Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-16 / 269. szám

1985. november 16. KÉPÚJSÁG 9 Gépgyártási program a XXL századig A Szovjetunióban kidol­gozták a gépgyártás kiemelt ütemű fejlesztési program­ját. Ez a program gyakor­latilag a tizenkettedik ötéves terv (1986—1990), valamint a 2000. évig terjedő időszak szovjet gazdaságának tudo­mányos-műszaki fejlesztési feladatait tartalmazza. Milyen konkrét feladatok­ról van szó? A szovjet gép­gyártás az ipar többi ágaza­tával szemben ma is gyor­sabb ütemben fejlődik. Így például 1981—1984 között a gépgyártás és a fémfeldolgo­zás termelése 26 százalékkal növekedett. Ugyanezen idő­szakban az ipar egészére vo­natkoztatva a termelés meg­közelítőleg 16 százalékos nö­vekedést mutatott. Ennél is gyorsabb ütemben fejlődött az energetikai, vegyi és kő­olajipari gépgyártás, vala­mint a műszeripar. Ez a viszonylag magas fej­lődési ütem ma már kevés­nek számít. A tizenkettedik ötéves tervidőszakban ennek minimum a kétszeresére lesz szükség. A gépgyártás to­vábbfejlesztésére fordított beruházási költségek öt év alatt 80 százalékkal növek­szenek. Ennek mintegy a felét a már üzemelő válla­latok műszaki felújítására, illetve rekonstrukciójára kell fordítani. Kiemelésre ér­demes, hogy a népgazdasági beruházások terén a világon vezető szerepet betöltő Szov­jetunió esetében ezek a szá­zalékok több tízmilliárd ru­belnek felelnek meg. Tehát a napirenden sze­repel a gépgyártó komple­xum kiemelt fejlesztése, szé­les körű korszerűsítése. Mi várható ezektől az intézke­désektől ? Világossá válik a válasz, ha figyelembe vesszük, hogy itt távolról sem csak a be­ruházási költségek jelentős mértékű növeléséről van szó, hiszen a nagymértékű fejlesztési összegek mellett komoly szerkezeti átrende­ződés is folyamatban van. A rendelkezésre álló eszkö­zök túlnyomó részét a gép­gyártás közvetlen fejlesztésé­re, mindenekelőtt a tudomá­nyos-műszaki haladás kata­lizátoraként szereplő ágaza­tokra — a mikroelektronika, a számítástechnika, a mű­szeripar, és az informatikai ágazat minden egyéb terüle­tének fejlesztésére kell for­dítani. Más szavakkal a tech­nológiai megújulást a számí­tástechnikai eszközökre tá­maszkodva kell biztosítani. Ezekből az elképzelésekből a Szovjetunió nem csinál tit­kot. A világ ipari termelé­sének egyötödét előállító, a világon dolgozó tudományos munkatársak egynegyedével és félmilliós tervezői lét­számmal rendelkező Szovjet­unió nem kíván lemaradni a technológiai versengésben. Saját lehetőségeit számba véve, és figyelembe véve azt a tényt is, hogy más vezető ipari országok sem szeretné­nek elmaradni a versenyben, a Szovjetunió jövőre a vilá­gon a legmagasabb termelé­kenységi szint elérését tűzte célul. Érthető tehát, hogy ma már a Szovjetunióban havonta több mint ezer ro­bot készül, rohamos ütemben fejlődik a számjegyvezérlésű szerszámgépek és megmun­káló központok gyártása, egyre szélesebb körű mun­kálatok folynak az „ember nélküli”, rugalmas termelé­si rendszerek létrehozására. Az automatizáció nemcsak a közvetlen bevezetés he­lyén, de az egész népgazda­ságban érezteti hatását. Szov­jet szakemberek kiszámítot­ták, hogy a rugalmas terme­lési rendszerek a közvetlen területen (például a gépko­csigyártásban), a munka ter­melékenységét nyolcvanszo­rosára emelhetik, az egész szovjet népgazdaság vonat­kozásában pedig kétszeres munkatermelékenység-növe­kedést eredményezhetnek, Mint ismeretes, a nyugati országokban a „számítógép forradalom” bizonyos féle lemmel is párosul. A piac gazdálkodás körülményei között egy ilyen szerkezeti váltás a munkanélküliség fokozódásához vezethet az ebből adódó valamennyi ká­ros következménnyel együtt. Az évszázad végére a szak­emberek szerint ez a folya­mat a jelenlegi munkahelyek 65—75 százalékát teszi fölös­legessé. Figyelembe veszi-e ezt a lehetőséget a szovjet gépipart fejlesztési program? Ezen a téren is egyértelmű a szocialista tervgazdálkodás szerepe, amely kizárja a munkanélküliséget, így a strukturális munkanélkülisé­get is. A Szovjetunióiban ma már fél évszázada ismeretlen a munkanélküliség, és isme­retlen lesz a jövőben is. Az újonnan munkába lépők kép­zését, illetve a már dolgo­zók átképzését — állami költ­ségen — ma már az általá­nos számítástechnikád isme­retek megszerzésének jegyé­ben végzik. LEONYID KORENYEV Klasszikus és kortárs szerzők művei A Szlovák Nemzeti Színház színpadán A Szlovák Nemzeti Szín­ház az első világháború után, 1920-tban létesült Po­zsonyban. Megszületését az akkoriban már fejlett és aránylag magas színvonalon álló cseh színház teljes erő­vel támogatta és segítette. 1925-ben, öt évvel a szín­ház megalakulása után jött létre Pozsonyban a Zene- és Drámaművészeti Akadémia, s 1932-ben vált szét a prózai színház cseh és szlovák rész­legre. A felszabadulás után a színházat államosították, megnyílt az Űj színpad, amely később önálló színház­zá vált, s 1955-ben új épület­be költözött, ahol ma a pró­zai színház működik. 1961- ben nyílt meg a Szlovák Nemzeti Színház Kis Színpa­da. A Szlovák Nemzeti Szín­ház opera- és balettegyütte­se az 1886-tban épült önál­ló színházépületben műkö­dik. Fejlődése egyrészt a cseh és világirodalmi klasz- szikus és modern zenei al­kotásokhoz kapcsolódik, másrészt az új szlovák ope­ra- és balettalkotásokra épül. Az ismertebb szlovák zeneszerzők közül említsük meg a világhírű Krutnava (örvény) alkotója, Eugen Suchen, valamint a Mister Scrouge, a Feltámadás és a Bég Bajazid szerzője, Ján Ján Solovic szlovák drá­maíró legutóbb Peter a Pavel (Péter és Pál) című történelmi darabjával mu­tatkozott be Ci-kker nevét. Ma különösen az operatársulat vált külföl­dön is elismert művészeti együttessé, fiatal magánéne­kese Peter Dvorsky, a világ­hírű Oskar Nedbal zeneszer­ző és karmester, valamint Zdenek Chalabala és Zdenek Kosler karmesterek. A színház fejlődésével pár­huzamosan nőtt művészeti színvonala is. Vannak olyan bemutatói, jellegzetes ren­dezői egyéniségei, színészi alkotásai és színdarabjai, amelyek kétségkívül a Szlo­vák Nemzeti Színház sikere­it jelentik. A színház művészetét kül­földön is elismerik. A Szlo­vák Nemzeti Színház prózai részlege 1961-ben nagy si­kerrel vendégszerepeit a Szovjetunióban, 1969-ben pedig sok más között a pá­rizsi Nemzeti Színházban is fellépett. A Szlovák Nemzeti Szín­ház repertoárja a hazai és külföldi drámairodalom szé­les körű palettáját tartal­mazza. A színház nagy súlyt fektet az eredeti kortárs al­kotások bemutatására. El­mondhatjuk, hogy a szlovák drámaírók minden fontos al­kotása itt ment át a tűzke­resztségen. Osvald Zahrad- nik, Ján Solovic, Peter Ko- vácik drámaírók is a Szlo­vák Nemzeti Színház szín­padáról indultak el külföldi sikereik felé. Két prózai színpadán állandó jelleggel szerepelnek G. B. Shaw, E. O’Néil, L. N. Tolsztoj, A. Vampilov, W. Saroyan. W. Shakespeare, H. Ibsen —, a világ klasszikus és kortárs szerzőitől származó alkotá- sóik. ANTON KRET Vezető nélkül dolgozik a traktor Rosztov megye földjein (Oroszország déli része) ki­próbálták a csoportos trak­torvezetést. A mezőn két traktor haladt egymás után. Az elsőn gép­kezelő ült a kormánynál, a hátsó traktor vezetőfülkéje üres volt. A traktorokat összekötő vékony kábelen az első traktor vezetője által adott parancsok a dublőr­traktoron elhelyezett vezér­lőfülkébe érkeznék. A trak­toros az első gépet vezeti, a második traktor szinkron- mozgását pedig egy elektro- nikus-meohanikus koordiná­tor biztosítja. Ez a műszer szabályozza a két traktort összekötő kábelhúrt. Az au­tomatika olyan megbízható­an dolgozik, hogy a trakto­rosnak ügyet sem kell vet­nie a mögötte haladó trak­torra. A kipróbálás során ki­tűnt: a komplexum felhasz­nálása a mezei munkákban 1,6—1,9-szeresére növeli a gépkezelők munkatermelé­kenységét, a talajmegmun­kálás minősége pedig megfe­lel az agrotechnikai követel­ményeknek. Bulgária a múlt és a jövő országa. Lépten-nyomon ta­lálkozhatunk az ősi kultúra és a régmúlt maradványai­val, emlékeivel. Képünkön: török kori házsorok az egy­kori fővárosban, Veliko Tirnovóban. Mesterséges esők Mesterséges esők záporoz­tak ez év nyarán a Szovjet­unió kiterjedt északnyuga­ti területei felett. Az esőzé­sek „okozói” a Leningrádi Központi Geofizikai Obszer­vatórium szákemberei vol­tak, akik repülőgépről vé­gezték el az esőfelhők aktív vegyi kezelését. Bár a fo­lyókban és tavakban bővel­kedő területet korántsem ve­szélyeztette szárazság, ennek ellenére minden csepp csa­padékra szükség van, hiszen a helybeli folyók a Felső- Volga víztározóit a legfor­róbb időszakokban töltik fel az alsó szakaszokon. Az időjárás befolyásolása az alkamazott fizika és kli­matológia terén vezető sze­repet betöltő szovjet tudo­mányos központ hagyomá­nyos kutatási feladatai közé tartozik. Ennek egyik nagy­szerű példája a XII. világ- ifjúsági találkozó előestéjén a Moszkvához közeledő eső­felhők szétszórása volt. Ezt a műveletet a leningrádi geofizikusok által kifejlesz­tett módszer alapján a Szov­jetunió első — Moszkva meteorológiai védelmét szol­gáló — kísérleti-természeti laboratórium repülőgépei végezték el. A Szovjetunióban már régóta működnek jégeső-el- hárító brigádok, amelyek alvasztóanyaggöl töltött bé­kés célú rakétákkal mintegy 8 millió hektárnyi mezőgaz­dasági területet védenek a jégkártól. Ezeknek a mun­káknak az évi gazdasági haszna meghaladja a 100 millió rubelt. Sikeres mun­kálatok folynak a téli csa­padék mennyiségének nö­velésére is Üj lengyel kisautó ? Lengyelország a 90-es években új típusú, európai színvonalú, elegáns kisautót szeretne gyártani a Fiat—126 helyett. A dél-lengyelországi Bielsko-Bialában október végén már a varsói külföl­di tudósítók is láthatták az új kocsi egyik prototípusát. Neve — a Bielskót övező he­gyek után — Beszkid. Számítógéppel tervezett vonalai merészek, elegánsak, korszerűek. Hátulja, mint a kombiké, szélvédője lendüle­tesen előreugró, orra erőtel­jesen lefelé lapuló. Hossza, szélessége, magassága nagy­jából megegyezik a kis Pols­kiéval, de belül lényegesen tágasabb. Négy felnőtt ké­nyelmesen elfér benne, a hátsó ülés összecsukásával pedig jókora csomagtartó ala­kítható ki az első két ülés mögött. A csomagok ki- és berakását felfelé nyíló har­madik ajtó könnyíti meg. A motor már elöl van; a ter­vek szerint az alapmodellt 700 köbcentissel készítik, de gyártanak majd 900—1000 köbcenti körüli változatot is. A Beszkid végsebessége 125 kilométer óránként. Átlagos fogyasztása kilencven kilo- méter/óra sebesség mellett mindössze 3,5—3,6 liter 100 kilométeren. A bielsko-bialai autógyár vezetői eredetileg ezzel a kisautóval akarták felválta­ni az egyre inkább elavuló Fiat—126-ost. Egy éve még azt remélték, hogy gyártásá­hoz találnak megfelelő nyu­gati partnert, de azóta ki­derült, hogy nyugaton nincs érdeklődés a Beszkid iránt. Igény lenne viszont egy egé­szen kicsi, a család 2. vagy 3. autójának szerepét betöl­tő városi miniautóra, amo­lyan „bevásárlókocsira”. Az FSM-ben ezért most arra gondolnak, hogy nyugati ex­portra gyártanának egy ép­pen ilyen pici kocsit, bel­földre és a szocialista or­szágokba pedig — ahol a családoknak általában csak egy autójuk van, és ezért annak valamivel nagyobb­nak és univerzálisabbnak kell lennie — a Beszkidet. Már meg is állapodtak az olasz Fiat-céggel, hogy 1991 után — ameddig a 126-ost még az exportpiacokon tart­ják — Bielsiko-Bialában is­mét Fiat-modellt fognak gyártani. Addig is korszerű­sítik, majd egészen át is ala­kítják a kis Polskiikat. Az olasz céggel egyetértésben már az idén megkezdődik a „facelifting”', vagyis azok­nak az apróbb változtatások­nak a sorozata, amelyekkel kicsit kényelmesebbé vará­zsolják a kocsit, és 4 literre csökkentik a fogyasztását. Két év múlva, 1987-ben pe­dig gyökeres átalakítást haj­tanak végre a modellen. Fo­lyadékhűtésre cserélik ki a motorját, hátsó ajtóval is felszerelik. 1991-ben jönne azután az új autó, amely 90 százalékban erre az átfor­mált 126-ra épülne. A leen­dő új Fiat-autó paraméterei­nek 99 százalékában már egyetértésre is jutottak az FSM konstruktőrei. Az egyet­len vitás kérdés a fogyasz­tás: a lengyelek sokallják az olaszok által javasolt 4 li­tert. A Beszkid gyártását még előbb is el tudnák kezdeni Bielsko-Bialában, de ehhez körülbelül 60 milliárd zlotyt kellene beruházni, ami meg­haladja Lengyelország lehe­tőségeit. Ezért a gyártásról kizárólag nemzetközi koope­ráció keretében lehet szó. A lengyelek ajánlataikkal meg­keresték már Bulgáriát, Csehszlovákiát, Magyaror­szágot, sőt Kínát is. A mű­száki igazgató tájékoztatása szerint hazánk érdeklődne egyes alkatrészek gyártása iránt (amelyekért cserében kész Beszkide'ket kapnánk), sőt még devizával is hajlan­dó volna beszállni, de előbb egy tekintélyes nyugati autó­gyár kedvező bizonyítványát szeretné látni a Beszkidről. Egyelőre a jugoszlávokkal a legbiztatóbbak az FSM tár­gyalásai. Az újságíróknak bemutatott példányba is egy 1000-es Yugo-motor volt be­szerelve ... A bielskói mérnökök sze­rint a Beszkid az ezredfor­dulóig mindenképpen kor­szerű kocsinak számítana. Ha sikerülne megállapodni a kooperációról a szocialista országokkal, akkor már 1989- ben le is gördülhetne a sza­lagról ez a kis álomautó. Eh­hez azonban legkésőbb egy éven helül meg kell hozni a végleges döntést — mond­ták az FSM vezetői. Ha nem, akkor „meghal a Beszkid", mielőtt még világra jöhetne. SCIPIADES IVÁN Múlt és jövő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents