Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-28 / 253. szám

198S. október 28. Képújság 3 Csomagolástechnikai tanácskozás, kiállítás Szellemi műhelyeink A Tolna megyei ifjúmunkásnapok zárásán Tizenhárom vállalat az ország minden részéből, mutatta be csomagolási kultúráját A múlt hét végén, szom­baton került sor a Tolna megyei ifjúmunkásnapok zá­rórendezvényére. Reggel ki­lenc órától folyamatosan gaz­dag program várta a paksi munkásművelődési központ­ban és a Paksi SE sporttele­pén a részt vevő közel más­fél száz fiatalt. A külön csa­patokat kiállító városok gaz­daságpolitikai vetélkedőn mérték össze felkészültségü­ket, de labdarúgásban, kézi­labdában is ki-ki megmutat­ta mire képes. Délelőtt tíz órakor kezdődött a csomago­lástechnikai tanácskozás. Többek között a magyar cso­magolóipar helyzetéről, az élelmiszer-, a konzervcsoma- golás helyzetéről, fejlesztés lehetőségeiről és a formater­vezés szerepéről tartottak előadást. Ezzel egy időben, ugyanebben a témakörben kiállítás nyílt, ahol a bemu­tatkozó vállalatokon kívül az 1984. évi „Csomagolva többet ér” pályázat néhány díjnyer­tes termékét is bemutatták. Ezenkívül fakultatív láto­A Tolna Mep'ei Gabo­naforgalmi és Malom­ipari Vállalat termékei gatás az atomerőműben, szá­mítógépes játékok, zenés mű­sorok szerepeltek a program­ban. A versenyek értékelé­sére és az ünnepélyes zárás­ra délután három órakor ke­rült sor. A tanácskozás résztvevői Versenyzünk a milliókért - vetélkedő A KISZ Központi Bizott­sága az értékelemzés mód­szere és szemléletmódja szé­les körű elterjesztésének se­gítésére „Versenyzünk a mil­liókért — értékelemzés” cím­mel országos vetélkedőt ren­dez. A vetélkedővel a kor­mányzat energetikai, anyag- takarékossági, technológia­korszerűsítési és hulladék­hasznosítási programjait kí­vánja támogatni. A vetélkedőt csapatverse­nyek formájában bonyolít­ják le. Egy csapat öt, eseten­ként ennél kevesebb vagy több játékosból is állhat, a korábban együtt dolgozott kollektívák változatlan ösz- szetételben és létszámban je­lentkezhetnek. Különböző munkahelyeken dolgozók is alkothatnak egy-egy csapa­tot. A részvétel feltétele, hogy a csapatók röviden ír­janak le három olyan témát, amelyben munkahelyükön értékelemzést lehet végezni. A vetélkedő háromfordu­lós, a döntőt a Magyar Tele­vízió is közvetíti. A legered­ményesebben szereplő csapa­tok tagjai tárgyjutalmakat és külföldi szakmai utazást nyerhetnek. A versenyre a csapatok a következő címen jelentkezhetnek: KISZ Köz­ponti Bizottsága, Budapest, Pf. 72. 1388. A borítékra ír­ják rá: „Értékelemzés”. Je­lentkezési határidő: 1985. de­cember 15. Hétfői egyperces Várakozás A jóval kétezer kilométer alatti ország­határ egy pontján. határszéli faluban állok és várok Esnére. Esné nincsen idehaza, kapuja zárva. Kopogtatásomra a szomszéd- asszony, Emné jön elő. Nyolcvanas, ma- dárcsontú asszony. Mondom, mi járatban vagyok. Tőle tudom meg, hogy Esné is nyolcvanas, de nehéz elérni, állandóan jön-megy. Ha itthon van, sincs itthon. Vá­rok hát, keresem a faluban is, aztán újra visszamegyek. Emné már les rám. Hát nincsen, nyugtázzuk, és várunk a kapu­ban. Ilyen az öregek élete, esemény nél­küli, örökös várakozás, mondja Emné. Így tudom meg, hogy özvegy már két éve, mögötte a ház, az egyedüllét, a gyerekek távol, valahol bent az országban. Egy szót se rájuk, hazajönnek rendszeresen, de ide vissza? ... Emné azért mindig várja őket. Mindig vár valakit. — Nézzen be hozzám, csak bátran, tessék, erre jöjjön — nyit ajtót előttem. Hátul, a kamrán keresztül jutunk a házba. Akár most kezdődhetne a disznó­ölés. A feldolgozóeszközök naprakészek. Pedig régen volt már disznótor. A mán­gorló is munkára készen görnyed a súlyos kövek alatt. Utoljára mikor használhatták? Emléke ködbe vész. Egybenyíló szobák sora, és minden szobának még külön ajtaja nyí­lik a hosszú, fedett folyosóra. Mindenütt rend, tisztaság. Az ebédlőasztal, a székek, az ágyak vendégre várnak. Es mindenütt befőttek, ínycsiklandozó savanyúságok. Emnének ez sok, de a régi norma szerint évről évre elkészíti. Majd elviszik a gye­rekek. Aztán a fényképeket mutatja, a gyerekeket, a második világháborúban el­esett vöt, a Nyugaton élő kisebbik lányt, és az ezerkezű férjet. Hogy az mit tudott csinálni a fából... Hátramegyünk az udvari műhelybe. Patikatisztaságú rend fogad. Frissen olajozva pihennek a vésők, reszelők, fűrészek, a lábbal hajtott mu­zeális értékű esztergapad, seprőkötő gép. Hátha egyszer belép ide valaki, és minden újrakezdődik. A két macska — valakihez szólni kell időnként ebben a nagy házban — nyűgö­sen ténfereg a lábaink alatt. Emné papri­káskrumplit főzött ma ebédre, és erre nem vásott a foguk. Valami jobbra vártak. Bú­csúzunk. Esné még mindig nyüzsög vala­hol a látóhatáron kívül. Így csak üzenet marad hátra. Ezenkívül nem történt semmi. Csupán egy kicsit várakoztunk. Én egy órát, Emné meg már éveket. Valaki csak eljön egyszer, és akkor semmi nem volt hiába. BENKÖ KAROLY A könyvtár (majinem) mindéit tud A közösség dolgozószobája Sokféle funkciója van a könyvtárnak. Indokolt így egyes számban használni a kifejezést, hiszen a magyar könyvtárak egységes rend­szerbe tartoznak. Ha egy ol­vasó a legkisebb települé­sen bemegy a fiók- vagy a klubkönyvtárba azzal a ké­réssel, hogy könyveket sze­retne a huszita mozgalmak­ról, az agysebészetről v*agy a szülőfaluja történetéről, akkor a rendszer működés­be indul. Ha a legközelebbi városi könyvtárban nincs meg a kért könyv, vagy a témának egy-egy fontos for­rásmunkája, akkor belép a megyei könyvtár, ha még mindig hiányzik egy kötet, megkeresik például az Or­szágos Széchényi Könyvtárat, vagy éppen egy kisebb, de szakgyűjteményt és néhány héten belül a legkisebb fa­luban is ott van a kért tu­dásanyag. Még kérni sem kell konkrétan, elég a témát megjelölni. Mindezt a beszélgetés fo­lyamán Lovas Henrik, a me­gyei könyvtár igazgatója és Elekes Eduárdné igazgató- helyettes nem győzte hang­súlyozni. Amire egy-egy gyűjtemény nem lehet ké­pes, azt megvalósítja a há­lózat. Az információt feltárni és hozzáférhetővé tenni, ez a könyvtárakban folyó tudo­mányos munka lényege. Az olvasó — ez lehet persze in­tézmény, vállalat, kutató, ta­nuló is — kérdez, a könyv­tár pedig válaszol. Ma a könyvtárak a legna­gyobb információs bázisok. Az iskolai oktatásnak is egyik célja, hogy a tanuló­kat megtanítsa az önálló in­formációszerzésre. arra, hogy ha nem tud valamit, azt ké­pes legyen megkeresni. Ugyanez a munkája a könyvtárosnak is, feltárni az anyagot és azt hozzáférhető, vé tenni. Katalógusok, bib­liográfiák könnyítik meg az érdeklődők és kutatók dol­gát. Érdekességképpen em­lítünk meg néhányat, folya­matosan készül Tolna megye sajtóbibliográfiája. Teljes egy anyag tulajdonképpen sosem lehet, hiszen megbújt adat, információ mindig elő­kerülhet. A már együtt lévő anyag alkalmas lehet a me­gye sajtótörténetének meg­írására, amit egyébként ter­veznek is. Az idén jelent meg, és hézagpótló, a moz­gáskorlátozottak rehabilitá. ciójával foglalkozó biblio­gráfia. Minden megyei könyvtár egyik legfontosabb feladata a megyére vonatkozó infor­mációk gyűjtése. Nálunk 400 lapból „mazsolázzák” ki rendszeresen a Tolna me­gyére vonatkozó cikkek, hí­rek jegyzékét. Az utóbbi időben megcsappant ugyan a helytörténeti, helyismereti kutatás, de ez nem ad fel­mentést az anyag gyarapí­A megyei könyvtárban, Szekszárdon, nagy a zsú­foltság tásának feladata alól. Az ál­lománygyarapításban az a tudomány — néha egyene­sen művészet —, hogy a könyvtáros tudja, mi az, ami hiányzik és azt antikváriu­mokban vagy magángyűjtők, nél felkutassa, megszerezze. „Ilyen volt 1945” címmel je­lent meg a felszabadulás éve sajtójának szemelvénygyűj­teménye, ami egyúttal kor­kép is. Folyamatos munka a megyénk nagy szülötteire vonatkozó anyagok gyűjtése és azok feldolgozása, egy életrajzgyűjtemény már megjelent, bővítése most is tart. A Babits-centenáriumra például megjelent a „meghí­vó”, amit Esztergom váro­sával közösen adtak ki. Eb­ben grafikák és kéziratos versek, prózarészletek kap­tak helyet, fénymásolva. A könyvtár közreműkö­désével látott napvilágot az Irodalmi séták Szekszár­don, készül a „történelmi sé­ták” is. A munkáknak ter­mészetesen vannak szerzői, de felsorolásuk meghaladja a cikk terjedelmi kereteit, mint ahogy nincs mód mind­azok nevének megemlítésé­re, akik a megyéhez tartozó könyvtári szervezet alkotó tagjai. Gazdagodó az Illyés-, Liszt-kutatás, a munkában és a könyvkiadásban nem­csak könyvtárosok működ­nek közre, tehát ilyen érte­lemben is szellemi műhely a könyvtár. Lovas Henrik igaz'gató sze­rint a könyvtár funkciója, hogy a megye, a város, az adott település dolgozószo­bája legyen. Mindjárt hoz­zá is tette jogos indulattal: „Szellemi igénytelenségre vall, hogy Szekszárdnak olyan a dolgozószobája, mint amilyen!”. A korábbi ötéves tervekben még szerepelt, a VII.-ben már nem is terve­zik a könyvtár méltó elhe­lyezését. Vizsgák, szakdolgo­zatok írásának idején le sem tudják ültetni az érdeklődő­ket, mert csak 16 hely van az olvasóban. Talán nem mindenki tudja, hogy szak- dolgozatokhoz témajavasla­tot és ajánló bibliográfiákat is készítenek, néha negyven­ötven tételeset, ismertetővel együtt. A kutatónak nem kell végigböngésznie ezer oldala­kat, hogy az igényelt infor- másióhoz jusson. A feladatokhoz természe­tesen jól képzett szakembe­rek kellenek. A megyei könyvtár vezetésének az a törekvése, hogy olyan szak­emberek dolgozzanak a könyvtárakban, akik vala­mely tudományágban járta­sabbak az átlagosnál. Általá­ban tanárokat alkalmaznak, akik könyvtárosok is. A több mint száz főhivatású könyvtáros zöme felsőfokú végzettségű, ha legalább két ember dolgozik egy könyv­tárban, akkor az egyik fel­tétlenül főiskolát, egyetemet végzett. A tiszteletdíjasok érettségizettek és alapfokú könyvtárostanfolyamot vé­geztek. Amiről eddig szó volt, az természetesen maga is köz- művelődés, de mindemellett megmaradt a könyvtárak ha­gyományos funkciója. Ez sem merül ki a kölcsönzés­ben. Egyre inkább átveszik a könyvtárak más közmű­velődési intézmények funk­cióit. Kis településeken „kénytelenek” is, hiszen gyakran nemcsak egyetlen művelődési intézmény a könyvtár, de az egyetlen olyan hely, ahol le lehet ül­ni beszélgetni. Az író-olvasó talákozókon szakírókat is rendszeresen vendégül lát­nak. A gyerekkönyvtárak színes választéka pedig köz­ismert és népszerű. Mindig új és új ötletekkel gazdagít­ják a lelkes könyvtárosok a kínálatot, egészen a bábozá­sig, gyurmázásig, rajzig, já- tékik. Itt éppen csak megemlíte­ni lehet olyan jelentőségű dolgokat, mint az olvasótá­borok, ezek közül az egyik német nemzetiségű. A me­gyei egyúttal német nemze­tiségi alapkönyvtár, már hat­van helyen letéti állomány­nyal. Itt lehet megemlíteni azt is, hogy csak a megyei könyvtár állománya mint­egy kétszázezer kötet, mely­ben megtalálhatók a világ legjelentősebb lexikonai, ké­zikönyvei, természetesen ere. deti kiadásban. A helytörténeti anyag gyűjtéséhez kapcsolódik a hangos anyagok tárolása ka­zettán. Már sok rádióműsort tárolnak, megvan a székely népmesék eredeti hanganya­ga is. A kiadványoknál ki­maradt a most Tolna me­gyében élő székelység törté­netével foglalkozó anyag megemlítése, pedig folytató­dik annak megírása és re­mélhetőleg megjelenése is. Külön terület a zenei rész­leg, ami szintén nemcsak a hallgatható zeneművek táro­lása. Készülnek bibliográfi­ák zeneszerzőkről. Megjelent összeállítás verselemzéshez, most készül az általános és középiskolák számára mű­elemzés a képzőművészet tárgykörében, beleértve pél­dául a ma is élő művészek­ről megjelent kritikák, cik­kek felsorolását is. A szolgáltatások közé tar­tozik a kazettamásolás le­mezről is. Vannak kölcsö­nözhető, illetve átjátszható kész műsorok, Liszt művei­ből éppúgy, mint politikai évfordulókra. Nem a nyereség elérése a célja a fénymásolásnak, amit egyébként a kiadványok sok­szorosítására is fel lehet használni. Van még a me­gyei könyvtárnak kötészete is, ahol évente mintegy ki­lencezer könyvet mentenek meg a megye könyvtárosai számára. Pontosabban közel ötvenezer olvasó részére. IHÁROSI IBOLYA Pakson a könyvtár jó körülmények között működik

Next

/
Thumbnails
Contents