Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-23 / 275. szám
B KÉPÚJSÁG 1985. november 23. Ciehszlovákia Árpád-kori temető Az idén egész nyáron folytaik a leletmentő ásatások a bálványszakállasi (Csehszlovákia) kora Árpád-kori temetőben. Nyomaira 1983-ban bukkantak rá a komáromi múzeum régészed, miután jelentették nekik, hogy Ból- ványszákállason homokikitermelés közben lovassírra bukkantak. Az archeológusok munkája már 1984-ben sikeres volt — kilenc sírt tudtak kiásni és konzerválni. Az idén azután újabb négy sír került elő. Több emlékre azonban nem számítanák a kutatók, mivel már elérték a temetkezőhely szélét. Ezt látszik igazolni az a tény, hogy ebben az évben csak kevés nyughelyét tárhattak fel. Sajnos, az is kiderült, hogy a homokdombon fekvő kegyfhely nagyobb részét megsemmisítették az 1965-ös árvizet követő földmunkák során. A feltevések szerint a temetőt valamikor a 10. században nyithatták, s amint azt I. Lászlónak (1077—1095) a nyolcadik sírból előkerült dénárj'a is jelzi, még a ,11. százaidban is temetkeztek ide. A leggyakoribb leletek közé tartoznak az úgynevezett S-'végű hajkarifcák, amelyeket az elhunytak a koponyájuk fültájékán viseltek. A hetedik sírban egy értékes ezüstgyűrűt fedeztek fel, több nyughelyen pedig kerámia- töredékéket leltek. A feltárt sírok fontos dokumentumai a Csallóköz kora középkori történetének. Rehabilitáció Lassanként három évtizede nyújt munkalehetőséget, s ennek révén nagy fokú társadalmi rehabilitációt a megváltozott munkaképességű dolgozóknak a rimaszombati Rimavan rokkanták ipari szövetkezete. A cégnek jelenleg 210 munkása van — 70 százalékuk rokkant. Többségük — főként az idősebb korosztályukból — betanított munkás, olyan dolgozó, áki nem tud eleget tenni korábbi szakmája igényeinek, illetve nem tud érvényesülni a nagyobb szakismeretet kívánó beosztásban betegsége miatt. A fiatal rokkantaiknál viszont — persze amennyire egészségi állapotuk engedi — ösztönzik a tanulási kedvet. Nekik több az esélyük a sikeres szakmai átképzésre, amelyre lehetőségük nyílik a ihnustai Vegyipari Szakintézetben. A szövetkezet dolgozói körülbelüli 50 fajta — Csehszlo- vákia-szerte ismert — terméket gyártanak. Egyedüli előállítói például a gépkocsikban használatos desztillált víznek. Ebből évente hatmillió flakont forgalmaznak. Gyártanák továbbá autókoz- metiklai cikkeket, háztartás- vegyipari termékeket, köztük bútor- és kárpit-, valamint üveg- és kerámiatisztítőt. Testápolási cikkek közül érdemes megemlíteni a Ria dezodort és a Bibi babasampont, de sokan keresik a zöldalma illatú légfrissítőjüket is. Hrnngrfesztivái - bolgár módra Mikor fizet Paosan? Gabrovo bolgár város lakóit fukarságuk miatt szokták gúnyolni. Közismert az a tréfás történet, bogy a gab- rovóiák „levágják a macska farkát, hogy gyorsabban becsukhassák utána az ajtót és ne hűljön ki a szoba.” De se szeri se száma a hasonló tréfáknak. A gabrovóiak „zöld szemüveget adnak a lóra, hogy az abraknak kínált íű. részport szénának lássa.” Vagy... „ha vásárolnak valamit, az aznapi újságba cso- magoltatják.” Továbbá: .éjjel lámpát gyújtanak a tyúkólban, hogy a tyúk azt higy- gye, hajnalodik és még egyszer tojjon.” ... a gabrovói ak „amikor rágyújtanak, kettéhasítják a gyufaszálat, így kétezerre elég”, vagy: „ha teára hívnák, megmelegítik a késeket, hogy lecsöpögjön rólUk a vaj és ne lehessen kenni”. A gabrovóiak azonban nem sértődnek meg, értik a viccet. Míg más város lakói talán bosszankodnának a csú- fondáros célzásokon, a gabrovóiak összegyűjtötték a róluk szóló anekdotákat, kiadták könyvben és terjesztik szerte a világon. A gabrovói viccek szólgálitak alapul a Humor és Szatíra Háza létrehozásához. A ház jelszava: „A világ azért maradt fenn, mert nevetett”, és igyekszik összegyűjteni mindazokat az alkotókat, akik napjainkban nevettetnék. Charlie Chaplin szobra a Humor és Szatíra Háza előtt. Vállán az alkotója, Georgij Csapkanov szobrászművész. Az idén hetedszer rendezték meg a humoros és szatirikus művészet nemzetközi biennáléját. Kezdetben egyszerű karikatúrafciálilításnak indult, majd fokozatosan bővítette témakörét és ma a Humor és Szatíra Házának termeiben a karikatúra mellett láthatunk humoros grafikát és festészetet, szatirikus rajzot, illusztrációt és szobrászától A kiállítás nemzetközi elismerését jelenti, hogy az idén ötvenhárom ország 1060 szerzője küldte be 2890 művét. Az Arany Aesopusdíj elnyerése nagy vonzóerő minden humorista számára. Az irodalmi kategória díját a bolgár népmesék furfangos hőséről Ravasz Péter-díjnak nevezték el. A gabrovói Humor és Szatíra Háza élőtt két szobor- kompozíció áll: az egyik a bolgár népimesehőst, Ravasz Pétert, a másik pedig Charlie Chaplint ábrázolja. A Ohap- lin-szobor azt is jelzi, hogy a Humor és Szatíra Fesztiváljának ideje alatt a szatirikus filmek és fUmkomédiák nemzetközi szemléje is megrendezésre kerül. A Chaplinről elnevezett nagydíjait az idén Sidney Póllaok amerikai rendező kapta az Aranyoskám című filmjéért. A Humor és Szatíra Fesztivál ideje alatt zajlott a bábkomédiák szemléje is, voltak szabadtéri szatirikus esztrádshow-műsorok, gyer- mekfesztivál, sportjátékok. A fesztivál keretein belül megrendezték a népi furfangosok találkozóját. Az egyik résztvevő például több mint 300 mulatságos gúnynevet sorolt fel a falujabeliakről, — maga a falu alig ötven házból áll. A zenei humorról a dixielandparádé gondoskodott, amelyen a hazaiakon kívül francia, szovjet, magyar, NDK-beli, csehszlovák és román együttesek is részt véttek. A fesztivál leglátványosabb rendezvénye a karnevál. Persze nem mérhető a riói- hoz, de a gabrovói akniak és vendégeiknek egyedülálló látványban volt részük. A karneváli mulatság késő estig tartott a város terein és utcáin és azon az éjszakán senki nem panaszkodott az álmatlanságról. Kína legambiciózusabb ipari beruházása — de egyben talán legégetőbb ipari vitája is ugyanazt a nevet viseli: Paosani Vas- és Acélmű. Tavaly Kína acéltermelése 43 millió tonna volt, ami már a világ vezető termelői közé emeli, ám még mindig jelentősen elmarad a Szovjetunió, Japán és az Egyesült Államok megfelelő adataitól. Különösen kedvezőtlen az összehasonlítás az egy főre jutó termelés terén: Kínában 40 kg évente, Japánban több mint 800! Így nem meglepő, hogy a hetvenes évek végén, amikor a „kulturális forradalom” zűrzavaros éveiből kilábaló Kína ismét az országépítés feladataira koncentrált, a tervezett új létesítmények között az egyik legelső helyen a Sanghaj melletti paosani kombinát szerepelt. Mi több: a korszerű acélművet Kína külföldről rendelte meg, és mint a pekingi China Daily a kínai sajtóban megjelent írások alapján rámutat, soha még ilyen volumenű, sok milliárd jüan értékű rendelést az ország nem adott fel külföldi szállítónak. (Jelenleg nem egészen 3 jüan tesz ki egy dollárt). A gigantikus beruházást indokolta, hogy hosszú távon többe kerül az acél behozatala, mint hazai gyártása. A kínaiak úgy fogalmaztak, hogy távlatokban gondolkodva kifizetődőbb a „tyúkot”, a korszerű acélművet megvásárolni, mint az „aranytojásokat” vagyis az acélt importálni. Az építkezés során azonban hamarosan világossá vált, hogy ebben az esetben a „tyúk” is nagyon drága — mindenesetre többe kerül, mint amennyit a zűrzavarból kiemelkedő ország éppen megengedhet magának. Ismeretes, hogy az 1978- ban született túl ambiciózus technológia-behozatali, beruházási terveket a kínai vezetés hamarosan felülvizsgálta, a külföldi cégekkel kötött szerződések sokaságát bontva fel, még a magas büntetéspénz kifizetésének árán is. Csakhogy Paosan addigra már kolosszális ősz- szegeket emésztett fel. 1981-ben több mint 200 műszaki és gazdasági, politikai vezető tartott értekezletet Sanghajban annak eldöntésére, hogy mi történjen. Sokan egyszerűen az építkezés felfüggesztése mellett foglaltak állást — mások viszont azzal érveltek, hogy így Kína lenne felelős a vele szerződő külföldi, nyugati cégek veszteségeiért is, megbízhatatlan partnerré válna a viliág szemében — és a már importált felszerelés tárolása is nagy összegbe kerülne. Ekkorra 10,3 milliárd jüanra rúgtak a költségek. Csao Ce-ja;ng miniszter- elnök személyesen látogatta meg a gigantikus építkezés színhelyét, és a vita minden résztvevőjének véleményét meghallgatva, az építkezés folytatása mellett döntött. Ez továbbra sem ígérkezik könnyűnek. A Sanghaj melletti altalajról kiderült például, hogy nem bírja el az óriási kohók és konverterek súlyát, ezért acélgerendákkal kell megerősíteni az alapozást. Volt, aki ezért a folyópartról beljebb akarta vinni a létesítményt — ebben az esetben viszont megszűnt volna a vízi anyagszállítás lehetősége, márpedig az ebben az Iparágban szinte az egyedüli gazdaságos lehetőség. Sanghaj közelsége mindenképpen olyan adu, amelyről a tervezők nem akarnak lemondani: a város ipara piacot, tudományos kapacitása pedig a felmerülő problémák megoldásához megfelelő „agytrösztöt” biztosít. Fordítva is érvényes: ez az acélmű, a sangháji ipari környezetbe helyezve, az egész kínai acélipar korszerűsítéséhez biztosíthat lendületet. Az acélmű építkezésének első szakasza a közelmúltban befejeződött, és megkezdődött a termelés. Az ország szükségleteit azonban csak akkor lesz képes gazdaságosan kielégíteni hengerelt- acélból és más finomacélárukból, amikor elkészül a második lépcső is. Egyelőre a jövedelmezőség is mérsékelt: a második szakasz befejeztével viszont nyolcszorosára nő a számítások szerint. Azt a szerepét azonban máris betölti, hogy a modern acélipar mintája Kína többi, jóval elmaradottabb technológiájú üzeme számára — az egy főre jutó termelékenység máris többszörié magasabb Paosan- ban, mint másutt, az országban. A vitatott építkezést Teng ‘Hsziao-ping, Kína legtekintélyesebb vezetője is támogatásáról biztosította. Néhány év múlva, mondotta, amikor meglátogatta Paosant, az emberek jobban meg fogják lérteni az acélmű jelentőségét. BARACS DÉNES Mongólia Mezőgazdasági program az ezredfordulóig A Mongol Népi Forradalmi Párt Központi bizottsága legutóbb fontos határozatot hozott a mezőgazdaság fejlesztéséről és a lakosság 2000-ig szóló élelmiszerellátásáról. A határozat a mezőgazdasági termelés fokozott intenzívvé tételét, és a Lakosság életszínvonalának jelentős emelését tűzte Iki célul. A mongol mezőgazdaságban jelenleg a foglalkoztatottak 36 százaléka dolgozik, a nemzeti jövedelem 25 százaléka, az exportbevételek 60 százaléka származik a mezőgazdaságból. A 255 termelőszövetkezet, 48 állami gazdaság, és 14 takarmány- termelő üzem több mint 124,5 millió hektáron gazdálkodik, ebből mintegy 1,2 millió a szántóterület. Az állatállomány a most véget érő VII. ötéves terv átlagában 24 millió. A kedvezőtlen időjárási viszonyok és az ezzel összefüggő takiar- mánynehézségek miatt azonban az 1981/82 közötti kedvező folyamat megtorpant. A MNFP határozata feladatként jelöli meg a munkaerő és az anyagi eszközök teljes mozgósítását az állatállomány növelésére, és az állomány minőségénék javítását. Fokozott gondot kell fordítani a szántógazdálkodásra, amely a mezőgazdasági termelés több amint egyötödét jelenti. A párt 1981. éviben tartott XVIII. kongresszusa megállapította, hogy normális időjárási viszonyok esetén Évente mintegy 1 millió tonna széna kerül le a kaszálókról. Ennek, mint takarmánytartaléknak óriási a szerepe, amikor például a magas hótakaró a legeltetést időszakosan akadályozza. a mezőgazdaság képes ellátni a lakosság gabona-, burgonya-, főzelék- és takarmányszükségletét. Nem kis dolog ez, ha meggondoljuk, hogy az évben csupán 95— 110 nap alkalmas a mező- gazdasági termelésre. Fokozott gépesítéssel akarják elérni, hogy az elkövetkező 15 éviben megduplázódjon az ország mezőgazdasági termelése. A program első szakaszában, 1990-ig az évi hústermelést 16 százalékkal, a növénytermesztést 50 százalékkal kívánják növelni. 2000-ig 400 ezer hektár új szántóterület létesítését tervezik. A program aláhúzza, hogy az ország ellátásának fő útja az állattenyésztés termelékenységének rendszeres növelése. Ennék érdékében fel kell használni a tudományos- technikai haladás és a belső tartalékok valamennyi lehetőségét. A mongol párt fő célja a lakosság anyagi és kulturális jólétének rendszeres emelése. A KB határozata, hogy a cél megvalósításának legfőbb eszköze az elkövetkező években a mezőgazdaság fejlesztési programjának maradéktalan megvalósítása. G. i.
