Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-23 / 275. szám

gyakorlat egységét tartalmában és módszerében is bemutató könyvek.

Elmondta a városi pártbizottság titkára, hogy megyénkben az elmúlt egy év alatt közel 15 százalékkal nőtt a terjesztett kiadványok mennyisége. Elismeréssel szólt a 650 aktivista kiemelkedő munkájáról, akik pártmegbízatásként terjesztik a kiadványokat, közvetlen politikai munkát végeznek.

MEZŐGAZDASÁGI PROGRAM AZ EZREDFORDULÓIG (8. old.)

HUMORFESZXIV ÁL — BOLGÁR MÓDRA (8. old.)

A HOLNAP ENERGIÁJA?

(9. old.)

FÉMBŐL ÉPÜLT SZIGETEK (9. old.)

KÓDEXEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON (10. old.)

MŰVÉSZÉT ÉS

közérthetőség

(11. old.)

TÖRÓCSIK MARI (11. old.)

FURA FELMENTES HAPPY ANDDEL (13. old.)

PAKSI VÁSÁR — EGÉSZSÉGÜNK VÉDELMÉBEN (5. old.)

MÚLTÚNKBÓL (6. old.)

FORMA £S TARTALOM (7. old.)

AZ ÖREG HALÁSZ.- (7. old.)

Politikai könyvnapok

Megyei megnyitóünnepség Pakson

ÜTAVATÁS FELSŐNYÉKEN (2. old.)

A NÉPFRONT MINDENKIÉ (3. old.) VÁLLALATI JÖVEDELEM- SZABÁLYOZÁS (3. old.)

ALKOHOL (4. old.)

A KÖLESÉR (4. old.)

SZABÁLYSÉRTÉSEK NYOMÁBAN (5. old.)

Hagyomány már, hogy a pártszervek, -szervezetek és a párt kiadója, a Kossuth Könyvkiadó évente novemberben, a nagy októberi szocialista forradalom évfordulójához kapcsolódva, megrendezik a politikai könyvnapokat. Az átlagosnál több politikai kiadvány jelenik meg ilyenkor, aktívabbak a politikai irodalom terjesztői.

Az idei politikai könyvnapok megyei megnyitóünnepségét tegnap délután tartották meg Pakson, a Munkásművelődési Központban, kiállítással és könyvvásárral egybekötve.

A 2. Számú Általános Iskola úttörőinek műsora után Csizmadia Endre, a városi pártbizottság titkára mondott megnyitó beszédet. Köszöntötte az ünnepség résztvevőit, köztük Péti Imrét, a megyei pártbizottság titkárát és Nomn Györgyöt, a Kossuth Könyvkiadó igazgatóját.

— Pártunk XIII. kongresz- szusa nyomatékkai szólt

ideológiai munkánk fejlesztésének szükségességéről — mondta. —■ Különösen fontos a kongresszus határozatainak valóra váltása olyan időszakban, amikor szocialista társadalmunk fejlődésének ellentmondásai, gazdasági nehézségeink zavarokat okoznak a közgondolkodásban. Sokkal hatékonyabban kell képviselnünk értékeinket, a közösségi magatartást és felelősségvállalást, az önként vállalt fegyelmet, a szocialista humanizmust. Mindezt akkor fogjuk elérni, ha társadalmi méretű támogatást, egészséges közvéleményt tudunk kialakítani.

Politikai könyvkiadásunk éppen ezt célozza, a legszélesebb körben megérteni segíti pártunk alkotó politikai gyakorlatát, e gyakorlat gazdag tapasztalatait. Folyamatosan tájékoztatja közvéleményünket a társadalom, a munkásmozgalom, a politika legfontosabb folyamatairól. Kossuth-kiadványainkról elmondhatjuk: szerkezetük tágult, egyre több benne a tény és dokumentum jellegű mű és ez találkozik a közönség igényével, érdeklődésével. Propagandistáink, aktíváink elméleti felkészülését jól szolgálják a tudományos tanácskozásokról kiadott dokumentumok, az elmélet és

Könyvvásárlók, érdeklődők

Csizmadia Endre megnyitó beszédét tartja

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

XXXV. évfolyam, 275. szám

ÁRA: 2,20 Ft

1985. november 23., szombat

Genfi

nyitány

Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan hétnapos csúcs- találkozója, s az annak záróaktusaiként tett bejelentések hallatán megkönnyebbülten sóhajthat fel a világ. A találkozót megelőző túlzott vánaikozásdk ugyan nem igazolódtak, de nem váltak be a pesszimista jósltatok sem. Az előzmények ismeretében már az is jelentős, a nemzetközi helyzetre pozitívan ható tényező, hogy a két vil ághátai om vezetője találkozott egymással, fontos kérdésekről tanácskozott, tisztázta miben értettek egyet, illetve hol maradták fenn továbbra is ellentétek, nézetkülönbségek.

A genfi kongresszusi palotában rendezett csütörtöki záróaktus és a közös nyilatkozat sem feledtette — nem is volt ilyen szándék —, hogy hat és fél esztendő óta ez volt az első érintkezés, személyes találkozó a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői között. Amíg szünetelt a beszélő Viszony, oly sok ellentét és feszültség halmozódott fel, hogy azok egy csapásra történő feloldását senki sem remélhette komolyan. Azt azonban igen, hogy egymás, és egymás problémáinak, álláspontjának megismerése segít az új megközelítések megtalálásában, és a megoldásra irányuló közös akarat erősítésében, ha ez az akarat egyébként létezik. A kétnapos találkozó — noha a teljes hírzárlat jegyében zajlott — már külsőségeivel is előre vetítette, hogy az SZRP főtitkárának és az amerikai elnöknek ez a találkozója többet ígér egyszerű személyes ismerkedésnél. A tervezettnél többször is hosszabbra nyúlt négyszemközti megbeszélések, az „erdőszéli séta”, ahogyan a nemzetközi sajtó képviselői Gorbacsov és Reagan elvonulását nevezték, nem különben a feleségek közös programjai arról tanúskodtak: mindkét fél részéről nagy erőfeszítésekét tettek a jó atmoszféra megteremtésére.

Ez az atmoszféra tette lehetővé, hogy — Gorbacsov szavaival élve — nyílt, őszinte és éles, sőt időnként nagyon „éles viták” alakuljának ki az egyes témakörökről. A „nyílt és éles viták” azonban a közös állásfoglalás tanúsága szerint nem az ellentéteket növelték, ellenkezőleg, a megértést segítették elő. Ez a fajta megközelítés tette lehetővé a fegyverkezési kérdések és más nemzetközi problémák sokoldalú megvizsgálását, így születhetett az a közös elhatározás, hogy együttes erőfeszítéssel csökkenteni kívánják a nukleáris fegyverkezés okozta veszélyt, hogy felgyorsítják a genfi és a bécsi tárgyalásokat, valamint, hogy újult erővel láthatnak hozzá a vegyi fegyverek korlátozását célzó erőfeszítésekhez, és mindent megtesznek a stockholmi konferencia érdekében. Megállapodás született arról is, hogy mindkét fél változatlanul biztosítja az atomsorompó-szerződés érvényességét, s nem törekszenek katonai fölényre, mert elismerik, hogy az egyik fél biztonsága épp oly fontos, mlint a másiké. Másszóval nukleáris korunkban csakis közös biztonság létezik. S ha még ehhez hozzátesz- szük, hogy Gorbacsov és Reagan kölcsönös látogatásra szóló meghívást fogadott el, hogy a két külügyminiszter tudományos, oktatási és kulturális együttműködésről szóló egyezményt írt alá, akkor nyilvánvalóvá válik; a szovjet—amerikai csúcstalálkozó résztvevői nagy munkát végeztek.

Megértették, mit kíván tőlülk a világ. Azt, hogy „nem a pusztítás és a háború, hanem a túlélés művészetében” kell együttműködni. A tárgyalásokról elhangzott főtitkári és elnöki értékelés és a közös nyilatkozat sem rejti véka alá, hogy noha olyan kérdésekben, mint például a háborúk megakadályozása és a konfliktusok békés megoldása, továbbá a kétoldalú kapcsolatok javítása, egyetértés alakult ki. Fontos konkrét területéken nem sikerült áthidalni a szakadékot. A találkozó és az ott született megállapodások jelentőségéből azonban ez semmit sem von le, viszont a gyakorlat mutatja majd meg a genfi csúcs valódi értékét.

A csúcstalálkozó után a szakértőké, a különböző kérdésekről tárgyaló küldöttségeké a szó. A genfi kezdet mindenesetre jól sikerült. Ígéretes alapot nyújt a további munkához, s remélhetőleg pozitív impulzust ad az évek óta stagnáló nemzetközi kapcsolatoknak Európában és a kontinens határain túl is.

Kanyó András

A csúcstalálkozó világvisszhangja

Csaknem egész terjedelmüket a Gorbacsov—Reagan csúcstalálkozó híreinek, a vele kapcsolatos eseményeknek szánták pénteken a szovjet lapok. A szovjet televízió csütörtökön háromszor is eltért eredeti programjától, hogy egyenes közvetítésben számoljon be előbb a találkozót lezáró hivatalos záró- ünnepségről, élőben közvetítve Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan ott elmondott beszédét. Egyenes adásban láthatták a szovjet tévénézők Mihail Gorbacsov sajtó- értekezletét is, amelyet aztán az esti híradó megismételt.

Az Izvesztyija pénteki száma megállapítja, a találkozó csupán azoknak okozhatott csalódást, akik csodára számítottak, ami egyszerűen lehetetlen nyugtalan, veszélyekkel terhes világunkban. Kiábrándulást kelthetett azokban is, akik titokban vagy akár nyíltan abban bíztak, hogy teljesen megszűnik a két nukleáris nagyhatalom közötti párbeszéd. Igazuk volt azonban a politikai realistáknak, akik arra

számítottak, hogy szovjet és amerikai részről nyíltan megerősítik az olyan párbeszéd szükségességét, amely tükrözi a vitás kérdések megoldására irányuló közös szándékot.

A2t persze csak a jövő mutatja meg, milyen hatással lesz a találkozó a szovjet—amerikai kapcsolatok és az egész nemzetközi helyzet alakulására. A reális értékelésben nem hagyható figyelmen kívül, hogy a fegyverkezési hajsza megfékezésével, a béke szilárdabbá tételével összefüggő legfontosabb kérdésekben Genfben sem sikerült megállapodásra jutni.

*

Konstruktív találkozónak minősítette Mihail Gorba- csowal, az SZKP KB főtitkárával Genfben folytatott kétnapos megbeszélését Ronald Reagan amerikai elnök a kongresszus két háza előtt csütörtök éjjel elmondott beszédében. „A megbeszélések olyan konstruktívak voltak, hogy a jövő évben az

(Folytatás a 2. oldalon.)