Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-01 / 230. szám

1985. október 1.

NÉPÚJSÁG 3

A légoltalomt a polgári védelemig

Alkotmányunk 70. §-nak 1. pontja így rendelkezik:

„A haza védelme a Magyar Népköztársaság minden ál lampolgárának kötelessége.”

nem város!”

Kistelepülések - költ nélkül

Tejet árulnak a kocsmában

C 1 L^)<Uo' [ .-U0 ve

b (P . ) g - j~o

' Au,. . ±¥ - u

i

*~(j ;

0^QJ)l/KXj> Ku'af/ - íW .

r~VGq G í fos-LbbÍL<)_J^o

Az értesítés korrekt

A vedeiem megvan>s:tusának nagy közös munkájából igen sok és fontos feladat hárul a polgárt védelmi szervezetekre, melyek a század eleje óta a honvédelem szerves részét képezik.

Az I. világháború (1914— 1918) fordulópontot jelent a hadtörténelemben, hiszen ekkor fordul elő először, hogy nemcsak a fronton harcoló csapatok, hanem a hátország védtelen lakossága, a gyárak és utánpótlási útvonalak is az ellenség célpontjai lettek. Ezeket a támadásokat repülőgépekkel és léghajókkal hajtották végre, egyben azzal a szándékkal is, miszerint a hátország lakosságára lélektani csapást mérjenek.

Az I. világháború másik új harci eszköze a gáz, mely ellen kezdetben igen primitív védőeszközök álltak rendelkezésre. A harci gázok lövedék, vagy bomba útján történő alkalmazása tette szükségessé, hogy ne csak a harcoló katonákat, hanem a hátország védelmébe aktívan bekapcsolódó személyeket, majd a teljes lakosságot ellássák gázvédő eszközökkel.

Az 1920-as évek végén és az 1930-as évek elején az európai országokban nagy lendülettel fejlesztik a légi erőket és ezzel párhuzamosan a légvédelmet és a lég. oltalmat. Magyarországon ezt a fejlesztést a trianoni békeszerződés tiltotta, így csak 1935-től — miután 1935 márciusában Hitler bejelenti a versailles-i békeszerződés előírásainak megszegését és visszaállítja \ az általános hadkötelezettséget —, a II. világháborúra való felkészülés szellemének megfelelően az 1935. XII. törvénycikk intézkedik a légvédelem és légoltalom megszervezésére.

Ezt követte az 1936. X. törvénycikk a tűzrendészet fejlesztéséről, majd az 1939. II. törvénycikk a honvédelemről. A törvénycikk megalkotását egymás után követik a miniszteri rendelkezések, többek között a 399. 62.000/1938. számú HM-intéz- kedés: „A légoltalom megszervezéséről”.

1936-tól a különböző hadtestparancsnokságok székhelyein szervezik a Légoltalmi Ligákat, mely a lakosság repülőtámadások elleni önvédelmének megszervezésére hivatott. Ahhoz, hogy a lakosság széles tömegeit tájékoztassa, 1937-ben megindítja szaklapját „Riadó!” címmel. A tömegek tájékoztatására felhasználják az 1937- es Budapesti Nemzetközi Vásárt is, hol először rendeznek légoltalmi kiállítást. Itt fogalmazódott meg a vándorkiállítások és előadások gondolata, mely 1939-ig igen szép eredményt produkált, hiszen két év alatt 16 nagyvárosban rendeztek kiállítást, mely 200 000 fő látogatót fogadott, és a közel 2000 előadást szintén 200 000 fő hallgatta meg.

A Tolna Megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetségének elnöksége megtartotta — Lakos József elnökletével — soros ülését. A lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról Horváth József titkár tett jelentést a testületnek, majd dr. Galambos Imre osztályvezető, a megye termelőszövetkezeteiben folyó jogtanácsosi munkáról szóló beszámolót terjesztette elő. Az írásos anyagból és a hozzászólásokból kitűnt, hogy a téeszekben az utóbbi évek során egyértelműen javult a jogi ellátottság szervezeti formája és a tevékenység színvonala. Kialakult a szövetkezetek belső életét ismerő stabil üzemi jogtanácsosi kör. A

1939. október 2- én (vasárnap) „Országos légoltalmi nap”-ot tartottak, majd 23- án minden elemi, közép, és középfokú iskolában, tanintézetben ismertették a légoltalom jelentőségét és egy leendő gyakorlat követelményeit. Az intenzív propaganda és elméleti munka próbája a gyakorlat, melyre 1939. október 24. és 27. között került sor, ez volt az első országos légvédelmi és légoltalmi gyakorlat. A gyakorlat elrendelése és irányítása a rádió bevonásával, a „Budapest I.” hullámhosszán tör. tént.

Két év múlva, 1941. június 26-án Magyarország hadat üzent a Szovjetuniónak és 27-én csapatai átlépték a szovjet határt.

Addig, amíg az I. világháborúban Magyarország területét repülőtámadás nem érte, a H. világháborúban már óriási emberi és anyagi veszteségeket szenvedtünk a bombázások következtében, különösen Budapest és nagyobb vidéki városaink. A passzív védelem — a légoltalom szakalegységei megléte nélkül ezek a veszteségek és károk még súlyosabbak lettek volna.

A világégés után, 1945 júniusában megjelenik Vörös János honvédelmi miniszter 26. 192/1945. számú rendeleté, amely intézkedik a légoltalom teljes megszüntetésére úgy, hogy a szervezetnek, létesítményeknek és felszerelésnek erre megfelelő része „békecélokra minél nagyobb mértékben felhasználható legyen”. A rendelet 15. pontja szerint: „Mindennemű légoltalmi kiképzést azonnal meg kell szüntetni”. Ez az intézkedés természetes volt, hiszen az ország romokban hevert és közel egy- millióan pusztultak el a háborúban.

Az új, szocialista légolta- lom megalakulása 1950 februárjában történik, amikor megalakul a BM VI. Főosztály, majd határozat születik a légoltalom megszervezéséről és a kötelező óvóhelyépítés megkezdéséről, és 1951. július 1-én megalakul a BM Légoltalom Országos Parancsnoksága.

A nagy szervezői munkák. következő mozzanata az, amikor megindul a légoltalmi katonai alakulatokhoz történő behívás, és 1951. szeptember 1-én megtörténik az első légoltalmi műszaki zászlóalj eskütétele.

A szervezett és magas színvonalú képzés biztosítása érdekéiben 1951 szeptemberében megnyitják az első központi légoltalmi iskolát.

A reguláris alakulatok mellett kiépülnek a lakóterületi önvédeLmi szervezetek, majd 1953-ban rendelet születik az üzemi légoltalom megszervezésére.

A megalakult légoltalmi műszaki alakulatok első igazán nagy erőpróbája az 1954.

megy 63 szövetkezete és két szövetkezeti társulása közül jelenleg mindössze két helyen nem dolgozik jogász szakember.

E tevékenység középpontjában — a korábbi időszakban — a törvényes, demokratikus és alapszabályszerű működés megszilárdítása szerepelt. A szövetkezeti demokrácia kiszélesítésével, a téeszek önkormányzati hatáskörében eldöntendő kérdések számának növekedésében ezeken túl mindinkább előtérbe kerül, hogy a szövetkezetek megfelelően éljenek az önszabályozási lehetőségekkel. E tendencia további erőteljes érvényesülését az is gátolja, hogy egyes területeken a közponjúliusi árvíz védekező munkáiban való részvétel. Ezen túl, a légoltalmi műszaki alakulatok állományába tartozó tűzszerész alegységek katonái napról napra veszélyeztetik életüket a II. világháború alatt az országot elborító robbanóanyagok és lőszerek felszedése és hatástalanítása közben.

A visszamaradt lőszereken túl az ABV-fegyverek rohamos fejlesztése jelentette a nagy veszélyt, melynek csökkentésére 1955-ben sor kerül az ABV-fegyverek hatásai elleni védelem irányelveit kidolgozó tudományos bizottság kijelölésére.

Az állampolgáraink életét örökké veszélyeztető elemi és természeti katasztrófák 1956. január 12-én ismét nagy erőfeszítésre késztették a légoltalmi erőket, mikor a földrengés következményeinek felszámolására bevetették őket. Márciusban pedig az árvízi védekezések teljes embert kívánó megpróbáltatásai kovácsolják egységesebbé a légoltalmi alegységeket, és szereznek tekintélyt dolgozó népünk előtt.

Az 1956-os ellenforradalom után — mint a társadalmi és állami életünk számos más szervezeteit és intézményeit — a légoltalmat is újjá kell szervezni, melyre 1957 márciusában kerül sor. Ettől az időponttól kezdve, erőteljes fejlődés észlelhető a légoltalom területén, melynek eredményeként 1958-ban a BM LOP részt vesz a Polgári Védelem Nemzetközi Szervezete (OIPC) genfi konferenciáján, megfigyelő minőségben. A légoltalom tervszerű fejlesztését bizonyítja, hogy 1958-ban elfogadják a légoltalom hároméves és ötéves fejlesztési tervét. Ezen fejlesztő és korszerűsítő munka szerves része a propagandamunka, melynek hatékonyságát lett hivatva növelni az 1959-ben megjelenő újabb folyóirat — a Riadó! és a Légoltalmi Közlönyök után — a „Légoltalmi Szemle”, mely 1964—65-ig Polgári védelmi Szemle néven jelentkezik és megjelenik a „Magyar Légoltalom” című szakmai havi lap.

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa módosítja a honvédelemről szóló 1960. IV. törvény egyes rendelkezéseit. A 2. § 1. pontja szerint: „A személyes légoltalmi kötelezettség helyébe polgári védelmi kötelezettség lép.”

fgy lesz a Magyar Légoltalom című havi szemléből is „Polgári Védelem” elnevezésű havi lap.

A ma 16 órakor, a szekszárdi Babits Mihály művelődési központban nyíló megyei kiállítás szemléletesen és részletesen mutatja be a megtett utat azokkal az írásos és tárgyi emlékekkel, melyeket részben a Hadtörténeti Múzeum bocsátott rendelkezésünkre, illetve a megyei gyűjtés eredményeként kerültek köztulajdonba.

SOMOGYI JÓZSEF

ezredes

ti előírások miatt továbbra is nehezen érvényesíthetők a helyi adottságok .Az ülésen részt vett és a napirend vitája során felszólalt dr. Szipli István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának tanácsosa és dr. Vajdák Lajos, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályának csoportvezetője.

Az ülés másik témája — a megye termelőszövetkezeteinek állategészségügyi helyzete —, amelyet dr. Pámer Frigyes, a Tolna Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomás igaz- gató-főálliatorvosa terjesztett elő, az előzőhöz hasonlóan széles körű vitát váltott ki.

Gyakran kerül szóba a kistelepülések lakosságmegtartó ereje, melynek egyik kritériuma az alapellátás. Az alapellátás egyike a bolthálózat, azaz pontosabban a vegyesprofdlú üzlet, ahol a falvakban élők megvásárolhatják az élelmiszereket, vegyi árut, a legszükségesebb ruhaneműt és így tovább... Az újságíró is gyakran tér be vidéki útja során egy- egy ilyen üzletbe, s tapasztalja: „ahány ház, annyi szokás”, illetve azt, hogy üzlete válogatja. Van, ahol lényegében minden megkapható — bizonyos rend szerint — s van, ahol váltogatják egymást a hiánycikkek. Egy másik probléma is gyakori: az úgynevezett kétszemélyes hol,tóikkal kapcsolatos gondok. Vagyis: azokon a településeken, ahol két eladója van az üzletnek, a szabadságok idején kénytelen lezárni a bolt két, akár három hétre. Sőt, hasonló a helyzet a bolti dolgozók betegsége, esetleg családi eseményekor is.

Félreértés ne essék. Most nem arról van szó, hogy az üzlet személyzetének családja nem tarthat például szombaton ezüstlakodalmat, eljegyzést. ., Hanem arról, hogy helyettesítésükről valamiképpen jó lenne gondoskodni, nehogy élelmiszer-, vagy más árük nélkül maradjon néhány száz ember.

A mórágyiak panaszkodtak a nyáron: üzletük tíz napon át zárva tartott. Igaz, hogy tejet, kenyeret, itraifikárut, s valamennyi lisztet, sót és zsírt — az utóbbiakat „amíg a készlet tart” alapon — árusítottak az italboltban, 'fannak, akiknek gondot okoz az is, hogy a megjáró (!) szabadnapokon — Mórágy esetében hétfőnként — is zárva az üzlet, s ilyenkor csak tej és kenyér várja őket az italboltban.

Néhány perc múlva lesz 11 óra. A mórágya 17-es számú italboltban nagyrészt asz- szonyok várakoznak — lévén hétfő. Veres Béla üzletvezető így szól:

— Csák egy hónapos gond volt nálunk az élelmiszerüzlet zárva tartása. Tej és kenyér mindig volt. Mi árusítottuk, noha nem kötelességünk.

— És most miért várakoznak?

— A kenyérre — válaszol egy idős asszony, aki már harmadszor szalad át a , kocsmába”, nehogy lemaradjon a kenyérről.

— Bátaszékről kapjuk a kenyeret és a pékárut. De van, hogy csak 11—12 között érkezik meg — teszik hozzá többen. Kiderül az is, hogy az általános iskola napköziseinek gyakran csak a tejet tudják odaadni tízóraira, mert kifli még nincs. Amikor pedig megérkezik az áru, elég gond eladni... Hasonló a helyzet az iskola „uzson- nás-boltjában” is.

— Ez nem város! — szögezi le Bogos Ferencné, szintén a várakozók közül. — Én elégedett vagyok az ellátással. Na és mi van akkor, ha

szombaton zárva az üzlet? Ami kell, az az italboltban megtalálható. Mármint a tej és a kenyér.

— S ha elfelejtenek a héten zsírt, vagy búzadarát venni?

— Ilyen nincs. Mi jó előre megveszünk mindent. Tele van a kamránk cúkorral, liszttel. Csak a rendetlenek feledékenyek — jelenti ki határozottan, mire zavarban vagyok, s gondolom, hasonló érzésük támad az olvasók közül is többeknek.

— Én meg már ideges vagyok. Mert nem jön a kenyér — így Jónás Gyuláné. — Szekszárdon dolgozom a TÁÉV-nél két műszakban. Ha nem kapok kenyeret most, akkor nem tudom mi lesz? Egyedül a szombat más. Akkor már reggel fél hét körül megjön a kenyeres kocsi.

Én pedig a „várakozó” tejre tekintek, s keveslem a hűtőkapacitást. Mire megtudom: hamar elviszik. Ami megmarad, azt hűtőbe teszik. Ezt a műveletet „nem érdemes” elvégezni délelőtt.

Mórágy az idegenforgalom által jegyzett települések egyike. Mondják, — mármint az ott lakók — ide bizony csak szendviccsel fölszerelkezett kirándulóknak érdemes jönniük, mert különben éhen maradnák,

— Hetenként egyszer, szerdán kap az üzlet fölvágott- f él éket — mondja Birck Gyuláné. — No és hiányolom, hogy mirelit zöldségféle nyáron nincs. Nem is tudom, mikor láttam zöldborsót. ROLL-krém persze van.

Erre a választ Pintér Fe- rencné, az üzletvezető -helyettese adja: — A legtöbben megtermelik a szükséges zöldséget. Nem lenne rá szükség. így a zöldséges hűtőpultban tartjuk a gyerekek kedvenc csemegéjét.

Ellátogattunk a varrodába is. Oda, ahol sok asszony és leány dolgozik. Általában azt mondták, hogy különösebb gondot nem jelent számukra a bolti (jó vagy rossz) ellátás. Megvannak. Csakhogy kiderült az is, hogy legtöbbjük férje, testvére eljár dolgozi Szekszárdna, Báta- székre. A vásárlást ők is munkahelyük közelében bonyolítják le. Egy asszony azt javasolta, jó lenne időnként

— hetente legalább egyszer

— bevásárlóbuszt indítani a megyeszékhelyre Mórágyról. „Biztos, még az állóhelyek is elkelnének!”

Lieszkavszky Károlyné, a Bonyhádi Áfész intézőbizottságának a tagja:

— A legutóbbi bizottsági ülésen felszólaltam. Nehezményeztem az itteni viszonyokat. Tarthatatlan, hogy mindenféle áru érkezésekor sorbanállás van a boltban ... Igaz, a füszért tíznaponként jön. Viszont kicsi az üzlet, a raktár is. Hamar elfogy minden ... ígéretet kaptam, hogy hamarosan megkezdik az átalakítást, hiszen hely van bőven az épületben ... Azt is javasoltam, hogy vegyenek föl még egy eladót. A boltosok nehéz helyzete Is megszűnne akkor.

Ismét az üzletvezető-helyettes :

— Előre bocsátom, hogy szeretjük a munkánkat. De falun boltosnak lenni nem leányálom... Az ember megszakad a munkában, s mégis rengeteg kritika éri. És a boltos is ember... Annak is jár a szabadság ... S még csak annyit, hogy néha azt sem tudjuk, hova nézzünk. Egyik a pultnál... a másik kint a tápot árusítja. Mert az is a mi feladatunk. Szóval sok a lopás. Mi pedig anyagi felelősséggel tartozunk. Az utóbbi leltárnál is gond volt. A hiányt mi fizetjük.

A gond nem mórágyi specialitás. Például Bonyhádva- rasdon is panaszkodnak: ott is csak egyetlen kétszemélyes üzlet van. A szabadságolás ideje alatt amit lehet, „bespájzolnak” a kultúrház- ba, s a helyettesítő addig árusít, míg a készlet tart... Persze, mindez csak a napi szükségletre vonatkozik .._. Szombatonként pedig 8-tól tízig van nyitva a bolt. Aki elkésik, mehet Bonyhádra kenyérért)

Guzorán Ferenc, az áfész áruforgalmi osztályvezetője:

— Ezek a gondok a heti két szabadnap bevezetése óta vannak. Kényszerhelyzet: az italboltok nem ideális élelmiszercikk-árusító helyek, habár szerződésileg kötelesek ott élelmiszert árusítani. No és a szakmánk gondja: az üzletekben dolgozók hetven (!) százaléka nem szakképzett. Viszont nézzük a vagyonvédelmet: a szabadkasszás rendszerű üzleteknél ha új embert akarunk felvenni, ahhoz az egységvezető hozzájárulása is kell. Természetesen. Egyébként Mórágyon hamarosan elkezdjük az üzlet átalakítását, bővítését, úgynevezett központi áfész-helyet alakítunk ki, azaz egy helyen lesz az üzlet, a raktárak, a tápárusítás és a fölvásárlás. Szeretnénk a mórágyi munkákat még idén befejezni. Mindez szerepel az úgynevezett kistelepülési programunkban. A kenyér rendszeres késésének pedig utánanézünk. Mert ez ahogyan van, a lakosságnak egyértelműen nem jó. És nem is lehet jó.

V. Horváth Mária Fotó: Bakó Jenő

Ülésezett a tsz-szövetség elnöksége

A mórágyi italboltban