Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-21 / 273. szám
1985. november 21. NÉPÚJSÁG 3 Jegynyomtató automata a vasúti pénztárakban A MÁV Távközlési és Biztosítóberendezési Központi Főnökségének munkatársai újfajta,! elektronikus vasúti személypénztárgépet konstruáltak, s a nullszéria példányait kísérletképpen a Nyugati pályaudvar pénztár- csarnokában állították munkába. A vasútállomásokon összesen 3600 pénztáros dolgozik jelenleg, s az átltalános gyakorlat az, hogy részükre a MÁV jegynyomdája szállítja — megrendelésre — a szükséges jegymennyiséget. Általában negyedévre előre rendelik meg a jegyeket a pénztárosok, s ha menet közben mégsem elegendő a jegy, újabb rendelést adnak fel. Ez azt jelenti, hogy óriási — akár többmillió forint — értékű menetjegy halmozódik a vasúti személypénztárakban, igen nagy felelősséget róva a pénztárosokra. A tárolt, őrzött jegy mennyisége is tetemes, márcsak azért is, mert jelenleg összesen 2600 fajta jegy van forgalomban a vasútnál. A pénztárosoknak igen sok időt kell eltölteniük a jegyek megrendelésével, a készlet állandó ellenőrzésével és jegyéb adminisztrációs munkákkal; hozzávetőleges számítások szerint munkaidejük 15 százalékát töltik — behúzott függöny mögött — adminisztrációval, ami évente több mint 1 millió munkaórát jelent. Jó néhány évvel ezelőtt Olaszországból vásárolt a vasút néhány jegynyomtató gépet, amelyeket a Déli pályaudvaron, a debreceni állomáson, valamint a közönségszolgálati irodában helyeztek üzembe. A gépek beváltak, ám továbbiak vásárlására nem volt mód az importlehetőségek szűkülése miatt. A MÁV saját fejlesztésében most kidolgozott elektronikus jegynyomtató gép nagy előnye, hogy döntően hazai anyagokból, sorozatban gyártható, a kinyomtatott jegy alapanyagául magyar papír szolgál, szemben a mostani importtal. Mentesíti a pénztárosokat a nagy értékű jegy őrzésének felelősségétől, az ezzel kapcsolatos időigényes adminisztrációtól, s ugyanakkor meggyorsítja, kulturáltabbá teszi az utasok kiszolgálását. A pénztáros betáplálja a gépbe a szükséges információkat — uticél, vonatnem, kocsiosztály, kedvezményfajta —, és a berendezés pillanatokon 'belül kinyomtatja a kívánt jegyféleséget. A kísérleti időszak kedvező tapasztalatai alapján a MÁV úgy tervezi, hogy az elkövetkező öt évben 100— 125 jegynyomtató gépet állít munkába, elsősorban a budapesti pályaudvarokon, valamint a nagy forgalmú vidéki állomásokon. A számítások szerint valamennyi tervezett berendezés üzembe állításával évente 8 millió forintos megtakarítást érhet el a MÁV. Javuló feltételek a papír- és Irószer-forgalmazásbad Alufólia Ausztriából A papír- és írószerboltok forgalma a közeli napokban ismét ugrásszerűen megnövekedik, hiszen közeledik a karácsony, s mindenki igyekszik időben beszerezni a képeslapokat, a karácsonyi csomagolópapírokat, s egyre többen vásárolnak ajándékként is tetszetős ki. vitelű naptárakat, bélyegalbumokat, különleges írószereket, festékeket. A vásár, lási körülmények a papírboltokban nem éppen ideálisak, nagy a tömeg, hiszen ilyenfajta szaküzlet meglehetősen kevés működik az országban. Ezen kívánt segíteni a PIÉRT Kereskedelmi Vállalat — bár alapvetően nagykereskedelmi tevékenységet folytat —, amikor elsők között bocsátott ki lakossági kötvényt abból a célból, hogy bővítse kiskereskedelmi üzlethálózatát. A kibocsátott kötvények értéke — 100 millió forint — képezi jelenleg a vállalat vagyonának 11 százalékát, s ezt az összeget döntően kiskereskedelmi szaküzletek létesítésére használták fel. Míg korábban sok éven keresztül mindössze öt PIÉRT-üzlet volt az országban, számuk Inostanra 21-re gyarapodott. A vállalat vezérigazgatója, Tóth György véleménye sze. rint szükséges, hogy még további üzleteket nyissanak, s mind több városban, esetleg községben tegyék lehetővé a kulturált vásárlást. Mintegy öt-hatezer kiskereskedelmi partnernek szállítják a pa. pírárukat és az írószereket, ezenkívül két hete állították munkába az autóbuszból átalakított mozgóboltot, amely a három dél-alföldi megye községeit látja el ezekkel a cikkekkel. A választékot igyekeznek színesíteni árucserében beszerzett termékekkel ; 20—25 partnerrel állnak kapcsolatban, többségük osztrák, jugoszláv, NSZK-beli és NDK-beli cég. Hazai háztartási papírárukért cserébe kerülnek az üzletekbe ilyen módon a külföldi papíráruk, ceruzák, irodaszerek. Változatlanul fontos feladatnak tartják a vállalat termelés-szervezését, aminek révén elsősorban olyan cikkekre kívánnak szert tenni, amelyekből a gyártók jelenleg nem tudnak eleget szállítani. Ugyanezt a célt szolgálja az árucsere-forgalom növelése is. Ennek kedvező eredményét -már a közeljövőben is érzékelhetik a vásárlók: mivel a karácsony előtti nagy sütés-főzések idején várhatóan növekszik a kereslet az alufólia iránt — amelyből jelenleg az ■ ALUKER nagyon keveset szállít — termékcsere útján Ausztriából 350 ezer, 20 méteres tekercset szerez be a vállalat, csomagolópapír és karácsonyfadísz ellenében. Téli foglalkoztatás Édesség, Megoldotta a kezelésébe tartozó üdülők dolgozóinak téli foglalkoztatását a SZOT Dél-dunántúli* Üdülési Igazgatóságai. Három budapesti üzemmel — az Édesipari Vállalattal, a Csokoládé- gyárral, valamint a Zamat Keksz- és Ostyagyárral — kötött szerződéssel teremtette meg a feltételeit annak, hogy egészen április végéig munkát tudjon adni alkalmazottainak. A munkát négy helyre -koncentrálták. A Siófoki Építőmunkás és az ugyanott lévő Csepel üdülőben havonta több mint 100 tonna desszertet, a balaton- földvári központi étteremben pedig 400 mázsa csokoládés kekszet és 50 mázsa teát csomagolnak a .téli időszakban az üdülők dolgozói. A boglárlellei Szakmunkásüdülőben konyakos meggyet készítenek és csomagolnak, havonta három és fél vagon- nyit. (MTI) „Zsebünkre megy a játék..." Ösztönzött g Többet tesznek és követelnek az emberek Az alkatrészgyártás még manapság is olyan, mint néha a tűzoltás: ha van víz, akkor vödör nincs, ha vödör van, akkor víz nincs. Ha mindkettő van, akkor eloltják a tüzet. Természetesen ezen mosolyoghatunk, de mosolyunk kínosra sikeredik és keserű lesz. Mert ha van terv, akkor az alapanyag hiányzik, ha alapanyag van, akkor munkáskéz nincs. Mehetünk bárhova az országban, a példák özönét találjuk. Közben azt mondhatjuk, hogy a művezetők „nem állnak a helyzet magaslatán”, nem szervezik meg a munkát... A művezető meg panaszkodik, hogy semmi esélye a tisztességes termelésre, mert nincs joga se fi- zetésemlést adni, se fegyelmit. Az előbbieken szépen, komótosan eldiskurálgathafunk, de nem jutunk az egyről a kettőre. A BHG szekszárdi gyárának présműhelyében ösztönző bérezést vezettek be január elsején, három hónapos próbaidőre. A márciusi zárás után úgy döntött a gyár vezetése és a dolgozók kollektívája, hogy az ösztönző bérrendszer marad. Azt továbbfejlesztik és kiterjesztik más üzemágakra is. Ehhez az ösztönző bérrendszerhez arra is szükség volt, hogy átalakítsák a gyárban az elszámolási rendszert. A présműhelyben addig csoportelszámolásban dolgoztak az emberek, ami azt jelenti, hogy a brigád együttes eredménye alapján kapták a fizetést a dolgozók. Ennek természetesen vannak előnyei és hátrányai is. Az előnyei közé sorolható, hogy az egyes ember nincs kiszolgáltatva, a hátrányai közé-, pedig az: a lusta ember is annyi bért, kapott, mint az igyekvő. A csoportos elszámolásról áttértek az egyéni teljesítménybérezésre. Ez az áttérés azonban egymaga is képes egy műhely életében megrázkódtatást okozni, veszekedést szülni... A háromnegyed éves tapasztalatokról Jobbágy Gábor üzemvezetővel, Baté Mihály gépbeállítóval, Báuer József meo-művezetővel és Grósz József művezetővel, valamint Steindl Károly igazgatóval váltottunk szót. Felszabadítani a szellemi energiát — Véleményem szerint nálunk két lehetőség adódik a termelés növelésére — kezdi a beszélgetést az üzemvezető. — Az egyikhez sok pénz kell, mert korszerűsíteni kellene a gépparkot... A másik lehetőség a járható út: a szervezés. A gyárban meglévő szellemi tőke felszabadításával érhetünk el gyors eredményt. — A szellemi energia fel-* szabadításához is csak pénz kell — mondom. — Az így befektetett pénz azonban hamar megtérül a többlettermelésből. Ez így egyszerűen hangzik. Megoldani, vagyis az „elfekvő szellemi energiát felszabadítani” kemény dolog. Előítéleteket kell legyőzni ahhoz és kellő bátorság is szükségeltetik a lépéshez. — Hogyan fogtak hozzá itt az alkatrészgyártásban? — A terveket 1984 őszén elkészítettük. Ezeket számtalanszor és több szinten megtárgyaltuk. A csoportos elszámolás megszüntetése bizonytalanságot okozott a dolgozók között. A bizonytalanság érthető, mert akkor még nem látták biztosítottnak a termelés növelése után keletkező bértöbbletet. Ez abból is adódott, hogy A sínburagyártásnál egy hónapja vezették be az új bérezési rendszert, hatása már érezhető volt olyan munka, amelyet könnyedén lehetett 150 százalékra is teljesíteni, de akadt olyan is, amelyet megfeszített munka után is csak nyolcvan százalékra. Először is ezt kellett rendbe tenni: vagyis minden művelet darabbérét, az elkészítési idejét kellett felülvizsgálni és kiigazítani. Nyolc hónap alatt kétszer csoportosítottuk át a normákat, így most azt mondhatjuk, hogy közelítünk az igazságos bérezéshez. — Hogyan lehetséges a gépbeállítókat és a művezetőket a jobb munkára ösztönözni ? — A gépbeállítók a csoportjukba tartozó dolgozók átlagszázaléka alapján kapják a bérüket. Száz százalékon felüli teljesítmény után minden százalék másfélszeresét fizetik ki — mondja Baté Mihály gépbeállító. — És mivel tudnák segíteni ? — A részidők, valamint a holtidők csökkentésével. Az előkészítés időben való végzése is hozzájárul a nagyobb teljesítményhez. Most érdekelt a gépbeállító abban, hogy minden dolgozónak legyen munkája, mert máskülönben nem lesz meg a teljesítmény, és úszik az ösztönző. (Azóta nincsenek napközben a gépbeállítók a kávézóban — teszi hozzá az üzemvezető). — Tehát keményen kihasználják a munkaidőt. — Nézze, mióta a gyárban dolgozom, még nem kaptam ennyi fizetést, igaz az is, hogy most a nyolc órában kevesebb a lazítás. — Ezek szerint a beállító- nak fegyelmezési eszköz is van a kezében — mondom. — Fegyelmezés? — kérdez vissza a gépbeállító. — Erre itt egyáltalán nincs szükség. A legjobb fegyelmező erő a munka és a tisztességes bér. — A művezetők is részesülnek az ösztönző bérezésben? — A művezetők, a karbantartó, a szerszámkészítő, a meós, vagyis a kiszolgáló dolgozók is — mondja az üzemvezető. — A meo egyáltalán nem érdekelt a termelésnövelésben, hanem a minőség megtartásában. Akkor mi ösztönözheti a minőségi ellenőrt? — Abból kell kiindulni, hogy 1984-ben 2,5 millió forint volt a selejtkár a gyárban. És ha a selejtet a szereidében veszik észre, az a meo selejtje is. Ezért ösztönöznek bennünket, hogy a teljesítménynövelés mellett jobb legyen a minőség — mondja Bauer József meo- művezető. „Keményen, pénzre megy a játék” — Az is érdekelne, hogy miképp alakulnak az emberi kapcsolatok. — Keményen, pénzre megy a játék — válaszolja Grósz József művezető. — Egyértelműbb lett az elszámolás, a kezdeti súrlódások, az átállás miatti ideges hangulat megszűnt. — Akkor sokkal kényelmesebb most művezetőnek lenni? — A művezetőnek most két héttel előbbre kell látni, mert máskülönben a dolgozók jönnek reklamálni. Az előnye a dolognak, hogy a gépbeállítók rengeteg feladatot magukra vállalnak, és így a művezető képes is két hétre előrelátni. Azt mondják a BHG szekszárdi gyárában, hogy az ösztönző bérezés először is arra volt jó, hogy keményebben dolgozik mindenki. Kevesebb lett a késés, a hiányzás, megszűnt a munkaerő-vándorlás. És sokkal többet követelnek egymástól az emberek. Többet várnak a művezetőtől, a művezető a munkástól. Ebből pedig több termelés és nagyobb jövedelem lesz. A gyár igazgatója, Steindl Károly a következőképpen foglalta össze a tapasztalatokat: — Az alkatrészgyártás dolgozói 1985-ben lényegesen több pénzt kerestek. Ennek ellentételezéseképpen többet is dolgoztak. így 13 ezer órával kevesebb állásidőt használtak fel a szereidében, kiváltottak ugyanitt 8800 óra kooperációs munkát és az alkatrészgyártásban is 8000 ezer órával kevesebb kooperációt igényeltek, mert elvégezték maguk a feladatot. * A présműhelyben a dolog úgy alakult, hogy amikor víz van, akkor vödör is van. Ez pedig egyértelműen az ösztönző bérrendszer bevezetésének köszönhető. Annak, hogy minden embernek van lehetősége több pénzt kapni a jobb munkáért. És csak is a jobb munkáért! Hazafi József— Gottvald Károly
