Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-02 / 258. szám
1985. november 2. Képújság 5 Hangnem A hölgy csa't nézett rám, és nem szólt semmit. Bármi- oA-jv^n furcsának is tűnik, de ez is egyfajta hangnem, s a legutóbbi vásárlásomkor részesített ebben a fiatal eladóhölgy. Na nem a hölgy volt eladó, hanem ő adott el a boltban, és engem eképpen kérdezett meg, mit is szeretnék vásárolni. Egy darabig csak néztünk egymásra szépen, szelíden, majd hátrapillantva láttam: ez a néma kérdés bizony csak nekem szól, hát nekiveselkedtem és lefordítottam magamnak. Emigyen: „Tessék parancsolni.” Na tessék! Már engem is elkapott a hév, mert ez az a hangnem, ami ide nem illik, még tőlem vásárlótól sem. Mi az, hogy parancsolni?! Igaz, igaz, így hát helyesbítettem is gyorsan önmagamat — és önmagámnak —: „Mit tetszik kérni?” Aztán szépen kértem és kaptam egy pár zsemlét, és már az a jóleső érzés is osztályrészemül jutott, hogy az eladó kurtán ennyit mondott: „Tessék”. Ezzel együtt már meg is voltam elégedve, mert nagyon sokat számít, hogy az ember hogyan közelít a dolgokhoz. Én úgy fogtam fel, hogy ez még mindig jobb, mintha egy kevésbé kellemes, vagy netán szótlan hangnem zárta volna találkozásunkat. Sajnos, minduntalan előtolakodnak a mindennapok által produkált példák. Rá kellett jönnöm, hogy a hangnem, amit egymással szemben alkalmazunk, nem marad meg város- és megyehatáron belül, mert például a szomszédos Baranyában sem mindig jókedvűek az emberek és ennek megfelelően változik az ő hangnemük is. Már eleve vérlázító, ha egy Tolna megyei lakos a szomszéd megye Tüzép-telepén akar hullámpalát vásárolni, még ha az, a távolság éppen csak három kilométer is. „Mi kellene?!”...— kérdezte a telepvezető, majd amikor hasonló tömörséggel megtudta, hogy hullámpala, kiderítette, hogy ami az udvaron van, az tulajdonképpen már nincs is. Eladták. Ez az ember nem akar üzletet kötni, annyi bizonyos, de a dologban az a legszomorúbb, hogy néhány nap múlva — milyen is az emberi kíváncsiság? — az az ominózus hullámpala még mindig ugyanott szomór- kodott. Eladva is eladatlanul. Nem akarom bántani a Tüzép-telepeket, van gondjuk enélkül is, de bármily furcsa, nekem is akadnak gondjaim, nemrégiben például a szénvásárlásnál. Kisvárosunkban próbálkoztam a vásárlással, és látva, hogy sehogyan sem sikerül ötről-hatra jutnom, hát gondoltam előveszem régi isme- rettségemet, ami gyarló emberi mivoltomat is példázza egyben. Szépen, udvariasan magyarázgattam a problémát, apellálva a múltra, és miikor az sem hatott, hát idegességemben feltettem egy illetlen kérdést is. „Azt hittem, mint régi ismerős, egy pici kis segítséget kaphatok, úgy tíz mázsa erejéig ...” — mondtam. Erre aztán tonnás súllyal zúdultak rám a iekezelő, sértő, letegező és szellemi színvonalamat minősítő mondatok. Csoda, hogy szén nélkül is melegem lett? Meg elegem. Beszélek, beszélek itt a hangnemről, mikor én sem vagyok ma született bárány. Ez is igaz, ezt is be kell látnom... Nem mindegy az a hangnem, amivel egymással beszélünk, érintkezünk. Nem mindegy sem utcán, sem munkahelyen, sem a közlekedésben és nem mindegy otthon, a családban sem. Kivételesen talán elnézik nekem, hogy én három féle hangnemet különböztetek meg: hJmnemű, nőnemű és semlegesnemű hangnemet. Ezen belül aztán rengeteg variáció állítható már fel attól függően, hogy ki kivel és milyen módon kommunikál. Keményen, szemtől-szembe veszekedő férfiakra ugye a hímnemű hangnem érvényes, de ez még mindig jobbnak és tisztesebbnek tűnik a szememben, mint a semlegesnemű hangnem. Mert higgyék el, azért ilyen is akad. Gondoljunk csak az olyan megnyilatkozásokra, melyeknek soha nem lehet kideríteni a gazdáját. Bár ezek lehetnének „hátmögötti” hangnemek is. Vannak időpontokhoz köthető hangnemek is, ilyen például a reggeli munkakezdéskor megütött hangnem, ami nagyban befolyásolja az egész napunkat. Ha az első impulzusok már kedvezőek, azok bizony hűtik a mi kialvatlan, fáradt vagy éppen cinikusnak induló megnyilvánulásainkat. Most aztán benne vagyok a sűrűjében, mert egy felszólító levél nyomán a hivatalos hangnemig is eljutottam. Szenvtelen, cirkalmas, többszöri olvasásra kényszerítő sorok sok esetben kerülnek elénk, megfelelő bizonytalanságot hozva ránk. Eddig csupa kellemetlenkedő, rosszízű hangnemet „szólaltattam” meg, így joggal tenné fel bárki a kérdést: „Ezek szerint nem tudunk egymással szépen és indulatoktól mentesen beszélni?” Ügy érzem, nagyon sok esetben azért tudunk. Persze, most kérik tőlem azokat a példákat, amikor minden számítástól mentesen, csak úgy emberi tisztességből is szépen, kultúráltan váltunk szót, és választunk megfelelő hangnemet. Ilyen esetekben talán nem is választjuk meg a hangnemet, nincs is abban semmi tudatosság, csak belső kényszerből fakadóan egyszerűen beszélgetünk. Túlzott udvariaskodás, kellemkedés és bájolgás nélkül. Ilyen módon nagyon súlyos, kemény mondanivalót is el lehet mondani, lehet bírálni, számonkérni is, és erre a válasz- hangnem sem a decibelben mérhetők sokaságát erősíti. A szó komoly fegyver, így nem mindegy az sem, hogyan formáljuk, milyen sorrendbe rakjuk azokat. Soha sehol másutt nem tapasztalható, érdeklődő, egymással törődő viselkedést, s ehhez illeszkedő hangnemet lehet felfedezni bármelyik magyar faluban. A százszor is megszokott „Hogy vagy”, „hová mész”, „na mi a helyzet nálatok” kérdés és az arra adott válaszok már a hangnemet tekintve is jellemzik a kis közösség összetartozó szeretetét. Ebben sincs benne kivétel nélkül mindenki? Való igaz, de gyanítom, csak akkor, amikor valaki nem a megfelelő hangnemet választja embertársaival való kapcsolataiban. Érdemes jobban odafigyelnünk egymásra, és ami még nagyon lényeges, nemcsak hallgatni kell a másikat, de meghallani is. Nemcsak mondani kell a szavakat, de formálni is a mondanivalónkat. Autodidakta módon, egymástól tanulva és egymást tanítva. —szs— Vetőmag Dalmandról A Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát kétszázötven főt foglalkoztató vetőmag- üzeme sok tízezer tonna vetőmagot termel, termeltet és szállít részben hazai részben pedig külföldi felhasználásra. Évente hétnyolcezer tonna kalászosvetőmagot és nyolc-tízezer tonna kukoricavetőmagot állítanak elő. Ugyancsak itt működik a kombinát takarmánykeverő üzeme, melyben saját részükre állítanak elő különböző keverékeket. Három állami gazdasággal és három termelőszövetkezettel állnak kapcsolatban, amelyek vetőmagnak valót termelnek a dalmandiak részére. Jelentős kísérleteknek is helyt adnak. Munkában a hatalmas szárítóberendezések A kísérleti telep Vetőmaggal megrakott autók a telepen. Fotó: Bakó Jenő Gondosan mérik a több ezer tételnyi kukoricát A kísérleti telep ügyes gépe Aprólékos munka Zsákokba kerül a mag
