Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-16 / 269. szám
1985. november 16. 2 NÉPÚJSÁG Finisben a fórum Szemmel láthatóan megélénkült a lanyhának amúgy sem mondható munka az európai kulturális fórumon. A munkabizottságok befejezték tanácskozásukat, ismét plenáris ülésekre kerül sor. A küldötteken — az alkotó művészeken, a kultúrpolitikuso- kon, de még a diplomatákon is — az izgalom, a feszült várakozás jelei figyelhetők meg. S ez érthető is, hiszen finiséhez érkezett az október 15-én megkezdett munka, rövidesen ország-világ előtt kell számot adniuk arról, hogy mire jutottak. A most következő interjúk a visz- szaszámlálás kezdetén készültek. Bepillantást nyújtanak a fórum mindennapjaiba, abba, hogy néhány ország képviselői miben látják e tanácskozás jelentőségét, hasznát. Lassi Nummi finn költő: — Megítélésem szerint egész Európa számára hasznos ez a fórum, de mindenkit óvnék az illúzióktól. A lényeg az, hogy tárgyalunk, bár bonyolult tanácskozásról van szó. Örömmel tapasztaltam, hogy a procedúrák helyett az érdemi párbeszédé a főszerep. Nagy pozitívuma a fórumnak, hogy sok javaslat hangzott el, talán túl sok is, ezért elég nehéz feladat kiemelni közülük a legjobbakat. Amit én várok ettől a fórumtól, az az, hogy megkönnyíti a műfordítók munkáját, jobb együttműködést eredményez minden nyelv között, segíti a kis nyelveken íródott irodalom népszerűsítését. Szerintem a több mint 200 javaslat már önmagában sikernek minősíthető. Az igazi siker persze akkor születik meg, ha a tanácskozás résztvevői záródokumentum elfogadásával búcsúznak majd Budapesttől. William Jay Smith amerikai költő: — Bízom abban, hogy a fórum előreviszi a helsinki folyamatot és megerősíti azt. Remélem, lesz záródokumentum, és az nagyon konkrét javaslatokat tartalmaz majd. Hasznos dolog, hogy erre a nemzetközi tanácskozásra sor került, hogy leültünk tárgyalni a kulturális kérdésekről. Ha nem tárgyalnánk, nem jutna előbbre a világ és a kultúra sem. Waclaw Sadkowski lengyel főszerkesztő: — Két fő jelentősége lehet ennek a fórumnak. Először is az, hogy különböző leegyszerűsített elképzeléseket, megtévesztő információkat, például amelyek Lengyelország vagy más országok kulturális életét illetik, megcáfolja. Egyezség jöhet létre egymás kölcsönös tiszteletére, és az igazság közös keresésére is, így jobban megérthetjük egymást, az együttműködés könnyebb lehet. A nyugatiak például nem akarták elhinni, hogy nálunk, Lengyelországban nem állítanak semmiféle ideológiai-filozófiai akadályt a nyugati kultúra elé, hogy mindent kiadunk, aminek művészi, intellektuális értéke van. A fórum másik jelentősége, hogy lehetőséget adott a közvetlen kapcsolatépítésre. Így kerültem kapcsolatba egy olyan holland folyóirattal. amely — akárcsak az enyám — szintén a világirodalommal foglalkozik. Bízom abban, hogy e kapcsolat segítségével mélyebben megismerhetem a holland iroIlmar Bekeris Lassi Nummi dalmat, kiemelkedő alkotóit, s lehet, hogy ők is jobban megismerik a lengyeleket, túllépve azon a három személyen, akiknek politikailag botrányos híre van a világban. Ugyanez a helyzet a svájciakkal. Nekik nagyon tetszett például, hogy a svájci francia irodalomról külön számot adtunk ki. Hasonlókat mondhatnék a jugoszláviai szlovénekről. Velük is ugyanolyan együttműködés alakulhat ki, mint itteni testvérfolyóiratunk, a Nagyvilág vagy a Kortárs szerkesztőségével. — Mindebből úgy tűnik, lengyel szempontból hasznos volt a fórum. Európa szempontjából is igaz ez? — Ez már bonyolultabb kérdés. Szerintem európai hasznossága mindenekelőtt a nemzetközi helyzet, a két nagyhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió viszonyának alakulásától függ. A szovjet fél részéről komoly jóindulatot tapasztaltam, pedig sok kihívással kellett szembenéznie. Ugyanakkor amerikai részről, de némely más nyugat-európai ország részéről sem észleltem ugyanezt a jóindulatot. Mindazonáltal a fórumon sok javaslat hangzott el. Például Günther Grass nyugatnémet író indítványozta, hogy hozzanak létre egy európai kulturális alapítványt. Gyermek- és ifjúsági könyvkiadása kölcsönös bemutatását tervezi tíz ország, s volt olyan kezdeményezés is, hogy az európai kultúra fóruma címmel adjanak ki egy közös folyóiratot földrészünkön. Ilmar Bekeris nagykövet, a svéd delegáció vezetője: — Mindenekelőtt azt kell látni, hogy a fórum az európai biztonsági és együttműködési folyamat része, s része annak is, amiről 1983 őszén a madridi utótalálkozón döntés született. Svéd részről üdvözöltük a szakértői találkozókat, mert úgy véltük, hogy konkrét, új elemeket hozhatnak ebbe a folyamatba. Pozitív hozzájárulást remélünk a fórumtól is. Van egy sajátossága is ennek a tanácskozásnak. Nevezetesen, hogy a diplomaták mellett kulturális személyiségek találkozója is ez a fórum, részvételükkel ők máris színesítették az európai biztonsági és együttműködési folyamatot. Svédország bízik abban, hogy e párbeszéd hozzájárul majd a kulturális kapcsolatok fejlődéséhez. Ugyanakkor realistának kell lennünk. Nem szabad azt képzelnünk, hogy a mai világban, amikor a gazdasági helyzet sok heVitalij Koroties William Jay Smith lyen nem éppen brilliáns, látványos előrelépést érünk el. Mi ezért azon vagyunk, hogy néhány konkrét elképzelést munkáljunk ki, amelyek elősegítik a minőségi reformokat, például csökkentik az akadályokat a jelenlegi kulturális cserében. Ez egy jó dolog lenne. Még két szempontból figyelünk a fórumra. Egyrészt, hogy jó fóruma legyen a kulturális személyiségek eszmecseréjének. Másrészt, hogy ez a tanácskozás, amennyire a részt*-1 vevő országok kormányai lehetővé teszik, vonjon le következtetéseket, alakítson ki egy vezérfonalat, ajánlásokat tegyen. Záródokumentum nélkül ez utóbbi aligha lehetséges. — Gondolja, hogy megszületik ez a záródokumentum? — Ezt ebben a pillanatban még nehéz volna megmondani. A svéd delegáció minden esetre egy jó dokumentumért dolgozik. Jó eredményt kell felmutatnunk a budapesti fórumon ahhoz, hogy segítsük az európai biztonsági és együttműködési folyamatot. Hasonlóképpen eredményeket várunk a fővárosunkban zajló stockholmi konferenciától. Ha jövő ősszel a soros európai utótalálkozón nem tudunk felmutatni semmit, akkor arról vitatkozhatunk Bécs- ben, hogy mit adott ez a folyamat, akár bizalmatlansági válság is kialakulhat az európai biztonság és együttműködés ügyével kapcsolatban. Vitalij Koroties szovjet költő: — Nagy szükség volt erre a fórumra, mivel a kulturális személyiségeknek érezniük kellett azt, hogy egy üggyel foglalkozik mindegyikük. Az utóbbi időben mind gyakrabban emlegetnek olyan fogalmakat, mint európai kultúra, világkultúra. Pedig hát miről van szó? Amerikai, szovjet, magyar vagy akár francia művészként is az egyetemes kultúra megőrzésén, gazdagításán kell munkálkodnunk. Majdnem biztos vagyok abban, hogy Magyarországon például több amerikai író nevét fordítják le magyarra egy évben, mint ahány magyarét lefordították az Egyesült Államokban. Néhány nyugati küldött úgy próbálta beállítani a dolgot, mintha szívességet tennének nekünk azzal, hogy lefordítanak, mintha ez egy gesztus volna. Amikor felszólaltam, kifejtettem, hogy a Szovjetunióban akkor is lefordítjuk ezeket a műveket, ha a mieinket egyáltalán nem fordítják le külföldön, mivel nálunk Walter Lichem Waclaw Sadkowski igény van más nemzetek kulturális értékeinek megismerésére. Napjainkban a kultúrának kiemelt szerepe van, és bármilyen furcsának is hat, számomra a szó tűnik a harc leghatásosabb eszközének. Jelenleg ugyanis nincs fontosabb feladat, mint a béke megőrzése. A hirosimai atombomba ledobása után — egy szemtanú, méghozzá egy amerikai mondta el nekem — a legmegdöbbentőbb az volt, hogy nem maradt egyetlen könyv, egyetlen kép, egyetlen hangszer, egyetlen ceruza sem. A művészet pusztult el legelőször. Ha nem akarjuk, hogy a világban ugyanez következzék be, meg kell őriznünk a kultúrát, meg kell mentenünk Bartókot, Kodályt, Petőfit, Adyt. Mi megmentjük őket, ők megmentenek minket. Az alkotó művészet eme körforgása a záloga az emberiség túlélésének. Remélem, itt a fórumon nagyon sokan felismerték ezt, bár úgy látom, nagyon nehéz lesz a záródokumentumot tető alá hozni. Ugyanakkor a fórumnak van jövője, már többen javasolták hasonló tanácskozás szervezését. Ez egy keret lehet, de lehet, hogy elégséges lesz a meglevő kereteken belül dolgozni, mint amilyen például az UNESCO, a PEN vagy a nukleáris leszerelésért küzdő nemzetközi művészmozgalom. Ez utóbbinak Harry Belafonte amerikai énekes az elnöke, Bibi Anderson svéd színésznő az egyik alelnöke, a másik én vagyok. Ez a mozgalom már jó néhány nagyszabású akciót szervezett, Hamburgban, Bécsben, Helsinkiben, és újabb rendezvényeket is tervezünk a béke ügye mellett. Végül még csak annyit: nekem sokat nyújtott ez a fórum, remélem az emberiség is sokat kap tőle. Walter Lichem nagykövet, az osztrák delegáció egyik vezetője: — Sok haszna van ennek a fórumnak. Mindenekelőtt az, hogy a 33 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada képviselői összegyűltek itt, hogy a kulturális együttműködésről és annak fejlesztéséről tanácskozzanak. Budapesten valami egészen új történik a kelet—nyugati viszonyban, és az európai biztonsági és együttműködési folyamatban is. Az a benyomásom, hogy az itt jelenlevő személyiségek érdekeltek abban, hogy többet tegyenek a kulturális együttműködésért, nemzeti és nemzetközi szinten. Meglepett bennünket, hogy menynyi javaslat hangzott el, ez is a tenni akarás szándékát tükrözi. Ez a fórum fontos nyitánya a kulturális együttműködésnek. A résztvevők programot dolgozhatnak ki a jövőre, ígéretes keretet adhatnak ehhez. Az európai biztonsági és együttműködési folyamatban ez az első alkalom, hogy ilyen sok konkrét javaslatról tárgyalunk, és nem úgy általában. Ez új, és úgy véljük, nagyon pozitív dolog. Végül de nem utolsó sorban, úgy látjuk, hogy ez a kulturális dialógus pozitív hatással lesz a kelet—nyugati kapcsolatokra, az európai biztonsági és együttműködési folyamat egészére, így a jövő őszi bécsi találkozóra is. KOCSI MARGIT A kormány és a SZOT vezetőinek tanácskozása Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének és Gáspár Sándornak, a Szak- szervezetek Országos Tanácsa elnökének, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjainak vezetésével pénteken a SZOT székházában megbeszélést tartottak a kormány és a szakszervezetek képviselői. A megbeszélésen véleményt cseréltek társadalmigazdasági életünk időszerű kérdéseiről, ezen belül külön figyelmet fordítottak a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága november 12-1 határozatából adódó közös tennivalókra. Mindkét részről hasznosnak ítélték, hogy a kormány felkérésére a SZOT elnöksége véleményezte a népgazdaság készülő VII. ötéves tervét. A kormány képviselői hangsúlyozták, hogy kellő figyelemben részesítik a szak- szervezetek észrevételeit, javaslatait, és azokat a terv véglegesítése során hasznosítják. A SZOT képviselői tájékoztatást adtak arról, hogy a szakszervezeti választások a résztvevők nagy aktivitása közepette folynak. Szinte valamennyi munkahelyen kifejezték az emberek azt a kívánságukat, hogy közös munkával és erőfeszítésekkel mérsékeljük az árszínvonal elmúlt években tapasztalt növekedési ütemét. Nagy számban tették szóvá a nyugdíjak vásárló- értékének csökkenését, különösen a régen megállapított, alacsony nyugdíjjá! rendelkezők, idős emberek feszítő gondjait. Ugyancsak számos helyen foglalkoztak a pályakezdő, családalapitó fiatalok lakásgondjával, a gyermeknevelés feltételeinek alakulásával. Széles körben nyilvánult meg a nem munkával szerzett jövedelmek szigorúbb ellenőrzésének, az állami, társadalmi szervek e téren történő eredményesebb fellépésének igénye. A megbeszélés résztvevői a továbbiakban az ez évi terv végrehajtásával és a jövő évre való felkészülés feladataival foglalkoztak, áttekintették a kialakult bérhelyzetet és megegyeztek abban, hogy erre az 1985. évi gazdasági eredmények ismeretében visszatérnek. Mentési munkálatok Kolumbiában Bogotában csütörtökön országos válságbizottság ült össze Belisario Betancour elnök vezetésével a Névadó del Ruiz vulkán kitörése után kialakult helyzet megvitatására. A hivatalos közlemény szerint a katasztrófa mentési munkálatainak irányítására alakult bizottság munkájában részt vesznek a kolumbiai vöröskereszt és a hadsereg képviselői is. A válságbizobtság meghatározta az első segélyakciókat, a bajbajutottak mentését, az élelmiszer- és gyógyszerszállításokat. A kolumbiai kormány rendkívüli állapotot hirdetett ,ki a katasztrófa sújtotta területeken: Tolima és Caldas -tartományokban. Csütörtökön éjszaka folytatódtak a mentési munkálatok a hamuval és iszappal elárasztott területeken. Ar- •rnero városban, amelyet maga alá temetett a több méter magas iszapréteg, a mentőalakulatok eddig 4000 holttestet találtak. A városi hatóságok nem bocsátkoznak jóslásokba a halálos áldozatok számát illetően, de Ar- mero ötvenezer lakosából eddig csak tízezer túlélőt számláltak meg. A város nyolcvanöt százaléka teljesen elpusztult. A sebesültek számára a közeli településeken ideiglenes kórházakat állítottak fel. Belisario Betancour, aki repülőgépről személyesen is megtekintette a területet, nagyon súlyosnak ítélte meg a helyzetet. Sebesült kislányt visznek Armeróban a mentőhelikopterhez, hogy azzal kórházba szállítsák (Telefotó) Munkásőr orvosok munkaértekezlete Tegnap Váralján, a Bonyhádi Városi Tanács pihenőházában rendezték meg a Tolna megyei munkásőr orvosok évi munkaértekezletét. A megjelent huszonöt orvost és a meghívott vendégeket Tatár Lajos megyei munkás- őrparancsok köszöntötte, majd Tamás Ádám, az MSZMP Bonyhád Városi Bizottságának első titkára tartott tájékoztatót a Bonyhád és a városkörnyék gazdasági, politikai, kulturális életéről, az ott élő emberek, ezen belül a munkásőrök élet- és munkakörülményeiről. Dr. Hrabovszky Mihály, a Munkásőrség Országos Parancsnokságának egészség- ügyi osztályvezető főorvosa hozzászólásában méltatta a Tolna megyei munkásőr orvosok 1985-ben végzett munkáját, elismerését fejezte ki e tevékenységért és meghatározta az 1986. évben elvégzendő munkát. A munkaértekezlet fő napirendjeként dr. Daradics Ferenc a megyei munkásőr- parancsnokság egészségügyi alosztályvezető főorvosa értékelte a szakág 1985-ben végzett munkáját, és meghatározta a munkásőr orvosokra 1986-ban váró konkrét feladatokat. Végezetül Tatár Lajos megyei parancsnok összegezve az elhangzottakat, megköszönte a munkásőr orvosok elmúlt évben végzett önként vállalt társadalmi munkáját.
