Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-23 / 275. szám

IO TsfÉPÜJSÁG 1985. november 23. IRODALOM Wosiisky Mit Farkas Pál alkotása Fotó: Gottvald Károly Szepesi Attila: A szárnytevelű la közel az első tücsökszóhoz hamvazószerdához közel bábrejtő fára fölfelé kapaszkodva fiam után limeszek bolyongója kandi sárkányeregető szél sikárol muzsikaszó arktiszti kutyák ugatása fönn szakrafészek őskori ég s föld között a bozótváros éteri létrán fölfelé lombot álmodva szárnyakat jégcsap-szimfóniát fülelve két odú között a télutói napsütésben országló lecsupált bohóc szemem lehunyom hallani ezer csivogó magtörő szárnyak vöröse közelít csaptatban kószáló pirók s függve a kristály ég alatt hőkölve madárijesztőként szárnylevelű fa viszi a kopár évszakot KUH HORVÁTH GYÖRGY: Kagylóba zárva V. Delast Elenának Úgy élsz Te is kagylóba zárva miként a gyöngy arcodon a csönd szelíd magánya de a szemöldök- -boltívek alatt kék óceánt fakaszt lelked tiszta mása s kitárulkozik benne lényed mindenség-varázsa... faajtó ki-be csapódott A aszerint, hogy a moz­donyvezető hirtelen fé­----- kezett-e, vagy éppen s zabad futást engedett a ki­csiny gőzösnek. A vonat gyakran megállt, de ilyen­kor az itteniek nem szálltak ebbe a kocsiba. Messziről látták, hogy a kéménye nem füstöl, akkor pedig fagyos- kodhatnak egész úton. Az idegen — ott ült méternyire a nyitott ajtótól — ezt föl­szálltakor talán nem vette észre, de az is lehet, hogy nem törődött a meleggel, s csak egyedül akart üldögél­ni. A hideg végigszánkázott az arcán, be a nyitott ka­bát alá. Mintha élvezte vol­na, mert nem húzta magán összébb. Néha szívott egyet az orrán. Odakint a havas szántó­földeken fagyos szél táncol­tatta a porhót, ameddig a szem ellátott. Fekete, csu­pasz fák álldogáltak cso­portban, távoli tanyák füst­je gurult csomókban a sí­kon. A nagy hideg és a szik­rázó napfény késélessé tette a keskeny sínpárt körülölelő vidéket. Az idegen cigarettára gyújtott, tenyerével védte a vékony lángot a be-betörő szél elől, aztán hátradőlt, szorosabbra fogta a kabátot, és kifújta a füstöt. A hamut a padlóra verte, a dermedt olajon megült a szürke ku­pac addig, amíg a szél bele nem kapaszkodott. Hol az egyik, hol meg a másik ol­dalon jártatta a szemét, még a nyakát is nyújtogatta, ha­dakozva a lehetelennel, hogy mindent egyszerre lásson. Amint a következő falu első házai föltűntek az ab­lakkeretben, bólintott. Az állomás sárgára meszelt, vedlett kis épület volt, előt­te féllábszárig érő hó födte a virágágyásokat. Szemben, a túloldalon már gyülekez­tek a kocsma előtt a szom- jasabb utasok. Az idegen is leszállt, de kezét nem vette elő a kabát zsebéből, csupán a fejét rázta meg. Belépett a kocsmába, köszönt. Hal­kan, csak úgy magának. Senki sem fogadta. Néhá- nyan végigmérték, megval­latták a ruháját, cipőjét. Látta az óvatos szemeken, tudják: idegen. Nem volt ezekben a szinte észrevehe­tetlen, suhanó pillantások­ban semmi bántó, az idegen mégis tanácstalanul állt né­hány pillanatig az ajtóban. A kocsmáros olyan volt, mint a többi. Fehér köpeny, személytelen arc, érdektelen hang. Biztos kézzel tette az új vendég elé a nedves alu­míniumlemezre a megtöltött pálinkáspoharat. Az idegen fölhajtotta, s megint a po­hárra bökött. A pálinka, a cigarettafüst, az öreg vas­kályha bűze kaparta a tor­kát, köhhentett. Már senki sem figyelt rá. Néhányan lustán ballagtak vissza a vo­nathoz, a padlón füstölgő ci­garettacsikkek maradtak utá­nuk az apró hótóosák kö­zött. Fizetett. Pár lépést kellett csak gyalogolnia a főutca Hortobágyi Zoltán: Hozofe sarkáig, ahonnan végigné­zett a meztelen akácok so­rán. A havat szétszabdalták a lovas kocsik gumikerekei, néhol szánkók széles nyoma. Maga elé képzelte a bakon ülő, fekete posztókabátos férfit, derekára, lábára te­kert szürke lópokróoban. A főutcán nem mozdult sem­mi, most a szél sem kavarta a havat. A hidegtől hajtva föllépett a vonatra, és visz- szaült a helyére. Hiába csuk­ta be, amint a kis mozdony meglódította a szerelvényt, az ajtó ismét kinyílt, s alvó kertek kerítésének ritmusa csatlakozott a kerekek csat­togásához. A kalauz váratla­nul lépett be, az idegen nem láthatta, amikor bámulatos ügyességgel áttornázta ma­gát egyik kocsiból a másik­ba, nem törődve a lépcsőkre fagyott jéggel. — Mért nem megy át a fűtött kocsikba? — kérdez­te meglepetten. — Itt meg­fagy. Tudja, rossz a kályha, a rosseb tudja, mi baja, teg­nap még az ablak is izzadt tőle. Az ajtót is a fene eszi. A vonatnak menni kell, így van ez, nincs idő a javítás­ra. Az idegen nem felelt, csak elővette a jegyét, nyújtotta. A kalauz a bőrtáska széles fedelére tette. — A többi kocsi meleg ám! Most raktam meg a kályhákat. Vastag, kék posztókabátja fölső gombját nyitva hagy­ta, látni engedte foszlott nya­kú, tiszta ingét. — Jó napot! — mondta színtelen hangon az idegen. — Jó napot. Csak azért mondom, mert én itt meg­fagynék, uram — nyújtotta a kilyukasztott jegyet a ka­lauz. — Nem fázom. Különben is hamarosan leszállók. — Vagy úgy. A kalauz leült a szemközti ülésre, fél arca fürdött a be­zuhogó napfényben. — Maga nem idevalósi. Akkor ismerném. Én min­denkit ismerek, tudja, kicsi a vonat, mint a tyúktojás, öt éve kértem vissza ma­gam a vonalra, mégiscsak az én vidékem. Valahogy úgy vagyok vele, hogy erre­felé még a rossz is jobb, mint idegenben. Maga nem így van vele, ha meg nem sértem? — Valahogy így — felelte az idegen. Nem nagyon figyelt a má­sikra, inkább a pálinka út­ját követte, amint szinte csíkot vágott a nyelőcsövé­be. A kalauz irdatlan zse­béből cukrot halászott elő, kínálta. — Nem élek vele — hárí­totta el az idegen —, köszö­nöm — mutatta föl a ciga­rettásdobozt. — Én még azzal nem — nevetett a kalauz. — Árt. Könnyebben kap rákot az ember. Mondta a doktor úr is szombat este a kultúnház- ban. Telente ott szokott be­szélni az egészségről, meg hogy mit egyék az öregebb- je, ilyesmit. No hiszen. Ha én mindent be akarnék tar­tani, amit a doktor úr mond, tán levegőt se vennék. Sze­gény apósom is. Nem ivott, cigarettát se vett a szájába soha, mégse érte meg a hat- vanat. A fene igazodik el ezeken a dolgokon. — Nem könnyű, ebben igaza van. — Egyszer csak lefordult a székről, és már vége is volt. Annak a nyugodt em­bernek! Hangos szavát nem hallottam. Szívroham. Ott­hon persze nem volt senki. Az öreg Varga találta meg kihűlve, a komája. Hajjaj... így van ez. Az idegen figyelte az imént még mosolygós arc hirtelen szomorodását. — A nagyapám is elment utána gyorsan. Nagyon meg­értették egymást ketten, pe­dig húszegynéhány év diffe­rencia volt közöttük. Min­den évben apósom rimán- kodta be télire az öreget a tanyáról a faluba, mert a szőlőt nem akarta odahagyni semmiképpen. Aztán tessék. Az egyik november elején halt meg, a másik, a nagy­apám, december közepin ment utána. "1 z idegen addig mozdu­A latlan arcán átsuhant §A egy felhő. Ha a kala- _ __ uz barátságos kék sze­m e ott pásztázott volna a vele egyidősnek látszó, negy­venes férfin, talán észreve­szi. Így aztán csak folytatta rendületlenül: — Nem hittem volna, hogy így van. Elmennek egymás után. Hiszi, nem hiszi, apám és anyám, isten nyugosztal­ja őket, két hét alatt költöz­tek ki az akácosba tavaly. Nem azt mondom én, hogy nem számítottunk rá, hát beteg volt a szíve egyiknek is, másiknak is. Mégis. Amíg csak az ember körül ólálko­dik a halál, addig nem fi­gyel rá. Amikor aztán az aj­tón kopogtat... De mit te­hetünk? Most már a mi nya­kunkon a kis föld, meg a jószágok. Két fiam van, mu­száj csinálni. Kevés a pénz, az élet meg drága. Az a ta­valyi esztendő ... ! Mennyi baj, bánat. Úgy fogyott a család, mint a háborúban. De hát élünk. No, talán az idei évben nagyobb szeren­csénk lesz. Az idegen hallgatott, s amíg az indulat nélküli sza­vak körbezsongták, egyszerre szégyellni kezdte magát. Ez az ember itt tíznek elegen­dő bánatról beszél úgy, mint­ha egy könyvet olvasna föl. ö meg itt ül a hideg vona­ton, mert hajnalban elindí­totta egy érzés: látnia kell azt a falut, ami az emlékei­ben él. Sötétben szaporázta a lépteit, ki a lakótelep egy­le forma házai közül, maga mögött hagyva a mindenna­pos háborúcskákat, amik munkahelyén rendre kitör­tek, és általános, néha egy­oldalú békekötésekkel értek véget. — Csak panaszkodok itt magának. Pedig nem nekem volt a legrosszabb sorom, mást is elért a baj. Ott van mindjárt példának okáért Varga Jóska esete — fogott egy új történetbe a kalauz, s amire megint csak alig fi­gyelt a vele szemben ülő fér­fi. — Hatéves volt csak a kisfia. Amíg Jóska lebicik­lizett a falu másik végire, megesett a baj. Gyufa. Mire hazaért, már el is vitték a kicsit, s mire Utolérte a kór­házban, holtan találta. Nem tudták megmenteni, úgy ösz- szeégett az ártatlan ... Igen, mondta magában az idegen. Vajon valahol, vala­melyik vonaton beszél-e így rólam valaki? Egyáltalán. Törődik-e sorsommal ember úgy, ahogy ez a kalauz az apósával, Varga Jóskával? A kék posztókabátos már Ban­ga Kis Mária autóbalesetét magyarázta, vastag ujjai kö­zött forgatta a tányérsapkát, utána rögtön Hornyák Pista dolga következett az ehul­lott malacokkal. — Az ám — derült föl megint a kalauz. — A ma­lacok. Holnap hajnalban kelek, a szomszédba vagyok hivatalos. Vágnak. Böllér, amolyan igazi, alig akad. Aki van, azt nagyon becsüli a falu. Nékem még apám tanította. És én, én mit tanultam tő­led, apám? — tört át a sza­vak sűrűjén az idegenben a keserűség. Már az arcodra sem emlékszem igazán. Meg­talállak? És ha megtalállak? Harminc év után mondha­tunk-e egymásnak valamit? Anyám is egyedül temettem el. Milyen bizonyos voltam néhány órája abban, hogy látni akarlak! Most meg... — No — koppant a kalauz hangja —, most jön Dózsa- puszta, majd Kísér ... — ... utána az Iskola dűlő, az állami gazdaság, azután pedig Bakóháza — folytatta váratlanul az idegen. — Honnan tudja ilyen jól? — húzta föl sűrű szemöldö­két a kalauz. — Hát ismeri a vidéket? Idevalósi? Az idegen gondolkozott a feleleten. Ide való volna? Ez a nyárfasor ismerős, ismerő­sebb, mint a lakótelepi la­kás zugai, ahol évtizedek óta él. A nyárfasor mögött nem messze a Kisér, ahol azt a tömérdek törpeharcsát fog­ták kassal. Tóth Feri ujját Imre bácsi, az öreg lelkész vágta föl, amikor két napra rá ugyancsak vörösre dagadt egy harcsabajusz döfése után. Mikor is volt mindez? A Kisér hízott jegén szán- kázik a fagyos szél. S ahogy ez a játékvonat távolodik a várostól, ahogy rendíthetet­lenül pöfög befelé a pusztá­ba, távolodik, és mégis min­den közelebb kerül. Idevaló­si? A kalauz várta a választ. Látszott, kutat az emlékeze­tében. Ismeri ezt a ritkuló hajú idegen embert? Nem talált fogódzót a szeme kö­rüli ráncokban, a barna szemekben, az ápolt kezek­ben. Igen, idevalósinak kéne lennem — bólintott szótla­nul az idegen, és a kalauz elfogadta a néma választ. — Rég elmehetett innen, azért nem ismertem meg — kezdte némi bocsánatkérés­sel a hangjában. — Pedig korunk szerint, ahogy elné­zem ... ? S ha itt maradnék? — ütötte föl magát a kérdés az idegenben. Megint, mint ak­kor régen. Tyúkok, kert zöldséggel, szőlő a homokon, horoló, muslincák felhője a cefréskád fölött. Így február táján eperpálinkával fogad­nám a boltért. Ide kéne tar­tozni. — Máté Pál — emelkedett föl jobbját nyújtva a kalauz. Az idegen szórakozottan megszorította. Érezte mégis a repedezett bőr rovátkáit. — Simon. Bocsánat, — biccentett a posztókabátos felé —, Simon Ferenc. A kalauz arca elkomorult. — Én ismertem egy Simon Ferencet. Bakóházán a Kis­híd utcában lakott. Az idegen a két szikár mondat ellenségességére fi­gyelt föl, csak pillanatok múlva, ahogyan a kérges te­nyeret elengedte, akkor ér­tette meg azokat. — Ismerte? Lakott? — is­mételte elvékonyodott han­gon. — Olyan egyedül halt meg, mint az ujjam e! — mutatta ki a hüvelykjét. — Az a maga Simon Ference? A bakóhází? — s hogy az idegen nem felelt, mondta tovább. — Annyi mocskot én még nem láttam, mint an­nak a házában. A párnát el­itta a feje alól. Pedig mi­csoda keze volt! Mindenhez értett, ö csinálta meg a für­dőszobánkat. Csempét rakott, csövet szerelt, akár egy mester. Nem volt annak senkije. — Mikor? — kérdezte fa­kó hangon az idegen. — Három éve? Négy? Az asszony jobban tudná, ő vitt néki néha levest, amikor ágynak esett... Szóval a magáé? — maradt a kérdés a levegőben. Hallgattak. Csak a vonat kerekei csattogtak szüntelen. — Az apja? — Az volt. ' 1 kalauz szó nélkül föl­A állt. Nem is köszönt. Még a szomszéd kocsi ___barátságos melegében i s csóválta a fejét. Az idegen mozdülatlanul ült. Szemét le nem vette a szemközti ülésen felejtett néhány szem cukorról. Bá­multa a zörgő celofánban ide-oda guruló kis golyócs­kákat. Mintha köze lenne hozzájuk. Kódexek a középkori Magyarországon Kiállítás az Országos Széchényi Könyvtárban vészeti tárgyú. Ezek a kiál­lítási darabok — híven az alkalomhoz — Európa sok országából vándoroltak hoz­zánk. A Königsfoergi .töredék például Lengyelországból érkezett ide a kiállításra. Könyvet tartó szent alakja (budai szoborlelet a 15. század elejéről) Az európai kulturális fó­rum alkalmából az Országos Széchényi Könyvtárban, a Várban olyan új kiállítást tekinthetünk meg, amely bízvást mondhatjuk, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum­ban látható koronázási ék­szerek bemutatásával egyen­értékű. Ami a magyar ál­lamiság kialakulása szem­pontjából a korona, az a magyar anyanyelvűség szem­pontjából a Halotti beszéd: nemzeti létünk alapiköve, forrása. Ezen a várbeli kiál­lításon ugyanis szemtől szembe, a maga tárgybelisé- gében láthatjuk írásbelisé­günk kezdeteit: a Pray kó­dex kinyitott lapját a Ha­lotti beszéddel, a Leuveni kódexet, az ömagyar Mária- sinalommal, s a Königsbergi töredéket a 14. század köze­péről, amely a negyedik ösz- szefüggö szövegű magyar nyelvemlék. Láthatjuk még Anonymus Gestáját, a Képes krónikát is, összesen 203 dokumentu­mot, amelyből 184 az írásos anyag, a többi korabeli mű­A mostani kódexbemuta­tót február végéig Láthatjuk a Széchényi Könyvtárban — az európai kulturális össze­fogás szép példájaként. >♦. ♦ virít .10 mc 1*41-». A ti ti us mais cs ni c $o 41* ** zrti c^cnui tc.ps. tűre frc ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ 4 acrunr genres :cr ppiihmcdtati VvrViAM­nt nunu. Cuoiuc WRcaw Bakócz-graduálé (1500 körül)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents