Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-12 / 240. szám

8 'íMÉPÜJSAG 1985. október 12. Varsói magyar apróságok A varsói utcákon járó ma­gyar nem érzi magát ide­gennek a városban. Lépten- nyomon találkozik hazai vo­natkozású „apróságokkal”. Alig lép ki a Központi Pá­lyaudvar csarnokából. ahová a Budapestről érkező vona­tok befutnak, máris magyar Ikórusokra lesz figyelmes. A lengyel gyártmányú Berlie. tek mellett naponta mintegy 650 magyar Ikarus autóbusz fut ki a közlekedési vállalat garázsaiból. A pályaudvartól kissé tá­volabb, Varsó két legfonto­sabb sugárútjának, a Mar- szalkowskának és az Aleje Jerozolimskienek a keresz­teződésénél áll a Magyar Kulturális Intézet épülete. Ez az intézmény valóban egy darab hamisítatlan Magyar- ország a lengyel főváros szi­vében, Az intézet ma már szorosan hozzátartozik a vá­roshoz, s kiválóan szolgálja a magyar ügyek népszerűsí­tését és a magyar—lengyel barátság további elmélyíté­sét. A varsóiak szívesen ej­tik útba az intézetet, ahol mindig találnak újdonságo­kat, friss sajtótermékeket, könyveket, hanglemezeket Gyakran vehetnek részt író­olvasó találkozókon, film­vetítéseken. Népszerűek az itteni magyar nyelvtani olya. mok is. Az intézet tőszomszédságá­ban található a lengyel fő­város egyik legjobban ellá­tott élelmiszerboltja, a To­kaj. A kiszolgálás elsőrangú, a választék színes és bőséges, a felkínált áru minősége ki­fogástalan. Főként ennek kö­szönhető, hogy az üzlet vá­sárlóközönségének soraiban Varsó úgyszólván minden kerülete képviselteti magát. Mind a varsóiak, mind pe­dig a városba érkező külföl- li turisták szívesen keresik fel a Budapest-Cristal étter­met. Kitűnő a konyha, kel­lemes az eredeti magyaros légkör, ezért nagyon nehéz helyet kapni. Ám, akinek si­kerül. bizonyos, hogy ma­gyar szót is hall, mivel az étterembe úgyszólván vala­mennyi Varsóba látogató magyar benéz. A szénkitermelés jövője A Jugoszláv Gyáripari és Energiaügyi Bizottságnak a közelmúltban megtartott ülé­sén bejelentették, hogy az évszázad végéig a szénkiter­melést és az áramtermelést a 'kétszeresére, a gázkiterme­lést a 'háromszorosára kell növelni, s emélni kell a kő- olajbányászat ütemét is. Az első becslések szerint a szénkitermelés az idei 70 millió tonnáról 140 millió tonnára nő az ezredforduló­ra. Jugoszlávia gazdasága és 'lakossága jelenleg 77,2 mil­liárd kilowattóra óralmot fo­gyaszt. a század végére ez a szám eléri a 160 mill'iárdot, A szükségletek fedezésére — a számítások szerint — ősz. szesen 20 ezer megawatt tel­jesítményű erőmű-hálózatot kívánnak építeni. Ez a jelen­leginek a kétszerese. .Kőolajból az idén 4,1 mil­lió tonna ki termelés év el szá­molnak, ám az évszázad vé­gén az évi teljesítmény már várhatóan 7 millió tonna lesz. Egy kamcsatkai variáció Naponta nyolc órát dolgo­zunk, aztán nyolc órát al­szunk. Több, kevesebb idő elmegy azzal is, hogy be­érünk a munkahelyre, majd onnan haza. Otthon olva­sunk, tévét nézünk, intézzük a háztartás ügyes-bajos dol­gait, dehát csak marad né­hány szabad óránk. És ezt mivel töltjük? Nem Moszkvára gondo­lunk, hiszen ott lépten-nyo­mon van lehetőség a szóra­kozásra. De mi van nálunk, a „világ végén”, vagyis Kam­csatkán, ahonnan kelet felé már csak a nagy víz, a Csen­des-óceán hullámzik. Moszkvában aszfaltozott utak vannák, de nálunk az úttalan utakból vitathatatla­nul több van, mint sztrádá­ból. Mégis nagyon sok itt az autó, mert nálunk ez a leg­fontosabb közlekedési esz­köz. A félsziget „fővárosá­tól” Petropavlovszk-Kam- csatszkijtól úgy 35 kilométer­re azonban van egy telepü­lés, Primorszk, ahol sokan laknak, akik bármilyen tá­volságra és bármilyen irány­ba induljanak is el, közleke­désre csak a lábukat használ­ják. Amúgy heterogén társa­ság: hegesztők, mérnökök, orvosok. Mielőtt Kamcsatká­ra jöttek, Leningrádban, Tbilisziben, Vlagyivosztok­ban élték. Ami összehozta őket, a Viljuj-klub, amelyet arról a Viljucsini vulkánról neveztek el, amelynek lábá­nál maga Primorszk is épült. A „Top-top törzs” tagjai Primorszkban volt néhány ember, aki szerette a turiz­must. ök alakították meg 1967-ben a turistacsoportot. amit tréfásan „Top-top törzs­nek” neveztek el, hiszen nem volt az komoly szervezet. Am még az alapító atyák leg- bátrabbja sem gondolta vol­na, hogy az utánuk követke­ző nemzedék igazi turista­klubbá alakítja a „törzset” és „országosan” (a helyi mé­retekhez viszonyítva) nép­szerű lesz az egész félszige­ten. Mint az emberét, min­den öt, aztán minden tíz év­ben megünnepelték a klub születésnapját. Az idén a ti­zennyolcadik születésnapja alkalmából köszöntik. A klubtagok úgy ismerik az egész Kamcsatkát, mint a tenyerüket, számukra nincs fehér folt a félsziget térké­pén. Felkapaszkodnak a vul­kánokra, megmásszák a me­redek sziklákat, hajóval vagy csónakkal végigjárják a fo­lyókat, közben kikötnek, tá­boroznak, hegyet, sziklát másznak. Mindezt a hét vé­gén, vagy ha több napig tar­tó programról van szó, a sza­badság alatt. A kamcsatkai turisták vé­leménye szerint egy élet is kevés lenne arra, hogy be­járják az egész félszigetet — kocsival. Ám gyalog el lehet jutni mindenhová, és gyö­nyörűséges látnivaló is jóval több akad, mint ha négy ke­réken utaznának. Sportolási lehetőségek helyben Egyes számú kedvenc a síelés, amit a félsziget lakói nagyon szeretnek, főként a hegyekben, aztán itt van a fürdőzés „kamcsatkai módra” vagyis jókat pancsolnak a hőforrások vizében. Petropavlovszk környékén vannak külön síelésre alkal­A turisták célja a hegyek orma Hajótúrán a Top-top törzs tagjai más helyek, de az igazi sí­elők a hegyi lesiklókat sze­retik, például a Moroznaja hegyen. Ez nincs messze a várostól, és van néhány sportiskola is. Az utóbbi években nagyon népszerűvé vált a síelés Kamcsatka hegyeiben és az edzők minden érdeklődőt szívesen fogadnak. Ennek viszont az a következménye, hogy mind több a síléces ember és egyre szaporodnak a turistaházak, a lesiklópá- lyák még a kisebb települé­sek közelében is. A már em­lített Primorszk közelében két lesiklópálya van, a tu­ristaházhoz pedig szaunát és úszómedencét is építettek. Mindezt a Vilju-klub kezde­ményezésére. Nálunk Kamcsatkán bi­zony nyolc hónapig is eltart a síelési szezon. Űszni viszont egész éven át lehet: a me­dencék vizét nem kell fel­melegíteni, a langyos, meleg, vagy még melegebb vizet a hőforrások adják. A félszigeten működő nagyüzemeknek, például a Petropavlovszk-Kamcsatszki házgyárnak, a hajógyárnak saját művelődési háza van, népszerű együttesek sokszor adnak műsoros esteket, ren­deznek bálokat. Mégis, az az igazság, hogy Kamcsatka ter­mészeti szépségei, a fenséges sziklák, a komor hegyek, a tisztavizű folyók, patakok, hőforrások nyújtanak igazi és egészséges szórakozást. Jekatyerina Varkan Űrök képek ősidők óta használják a koreai művészek díszítő­elemként a kagylót. Mai formáját, a teljes egészében kagylóból készülő képet a rivoni kézműves üzem egyik kiváló mestere, Pák Csői Dzsong teremtette meg. A színes kagylólemezkék felhasználásával készülő, úgy­nevezett örök képek — a kagyló színei maradandób­bak bármelyik más képzőművészeti alkotásénál, in­nen a név — igen keresettek. Az új módszer ötlete egy tengerparti nyaraláson született, amint Pák Csői Dzsong gyermekei a kagy­lókkal játszadoztak. A mester ekkor elhatározta, ki­fejleszt a ma emberének esztétikai ízlését is kielégítő „festést”, a színjátszó kagylók anyagának felhaszná­lásával. Fáradozásait tíz év kutatómunkája nyomán siker koronázta. A mester 1967-ben mutatta be első kagylóképeit. Egy-egy ilyen kép festmény is, dombormű is. Fest­mény látszatát kelti a feldolgozott kagylólemezkék táblára ragasztása. Virágcsendélet, madarak élete, tájkép egyaránt készül a kagylóművész értő keze nyomán, sőt, igen sikerült a „Hős gorillák” című kagylóképe is, amely alakok, arcok mesteri ábrázo­lása. Művészetébe már több társát is beavatta. Az alkotócsoport a színek csodálatos összhangjában pom­pázó kagylóképek — azaz örök képek — sorát készíti és mutatja be az évről évre ismétlődő kézműves ki­állításon és vásáron. Az utóbbi években gyorsan nőtt Kínában a tévékészülé­kek száma, az évi növekedési arány 70—105 százalék. A te­levízió műsorával az ország területének még csak 60 szá­zalékát léhet beszórni, az csupán 200 millió emberhez szólhat. 1986-ban Kína már két műhold segítségével bő­A várnai tengerpart egyik idegenforgalmi nevezetessége a Delfinárium. Naponta 2 előadásiban 1200—1200 néző tölti meg zsúfolásig az üveg- és fém-kon starke iót. A kü­lönleges épületet Szimeon Szaraliev bolgár építész ter­vezte. Az intézmény tavaly nyár végén nyitotta meg ka­puit. A Delfinárium bárom lakója, Pipi, Poli és Reina jól érzi magát új lakóhelyén, a 12 méter hosszú, 6 méter Mongólia Dr. Lhagvazsav, az aneszteziológus Riitka vendég otthon, de hozzátartozói nem neheztel­nek érte, hisz maguk is a gyakorlatból tudják, mivel jár az orvosi hivatás. Felesé­ge orvosnő, s egyik lánya is rövidesen befejezi orvosi tanulmányait. Huszonnégy éve. hogy dr. Lhagvazsav letette a hippók- ratlészi esküt. Azóta élete minden egyes napját a be­tegségek elleni küzdelem, a gyógyítás tölti ki. A közel­múltban kapta meg a Mon­gol Népköztársaság Érdemes Orvosa címet. Ma az Ulán­bátort Központi Klinika aneszteziológiai és reanimá­ciós osztályának vezető fő­orvosa. Neves szaktekintély, akit betegei és kollégái sze­retető és tisztelete övez. Nem könnyű sors volt az övé. Árván nőtt fel, szüleit betegség vitte el. Amikor egyedül maradt, elhatározta: orvos lesz. Szándéka mellett szívósan kitartott .Az egye. temet 1961-ben végezte el. s azonnal visszatért szűkebb hazájába, Góbi-Alfaj megyé­be. Kinevezése a megyei egészségügyi osztályra szólt, de az egy év alatt, amit ott töltött, orvosi gyakorlatot is folytatott. Ezután az egyik járási kórház főorvosa lett, s néhány év múlva a főváros­ba hívták, a Központi Klini­kára. Az első időkben a sebészeti osztályon dolgozott régi ta­nára keze alatt. Diákkorá­ban is mindig a sebészet vonzotta, s örült, hogy asz- sZisztálhatott professzora műtétéinél. A fiatal orvos érdeklődését felkeltette az aneszteziológia, s kedves professzora bíztatására ezen a területen 'képezte magát to­vább. Almikor a központi klinikán létrehozták az ön­álló aneszteziológiai és rea­nimációs osztályt, a lelkiis­meretesen felkészült Líhag- vazsavra bízták a vezetését. Az aneszteziológiát és reá. niimációs intenzív osztályo­kon a legmagasabb a kórházi halálozási arány, s a ha­lált — hiába kerülnek vele szembe nap mint nap — az orvosok és a nővéreik sem képesek megszokni. A bete­geket itt személytelen gépek veszik körül, ezért az orvos gyakori látogatása megnyug­tató a számukra. Dr. Lhagvazsav úgy véli: az orvosnak betegei érdeké­ben a szakma minden újdon­ságát meg kell ismernie. Ma már sok fiatal, kezdő orvos néz fel rá úgy, mint valaha ő egykori professzorára. Cél­ja, hogy tanítványaiból mélységes hivatástudatot érző kiváló orvosokat nevel­jen. Karl-Marx-Stadt műszaki főiskoláján a mikroelek­tronikai kutatások állnak a feladatok központjában. Mikroelektronikai részegységek kerülnek például azokba a TEXTIMA gépekbe, amelyeket nagy szám­ban találunk hazánk festékgyáraiban is. víti a műsorsugárzást. Nyu­gaton szerzi be őket és fel­szerelésüket: az NSZK-ban, Franciaországban és az Egyesült Államokban. A két műholdat az amerikai űrre­pülőgép vagy a nyugat-eu. rópai Ariane űrrakéta eme­li majd magasba. A műsor fogadóállomásait már ön­erőből készítik el a kinaiak. mély medencében, a szűrt és melegített tengervízben. A távoli Karib-tengerből ke­rülitek Bulgáriába. A fiatal és idősebb nézők nagy taps­sal fogadják a delfinek kü­lönleges produkcióit. Nagy tetszést arat mindig, ami­kor Pieter Boodecker holland idomító egy magas létra te­lteién halat tart a szájában •és az egyik felugró „tanít­ványa” a szájából ragadja el a csemegét. Mínusz 20 fokban átültetett fák Amikor Leningrádban a múlt télen a hőmérő először mutatott mínusz 20 Celsius- fokot, a Néva-parti város parkjáiban és zöld területein nagyszabású faültetési akció kezdődött. Több. mint 2500 hársat. szilfát, nyírfát és vö­rösfenyőt ültettek át faisko­lákból a városi lakónegye­dekbe; a fáknak már kiala­kult koronájuk és erős gyö­kérzetük volt. Ez az erős fagyban való faültetés ellentmond ugyan a hagyományos kertészeti el­képzeléseknek, leningrádi botanikusok azonban megál­lapították, hogy a már fel­nőtt fák jobban kibírják az ilyen 'beavatkozást a téli ve­getatív pihenőjük alatt, mint tavasszal vagy ősszel. A már az előző években fagyott földilabdávail elültetett facse­meték sértetlenül kibírták a helyváltoztatást. wmam A várnai delfinek Számok a kínai televíziózásról

Next

/
Thumbnails
Contents