Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-05 / 234. szám

1985. október 5.

KÉPÚJSÁG 7

Ha Tolnanémedi vagy Pincehely felől közelít, kiszáradt fa fogadja az idegent. A másik oldalról élénk, üdezöld, de már őszbe forduló cserjék a földút mellett. Ez Petőfi és Illyés Gyula útja. Bor jód, — ahol a négyökrös sziekér lassacskán ballagott — és Rácegres felől — ahol a „Puszták népe” élt, — mintha más hangulatú lenne az utazás. A tolnai dombság ki- itárulkozik, halmok válogatják egymást, s a völgyben megbújik a falu, a hajdan„Víz van itt mindenütt"

volt virágzó település: Nagyszékely.

*

Magyarország Geographiai szótára írja 1851-ben:

„Nagy-Székely (Magyar- és Német-Székely) német—magyar falu, Tolna vármegyében, 109 kath, 99 evang., 1840 ref., 10 zsidó Iák. Itt mind a német, mind a magyar ajkú reformátusnak külön anya- ekklézsiájuk van, de a németeké számosabb. Lakosai igen szorgalmatosak, és szép lovakat tenyésztenek.”

Magyarország műemlék- jegyzéke:

„A gótikus templom szentélyének egy részét 1801-ben lebontották, és hozzáépítették a későbbi barokk templomot.”

A fenti idézetek bizonyítják, az 1720-ban betelepített •németeket szívesen fogadták a kissaámú magyar őslakosok, hiszen templomukat eggyéodvasztották az ideérkező református németek által épített templommal.

Pályi Dezső, a pincehelyi nagyközségi közös tanács elnöke mondja 1985-ben:

Nagyszékelyben 650-en élnek. Három társközségünk közül nekik van a legnagyobb

esélyük és a legnagyobb törekvésük a népesség megtartására, vagyis a megmaradásra. Jó úton haladnak ahhoz, hogy ne csökkenjen a községben tovább a lélek- szám.

*

Elvadult, ellehetetlenült hely ez, mondják. S az egyik pillanatban a virágot látja az ember, a másik pillanatban •mérges tüskéjű bozótöt.

Hamar József, a háza homlokzatát felújító 64 éves őslakos, nagyszékely! paraszt- ember is jelkép: a tenni akarásé.

— Nekünk volt emberorvosunk, állatorvosunk, gyógyszerészünk, ma semmi sincs

— mondja Fehér Sándor.

A Triuimpf melltartót gyártó lányok, asszonyok, és a (diplomata táskás gyerekek újabb jelentést érzékeltetnek.

— Négyszáznyolovan házszám volt itt, az annyi mint közel kétezer lélek — mondja Hamar József.

— Alig vagyunk kétszázan

— mondja Fehér Sándor, a HNF elnöke.

— Tizenkétezer forint értékű könyvet adott el a feleségem négy hónap alatt — mondja Nagy Sándor, a kis- tarcsáról betelepült fiatalember.

A községi illemhely mellett áll lók. A romjaiban is méltóságot mutató épület- együttest figyelem. Aztán a szemem a főtér bogáncsokkal teli környékét pásztázza. Ez a községi illemhely beszédes jelkép. Fura. De inkább ez győz meg, mint az, hogy az öregember már csak a miniszterekben bízik, mert Fehér Sándor már csak abban látja a segítséget, ha szerez a falunak miniszteri pártfogót. És majd a magas hivatalban elhiszik: ez a falu mindig is virágzó település volt. Itt szívesen látták az idegent, szobát vehetett magának, ha este érkezett, mert volt hotel. Valószínű, hogy annak a hotelnak volt vendége is. Kellett, mert Nagyszékelynek tehenese meg ökröse volt, meg rideg gulyája, vagy ezer szarvasmarha .. . és a kereskedők itt válogathattak szebbnél-szebb jószágból. Elhiszem, hogy szombatonként felgereblyézték a falut.

Csak azt nem hiszem el, hogy a XX. század utolsó harmadában így kell kinéznie.

Ki ád hitet? Ki adhat, kinek kell hitet adnia?

— Vagy lesz kibontakozás, vagy befülledünk — mondja a népfromtelnök. Belefulladunk^ talajvize, és nincs ember, aki megmondja, mit lehet tenni. Mindenki megvizsgálta, véleményt is mondott, de almikor a tettről volt szó, nem volt, aki mondjon valamit — panaszkodik Fehér Sándor. — Mindent meg lehet magyarázni, csak nem biztos, hogy a természet elhiszi. Attól még tele a házak pincéje vízzel, hogy nem ismeri el senki: a Donát-patak medrének kotrása elodázhatatlan.

Vágvölgyi János, a Közép- dunántúli Vízügyi Igazgatóságnak a vezetője:

— Valamikor, 10 vagy 20 éve, egy kőburkolatot készítettek, és fenéklépcsőt építettek a mederbe a híd védelmére. Ezzel sajnos, két méUtcai hangulat 1985 őszelőjén

Faluközpont délidőben

A valamikori hotel ma

terrel megemelték a patak szintjét. Köziben megváltozott a falu környékén a mezőgazdasági művelési mód, a falu árkai eliszaposodtak. Ezek az összetevők együttesen végül azt jelentették, hogy olyan magas lett a talajvíz, hogy a mélyebb fekvésű falurészeken a pincék megteltek vízzel.

— De valamit tenni kellene.

— Ha az utcai árkokat kipucolnák, és megmélyítenék, akkor szerintem a talajvíz visszaszorulna.

— Az utcai árok tisztítása a falu dolga?

— Igen.

Pályi Dezső tanácselnök:

— Szerintünk a Donát-pa- tak visszaduzzasztása miatt van olyan magas talajvíz Nagyszékelyben.

— Ennek tisztítása a víz- ügyesek feladata?

— Igen.

— Akkor patthelyzet alakult ki.

— Nem egészen. A falu árkait — a legkritikusabb pontokon — a község rendbe teteti 1986-ban. Azonban olyan pénzeszsák nincs Magyarországon, amelyikből az összes költség biztosítható lenne.

Győzelmi jelentést is lehetne írni, hiszen szeptembertől Visszakapták alsótagozatos gyerekeiknek az iskolát, van újra mozi a községben. Itt él a ma már lokál- patriótának számító Lehelné Rozsos Janka keramikus, aki megpróbál újra közösséget teremteni az elkedvetlenedő őslakosokból, azokból, akik már nem hisznek, ás csak azt hajtogatják, hogy itt valamikor 1000-nél több szarvas- marha volt, és most talán tizet sem lehetne összeszámolni. Nagy Sándorról, az ide települő emberről, aki fiatal házasok barkácsszak- kiönét — vagyis fiatalok közösségét próbálja megteremteni, aki elintézte, hogy újból legyen mozi, aki — feleségével együtt — 12 ezer forint értékű könyvet tudott eladni ...

De félő, hogy elkiabálnánk ...

HAZAFI JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KÁROLY

Gyógyszerész-asszisztensek

Dr. Kun Lászlóné vezető szakfelügyelővel, Pető Sán- dorné az asszisztens szakcsoport titkárával, Pongrácz Jánosné és dr. Tőriobt Eszter szakfelügyelőkkel, valamint Csuka Ferenccel, a szekszárdi Hunyadi utcai gyógyszer- tár vezetőjével, egyben a gyógyszertári központ szak- szervezeti titkárával beszélgettünk Szekszárdon, a Gyógyszertár Vállalat Központjában. A gyógyszerészasszisztensek helyzetéről érdeklődi em.

— Az asszisztensek vállalatunknál fizikai állományban vannak — kezdi valamennyi résztvevő nevében a válaszát Csuka Ferenc. — Megyénkben 250 asszisztens van, 90

százalékuk fiatal nő, tehát 35. életév alatti. Kezdő fizetésük 2650 forint, és aki 15 évet eltöltött a pályán, annak 3500 forint. Melléjük állítom szemléltetésül, hogy egy 20 éve beosztott gyógyszerészként dolgozó fizetése 6000 forint. Dolgozóink óhatatlanul sok összehasonlítást tesznek más vállalatok fizikai dolgozóinak keresetével.

— Van-e elvándorlás a pályáról?

— Nem készül ilyen statisztika, mert aki már elvégezte az asszisztensképzőt, marad.

A kétéves tanfolyam másodéves hallgatói közül Németh Istvánné Magyakesziből, Rittinger Mártonné Bonythádról, Bus Klára Szekszárdiéi, Szabóné Szabó Csilla a megyei kórház gyógyszertárából van jelen a beszélgetésen.

Huszonnyolcán kezdték a tanulást, az első félévi vizsga után tizennyolcán maradtak. Munka melletti tanulásról van persze szó. A jelenlévők férjes asszonyok, családanyák, vagy éppen anyák lesznek. Nem ismerték jövendő szakmájukat, mikor érettségi után ide jelentkeztek, csupán vonzónak találták a patikák fehér köpenyes világát. Asszisztens jelöltként néha töhb évig kellett dolgozniuk, míg tanfolyam indult a képzésükre. Ez idő arra volt jó, hogy elmélyültebben megismerjék, ezzel együtt meg is szeressék mindennapi munkájukat, ök négyen már csak igen nehezen válnának meg pályájuktól. A tanfolyam tantárgyai — gyógyszertári alapismeret, elsősegélynyújtás, kémia, latin, üzemvitel, és a többi — csak erősítették önbizalmukat és érdeklődésűiket választott mesterségük iránt. Ki-ki ragaszkodik ahhoz a helyhez is, ahol éppen dolgozik. Nem panaszkodnak a fizetésre különösebben, de egybehangzóan megjegyzik, hogy kevés, és nagyon nehéz élni ennyiből, különösen annaik, aki egyedül neveli gyermekét. Valamennyien a szülői támogatás biztonságát élvezik. Szerepel terveik között a szakasszisztensi oklevél megszerzése is.

! - ■

Most azonban még dr. Mayer Klára gyakorlati oktató szavaira keli figyelniük, aki éppen a tablettázó gépet

mutatja be asszisztens hallgatóinak.

A szakasszisztensek képzésiéről dr. Kun Lászlóné beszél:

— Sopronban, az Egészség- ügyi Dolgozók Központi Továbbképző Intézetében három szakon tanulhatnak az asz- szisztensek. Egyik a gyógyszerkiadó, vagy ahogy szakmai berkekben használjuk, az expediái, másik az analitikus, aki elemző tevékenységet végez, a harmadik szak a gyógyszergazdálkodás. Ez utóbbi még kísérleti jelleggel csak fővárosi gyógyszer- tárak részére indult.

— Milyen feltételei vannak, hogy valaki szakasszisztensi tanfolyamra jelentkezhessen ?

— Egy évig megbízott asz- szisztensként kell dolgoznia, természetesen felügyelet mellett, csak utána jelentkezhet szakképzésre, ami szintén

egyéves tanulást jelent, szeptembertől júniusig.

— A bérezésükben történik-e változás, ha befejezi k tanulmányaikat?

— Az eredménytől függően 500—400—200 forintos fizetésemelést kaphatnak.

— Az asszisztensekkel való beszélgetés közben az asszisztensi munka szépségéről, és sokrétűségéről is szó volt..,

— ... tegyük hozzá, hogy felelősségteljes is — toldja meg a gondolatot Csuka Ferenc. — Ha elképzeljük, hogyha egy adminisztrátor vét, egy asztalos ha selejtet csinál, vagy a varrónő elszab egy ruhadarabot, azt helyre lehet igazítani, de mi történik akkor, ha a gyógyszerészasszisztens téved ... ? Itt a tévedés akár bűnténynek is minősülhet.

A felelősség tehát óriási.

DECSI KISS JÁNOS