Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-21 / 273. szám

^níépüjság 1985. november 21. Sokoldalú sorminták A stilizált állatmotívumok — az elefánt, orszlán és strucc — elsősorban gyerme­keknek készülő holmikra il­lenek, de tinédzserek kötött holmiját is széjjen lehet ve­le díszíteni. Sokoldalúak a minták, mert többféle tech­nikával, töhb holmira ké­szíthetők el. tgy például kis blúzra, ru­hára, kötényre, zsebre ke­resztszemes öltéssel kibímez- hető, de hatásos dísze lehet kötött vagy horgolt pulóve­reknek, kardigánoknak, sőt kötött kis szoknyáknak, vagy kötött melles nadrágoknak A motívum felhasználható azonban gyerekszobába is: dupla keresztszemes öltéssel, gobelinhímzéssel, subatech­nikával készülhet vele pár­na, falikép, falvédő szőnyeg, sőt szőnyeg padlóra is. A színhatás még érdekesebb, ha váltogatjuk a negatív és pozitív sorokat. Lakásfelújításról - általában Nagy gond a lakásfelújí­tás, nemcsak a várható költ­ségek miatt (noha nem vélet­lenül nyújt rá kölcsönt az OTP). Fantasztikus történe­tek járnak szájról szájra a különböző megpróbáltatások­ról. Jön-e a mester vagy sem, van-e elég segéderő (és sör) vagy nincs, tetszik-e a munkája vagy nem. Minden­esetre még ma sem általános, pedig egyre több a kisvállal­kozó, hogy valaki sugárzó arccal közli: mindössze két hét alatt, minimális összeg­ből úszta meg a dolgot. Az edigiekben vázolt okok miatt mindinkább elfogadott, hogy az ügyesebb kezűek maguk végzik azokat a mun­kálatokat, amelyekre ked­vükből, tehetségükből futja. Az anyagi megtakarításon kívül ez a megoldás még to­vábbi előnyöket is kínál. Ki­ki saját magának alakíthat­ja ki a munkák egymásután­ját, és az ezzel járó felfordu­lást. Továbbá, miután saját magának dolgozik, nyilván fokozottabb gonddal, figye­lemmel pótolja, ami esetleg a képzettségéből hiányzik. Ehhez szeretnék némi segít­séget nyújtani, most nem munkálatok leírásával, csu­pán a célszerű sorrendiség­ről beszélve. Először is azt kell eldönte­nünk, hogy mit kívánunk felújítani, az egész lakást, vagy csak a részieteket. Mert ettől is függ, hogy mikor kezdjünk munkához. Vilá­gos, hogy ajtót, tablakot szép időben mázolunk, ilyenkor festünk, meszelünk. De tapé­tázni megfelelőbb a tavasz, vagy éppen az ősz, mert a sikeres munka egyik záloga a nedvdús levegő, a huzat­mentesség. Végül azt sem árt tudni, milyen sorrendben érdemes a munkát beüte­mezni. Alapvető szabály, akárcsak a nagytakarítás­nál ; a mennyezetnél kezdünk és a padlóval végzünk, hogy minden piszok, ami közben keletkezik, lefelé hulljon, egyszerre lehessen majd fel­takarítani. A lakásfelújítás ugyanis nemcsak tapétázásból, festés­ből áll. Mielőtt ezekhez fog­nánk, sok apró javítanivaló akad a mégoly karbantartott otthonban is, amit ilyenkor kell megcsinálni. Csepegő csapitól a szifontisztításig, akadozó zár olajozásáig jó, ha sorra vesszük a műszaki teendőket. Egyet azonban ne feled­jünk — annál is inkább, mert nem vagyunk szakem­berek —, hogy a balesetek elkerülésére a legnagyobb elővigyázatossággal dolgoz­zunk, kifogástalan anyagok­kal és szerszámokkal. Ne hiányozzanak a létrafokok, ne álljunk bicegő kisszékre, jól ékelt legyen a kalapács, zárt üvegben tartsuk a szük­séges vegyszereket. Arról nem is szólva, ha esetleg villamos szerkezethez, vagy gázhoz kell nyúlnunk, csap­juk le a villanyórát, a főcsa­pot zárjuk el. Az magától értetődő, hogy a komolyabb javításhoz szakembert hí­vunk. A hibás szerelvények meg­javítása után következhet az ajtó-, ablaktokok melletti rések tömöszölése, s ha szük­séges, a légszigetelés felújí­tása, hogy télen ne az utcát fűtsük. Ezután már a lakás- felújítás nehezebb tenniva­lói következnék, például a csempézés, a festés vagy ta­pétázás, majd a parkettacsi­szolás, a bútorok hibáinak felmérése, tisztítása, a sző­nyegek, kárpitok felújítása, a folttisztítás. Az csak magától értetődő, hogy a szekrények belsejét, s a mellékhelyiségek polcait lis átmossuk, piapírral, mű­anyag fóliával, vagy tapétá­val borítjuk, a könyvespol­cokra a száraz ruhával áttö­rölt köteteket tesszük vissza. Ha a szakkönyvekből nyert használati utasításokat be­tartjuk, mint például a falak előkészítése festésre, tapétá­zásra, a mázolásoknál feltét­lenül szükséges száradási idő kivárására, a lakásfel­újítás a fenti módon legalább három hetet vesz igénybe. Utána felsóhajthatunk. Sok fáradsággal (és pénzzel), -né­ha -bosszúsággal, de még -több örömmel, mert saját két kezünkkel állítottunk elő ér­téket, s tettük ismét hosszú évekre szebbé, esztétikusab­bá, tisztává családi ottho­nunkat. KOMAROMI MAGDA Lyukas mese Élt egyszer egy aprócska lyuk. Alig-alig volt nagyobb egy bolha lábaszáránál. A kíváncsiság azonban addig fúrta az oldalát, mígnem tovább lyukadt, és egyre nagyobb lett. Kerekedett, megnyúlt, összelapult, de igazán sehol sem és sehogyan sem találta a helyét. Hol egy nadrág szárán, hol egy kötény ölében, hol pedig egy cipő talpán próbált sze­rencsét. Még a zoknik hegyét is megjárta, de hiába. Folt üldözte folt hátán. Nem volt hová kilyukadnia. Egyszer, amikor lyukas életén tűnődött, eszébe jutott a háromkereki Okosi Bíró. Talán ő segíthet rajta, hiszen annyi esze van, hogy még az udvarán is bálákban áll. — Jó napot kívánok — kopogott a kapun vidáman a lyuk. Kibattyogott az Okosi Bíró. Nézett le és fel. Nézett idébb és odább, de nem látott senkit a kapuban. — Jó napot kívánok, én vagyok, a lyuk! — Ahá! — vakarta meg a feje búbját az Okosi Bíró. — — Egészen kicsi vagy, nem is vettelek észre. — Hát bizony nem nőttem tátongva — sóhajtotta a lyuk, aztán elmesélte a gondját-baját. Elsorolta, hogy eddig ö már kerekedett, megnyúlt, össze­lapult, volt ő már nadrág szárán, kötény ölében. cipő talpán, zoknik hegyén, mert a kíváncsisága mindenhová űzi. De sehol sem tud megmaradni, mert folyton-folyvást jönnek a foltok. Valami rendes foglalkozást kéne űznie! Hát ezért jött az Okosi Bíróhoz. Ezért kéri a segítségét, mert hallotta, hogy milyen nagyeszű bíró ö. Az Okosi Bíró megvakarta a feje búbját, aztán hirtelen a homlokára csapott. — Megvan! — rikkantotta el magát, de akkorát, hogy az udvaron össze-vissza gubancolódtak nagy eszének bálái. Erre aztán a lyuk oldalán a kíváncsiságtól újabb lyuk kerekedett. — Mit talált ki, Okosi Bíró uraim? — Kulcslyuk leszel — mondta ünnepélyesen az Okosi Bíró. Így is történt. Azóta minden kíváncsi lyukból kapu, ajtó, pince, padlás, veranda, kert és konyhaajtó kulcslyuk lett. SZŰCS MARIANN Kakukktojás Nem ornitológiái értekezés következik, bár a kakukktojás nevű szójáték nem -kap­hatta volna ezt a találó nevet, ha nem lé­tezne a kakukk. E könnyelmű madár nemcsak idegen fészekbe rakja tojását, de hasonló mintázatút csempész a többi kö­zé, néha nagyabbat is, mint a pótszülőké. Látszólag semmi különös nincs a követ­kező felsorolásiban: PAKS, SZEKSZÁRD, GYŐR, BONYHÁD, FADD, hiszen mind­egyik település hazánkban van, és vala­mennyi a Dunántúlon. Mégis, ha figyel­mesen újra elolvassuk, gyorsan rájöhetünk a turpisságra! GYŐR nem Tolna megyében van, így ez a kakukktojás. Nézzünk még egy példát: RÉGE, BÍBIC, GÉM, DARU, RIGÓ. Mielőtt könnyelműen azt állítaná valaki, hogy nincs itt semmi, ami kilógna a sorból, hadd jegyezzük meg, hogy a RI­GÓ énekesmadár, a többi vízi. De az előb­bi példát leszűkítve a BÍBIC, RÉCE és GÉM között is található „kakukktojás”. Ez már kicsit nehezebb, hiszen jól tudjuk, hogy mi-nd vízi-madár. Mégis a GÉM-re tippelhetünk, mert ez a szó nemcsak a ma­darat jelöli, hanem a gémeskút és az épít­kezéséken használt gépek emelőkarját is. De lőhet más területekről is meríteni. A következő számsorban is van egy nem odaillő: 2 — 4 — 17 — 8 — 6. Játszi köny- nyedséggel eldönthetjük, hogy a 17-es lóg ki a sorból, mivel ez páratlan szám és rá­adásul kétjegyű. Természetesen a példák az egyszerűbb eseteket szemléltetik. A HAJ — FÜL — ORR — SZÁJ — FEJ — SZEM sorból a FEJ a kakukktojás, mivel ez a felsoroltak egészét tartalmaz­za, míg ,a többi csák részlet a fejről. Elrejthetjük a kakukktojást rajzban is, vagy a geometria, kémia, művészettörté­net területéről vett sorozatokkal tehetjük próbára magu-nka-t és játszótársainkat. Végezetül néhány feladvány, amit már az olvasónak kell megfejtenie: 1. MACSKA — VÁSÁR — GORILLA — SAH — SZŐNYEG — BUNDA 2. BRIÓS — KALÁCS — STANGLI — KUGLÓF — MÓKUSKENYÉR 3. IBOLYA — JÁCINT — RÓZSA — SZARKALÁB — HAJNALKA Remélhetőleg mindenkinek sikerült ki­választania a kakukktojást, ha nem, itt közöljük a helyes megoldásokat: 1. GORILLA — mert a többi mind lehet perzsa, de ez nem. 2. STANGLI — mert ez sós tészta, a többi édes. 3. SZABKALÁB — mert ez a növénynév soha nem volt személynévként használa­tos, ellentétben a többivel, s ráadásul egy madár testrészéről kapta a nevét. Csáky Ida Bélyeggyűjtőknek Ries István r RIES ISTVÁN (1885-1950) MAGYAR POSTA. i*»s wiomoMM í. November 11-en a Magyar Posta két forint névértékű bélyeg kibocsátásával emlé­kezett meg Ries István szü­letésének centenáriumáról. A bélyeg a munkásmozga­lom harcosát ábrázolja Wi­derkomm Ervin grafikája alapján. Az új címletet az Állami Nyomda ofszeteljá­rással állította elő 495 300 fogazott és 4700 vágott pél­dányban. A Magyar Posta 7 címletű sorozaton mutatja be a mo­torkerékpár történetét. De­cemberben csak egyetlen bé­lyeg várható, amelyet a gyermekfalu támogatására bocsátanak ki. Az év végéig benyomott bélyeggel több postai levele­zőlapot hoznak forgalomba. A posta ilyen formában is köszönt boldog karácsonyt november 29-én. Megemlé­keznek december 11-én Pat- tantyús-Ábrahám Géza szü­letésének jubileumáról, il­letve a fóti gyermekváros negyedszázados működéséről. Két nap múlva a Hazafias Népfront kongresszusára bo­csátanak ki levelezőlapot. Törő litván: Kancsal mese Van egy város Hatvan, hol lovat patkoltattam, megcsíprte egy szúnyog, lovam égig rúgott, sás közé kerültem, búzakorpát ettem, kandúrmacskán, Berci, bivalybőrt ment szegni, ecseri vásáron bolhám volt pórázon, elkötötték onnan, nyomába indultam, húgom Érden lakik, bolhámra vadászik. Fele-fele Nemcsak fiataloknak ajánl juk az új vonalú pulóvert! A divatbemutatókon szinte ki­zárólag mély karöltőjű, lát­szólag sima vonalú, egyszerű mintájú pulóverek láthatók Olvasóinknak most a min­dennapokra ajánlott, egysze­rű, kabát alatt is kényelme­sen viselhető modellt mutat­juk be (mellbőség 92 cm). Hozzávalók: 25 dkg papri­kapiros, mackóbarna Firenze gyapjúfonal, 3-as, 3,5-es kö­tőtű. Kötésminták: Patentminta: 1 sima, 1 fordított. — Rizs­minta: 1. sor: 1 sima, 1 for­dított, 2. és minden további sor: simára fordított, fordí­tottra sima szemet kötünk. Szempróba: 15 szem x 28 sor = 10 cm. Munkamenet: A pulóvert egyetlen darabban kötjük. A munkát piros színű fonalból, az eleje derékszélen 3-as kö­tőtűvel 90 szemre kezdjük, patentmintával 6 cm-t kö­tünk, a munkát 3,5-ös kötő­tűvel rizsmintával folytatjuk, 2 sort piros színű fonallal kötünk, majd a következő sorban, a jobb oldalszélen rögzítjük a barna színű fo­nalat: 88 szem piros, 2 szem •barna. (Színváltás: a befeje­zett színt a munka bal olda­lán félréállítjuk, s alatta fel­emeljük az új színű fonalat, s ezzel, alapminta szerint folytatjuk a munkát.) Min­den 2. sorban a piros fonallal lekötött szemek száma eggyel csökken, a barna színű fo­nallal lekötött szemek száma eggyel nő. A kezdéstől szá­mított 26 cm elérése után mindkét oldalszélen, minden 4. sorban szaporítunk 2x1, minden 2. sorban 4x1, 2x2, 2x5, 1x15 szemet (150), Egye­nesen haladó oldalszélekkel 13 cm magas ujjarészt kö­tünk. A kezdéstől számított 58 cm: vállközép. A munka középrészén, a nyakkivágás részére lefogyasztunk 36 Gyerek a Mindig súlyos megrázkód­tatást jelent a kisgyermek­nek, ha kórházba kerül. Szo­katlan a környezet, idgenek a nővérek és az orvosok, nem szólván az elszenvedett fáj­dalmakról. Jóformán azt sem tudja, mi történik vele, csu­pán annyit érez, hogy mind­ez bizony nagyon rossz és kellemetlen. Nem csoda te­hát, ha félelemmel, szoron­gással és elutasítással rea­gál. A szülők azonban nagy­mértékben enyhíthetik gyer­mekük szorongását, és csök­kenthetik az elválás okozta fájdalmait. Helyes, ha már a kórházba kerülést megelőző­en felvilágosítják a kisgye­reket arról, hogy mi is az a kórház, klinika, máért szük­séges néhány napra befeküd­nie oda, várhatóan mi min­den történik majd ott vele. Mindenképpen el kell kerül­ni, hogy a gyermek rettegjen a betegségtől, az orvosoktól vagy a kórháztól. Ha mód nyílik rá, lehetőleg még a befekvést megelőzően ismer­tessék meg őt a kórházzal, ugyanis a kisgyermek félel­mét elsősorban az ismeret­len körülmények, az idegen személyek váltják ki. Amikor sor kerül az elvá­lásra, meg kell nyugtatni a gyermeket, hogy édesanyja és édesapja sóhia nem hagyja őt el egészen és végérvénye­sen, s hogy továbbra is sze­retik, még akkor is, ha egy rövid időre meg kell válniuk egymástól. Rendkívül fontos, hogy a gyerek tisztában le­gyen azzal, nem büntetésből került kórházba, hanem egészsége érdékében. Ugyan­akkor azt sem szabad előle elhallgatni, hogy a kórházi tartózkodás alatt bizonyos kellemetlenségeket, esetleg fájdalmakat is át kell majd élnie. Kórházaink rendszabályai sajnos gyakorlatilag lehetet­lenné teszik azt, hogy az esetleges műtét előtt legalább az édesanya a gyermeke mel­lett legyen. Rendkívül fon­tos volna a szülő jelenléte akkor is, amllkor a gyermek az altatásból magához tér. szemet, majd ezen lefogyasz­tott szemek felett, a követ­kező sorban 36 új szemet ké­szítünk, s ezen új sortól szá­molva, a barna-piros szem- találkozásvonalat ellentétes irányba vezetjük: a piros szemek száma minden 2. sorban eggyel nő, a barna színű szemek száma eggyel csökken. A hátoldal mérete, szem- és sorszáma, derék­része azonos az slejeresszeí, szaporítás helyett fogyasztást készítünk az ujjaszéleken. összeállítás: Az oldalszé­leket sortalálkozás szerint, alapszínű és alapvastagságú fonallal összevarrjuk. Az ujjavégződésekre pirosra pi­ros, barnára barna színű fo­nalból, 3-as kötőtűvel fel­szedjük a szemeket, 40 szem­mel, patentmintával 3 cm magas pántot kötünk, végül a szemeket az alapszemnek megfelelően lefogyasztjuk. PV kórházban Azon túl, hogy mindketten megnyugodnának, minden bizonnyal kedvezőbben ala­kulna a gyermek gyógyulásá- nák folyamata is. A kórházak előírásai (né­hány kivétellel) gátat szab­nák a naponta történő láto­gatásnak is, holott a gyermek biztonságérzetét feltétlenül növelné, ha szüleit minél gyakrabban láthatná. Amel­lett, hogy meggyőződhetne arról; ígéretükhöz híven nem hagyták őt cserben, a napon­ta történő rendszeres láto­gatás a folyamatosság érzé­sét keltené benne, s így könnyebben elkerülhetővé válnának az oly gyakori kórtermi „cirkuszok”. Szükségtelen a kis beteget mindenfélével elhialmozmi. Sokkal fontosabb a szülők jelenléte, mint az ajándék, amit magukkal visznek. S különösen fontos, hogyan viselkednek a gyrmekkel. Felesleges az ajnározás, a gü­gyögés. A túláradó szánako­zásnál megnyugtatóbb az őszinte együttérzés és figye­lem. A legnehezebb a búcsúzás. A gyermek rendkívül nehe­zen Viseli el a hirtelen, vá­ratlan elszakadást. Különö­sen mély és riasztó nyomo­kat hagy benne, ha a szülő megszökik mellőle — például azt füllenti, hogy csak egy percre szálad ki a mosdóba, aztán nem tér vissza. A leg­helyesebb a látogatás befe­jezte előtt tíz perccel közölni a gyerekkel, hogy közeleg a búcsú ideje. Megkönnyítheti az elválást, ha csak a láto­gatás végén adják át a szülők a magúkkal hozott ajándé­kot. Ez megvigasztalja a kis­gyereket, és eltereli a figyel­mét a távozókról. Miután a gyermek haza­tért a kórházból, még hosszú időn át fokozottabban igény­li a gyöngédséget. Ez termé­szetesen nem jelenthet ké­nyeztetést! Csupán arra kell ügyelniük a szülőknek, hogy zökkenésmentesen illeszked. jék be a régi, megszokott kerékvágásba. Dr. Flamm Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents