikai élményt is jelentsenek, számos — néha névtelen — tervező és kivitelező összmunkájára van szükség. Napjainkban egyre gyakrabban használjuk a formatervezés, tervezőművészet fogalmakat. Idegen kifejezéssel élve: design. E művészet aktív és sikeres képviselőjének dokumentált alkotásaival ismerkedhetnek meg a szekszárdi megyei művelődési központ kiállítótermének látogatói. Az alkotó személye nem ismeretlen, hiszen szülőmegyéje Tolna, és családi szálak kötik a megyeszékhelyhez. A mostani kiállításának célja: bemutatni munkásságának egy újabb szakaszát. Gyakran felteszik a kérdést, hogy mi is kell tulajdonképpen a formatervezéshez: mérnöki tudás, vagy művészi fantázia? A választ megadja Scherer József kiállítása. Mind a kettő. Egy fogkefe, egy óraionizátor, egy kerékpár vagy egy játszótéri mászóka térplasztikája egyaránt Fák, házak, gépek — egyszerű formák gyermekeknek Játszótéri makett ______________________________________I F öldes Andor és a Pécsi Filharmonikusok Földes Andor tizenhárom év híján egyidős századunkkal. Egész élete legendás elemekkel ötvöződik: zongoraművészi diplomáját Dohná- nyitól kapja, 1929-ben 16 éves korában debütál Bécs- ben, s ettől kezdve megszakítás nélkül járja a világ hangversenytermeit. 1948-ig New Yorkban él, de Walter Gieseking halála után megüresedett helyére hívják őt. azóta svájci lakos. Az előadóművészi gyakorlatban szinte alapműnek számít a zongorajátékról ,s gyakorlásmetodikáról írt könyvecskéje fe sorok írója is mind a mai napig él belőle, sajnos magát a könyvet tanulmányai ideje alatt ellopták, nyilván amazon a helyen fontosabb...). Miért tartottuk szükségesnek mindezt előrevetni? Mert zongorázni Földes Andort, élőben Szekszárdon valószínűleg nem fogjuk hallani már soha. Karbántalmai- ra, orvosi tanácsra való hivatkozással a zongorát be sem tólták: két szimfóniát vezényelt. S hogy azt is ülve, s hogy bizony a karmesteri pulpitusra is némi nehézségek árán tudott csak feljutni — e dolgok egy pár ironikus, esetleg cinizmusba hajló megjegyzést is megengedhetnének. Ezért hát a recenziónk elején található néhány száraz adat: Földes Andor még művészetének töredékeiben is egyfajta hangverseny termi teljesség, lénye sugároz, kényszerít magával bejárni bizonyos zenei — lelki tájakat bármiféle technikai adósságokkal együtt is. Mert a pécsiek — elsősorban a magas vonósok — már-már menetrendszerű, periodikus malackodásait hiba volna az elaggott karmester számlájára terhelni. Az az érzésünk: egyszerűen „palira vették” őt, s e bűn annál is inkább menthetetlen, mert a megszólaltatott két csodálatos művet Mozart ,,nagy” g-moll szimfóniáját és Schubert páratlan hattyúdalát, a „mennyei hosszúságú” VII. (C-dúr) szimfóniát is degradálták ezzel. Ilyen értelemben két tényező jelentette a koncertélményt: Földes Andor megindító emlékeket idéző fizikai léte’ és a zseniális, egyszeri, megismételhetetlen partitúrák — alkalomszerű, esetleges előadásban. .. (A margó alá, mintegy lábjegyzetként: igazságtalanok volnánk a fúvósokkal, ha ugyanígy elmarasztalnánk őket, működésük élesen „leszakadt” a zenekar egyéb részeiről — a jól ismerteken kívül különösen a tehetséges, fiatal kürtösöknek örülünk —. ám.sajnos, a csapatmunka egészét így sem tudták menteni.) Maradtak hát az imaginá- rius emlékfoszlányok... dobai-t Tévénapló Majd belejössz... Majd belejössz, Pistám — biztatják elvtársai az ötvenhárom éves Balázs Istvánt, akit egy most induló nagy beruházás igazgatójának neveznek ki. A gyakorlati élet, az építés kálváriája felőrli idegeit. Ennyi a műsorfüzet, a RTV újság rövid ismertetője Erdélyi Sándor tévéjátékáról. Ez elegendő is ahhoz, hogy a kaland és bűnügyi filmek sorozata után a valami másra is éhezőket képernyő elé ültesse. Amiért a jegyzet elején le lehet szögezni, hogy jó darabot láttunk, az az a tény, hogy soksok ismerős „bukkanhatott” fel előttünk. Nem a népszerű színészekre gondolunk, hanem az általuk megjelenített emberalakokra. Megannyi remekül megfogalmazott karakter. Nincs olyan megye, ahol ne ismerték volna fel az ideje előtt nyugdíjba küldött igazgatójukat. fiatal főmérnöküket, vagy éppen a főkönyvelőt. Hány és hány ismerős helyzetképet láttunk viszont. Ezek marasztalták a nézőt. Tanulságos film pergett előttünk, mindennapi gondjainkról. Kérdés: Vajon látták-e, okulnak-e illetékesek, akik felelősséggel és néha mégis felelőtlenül döntenek, a barátnak kikiáltott munkatársuk jövőjéről? • Ma vezető beosztásba kerülni, maradni idegőrlő verseny eredménye. Az alkalmasság küzd a pályán, sok-sok síkon. Ha nem előzi meg a vállalkozást alapos önvizsgálat, ha helytelen, hiú értékrendet állít fel a startoló, kevés a „majd belejössz..." bíztatás. A bukást nem feledteti és nem gyógyír a tudat, hogy ez a történet alapja lehet egy sikeres tévéjátéknak. — dkj — Nótaszó A televízió vasárnap délutáni programja sok alkalmat kínált a szórakozásra. Ezt nemcsak az Építők kérték... című műsor, hanem a hagyományos vasárnapi Nótaszó is példázza. Az Egy liter bor. két liter bor alcímet viselő nótaprogram azt sugallta, hogy most, amikor már letisztultak az idei borok, (gondolom, erre utalt az alcím), jól elmulatjuk a vasárnap délutánt. Természetesen csak akkor, ha a fellépő művészek és a zenekar is hozzásegít ehhez bennünket. Nos, ami a mulatást jelenti, elmondhatjuk, nagyjá- ból-egészéből sikerült, hiszen a méltán népszerű Béres Ferenc szép, tiszta éneke, nótaválasztása, az ismert és keveset hallott nótákból álló dalcsokor méltán váltotta (válthatta) ki e könnyűműfaj kedvelőinek elismerését. Nem így a partnernője. Lipcsey Edit, akinek a dalai többségét az unalomig hallott (játszott) nóták tették ki. (önkéntelenül is a rádió vasárnap délelőtti Fiatalok népzenei műsora jutott eszembe, ahol majd minden héten, csak más-más együttestől, hallhatjuk a Tej, túró, tejfel... kezdetű népdalt.) A lassú szám tempóján látszott, hogy „kottából tanulta’’ az énekesnő. Ezután üdítőleg hatott a két Berki László —, apa és fia — csárdásvariációja, majd a befejező párosénekben ismét Béres Ferenc volt a jobb a túlságosan modoros partnernőjénél. összegezve: végülis Béres, valamint Berki László és zenekara teljesítménye feledtette velünk a műsor gyengeségét is. — él — Egy XX. századi énekmondó A koboz eredeti magyar pengetős hangszer, a régmúlt idők énekmondói ezzel kísérték énekeiket, ők voltak a kobzosok. Mint az köztudott, az egykoron jellegzetes műfaj képviselői évszázadokkal ezelőtt szinte nyomtalanul letűntek a történelem színpadáról. Napjainkig váratott magára az újjászületés. A Debrecenben tevékenykedő Kiss Tamás — aki munkássága eredményeként a Népművészet Ifjú Mestere címnek is tulajdonosa — a Kobzos előnevet viseli, így jelezvén elhivatottságát és elkötelezettségét az ősi, autentikus magyar népzene iránt. Hogy a szombat esti tévéműsorban (mely mindössze röpke tíz percig tartott, a téma több időt érdemelt volna) nemcsak a csángó dallamvilágból, hanem a középkori trubadúr zenéből is hallhattunk ízelítőt, az nem a véletlen műve volt. A látszólag két, egymástól gyökeresen eltérőnek tartott zenei stílus sok elemében szorosan összefonódott. Az édesbús magyarnótákon felnövekedett és azért rajongó nemzedékek számára a felcsendülő, kobozzal és háromhúros hegedűvel kísért archaikus és panaszos énekszó értelmetlen és érthetetlen. Ennek ellenére évről évre, napról napra gyarapodik azoknak a száma, akik megértik napjaink énekmondóinak örökénvényű üzenetét: a tiszta forrásból táplálkozó, századokról századokra átöröklött élő népzenével történő találkozás múltunkkal és magyarságunkkal való szembesülés is egyúttal. Szeri Árpád Könyv Erős Zoltán: Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig Hiánypótló lexikon, úti- társ, olvasmány. Az irodalomban jártasak sem tudják biztosan, hogy merre van Vizsoly, pedig ez a helységnév elválaszthatatlan az első teljes, magyar nyelvű Bibliától... És vajon hányán tudják, hol is található az Arany János megénekelte „drégeli rom” ? A Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig lexikon a szerző szerint elsősorban az iskolai magyarórákhoz, az irodalmi szakkörök munkájához és az otthoni olvasmányokhoz kíván megbízható, és egyben érdeklődést felkeltő eligazítást nyújtani. Erős Zoltán vállalkozása az első ilyen jellegű hazai lexikon, hiányt pótol, jó olvasmány is, nemcsak irodalmi nagyjainkról, hanem múltunkról is ad némi ízelítőt. Lexikont összeállítani nagy munka. Évek, évtizedek aprólékos kutató tevékenysége után lett szép kötet Erős Zoltán könyve is. Nevezhetnénk irodalmi földrajzkönyvnek is, amely olvasóit tulajdonképpen kalandos utazásra Invitálja. Nagy szolgálatot tesz a honismeret kiterjesztéséhez. Minden apró település, tájegység, országrész szerepel benne — határainkon túli is —, amely kapcsolatban volt a magyar Irodalommal. A Móra Ferenc Könyvkiadó szép könyve minden bizonnyal az irodalomkedvelőnek hasznos ismereteket nyújt. H. J,
