Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-05 / 234. szám
* a Képújság 1985. október 5 Orvos - tanácstag Tizenhárom kérdés - tizenhárom válasz ra I Az újságolvasóknak nem kell bemutatni önt, hiszen két évvel ezelőtt, amikor „Kiváló Orvos” címmel tüntették ki, megismerhették. Ez az elismerés annak a közéleti szereplésnek is szól, amelyet Bogyiszló községben, mint tanácstag végez. Melyik körzet tanácstagja immár tizennyolcadik éve? — Bogyiszló központjában van a körzetem, a 13-as. — Babonás? — Én nem, de bevallom, hogy amikor 1966-ban idekerültem, féltem, hogy sok-----------------------------------„ ... nyitott szemmel kell járni...” sok hiedelemmel találom magam szemben, amelyek hátráltatják majd a munkámat. Nem így történt szerencsére. o — Milyen volt a két évtizeddel ezelőtti falu képe? — Nem volt valami szívderítő látvány. Tíz év telt el akkor a nagy árvíz idejétől. Mindenütt a vakolatlan házak meztelen téglái. Találónak éreztem a mondást, hogy az orvosnak nem csupán a beteget kell látni, de az ágyat is amiben fekszik. Átvitt értelemben a környezetre is gondolok, hiszen ismert, hogy sok betegség meghatározó tényezője éppen a szociális körülményekben, — zsúfoltság, szegénység — gyökerezik. o — Itt a faluban milyen egészségügyi viszonyokat talált? — Nagyon sóik volt a tbc-s beteg, akiket itt a szűk váróval ellátott rendelőben kellett fogadni. Az objektív feltételek alig feleltek meg az elvárásoknak. Nem volt fogamzásgátlás, így a születés- szabályozás sem. Nagyon sok volt a művi abortusz, ami a szervezetre bizony hatással van. Télen a közlekedés szinte képtelenség volt. e — Ezt az utolsó mondatát, már a tanácstag is mondja ugye? — Említettem, hogy az orvosi ellátást nem lehet függetleníteni a környezettől. Akkor alig voltaik járdák. Közvilágítás? Közművesítés? A falunak olyanok a hidrogeológiai körülményei, hogy nincs egészséges ivóvize. Pontosabban akkor nem volt- Az is előfordult, hogy víz- mérgezéses csecsemőket kellett kórházba küldeni. Ma nem az egészséges ivóvíz hiánya a gond, hanem a szennyvíz elvezetése. Ez olyan mértékű beruházást igényel, amely meghaladja a község erejét. Q — Mi a tapasztalata, nehéz társadalmi munkára mozgósítani ? — Egyértelmű nemmel válaszolok. Sorolom a példákat. Több mint tíz kilométer szilárd burkolatú betonút épült a faluban. A gyakorlat az, hogy a tanács megvásárolja az anyagot és a lakosság megépíti. Három évvel ezelőtt orvoslakás készült, rendelővel kétmillió forint értékben, ami ugyancsak a szép összefogásra példa. o — Véleménye szerint ez összefügg azzal az eleven hagyományőrzéssel ami jellemzi Bogyiszlói? — Nem gondolkodtam még rajta, de valószínű. Én nagyon örülök a népi együttes sikereinek. A hazai bemutatókon kívül, szinte minden évben külföldi fesztiválokon is megjelenek. Az elmúlt évben adták ki a zenekar hanglemezét is. Rádió, televízió szerepeikre is jó emlékezni. Itt egy-egy lakodalom alkalmával a fél falu ünnepel. Ez természetes egymáshoz való tartozást, ragaszkodást is jelent. Az együtt örvendező közösségeket más célokra — lásd munkavégzés — is köny- nyebb mozgósítani. o — Az idei válaszsztásokon először volt, hogy két tanácstagjelölt közül kellett egyikre szavazatot adni. Ismeri akit megelőzött? — Természetesen. Nálam fiatalabb, aktív, Bogyiszlói szerető embernek tartom. Jó tanácstag válhat még belőle. o — Mi a jó tanácstag ismérve ? — Néhány jellemzőt mondok és megelőzök egy kérdését, hogy nem biztos, hogy én jó tanácstag vagyok. Szerintem közéleti jártasságról bizanyságot kell tennie, köz- tiszteletnek kell, hogy örvendjen, nyitott szemmel kell járnia és megfelelő ügybuzgalmat kell tanúsítania. — Ha nyitott szemmel jár a faluban, mit lát? — Arra gondol ugye, hogy mi az elvégzendő feladat? A napokban tárgyaltuk a VII. ötéves terv fejlesztési koncepcióit Az iskola felújítása, a rossz szigetelés miatt nagyon szükséges. A napközi otthon konyhájában, éttermében központi fűtés kialakítása. Villanyhálózat korszerűsítése és további járdaépítés. A szennyvízhálózatot már említettem. o — Orvos és tanácstag. Szabad időről aligha beszélhet. Ha mégis van ilyen, akkor mit csinál? — így igaz. hogy ebből kevés van. Szívesen barkácsolok a ház körül. o — Milyen orvosi tanáccsal szolgál mások szabadidős tevékenységéhez ? „Mindenütt vakolatlan házak meztelen téglái...” — Az orvosoktól csodákat várnak és bíznak bennünk. Ez jó, de tenni is kellene a mozgásigénytelenség és a helytelen táplálkozási szokások ellen. Tegyenek, ezt tanácsolom. ® — Mit kíván választópolgárainak? — A tervek megvalósulását, erőt és egészséget! Decs! Kiss János mikor a tmk-ban új brigádot verbuváltak, Kozma Janit is megkérdezték: — Jani te item akarsz belépni? Kozma Jani, ez a már deresedő hajú ember a tmk legcsendesebb melósa volt. Nem Ugrált, nem lármázott, nem ment fel a pumpája, nem lépett be meg ki soha sehova, mint egyesek, ha valami nem tetszett nekik. Amíg a többiek a meccseket, a kihagyott gólokat tárgyalták, meg hogy melyik futballistának hol, melyik utcában van pin-, céje, és kinek a nevén fut, ö üldögélt a fal mellé húzódva, cigarettázott, újságot olvasott. Néha \még sportújságot is. Most picit félrehajtotta fejét, ránézett a kérdezőre, hallgatott egy sort, aztán csendesen azt \mondta: — Beléphetek, de csak egyszerű tagnak. A tmk-sok nevettek. — Jól van, lépj be egyszerű tagnak. Ezt, ha akarod, odaírjuk a neved mellé. Kezdetben sokat értekeztek, egyezkedtek, veszekedtek, hogy hogyan lehetne jobban, i gyorsabban dolgozni, hogy a boríték mindig vastagabb legyen. Mert az is fontos ám, hiszen egyre messzebb esik a ikonyhától a piac, szóval minden drágul. Kozma Jani csak üldögélt, szótlanul cigarettázott ezeken a megbeszéléseken. Ha néha megkérdezték, hogy csak ugrassák egy kicsit, hogy na, Jani, neked mi a véleményed? Annyit válaszolt: én csak egyszerű tag tvagyok. Ez mindig harsány nevetést váltott 'ki a tagokból. Egyszerű tag azonban nem törődött ezzel. Rendíthetetlen nyugalmából nem lehetett kibillenteni. Hamarosan lsenki sem szólította Kozmának vagy Janinak, hanem Egyszerű tagnak! Egyszerű tag, te mit szólsz ehhez vagy ahhoz? Egyszerű tag, jössz a kirándulásra? Egyszerű tag, megyünk az Operaházba, kérsz jegyet? Kezdetben ivóit ebben egy csipetnyi gúny, csipkelődés, de később mindenki természetesnek tartotta az ilyen megszólítást. Kozma Jani sem sértődött meg érte. Csak mosolygott, igent vagy nemet mondott. Szerettek vele dolgozni. Gyorsan és pontosan végezte munkáját. Nem állt le sohasem vitatkozni, okoskodni, mint a Hajdúságból szalasztott Prepuk Ferke, meg Csordás Bandi. Szó nélkül vállalta a nehéz, embergyötrő munkát is, amitől mások, a hangadók, a lármások menekültek. Ha könnyebb vagy kevesebb munkája volt — néha ez is előfordult —, akkor odament az .egyik vagy a másik taghoz, nézte, hogyan dolgozik, aztán csak úgy, mintha önmagának mondaná, halkan megjegyezte, hogy 'ő nem így kezdte volna, hanem amúgy, . mert akkor nincs annyi üresjárata az embernek, iMert \kár minden felesleges mozdulatért. És már ment is vissza a saját munkájához. A tag meg abbahagyta a munkát, vakaródzott, forgatta a fejét, hajába turkált, káromkodott csendesen, rágyújtott, töprengett: hogy a fenébe is mondta Egyszerű tag? Később, amikor arra pislogott Kozma, már észrevette, hogy vége a tag morfondírozásának, úgy kezd a munkához, ahogy ő mondta. A hajtás brigádot megszerették az üzemben. Rájuk lehetett számítani, sohasem nyújtották a melót, mint a rétestésztát. Az igaz, hogy a szerszámért, anyagért, ha nem kapták meg az ígért órában, akkor úgy veszekedtek, kiabáltak, hogy még a legzajosabb üzemrész is zengett tőlük. Hamarosan ki is tüntették a brigádot. A közeli vendéglő kistermében ünnepelték meg a nagy eseményt. Pörköltet ettek, vörösbort ittak. Jó hangulatuk lett. Még Kozma Janinak, az egyszerű tagnak is. A vörösbor megoldotta nyelvét, egy-két viccet is elmondott. És amikor Abris bácsi mellett üres lett a hely, áttelepedett. — Látod, Jani — peregette meg [Kozma vállát Abris bácsi, a brigádvezető —, érdemes volt belépned a brigádba, érdemes volt jól dolgozni, mert ennek mindenki hasznát látja. Kozma Jani bólogatott, hallgatott, ivott egy kortyot. Szürkés szeme vidáman megcsillant, még pajkosan rá is kacsintott a brigádvezetőre. — Igaz — mondta. — Irigyelnek is a többiek, hogy minket tüntettek ki. — Nem baj az, hogy irigyelnek! — csippentett vissza a brigadéros. Bába Mihály: Egyszerű tag — Nem — dobta a mutatóujját a magasba Egyszerű tag. i— Nem bizony. Cigarettát szedett elő, rágyújtott. Aztán váratlanul azt mondta. — Hát még ha te szervezni ás tudnál! Tekintetét n brigádvezető arcán legeltette. A brigadéros meghökkent. Meglepetésében majd kirúgta maga alól a széket. Jól hallotta? Nem jól hallotta? — Mit mondasz, Egyszerű tag? — kérdezte meg a biztonság kedvéért. — Megismételhetem: hát még ha te szervezni is tudnál! Érted már? — Hogyhogy? — vörösödött a brigadéros arca. füle. Kozma forgatta maga előtt atpoharat, hallgatott. Mintha bánná, hogy szóra nyitotta száját. Késő volt. A brigádvezető lecsapott rá. — És mért nem mondtad 'már ezt a megbeszéléseinken? Kozma felemelte a fejét. — Nem akartam — mondta határozottan. — Nem akartam, mert én csak eay egyszerű tag vagyok, az is akarok maradni, de ha mindig jártattam volna a számat, még azt mondanátok, hogy funkciót (akarok. De most, hogy a jó vörös borocska mellett csak úgy beszélgetünk, hát elmondom. A brigádvezető Kozmához fordult egész testével, közelebb is hajolt egy kicsit, hogy csendesedő szavait is megértse. — Hát csak mondjad, mintha az időjárásról, vagy a jó seqgű tyúkokról beszélgetnénk iddogálás közben, hogy vidámabban teljen az idő. A brigádvezetőnek, a gúnyolódás ellenére, már a nyaka is vörösödött. Kozma töltött, ivott, és szippantott a cigarettájából. — Nézd — mondta poharát forgatva —, sok a kapkodás nálunk. A szervezetlenség miatt, na. Csak eavet mondok: a párok nincsenek Ijól összeváloaatva. Mintha valaki onnan fentről, favillával hányta volna őket össze. Abris bácsi az asztalra icsapott. — Mondjad már, hogy mire gondolsz, ne a favilláról papolj itt nekem. — Mondom. Prepukhoz, akinek arany keze van, nem Fazekast kellett volna tenned, mert az is majdnem any- nyit tud, ezért szüntelenül leállnak okoskodni, elfecsér- lik az idejüket. Mint két 'kakas, mindegyik hajtja a maga igazát, miközben a tyúkok árválkodnak. — Az istenbe, mán meg tyúkokkal jössz — pukkadozott a brigadéros. — Én — bökött Kozma Jani a [mellére —, érted, én Prepukhoz Kiss Gyurit tenném, Fazekashoz meg a balkezes Horváthot. Kiss Gyurinak, Horváthnak is sokat kell még tanulniuk, hogy jó tmk-sok legyenek. Ha együtt küldöd őket valamelyik géphez, akkor csak kínlódnak szegények. Láttam. Néha segítettem is nekik, de sokat nem mertem, nehogy megsértődjenek, hogy nem te igazítod el őket, hanem én, az egyszerű tag. Vagy itt vannak a gépbeállítások. .. Egyszerű tag hangja mintha megerősödött volna. Ketten, hárman is odafigyeltek már. láz asztal végén Prepuk és Fazekas vitatkozott változatlanul. A brigádvezető homlokán gyöngyözni kezdett a veríték. Nem vette le tekintetét Kozma Janiról. Nyugtalansága, idegessége elmúlt. Po- harát nem hagyták üresen, ide nem figyelt oda, hogy ki töltögeti mindig tele. Csak arra gondolt: egyre tisztábban érzi, hogy Egyszerű tagnak igaza van. A legöregebb melós a tmk-ban, de alig-alig ismeri az embereket. Sohasem jutott eszébe az, amiről Egyszerű tag beszélt, hogy itt biem mindegy az, hogy ki kivel dolgozik együtt, hogy a gépbeállításokat mindig csak egy ;ember végezze, még akkor is, ha tovább tart, mert utána nincs kire áthárítani a felelősséget, mint ami olyan sokszor megtörtént, ha hiba csúszik a munkába. Hány ötlet, javaslat hangzott el a bri- gádmegbeszéléseken, és csak Iaz nem hótt hamvába, amelyiktől vastagabb lett rögtön a boríték. A többiről aztán már alig esett szó. Csordás lBandi, a kis zömök, szókimondó ember, aki eddig csak a poharával foglalkozott, áthajolt az asztal fölött. Megbökte Kozma Jani mellét. _— Te, Egyszerű tag, idehallgas, neked kéne brigádvezetőnek lenned. Mert amit én itt hallottam, érted, az azt súgja nekem, hogy nekünk még jobb lenne, ha te lennél a brigádvezető. Igazam van, brigadéros? — fordult hirtelen Abris bácsihoz. A brigádvezető megtörölte homlokát, körbe pislogott. — Hát... — mondta bólogatva. — Szóval igen — csapta össze a tenyerét Csordás. — Akkor válasszuk meg. Na emberek, mit szóltok hozzá’’ Egyszerű tagot megválasztjuk brigádvezetőnek. Abris bácsi helyettes. K ozma felállt. Már nagyon komoly volt az arca. Hátrább tolta a széket. — Engem nem lehet megválasztani — mondta. — Én csak egy egyszerű tag vagyok. — Eddig az voltál — nevettek az emberek. — De ha megválasztunk... — Nem lehet. Én nem értek a brigádvezetői munkához, Ahhoz tekintély is kell, olyan tekintély, mint Abris bácsinak van. Ha mégis megválasztotok, akkor kilépek a brigádból. Mert én úgy léptem\be, hogy egyszerű tag leszek. Felvette az üres poharat, és visszament a régi helyére. — Hé, Jani — kiáltott utána Csordás is, meg Prepuk is, aki ekkor már abbahagyta a vitatkozást Fazekassal. — Ne bomolj, ha nem akarsz brigádvezető lenni, akkor legyél tanácsadó tag. Abris bácsi mellett. Mert ha az üzem vezetőinek lehetnek tanácsadóik, akkor mért ne lehetne ennek a tmk-brigád vezetőjének is tanácsadója. Senki nem emlékszik arra, kinek csattant össze először a tenyere, csak azt vették észre, hogy Kozma Jani, az egyszerű tag kivételével mindenki tapsolt. Megválasztották tanácsadó tagnak a brigadéros mellé.
