Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-16 / 269. szám

1985. november 16. Képújság 7 Gondok, tervek A Népújság kérdez - a népművelők válaszolnak Intézmények iránytűje a havonta megjelenő műsorfüzet Megyénk városainak mű­velődési intézményeiben ar­ra a kérdésre kerestük a vá­laszt, hogy ezekben a napok­ban milyen gondjaik, terveik vannak és az elmúlt közmű­velődési évadról milyen ta­pasztalatokat gyűjtöttek. Bonyhád — Ha a múlt évet tekint­jük — kezdi Paksi András igazgató —■, akkor a „köz- művelődési napokról” beszél­nék szívesen. Ezzel a progra­munkkal a városkörnyék 19 településén voltunk. Munka­társaimmal először véle­ménykutatást végeztünk a falvakban, hogy mit szeret­nének látni, hallani. Mi igye­keztünk az igényeket kielé­gíteni. Volt olyan hely, aho­va a konténereinket kiszállí­tottuk, olyan is, ahova a kertbarátkörünk tagjai vo­nultak ki tapasztalataik át­adására. Az asszonyok a szö­vő, díszítő szakköreink mun­kája iránt érdeklődtek. Másutt fővárosi művészek előadását kérték. Terveink­ről szólva talán a városszé­pítő kör megalakulását em­lítem. Célja az, hogy ötletek­kel, javaslatokkal segítse a város vezetőinek a település- kép jelenét, jövőjét formáló döntését. Büszkék vagyunk, hogy együtteseink közül most az izményiek kaptak kiváló címet. A váraljai, nagymányoki hagyományőr­ző csoportjainkat aligha kell bemutatni. A decemberi programjaink közül a disz­kósok, zenekarok találkozó­jára hívom fel a figyelmet. E zenés rendezvényünk be­vételét a városi uszodánk építéséhez ajánljuk fel. Dombóvár Nyers Sándorné nevelési csoportvezető: — Az egyik legnépszerűbb sorozatunk az „Ez a mi mun­kánk” című. A vállalatok, szövetkezetek kiállításon mutatkoznak be a város la­kód előtt és ennek mi adunk otthont. A termékeik mel­lett a dolgozók hobbijának eredményei is láthatók. Egyéb programok is kapcso­lódnak ehhez, például családi est, vagy a munkaerő utánpót­lására szervezett tájékoztató beszélgetés. Legközelebb a 15 éves Láng gépgyár mu­tatkozik be. őszi rózsa cí­men decemberiben rendezünk Ki mit tud? vetélkedőt, 55 éven felüliek részére. Két elődöntő lesz, mert a város- környék lakossága is érdek­lődik. Gondolom, nem újság, hogy megjelent a Dombóvári Kalendárium 5000 példány­ban. A kiállításainkról nem szívesen beszélek, mert a rendezési költségek miatt csökkent a számük. A de­cemberi iparművészetit mégis megemlítem. Ez a zengővárkonyi szövőiház, va­lamint városunk hímző, fa­faragó művészetének vásár­lással egybekötött szemléje lesz, de a képcsarnok is be­mutatja áruját. Paks — Ha a színházi előadá­sokra gondolok — válaszol Pómé Heizler Györgyi mód­szertani előadó — 'akkor a Móricz és Pódium bérletünk­ről 'kellene beszélni. Egyik­ben 380, másikban 240 sze­mélyt tartunk nyilván. Leg­inkább a könnyűműfajú előadások után nagyobb a kereslet. Ezzel nem mond­tam újat. Bérletesek vannak Madocsáról, Nagydorogról, Pusztahencséről, Bikácsróí is. A közönség utaztatásá­hoz anyagi támogatást biz­tosítunk. A német és angol nyelvek iránt óriási az ér­deklődés. Számítógépes tan­folyamot is indítottunk és egyetemi előkészítőt mate­matika, fizika szakokkal, el­sősorban az atomerőmű dol­gozóinak kérésére. Segítőink a helyi gimnázium tanárai. Üjdonság nálunk az „ovi­klub”. Ezt heti két alkalom­mal, a gyes-en lévő anyukák és az ő közép- és kiscsopor­tos-korú gyermekeik részére óvónők irányításával tartjuk a tévé-termünkben berende­zett óvodai szobában. Tájo­lunk is a környéken. Ez azt jelenti, ihogy játszóházi prog­ramot viszünk a községekbe. Németkér, Kajdacs, Pálfa példa erre. A citerazeneka- runlk is sikerrel szerepel ezeken a helyeken. Szekszárd Leks Teodóra, a megyei művelődési központ rendez­vény-, tájékoztatási és pro­pagandaosztályának népmű­velője : — Hosszú ideig többször szóvátették az intézmé­nyünkben megváltozott köz­lekedési rendet. Az történt csupán, hogy a főbejárat lett a fő bejárat. Minden cso­da 3 napig tart, így ma már ez nem gond. Ami a ház lá­togatóinak bizonyára feltű­nik, az az előcsarnokunkban történt, történő változás. Üvegfalakkal elválasztott te­rekkel szűkült. Egyikben a házinyomdánk lesz, ahol a saját propagandaanyagunk előállítása mellett a vendég­színházak plakátjainak el­készítését is tervezzük. Sok segítséget kaptunk a szek­szárdi, pécsi, kaposvári, bu­dapesti nyomdáktól, akik a használaton kívüli sokszoro­sító, tűző, vágó és egyéb nyomdagépeiket szaktaná­csokkal együtt jutányos áron biztosították számunkra. Nem panasz, de elgondolkod­tató, hogy a középiskolák milyen közömbösséget tanú­sítanak színházi előadásaink iránt. Persze, így általáno­sítva igazságtalan ez, mert akad jó példa is, a Garay Gimnázium és az Egészség- ügyi Szakközépiskola eseté­ben. Hihetetlennek tűnik az is, hogy az 505 -ős Szakmun­kásképző 2000 diákjából csak egynek legyen bérlete. Tol­náról, Szálkáról, Őcsényből, Decsről, Várdombról főleg általános iskolás diákok lá­togaTIák színházi előadásain­kat. Legjobb kapcsolatunk az óvodásokkal van. A taní­tóképző főiskola hallgatóival nagyon ritkán találkozunk itt. Decemberi rendezvénye­ink közül az év végiekre hí­vom fel a figyelmet, a Vö­röskereszt hagyományos ka­rácsonyi koncertjére, amely­nek bevételét a berhidai földrengés károsultjainak megsegítésére ajánljuk. Év­szakok, ünnepek címmel Szabadi Mihály és a Bartina Néptáncegyüttes és annak utánpótlás-csoportjának mű­sora decemberben lesz. De­cember 23-án 19 órai kezdet­tel rendezzük a szekszárdi újvárosi templomban Kovács Endre orgonaművész és a Magyar Állami Operaház gyermekkórusának karácso­nyi hangversenyét. December 31-én itt a művelődési köz­pontunkban szilveszteri bál zenével, tánccal és egy sor­solásra váró élő malaccal. Tamási — Beázunk — szögezi le a gyakran megszakadó telefon- vonal végén Pálinkás Klára igazgatóhelyettes. — Az őszi esőzés biztosan tovább ront­ja épületünk állagát, de ez ma még nem akadálya ren­dezvényeinknek. Két hetente vannak a közművelődési sza­badegyetem előadásai, ame­lyek közérdekű kérdésekkel foglalkoznak. így például a várossá alakulás lehetőségei­ről, a városképek megőrzé­sének fontosságáról. Az elő­adók között találjuk Baké Pált a Népművelési Intézet­től, vagy Torna Lászlót a Tár­sadalomtudományi Intézet munkatársát. Módszertani munkánkra nagy hatással van, hogy a kistelepülések támogatására 10 évvel ezelőtt megállapított 50 ezer forin­tot kapjuk. Ma ez kevésnek bizonyul. A területünkön a hőgyészi művelődési ház munkáját kell jó példaként kiemelni. Az Országos Köz- művelődési Tanács pályáza­tain induló községeink közül Tolnanémedit, Nagyszékelyt, Belecskát, Keszőhridegkutat, Párit, Nagyszokolyt, Magyar- keszit kell a sikeresebbek­nek tekintenünk. Színházi műsorainkból ajánlom a Pé­csi Nemzeti Színház Nem bánok semmit sem című előadását, aztán Halász Judit és a Bojtorján együttes gyermekműsorát. Decs! Kiss János Egy-egy na p a 1 la pszeruezokkel Mielőtt bárki is új foglal­kozásra, új szakmára gon­dolna a cím olvastán, meg kell nyugtatni, nem arról van szó. Az összetett szóval kifejezett fogalom tartalmá­ra az összetételből következ­tetni lehet, szerepüket pedig a következőkben foglalhat­juk össze. A Tolna Megyei Lapkiadó Vállalat szervezői, Potyondi László és Farkas János állandóan figyelemmel kísérik, hogy a Hírlapkiadó Vállalathoz tartozó kiadvá­nyokat és a Tolna Megyei Népújságot az említett válla­lattal szerződéses kapcsolat­ban álló Posta terjeszti. Ez több mint huszonkilenc féle napi-, illetve hetilapra, va­lamint a különböző magazi­nokra, évkönyvekre, folyó­iratokra, ritkábban pedig al­kalmi kiadványokra való figyelést követel. A kör ezzel nem zárul ibe, hiszen a szak­folyóiratok előfizetését — áfész-eknék, tsz-eknél — szervezik, figyelik az ellátat­lan területeket, keresik, se­gítik a megoldásókat, és az egy-egy lapban, folyóiratban megjelenő aktuális témákra is felhívják a figyelmet. Munkájukkal hozzájárulnak ahhoz, hogy elegendő kiad­vány álljon rendelkezésre, hogy minél többen juthassa­nak új információk birtoká­ba. A felsoroltak a szervezők feladatait jelentik, és mivel ez a munka színesnek, érde­kesnek ígérkezik, elkísértük őket egy-egy nap, hogy be­pillantsunk munkájukba. * Potyondi Lászlóval először Dombóvári vettük célba. A postán Kovács Józsefné hi­vatalvezető, miután hellyel kínál, a Népújság megren­delőlapja után tudakolóziik, mondván, emeletes házak­nál figyelemfelhívásként na­gyon jól jönne, mivel segíte­né az előfizetők szervezését. Ezután az óktóber havi hír­lapszámadásba tekintünk "be­le. A lapszervező kigyűjti magának a remittendát, az­tán megbeszélik, hogy me­lyik kiadvány példányszámát mennyivel növeljék, illetve csökkentsék. Néhány adat a „számadásból”. A Népsza­badság előfizetőinek száma tizenhéttel, a Tolna Megyei Népújság előfizetőinek szá­ma — 27 lemondta, de 31 új előfizetőt szerveztek — négy­gyei növekedett. A remitten­da a szombati Népszabad­ságnál jó, a köznapokon megjelenőknél kevés. Ugyan­ez Népújság viszonylatálban: — „Ha összesítőm és hathoz viszonyítom, akkor jó.” Ma­gas a remittenda, tehát a tervezettnél több marad meg Élet és Tudományból, Figye­lőből, Valóságból, Tudomány és Mezőgazdaságból, Kerté­szet és Szőlészetből többet kapták, ezért marad belőle, a Füles rendszertelenül jön, a Magyarország és a Nők Lapja sok, a Képes Újság is több valamivel, mint az igény. Nagyon gyengén fogy a Pajtás. „Túl jó” a Szabad Föld remittendája — álla­pítják meg végül, aztán meg­beszélik a teendőket, majd az újságíró kíváncsiságát is kielégítik. Bár tavaly decem­berhez viszonyítva 144-gyel kevesebb napi, lilletve 670- nel kevesebb színes lap fogy, ennek ellenére az olvasott­sági mutató — ha összpél- dányszámot néznek — nem rossz. A hivatalból a Napsugár árUház melletti pavilonhoz vezet az utunk, ahol az első a kialakult forgalom lebo­nyolításához kicsi a pavilon. Természetesen ezen lehetne változtatni, de „hiába mond­juk, hogy Ludas Magazin­ból elég a kétszáz, ha mégis négyszázat küldenek, a Dör- mögőből és a Kisdobosból is marad, ezért adják oda másnak...” A zsúfolt­ságot az eladatlan (nincs rájuk igény) Radar, Életünk a Száguldás, Kristály és a Ludas Magazin mellett majd még növelik a nemsokára megjelenő évkönyvek. Ter­mészetesen itt sem marad el a segítő szó, a jó tanács, aztán pedig máris az MSZMP közelben lévő Vá­rosi Bizottságára megyünk, ahol Kraus Péter munka­társsal a lapról, a lapszerve­zésről beszélgetünk. Utunk következő állomá­sán, Kaposszekcsőn egy jó hír — sikeres a Népszabad­ság- és a Népújság-terjesz­tés után a gondok kerülnek elő. „A KHI-vel probléma van — mondják. — A be­fizetések 25-i határidejéhez nem kéne olyan mereven ragaszkodni, hiszen így sok esetben a kézbesítő hitelezi a nyugdíjasok előfizetési dí­jait”. Szó esik a későn kül­dött pótlásokról, a külföldi lapok előfizetése okozta ne­hézségről, az irodában „há- nyolódó”, a remittendában nem számító, Magyar Nem­zetről, Magyar Hírlapról, majd az esetenként el-ei tű­nő példányszámok kerülnek sorra. Apró, igaz nem min­dennapi, tehát bosszantó dolgok ezék. Ezért is jönnek elő. * Másik nap, a másik szer­vezővel, Farkas Jánossal Ta­másiba indulunk. A városi postahivatalban Zakar Sán­dorné hivatalvezető — szo­kásához híven — készséges és mindjárt kellemes l\írrel szolgál: — Ozorán a lap­kézbesítés most már rendben van, a llemondott napilapok visszaszerzése megtörtént. A legnagyobb gond tehát megoldódott — állapítják meg, aztán sok egyéb fontos tennivaló között szóba kerül a rendelőintézet környéki lapárusítás bonyolítása. Ta­mási után Iregszemcsén Tóth Mária veszi szívesen a lapszabályozáshoz, szervezés­hez, átirányításhoz kapott jó tanácsokat, valamint az évkönyvek, alkalmi kiadvá­nyok megjelenési időpontjai­ról szóló információt. Mun­ka közben kellemes gesztus­ra is lehetőség nyűik: a szervező gratulál Mózer Juliannának, a nyugdíjba készülő kézbesítőnek a no­vember 7-én kapott minisz­teri dicsérethez. Jólesik a jókívánság és az őszinte rea­gálás: — Ha egészségem en­gedi, nyugdíjasként is kise­gítem a postát. Dologvégeztével „beug- runk” a kisegítő iskolába, hogy a természettudományos lapok — Természet Világa, Élet és Tudomány, Föld és ég — és egy példány megyei lap megrendelését szorgal­mazzuk. Nem hiába töltöt­tük az időt. ^regszemcse után a Tamási Állami Gazdaság központi irodáját ejtjük út­ba, ahol a jövő évi szaklap- előfizetésekről tárgyalunk, majd a Kop-Ka ÁFÉSZ köz­pontjában a szakcsoportok 1986. évi szaklapellátását véglegesítjük. Búcsúzóul a szervező hirdetéssel kapcso­latos tanácsot is ad. Szekszárd felé haladva Farkas Jánost a lapterjesz­téssel kapcsolatos összegzés­re kérem: — a tamási góc­hivatalhoz tartozó posták ok­tóberben 14 Népszabadság-, illetve 31 Tolna Megyei Nép­újság-előfizetőt szerveztek, mondja röviden. Mindehhez rövid megjegyzést fűzünk. Ha a megyei helyzetet te­kintjük, elmondható, Népúj­ságból csak a III. negyedév­ben érték el a ‘tervszámot, Népszabadságból év végére teljesítik a tervet. A többi lapnál siker és félsiker vált­ja egymást. Az Ok részben magyarázható azzal: orszá­gosan is van Olyan tenden­cia, hogy csökken bizonyos lapdk példányszáma, részben pedig azzal, hogy a művelő­dési intézmények, iskolák ,;lecsípnek” az előfizetett la­pok számából — az anyagi helyzet miatt. Kár, hisz ez rosszul felfogott takarékos­ság és így saját épülésüket is gátolják. — Él —

Next

/
Thumbnails
Contents