Tolna Megyei Népújság, 1985. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-02 / 258. szám

1985. november 2. "rtf PÜJSÁG 3 Az üzemi pártvezetőség tárgyalta A politikai információ a tolnai PATEX-ben A politikai j^XáCtí pasztalataival, feladataival foglalkozott nemrég a Pa­muttextilművek Tolnai Gyá­rának pártvezetősége. A pártvezetőség havonta rend­szeresen — meghatározott időben — információs jelen­tést ad a megyei pártbizott­ság propaganda- és művelő­dési osztályának, e tekintet­ben ama hetvenegynéhány szervezet, intézmény egyike, amelyek mintegy bázisai a megyei politikai információ­nak. Ezért a belső informáci­ót, amely a politikai tömeg­munka nélkülözhetetlen esz­köze mindenütt, itt ez a hely­zet motiválja egyrészt kedve­ző, másrészt — mint a veze­tőségi ülésen kiderült — ked­vezőtlen irányban. A pártszervezeteknek, -szerveknek naprakészen kell tudniuk, mi történik terüle­tükön, milyen a hangulata a dolgozóknak, lakosságnak. Ennek ismerete nélkül nem hozhatnak helyes döntéseket, sok esetben pedig éppen az információnak kell kiváltani egy-egy intézkedést, vagy pedig — magyarázatot. Amint az egyik felszólaló — gazdasági vezető — elmond­ta, az állandó belső informá­ció nélkül képtelen lenne a vezetésre. Ugyanakkor gya­korta merülnek fel olyan kérdések, észrevételek, javas­latok, amelyek megválaszo­lása, vagy a velük kapcsola­tos intézkedés nem helyi fel­adat. A megyei és az orszá­gos politikai vezetésnek is rendszeresen tájékozódnia kell a párttagság, a lakosság hangulatáról, a termelésben, gazdálkodásban jelentkező gondokról. A politikai információs munka feladatait párthatá­rozat szabályozza. Ennek megfelelően folytatják e te­vékenységet a PATEX párt- szervezetei és pártvezetősége. A munka kétirányú. Egyrészt a dolgozók hangulatát és a gazdaságpolitikai eseménye­ket összegző hangulati infor­mációs jelentés havonkénti elkészítése, másrészt a párt belső életével kapcsolatos információs munka. Az előb­bit a megyei pártbizottság­nak küldik, az utóbbiról — ugyancsak havonta — a nagyközségi pártbizottságnak készítenek összesítő értéke­lést. A hangulati és gazdaságpo­litikai információs jelentés összeállításánál alapvető fel­adatnak tekintik a párttag és pártonkívüli dolgozók vé­leményének megismerését, az általuk felvetett problé­mákra való reagálást. A ta­valyi munkatervben azt fo­galmazták meg, hogy az írá­sos jelentés határideje előtt az alapszervezetek szóban, a KISZ-bizottság és az szb. írásban adnak hangulati in­formációs jelentést. A gya­korlat azonban nem így ala­kult. A jelentés előtt egy-két nappal a pártvezetőség infor­mációs felelőse megkeresi a felső szintű gazdasági veze­tők egyikét, és megkéri az adott időszak termelésének elemzésére, az összegezés el­készítésére. Az egyéb infor­mációk az szb. jelentéséből származtak, néhány esetben alapszervi titkároktól is. Mint azt a pártvezetőség most megállapította, nem eléggé széles körből szerzik az információs jelentéshez a tapasztalatokat. Annak elle­nére, hogy számos, a gyár dolgozóit, a nagyközség la­kosságát foglalkoztató prob­lémát továbbítotttak a ha­vonkénti jelentésben — és kapták, majd továbbították a válaszokat, nemegyszer a jelzés nyomán történt intéz­kedésekről. Az információs mu£' nem állandó. Túlságosan kapcsolódik a jelentési köte­lezettséghez. Arra kell töre­kedni — hangzott el több felszólaló részéről is az ülé­sen —, hogy a dolgozók han­gulatának, véleményének fi­gyelemmel kísérése állandó feladata legyen a pártszerve­zeteknek, a kommunisták­nak. És ha — függetlenül a jelentési kötelezettség határ­idejétől — olyasmi foglal­koztatja az embereket, amit azonnal kell jelezni, akkor ezt tegye meg a pártvezető­ség. (Egyébként, egy esetben ez megtörtént.) Tehát legyen a politikai tevékenység szer­ves része az információ, ez­által gyűjthető össze, hogy mi foglalkoztatja a gyár kol­lektíváját, az egyes csopor­tokat, személyeket, milyen intézkedést várnak, miben kérnek tájékoztatást, hol van rossz vagy jó hangulat, miben kérnek segítséget. A „vissza­jelzések” legyenek pontosab­bak. Előfordult, hogy a dol­gozók hangulatát nagyon rontotta a kenyérelláttás rendszertelensége, a rossz minőség. Az emberek meg­nyugodtak, amikor megtud­ták, hogy a pártvezetőség jelzése nyomán történtek in­tézkedések — később tapasz­talták is ezt —, de kíváncsi­ak lettek volna arra is, hogy a felelősök kik voltak, mi­lyen büntetést kaptak ... Azt kell megérteni — mondja ki a pártvezetőség —, hogy az információs mun­kára elsősorban „belül” van szükség, a gyár párt- és gaz­dasági vezetésének a politi­kai munka megfelelő színvo­nalon való végzése érdeké­ben. Az alapszervezetekben rendszeressé kell tenni a pártcsoport-értekezleteket. Ezeken az egyik téma min­den esetben az legyen, hogy mi foglalkoztatja a párttago­kat, pártonkívülieket, miben kérnek segítséget, tájékozta­tást. Állandó információs „csatornaként” kell továbbra is a KISZ és a szakszervezet írásos jelentését felhasznál­ni, időnként megkeresni a gyárban működő más társa­dalmi szervezeteket és moz­galmakat (Vöröskereszt, MHSZ, MSZBT stb.) is. Az összesítő jelentés kollektív munkával készüljön. Minden esetben gondoskodni kell ar­ról, hogy a felvetett kérdések megválaszolásra kerüljenek, az intézkedésekről tájékoz­tatni kell azokat, akik az ész­revételeket, javaslatokat tet­ték, kérdéseket feltették. El­hangzott az is, hogy követ­ni kellene a község néhány alapszervezeténél bevált módszert, hogy a párttaggyű­lésen, a „különfélék”” napi­rendben hangozzék el válasz az információgyűjtés közben felmerült kérdésekre. Ami a párt belső életével kapcsolatos információt ille­ti, a nagyközségi pártbizott­ságra továbbított jelentések — az emlékeztetők, jegyző­könyvek alapján — egyre tartalmasabbak, pontosab­bak. Ám néha elmarad a be­számolás a két taggyűlés, Il­letve vezetőségi ülés közt végzett munkáról, nem min­dig történik meg a határoza­tok rövid, egyértelmű meg­fogalmazása, a határidők és felelősök pontos feltüntetése, gyakran a végrehajtás ténye. Szükség lenne arra is, hogy „nyoma maradjon” a párt- csoport-értekezleten a tagság körében felmerült kérdések­nek, nézeteknek, vélemé­nyeknek és az ezekre adott válaszoknak. A PATEX Pártszerve­--------------------- zeteiben a z információs munka jelen­tősen fejlődött, ám további javítására van szükség. Er­re adott iránymutatást a pártvezetőség legutóbbi ta­nácskozása. J. J. Ülést tartott Szekszárd Város Tanácsa Napirenden a kereskedelmi, szolgáltatási hálózat helyzete A tanácsok megalakulásá­nak 35. évfordulójára emlé­kezve kezdte legutóbbi ülé­sét a Szekszárdi Városi Ta­nács. A napirendi pontok kö­zül különös érdeklődés kí­sérte a kereskedelmi, szol­gáltatási hálózat helyzetével foglalkozót. Előadója dr. Fe- rinc János általános elnök- helyettes volt. Szekszárd vá­ros a megye legjelentősebb kereskedelmi központja. A város kereskedelmi hálózatá­ra hárul a megyeszékhely 38 ezer fős lakosságának ellá­tása mellett a napi körülbe­lül 10—11 ezer bejáró, vala­mint a 30—35 kilométeres körzetben élők részbeni ellá­tása is. A városban 1970 és 1984 között a bolti kiskeres­kedelem alapterülete 11 ezer 396 négyzetméterről 29 ezer 353-ra nőtt. A gyors ütemű hálózatfejlesztés ellenére gondok is vannak. A kö­zelmúltban épült vagy je­lenleg építés alatt ‘álló lakó­körzetekben — Bottyán- hegy, Csatár, Bakta — egy. általán nincs vagy nem elégséges a meglévő keres­kedelmi hálózat. Jelenleg négy területen folynak a városban kereske. delmi beruházások, amelyek­nek a befejezése áthúzódik majd a VII. ötéves terv idő­szakára. Épül a Domu-i Áru­ház raktárbázisa és a Béri Balogh Adám utca és a Ves- selényi utca kereszteződésé­ben egy ABC-áruház. Folya­matos a Széchenyi utcai üz­letek felújítása és több kis üzlet létesítése. Az átlagosnál lényegesen nagyobb ütemben fejlődött a kiemelt szolgáltatások kö­zül a gépjárműjavítás, a textiltisztítás, az építőipari javítás, karbantartás. A szer­vezeti struktúrában rugal­masabb, a lakosság igényei­hez jobban alkalmazkodó szervezetek jöttek létre, ja­vult a kisipari szolgáltatások színvonala. A városközpont­tól távolabb eső új lakóte­lepek kereskedelmi és szol­gáltatási intézmény-ellátott­sága azonban elmarad a kí­vánalmaktól ás feszültséget okoz, amelynek leioldása a következő évek feladata HlRRE Az elmúlt hét hírei, tudósításai közül, a megjelenések sorrendjében, idézzünk fel néhányat: Október 28., hétfő: — Népfront-küldött­értekezletek Pakson, Tamásiban. Ülésezett az Egészségügyi Dolgozók Szakszerveze­tének Tolna megyei küldöttértekezlete. Október 29., kedd: — Küldöttgyűlés a nyomdában, megerősítették tisztségében Benizs Sándor igazgatót. Október 30., szerda: — „Tolna megye négy évtizede a felszabadulás útján” cím­mel tudományos emlékülést rendeztek a megyei pártbizottság oktatási igazgatósá­gán. Október 31., csütörtök: — Aczél György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politi­kai Bizottságának tagja, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének főigaz­gatója munkalátogatást tett megyénkben. Péter Szigfrid, a megyei pártbizottság el­ső titkára és Császár József, a megyei ta­nács elnöke fogadta a vendéget. Több te­lepülésünkkel való ismerkedése a hét ki­emelkedő eseménye volt. Aczél György Ferenczy Béni, Németh László és Illyés Gyula özvegyének társasá­gában Simontornyán, az emlékkiállítás megnyitása előtt Motiváció Az ősz és tél a fő közművelődési idény. A művelődési házak rendre küldik szer­kesztőségünkhöz is programajánlataikat. Mindjárt tegyük hozzá, hogy mindegyik gazdag. Mármint a kínálatuk, mert ugyan­ezzel a jelzővel aligha büszkélkedik bár­melyik intézmény. Sőt, akad, amelyik ud­varias hangú levélben kéri a címzettet, hogy őrizze meg azt a sokszorosított la­pot, amelyen az egész havi műsor^áll, mert a magas postaköltségek miatt nem áll módjukban minden alkalomról külön értesíteni a tisztelt közönséget. Szóval a bőséges „kultúrkosárból” mindenki vehet, de vajon vesznek-e? No és kik azok, akik igénylik a népművelők szolgáltatásait? Gyakorta hallani közömbösségről. Lehet-e ezt oldani? Van-e olyan erő, ösztönző módszer, motiváció, ami elmozdítja ezt a helyéből? Van! Egy példa erre a me­gyeszékhely középiskolájának magyar iro­dalmat is tanító tanára, aki az egyik sza­badegyetemi előadás után —, amelyet a megyei művelődési központ szervezett —, szaktanári dicséretben részesítette azokat a diákokat, akik jelen voltak a bölcsészeti előadáson. Megérte. Mondja a diák, aki ellenőrzőkönyvében a szüleivel is tudatta az elismerést. Megérte, mondja a tanár, mert idegen környezetben, idegen előadó­nak jobban elhiszik mindazt, amit az is­kolapadban keseríthet a kötelezettség íze. Megérte. Mondja a népművelő, mert... és nem folytatjuk a sort. Ahhoz, hogy mindenki elégedett és egy rendezvény si­keres legyen, sok-sok ilyen apró, de mégis motiváló ötletre van szükség. „Kopogtat a karácsony” Jutalmazásról esett szó a fentiekben. Az ajándékozással rokonítható A „közelítő tél” az ajándékozások időszaka is. Mikulás, karácsony két alkalom csupán, és mégis komoly gondot okoz, hogy szeretteinket mivel köszöntsük az ünnepen. A kiraka­tok csábító csillogása még inkább nehe­zíti a választást. Itt álljunk meg egy szó­ra! Feltétlen szükséges vásárolni? Rohan­ni egyik áruházból a másikba? Keresni nem létező cikkeket? Bosszankodni? Zsör­tölődni? Mindezt elkerülhetjük, ha saját magunk készítünk ajándékot. Ki-ki fan­táziája, tehetsége szerint. A legapróbbnak is több értéke van, ami — ha nem is mestermű, de — szerétéiből fogant, mint a megvásárolt csomagnak. Azért hívjuk fel a figyelmet most a kopogtató kará­csonyra, hogy még van idő az ötlettől a megvalósulásig. Arra is találhatunk pél­dát, hogy többen összefognak és a bará­taiknak, rokonaiknak szánt ajándékot együtt készítik el. Ez csak fokozhatja a közösségekben rejlő egymáshoz tartozás, a másikért tenni akarás érzését. Megújulni Amint a természet újra és újra szüle­tik, vele változik évről évre környezetünk is^ Megújulnak terek, házsorok, otthonok. Ösztönösen hajiunk a változatosabb irá­nyába. Ezért természetesen sokat kell ten­nünk is. Éppen a soron következő VII. ötéves terv koncepciói igénylik ezt a meg­újulást. Lapunk hétfői számában olvas­tam, hogy „Megújul a tolnai Duna-part”. Magam is tanúja voltam olyan beszélgeté­seknek, ahol a jelenlevők bizony elsirat­ták a Duna említett szakaszát, ahova meg­annyi emlékük kötődött. Most az össze­fogás talán segíti a megújulást. Hiszem, hogy nem mindenhez kell a pénz. Ahhoz biztosan nem, hogy a lakásokban fel­gyülemlett szemetet a gyűjtésre kijelölt helyre rakjuk. Mert ennyi is elegendő len­ne környezetünk tisztaságának megvédése érdekében. Eltűnnének a faluszéli roncs- telepek, papírhalmok. Az illetékes taná­csok ugyanis határozatokban megjelölik a településtől távol eső és szeméttárolásra alkalmas helyet. Figyelni kell csupán a másik munkájára és azt becsülni, hogy a magunkét is úgy értékeljék mások. Megújul a tolnai Duna-part Közlekedünk Ha már figyelemmel kísérjük embertár­sunk munkáit, vegyük észre az utcán is, amikor közlekedik. Elszaporodtak a gép­járművek — szerencsére, hiszen értünk vannak —, ma már a gyalogosoknak is tudniuk kell a közlekedés írott szabályait. Mindannyian közlekedünk tehát. Az is ko­pott már, hogy „társak vagyunk az uta­kon”. Mégsem elég az intő, figyelmeztető szó. Az őszi, téli hónapok mást követel­nek a közlekedőktől. A megváltozott idő­járási viszonyok formálják magatartásun­kat is. Közlekedésbiztonsági napról olvas­hattunk iregszemcsei tudósítónk tollából. A programban egyebek között Közlekedési tanulságok címmel videofilmeket is lát­hatnak az érdeklődők. Fontosabb azonban — és ismételjük el a nap jelmondatát —, hogy ..Gondolkodva, biztonsággal közle­kedjünk!”. Így legyen! DECSI KISS JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents