Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-16 / 269. szám
lO^ÉPÜJSÁG 1985. november 16. Mese kislányoknak IRODALOM Hátulnézetben Röpgyűlés — Szaktársak! Ma azért jöttünk össze, hogy teljesítsük szocialista brigádunk egyik jelajánlását... Karesz, pipáld ki a brigádnaplóban a röpgyűlést. Megtartva. .., a mai dátum. Viszlát, mehetünk haza! Fegyelmi tárgyalás — Tisztelt Egybegyűltek! Most azért gyűltünk egybe, hogy megbeszéljük az üzemrészünkben tapasztalt súlyos mulasztást. Amint tudjátok, Tóth Gábor esztergályost foglalkozás közben elkövetett mulasztásért kell felelősségre vonnunk Egyszóval, tűrhetetlenül viselkedett! Még reggel hétkor elküldtem őt 27 megrendeléssel, és csak most, tizenkettő után jött vissza. Mi meg csak csorgattuk a nyálunkat, ez a briganti nem hozta a sört. Ezért javaslom, hogy többet ne küldjük őt sörért, és senki se hozzon neki! Konzultáció — Én csak azt akarom kérdezni, hogy szabad-e őszintén kérdezni az előadó elvtárstól? — Természetesen szabad. — Akkor azt tessék nekem őszintén megmondani, hogy mit szabad kérdezni. ..(!?) Konferencia — Tisztelt Kollégák! A rendezőbizottság nevében meleg szeretettel köszöntőm valamennyi résztvevőnket. A szimpóziumok a virágegyletek szolgálatában című konferenciánkon, amelyen 30 nagyelőadás, 19 kiselőadás, 45 referátum és 125 pohárköszöntő hangzik majd el. Ez 25 százalékkal több, mint a múlt heti konferenciánkon volt. Erről az örvendetes fejlődésről egyébként a jövő héten újabb konferenciát tartunk. Értekezlet — Mai értekezletünket azért hívtuk össze, hogy eldöntsük, hogyan lehetne csökkenteni az értekezletek számát. Van valakinek javaslata? — Tekintettel arra, hogy ma már ez a harmadik értekezletem, javaslom, hogy legközelebb mindet vonjuk össze, így a szüneteket megspórolhatjuk, és hamarább mehetek a következő értekezletre. — Én azt javaslom, hogy ezentúl ne nevezzük az értekezletet értekezletnek. Tartsunk röpgyűlést, ülést, összejövetelt, megbeszélést, találkozót, tanácskozást, konzultációt, eligazítást satöbbit. így az értekezletek számát akár nullára is csökkenthetjük. — összefoglalom a vitát. Helyes! Ezt a mait sem fogjuk már értekezletnek nevezni. Javaslom, döntsünk majd abban a kérdésben is, hogy szoktunk-e fölöslegesen ülésezni. Ha igen, akkor külön szekcióülésen beszéljük meg a havi üléscsökkentő tervet Tartsunk több megbeszélést, kevesebb ülést, értekezletet pedig ezentúl egyáltalán ne tartsunk. SALGA ATTILA Mihail Zadornov: Gyakran megkérdezik, miért mentem ilyen későn férjhez. Egyetemet végeztem, ráadásul nem is hazai cuccokban járók, és ha a férfiak elmennek mellettem a strandon, gyorsan behúzzák a hasukat... Hol itt a hézag? Hát ott, hogy egész életemben az ideálomra vártam. Osztálytársnőim tíz éven keresztül továbbították a fiúk hozzám írt szerelmes leveleit. Alighogy véget ért az iskola, valamennyi osztálytársam karriert csinált. De én nem! Nekem nem imponáltak az évfolyamtársaim. Akkoriban én a tévét és a mozit imádtam, kedvenc színészeim fotóit gyűjtöttem’, úgyhogy az ideálom összetetté vált: Alen és Armen Dzsiganhanjan-keverék. Vagyis: Armen Delon! Magas, karcsú, jóképű, napbarnított, Okos, szellemes, tehetséges, nagy jövőjű, titokzatos múltú, lehetőleg Adidas- feliratú cuccal. SZtereomag- nója — az feltétlenül legyen! Kék csempéjű fürdőszobája — minimum! Autója, amit fél kézzel vezet, miközben a másikkal jó zenét keres, és tüzet ad — úgyszintén ... Ráadásul legyen fiatal — harminctól, hetvenig! És mit gondolnak? Kivártam! Mint ahogy az a nagykönyvben meg van írva! Ah, mennyire szerettem őt! Ha egy vendéglőben nincs hely — nekünk van. Zárt körű rendezvényre minden jegy elkelt? Nekünk házhoz küldik a jegyet... És micsoda sztereofelszerelése volt! Mikor Moszkva-környéki nyaralójában teljes hangerőre kapcsolt, Voronyezsben a szeizmográfok földrengést jeleztek. És milyen titokzatos volt! Könyvszekrénye legfelső polcán kötetekre rúgó igazolvány! Egyidejűleg számomra ő volt az első osztályú nemzetközi sportnagymester és harmadik kategóriás rokkant. Igazolványaival mindig a szükséges helyzetnek megfelelő módon, megfelelő időben — soron kívül — érte el a célját. Még a női strandra is volt állandó — férfi névre szóló — belépőjegye. Por és — Zenét? — Mindent — felelte a temetkezési vállalat kirendeltségén az adminisztrátor- nák. Hadd meséljenek, hogy szép temetés volt. Minden temetés szép, ha nem a miénk, ameddig mi mesélhetünk róla, ameddig más számlájára borzonghatunk, lopkodunk az örökkévalóságból. Nevetséges — gondolta —, ha nem lennének a gyász szokványos kellékei, a fájdalmasra gyakorolt arcok, olyan lenne az egész, mint egy állófogadás. Az urnán csicsás kendő. Szemfödő. Micsoda hülyeség ezt a rongyot szem- födőnek nevezni. Mert letakar egy ízléstelen edényt, amiben tailán az ö maradéka van? Por és 'hamu. Marhaság. Lehet, hogy üres. Ki a fene tudja, mi van benne? Az a kegyelet, ahogy két másik urnát a sarokba löktek, nem sok jót sejtet. Fölcédu- lázva mint a bőröndök, útitáskák. Nagyüzem, kötelező a sorbaállás. De az istenit, nem tudták valahová eldugni őket?! A denaturált szesz, az rohadt. Megmozdítja az ember gyomrát. Elmúlás-szaga van. Baktatott a kocsi után. Alkarján visszahajtva a fehér ing ujja, a farmer zsebében szortírozott százasok. Megtapogatja. A tanácsi búcsúztatónak három, a sofőrnek, a sírásóknak egy-egy. Vajon hányán lesznek? A ravatal összegezve: máig sem tudom; mi volt az én Péterem munkája, de azt meg kell hagyni — remekül keresett. Mígnem egyszer aztán kerek hét évre — teljesen kimerült. Hála, az én Péterem „szellemes, jóképű, és titokzatos múlttal” rendelkező adottságainak — örökre lemondtam fentebbi ideálképemről. Maradt: „a magas, karcsú, okos, tehetséges, nagy jövőjű” kategória. Valószínű megjött az eszem, mert a nyaraló, a kocsi, a kutya, — már nem jelentettek akkora értékrendet. Gyereket szerettem volna. Már éppen az egyetemet is befejeztem, amikor az egyik jelesen végzett évfolyamtársam, Nyitkoláj — valóságos zseni! — odajött hozzám. „Tudod mi a címe az én diplomamunkámnak? — kérdezte. — Az ingrediens és az ablációs adszorbens kvázi- diszkrét kontinuuma a nagyhatású Darja mosóporral mosott fehérnemű esetén.” Ahogy ezt a címet meghallottam; azonnal beleszerettem. Ráadásul nyomban ajánlatot tett. „Natasa, — mondta —, te moszkvai vagy. Házasodjunk össze!” Ah, de boldog voltam! Rögtön meghívtam: ismerkedjen meg anyámmal és nagyanyámmal. .. Amikor azonban meglátta, hogy vele együtt öt és fél négyzetméter lakterület jut ránk fejenként... Röviden: ezek után „a tehetséges; nagy jövő előtt álló” férfiideált végleg kihúztam es zményn apt áramból. Maradt a .magas, karcsú, napbarnított ..Ailekszander, a sportember hajlandónak mutatkozott. De ékkor már én is tapasztaltabb voltam. — Nem — mondom —, előbb házasodjunk össze, aztán élhetünk majd együtt. — Holnap versenyre utazom. Inkább ismerjük meg egymást ma, s ha visszatértem — összeiratkozunk! Hát így lett oda val »menynyi ideálom. Egy teljes készlet! A padokon üldögélő öregek tüntetőén félrehúzódnak tőlem. Neheztelve pusmognak: „Honnan ennek ez a gyerek?” Honnan, vajon honnan? A körül hárman tüsténkedtek. Nézegette a kocsi függönymintásra festett üvegét. Vajon hová lettek a hintók, a fekete lovak? Mögötte szaporázó léptek. Gyorsít a kocsi. Órájára pillant. Mindennek megvan itt a koreográfiája. A sírásók vezetője elindul a farmernadrág irányába. Magától nem tudott volna választani, de a tanácsi búcsúztató kézfogása útba igazította, kisimítva arca redő- it. — Köszönöm. A sofőrnek adják oda. A Sírkert vendéglőben hétszáz forintot fizetett. Többször kérdezte, hozasson-e még? Elég volt minden. Elköszöntek. Egyedül ült kocsijába. Kinyomta a kuplungot, elfordította az indítókulcsot, gázt adott. A sírkövesek előtt már hatvanat mutatott az óra. Eltemette az apját. Reggeli történet, darázzsal Az a kellemetlen szorítás a bal oldalon nem múlik. Figyeli a kifeszített spárgákra felfutó fehér közepű, lila töl- cséres virágokat.. Fél kilenc. Lement a reggeli csúcs, de a kerítés mögött mindig el- robog-surran egy-egy kocsi. A kávétejszínes doboz fölött valami darázsféle lebeg. Csák a szárnyai járnak őrült sebességgel, ám helyét nem változtatja, mozdulatlan. Két könyöke között feketés- pohár, a tányérka szélén maradt mokkacukrok kávéfolgólya hozta! Mert manapság a legtöbb férfi gólyaként működik! Hogy miért történt így mégis? Tailán mert a mai filmék receptje szerint az én férfiideálom többkomponensű? ... Vagy inkább azért, mert az élet nem mozi... Amikor aztán álmaimról végleg lemondtam — Oleny- ka lányom már járni tanult —, a park homokozójában véletlenül találkoztam And- rejjel. Valamikor harminc évvel ezelőtt együtt jártunk óvodába. Ugyanebben a homokozóban játszottunk. Akkoriban nagyon tetszettem neki. Ezt értésemre is adta — új lapátjával két ízben, egymás után a fejemre sózott. Most meglett férfi és a mellékelt ábra szerint egy gyermeke van az első feleségétől ... S amikor az esküvői asztalnál ülve ránéztem, és könnyeket fedeztem fel a szemében, egyszeriben úgy tűnt: magas, karcsú, jóképű, okos és szellemes ... Hamarosan megszületett a közös gyerekünk! De ez semmi. Nemrég Olenyka lányomnak elkezdtem az esti mesét Bolond Istókról. A lányom hirtelen félbeszakít: — Miket beszélsz te itt nekem össze-vissza? Valami hercegről mesélj inkább! — Miféle hercegről? — kérdeztem csodálkozva. — Olyanról — válaszolja —, aki magas, karcsú, jóképű, okos, szellemes ... Tudjon gitározni, divatos nadrágot hordjon ..., legyen a fején korona, a lábán márkás sportcipő. Elgondolkoztam. Miféle mesét mondjak én ennek? Kezdjem talán úgy: — Hetedhét országon túl, valahol a világ végén élt egyszer egy hercegkisasz- szony ... Valamennyi osztálytársa epékedett érte, szerelmes leveleket írtak neki. De a hercegkisasszonynak egyik sem tetszett — ő egy igazi hercegre várt.... Igen, igen, így kezdem! A folytatás meg majd csak lesz valahogy... Fordította: Baraté Rozália tosák. Az út forgalmát nem érzékeli. Nézi a kis repülőgépet az asztal fölött. A hamutartó alatt összehajtogatott újság, ne fújja le a szél. A tarka-kockás térítőt könyöke, keze tartja. Az a kellemetlen szorítás a bal Oldalon.... Nem léhet kiszámítani semmit. Nem kell gondolni rá, elmúlik, mint annyiszor, s ha nem, azon sem tud változtatni. Ül a presszó udvarán a vasasztalka mellett. Meleg lesz ma is. Fél kilenc. Nylonszatyrában kenyér, tej. Megint istentelenül hosszú nap jön. Dolgozni kellene, és csak vár, ma sem tudja mire. Issza reggelenként a presszóban a feketéket, és olyan körülötte minden, hogy fizikai fájdalmat érez. Hamarosan fel kell állnia, hazavinni a tejet, kenyeret. Várja a postást, este bekapcsolja a tévét, mert ez a bevett szokás, ez ismétlődik éveik óta. Nézi a kis repülőgépet az asztal fölött, kávéjába kortyol. Egyedül van a presszó udvarán. Szinte jelképesen. Erősödik, elhal egy busz hangja. Csak az a kellemetlen szorítás a bal oldalon, az múlna már. Nézi a fehér közepű, lila tölcséres virágokat, ki- hörpölli a maradék kávét. Erőt gyűjt. Fogja a nylon- szatyrot a kenyérrel, tejjel, feláll. A begóniák mellől még látja; az a darázsféle újra őrhelyén lebeg. Kifordul az utcára. Holnap lesz negyvenéves. Csák az a kellemetlen szorítás a bal oldalon .... Birtalan Ferenc: Két történet Meszelő asszony Cseh Gábor rajza Leonyid Martinov: Míg földemen bolyengva járok Míg földemen bolyongva járok, nem sokat akarok, s kívánok: lelket, mely úgy megizmosuljon ; mit összezúzok, porba hulljon; akaratot, mellyel elérem: mit élni hagyok, minden éljen; szívem olyan legyen, s maradjon, hogy nyugtot senkinek se hagyjon; olyan látás legyen szememben, amilyen csak próféta-szemben. Ezt akarom, mélyen szívemben! Áprily Lajos fordítása Szepesi Attila: Kaland tüzet raktunk vacogtunk ültünk a pilisi barlangban itt élt egykor özséb a boldog remete s míg szakadt az eső útrakeltünk lehunyt szemmel játszottunk sarkvidéki expedíciót és tengeri utazást nem sejtettük hogy alattunk medve és tigris porlad denevér függ a résben kíváncsin hallgatózik s alászállhattunk volna tovább a barlangmélyi kürtőn az alvilágba hol zúg a fekete folyó s izzanak cseppkövek de elfelejtettük megnézni a falon nem mállik-e görcsös kezek nyoma őskori ákombákom veres bölény mammut most megnézném hiába nem találom a szűk barlangbejáratot fiammal keresgéljük harminc év után de a gizgaz benőtte hegyomlás eltakarta a titkos tűzhelyet
