Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-16 / 269. szám
1985. november 16. rtÉPÜJSÁG 5 JALTÁN JÁRTUNK A Hazafias Népfront és az IBUSZ szervezésében béke-, barátságvonat indult a Szovjetunióba. A kétszáznegyven Tolna megyei utas november 3-án kelt útra. Jaltára utazván, a társaság Kijevben megszakította útját. Hétfőn reggeltől estig a barátságvonat utasai Ukrajna fővárosának nevezetességeivel ismerkedtek. Aztán alig húszórás vonatozás és máris Szimferopol- ban vagyunk, ahol pionírok virágcsokorral fogadtak bennünket. Innen autóbusz vitte a társaságot Jaltára. A Krím-félszigeten ugyanis a környezet kímélése végett sem vasutat, sem repülőteret nem építettek. Jaltán a gyönyörű tengerparti városról elnevezett modern szállodában helyezkedtünk el. A városban viszonylag kevés csapadék esik — 500 mm körül —, és sok a napsütéses órák száma — 2300-at meghaladó. Mi az előbbiből kaptunk, az utóbbiból, sajnos, nem. Mint szemérmes hölgy, selymes ködök, vattás felhők gomolygó fátyoléval takargatta fenséges orcáját a tájék. Néha meg esőpermet mosta az örökzöld növényekkel, sziklás hegyormokkal ékes vidéket. Két és fél napig udvaroltuk türelemmel, de csak kacérkodott velünk e büszke hölgy és végül is kielégítetlen maradt teljességét megismerni óhajtó vágyunk. Tegnap találkoztam egyik útitársammal: „Nagyon fárasztó volt hazáig a két napi vonatozás, aztán ott kint a sok program, de azt veszem észre magamon, hogy amint mesélek az ismerősöknek, végül is minden nagyon szép volt, már úgy emlékezem.” CZAKÓ SÁNDOR A Livádia palota kertje és a negyvenévvel ezelőtti esemény résztvevői Felhők gomolygó fátyoléban Komor hangulat Megkoszorúztuk Jaltán a szovjet hősök emlékművét Fekete-tengeri romantika: a Fecskefészek Szállodaszobám ablakából ezt láthattam A kijevi Szófia-székesegyház A haragvó tenger A jaltai kikötő Strandjelenet, avagy minden relatív Bátor magyarok: a vízhőfok 14 Celsius
