Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-26 / 252. szám
1985. október 26. ( TOLNA > 2 IRÉPÜJSÁG Vasárnap: Dél-Afrikában a tömegtiltakozás új hulláma veszi kezdetét Moloise kivégzése után — Negyedmilliós béketüntetés Brüsszelben — Nicaraguában szükség- állapotot rendelnek el. Hétfő: Losonczi Pál felszólalása az ENSZ-közgyűlés jubileumi ülésszakán — Zárt szekcióülésekkel folytatódik az európai kulturális fórum Budapesten — Üjabb rendezési kísérletek Libanonban. Kedd: Rómában ismét Craxi próbálkozik kormányalakítással — Whitehead egyiptomi, tunéziai és olaszországi „magyarázó” körútja az amerikai gépeltérítés nyomán — Brit nemzetközösségi tanácskozás a Bahamákon. Szerda: Szófiában „A nukleáris veszély elhárításáért, az európai és a világhelyzet kedvező fordulatáért” című nyilatkozat elfogadásával befejeződik a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének ütése — — Amerikai—spanyol katonai tárgyalások. Csütörtök: Ünnepélyes megemlékezés az ENSZ megalakításának 40. évfordulójáról, a nemzetközi békeév nyitánya — Reagan—Sevardnadze találkozó — Az Egyesült Államok és több NATO-szövetséges csúcsértekezlete New Yorkban — Szakszervezeti akciónap Franciaországban. Péntek: A holland parlament heves vita után, megszavazza a közép-hatósugarú rakéták állomásoztatásáról szóló tervezetet — Jordánia visszautasítja Peresz közvetlen tárgyalási ajánlatát, Amman és Damaszkusz párbeszéde. A hét 3 kérdése 1. Hogyan fogadta a világ a szófiai nyilatkozatot? Alig huszonöt nap választ el a genfi csúcstalálkozótól, amikor hat esztendőn át tartó kényszerszünet után, ismét a legmagasabb szinten folytatódhat a szovjet—amerikai párbeszéd. Érthető, ha a világ különös figyelemmel kíséri a találkozó előtti nyilatkozatokat, a tárgyalási pozíciókra való utalásokat. A szófiai nyilatkozat, amelyet a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének ülésén fogadtak el, a hét európai szocialista ország egyeztetett álláspontját fejti ki korunk legfontosabb kérdéseiben, s amint Kádár János az összejövetelt zár/5 díszebéden hangsúlyozta: a szocialista választ jelenti a világproblémákra. A visszhang mindazok részéről, akik felelősséget éreznek a világ és Európa sorsa iránt, egyértelműen helyeslő. Értékelik a szocialista országok reális számvetését, s a széles körű javaslatokat, a korábbi kezdeményezések hangsúlyos ismétlését, valamint az új indítványok közreadását. amelyekkel meg akarják állítani a fegyverkezési hajszát. Egyetértenek abban is, hogy — a gyakran használt sporthasonlattal élve „a labda a másik térfélen van”, a konstruktív kezdeményezések konstruktív választ kívánnak. Éppen ekörül van azonban zavar a „másik térfélen”. A hivatalos nyilatkozatok egyelőre szűkszavúak, vagy még el sem hangzottak. A nagy nyugati tömegkommunikációs eszközök pedig három fő érvvel próbálják csökkenteni a szófiai üzenet hatását, anélkül, hogy a lényeget érintenék. Üjra elhangoznak azok az állítások, hogy a szocialista országok nem javasolnak „igazán újat”, hanem a korábbiak rutinszerű felelevenítéséről van szó; a propagandalépésekről beszélnek; s mindennek hátterében az SDI, az amerikai űrfegyverkezési tervekkel szemben indított „szovjet kampányt” emelik ki. Szófiában ülésezett a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületé. A legfelsőbb szintű tanácskozás delegációvezetői. (Telefotó.) Számos államférfi tartózkodik a napokban New Yorkban, az ENSZ negyvenedik, jubileumi ülésszakán. A héten szólalt fel a világszervezetben Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. (Telefotó.) A szófiai üzenet a szocialista országok ismert szándékainak megerősítése Genf előtt — s az egy nappal később sorra került Reagan—Sevardnadze találkozón, az amerikai elnök nyilván első kézből értesülhetett minderről. Amint a New Yorkban megrendezett csúcsértekezleten (Mitterrand kivételével ott voltak a hét legfejlettebb tőkés ország vezetői) meghallgathatta legszorosabb partnereinek véleményét is. A közeljövőben a svájci városban zajló párbeszéd kilátásai, s a távolabbi jövő eseményei most nem utolsósorban attól függnek, milyen válasszal, menynyire konstruktív törekvésekkel áll elő Washington. 2. Mi a jelentősége az ENSZ-évfordulónak? Negyvenéves fennállását ünnepelte az ENSZ, s az évfordulón nemcsak méltatások hangzottak el, hanem reflektorfény vetődött a gondokra is. Megint csak a régi igazság ismétlődhetett: az ENSZ nem nagyhatalmú világkormány, hanem a New York-i üvegpalotában történő események a nemzetközi viszonyok többé-kevésbé hű tükörképét jelentik. Az utóbbi esztendők feszültsége ily módon a világszervezet munkáját is kedvezőtlenül befolyásolta. Az ENSZ-nek azonban van egy viszonylag „önálló élete” is. Olyan találkozóhely, ahol a különböző kötöttségektől mentesen beszélgetések, közvetítések is zajlanak. Persze, csak egy bizonyos határig: az amerikai ellenkezés miatt nem lehetett például felhasználni a mostani ülésszak kereteit egy Reagan—Ortega találkozóra, pedig a nicaraguai elnök — aki különben elég sok huzavona után kaphatta meg az amerikai vízumot — hajlandónak mutatkozott volna a közvetlen eszmecserére, a közép-amerikai problémák megvitatására. Ezzel együtt a világszervezet a nemzetközi kapcsolatok nélkülözhetetlen intézménye, s a tagállamok felelőssége, hogy az eddiginél jobban eleget tudjon tenni a követelményeknek, s várakozásoknak. Ebben a szellemben szólt az ENSZ tevékenységéről Losonczi Pál is, aki számos állam- és kormányfő társaságában, a Magyar Népköztársaság képviselőjeként részt vett az ünnepségeken. Az évforduló abban a vonatkozásban sem volt csupán visszatekintés, hogy ezen a napon vette kezdetét az 1986-ra meghirdetett nemzetközi békeév. Az ENSZ különböző kampányesztendői (nők éve, gyermekév, mozgássérültek éve, ifjúsági év) általában eredményesek voltak, s most a békeév a világszervezet munkájának legfontosabb területére, a béke megőrzésére irányíthatja a kormányok, s a néptömegek figyelmét. Igaz, a békeév gondolata egyhangú támogatásra talált, de már az ünnepi nyilatkozat elmaradt, mert megfogalmazása során nem tudtak közös szöveget elfogadni. A közjáték talán furcsa fintornak tűnhetett az ünnepi percekben, de egyúttal figyelmeztetett: a békeév nem a felhőtlen, békés egyetértés jegyében indul ... A komolyabb elemzők azonban Nyugaton is kiemelnek három tényezőt, amelyek egyúttal csattanós választ adnak kollégáiknak: 1. A Politikai Tanácskozó Testület állásfoglalásában ötvöződött a következetes folyamatosság az új elemekkel. Valóban ismét hangsúlyt kaphattak a már ismert javaslatok, viszont új kezdeményezések is történtek, elég a fegyverzet mennyiségi és minőségi befagyasztására utalni (ha nem fokozódik a fegyverkezési verseny, könnyebb tárgyalni), vagy a tömegpusztító eszközök erejét már- már elérő hagyományos fegyverek eltiltására. (Egyetlen példa: a vákuumbomba, amelynek amerikai gyártmányú variánsát 1982-ben az izraeli hadsereg Bejrútban alkalmazta.) 2. Szófiában felvetették a legszélesebb megoldások lehetőségét, de nem helyezkedtek a „mindent vagy semmit” álláspontjára. Nagy súlyt helyeztek a különböző részletkérdésekben létrehozható egyezségek lehetőségének felvetésére, szó esett a menetrendről is. Ha úgy tetszik, mindez valóban békeoffenzíva, békepropaganda, a legnemesebb jelentés szerint. A világ alighanem szívesen venné, ha a fegyverkezési verseny helyett a nyugati fél vállalná ezt a békepropaganda-versenyt, s megtenné a maga építő javaslatait... 3. A szocialista országok ajánlatai a kölcsönös biztonság tiszteletben tartása, a kompromisszumok jegyében fogantak. Tehát figyelembe veszik a korábban elhangzott nyugati fenntartásokat, ellenvéleményeket is. Valóban ki akarják küszöbölni az űrfegyverkezést, nehogy a fegyverkezési hajszának új, eddig nem tapasztalt mértékű költségekkel és veszélyekkel járó fejezete kezdődjék, de ezt összekapcsolnák a stratégiai fegyverrendszerek radikális, ötvenszázalékos csökkentésével. 3. Mit jelent a Jordániához intézett izraeli tárgyalási javaslat? • önmagában igazán csak üdvözölni lehet, ha egy ország békeajánlatot tesz szomszédjának. A Közel-Keleten azonban bonyolultabbak az ügyek. Jordánia ezért utasította vissza a közvetlen tárgyalásokra vonatkozó ajánlatot, amelyet Peresz izraeli kormányfő terjesztett elő az ENSZ szószékén. Peresz ugyanis azért akar leülni Husszein királlyal a tárgyalóasztalhoz, hogy Jordániát elválassza a PFSZ-tőI, kikerülje a nemzetközi békeértekezlet összehívását, megpróbálja elszigetelni Szíriát, s egy újabb Camp David-i egyezséggel rukkoljon elő. Az ammani udvarban valószínűleg vannak olyan erők, amelyek nem is elleneznék ezt, mert maguk is a palesztinok kikapcsolására törekszenek. Nyíltan azonban mégsem vállalhatták ezt az álláspontot, ráadásul — szaúdi közvetítéssel — tárgyalások folytak Jordánia és Damaszkusz között, s ennek során ismét hitet tettek a fezi csúcsértekezlet átfogó megoldást sürgető határozata mellett. A helyzet Izraelen belül sem egyszerű: a nagykoalíció Likud-szárnya élesen bírálja Pereszt, mert hajlandó esetleges területi kompromisszumokra Jordánia irányában. Ez olyan kérdés lehet, amely akár válságot okozhat a nagykoalícióban, még a tíz hónap múlva esedékes Peresz— Samir váltás előtt. A tárgyalások ügye mégsem került le a napirendről, Peresz célzást tett rá, hogy titkos csatornákon át más válasz is érkezhet Ammanból, mint az elutasítás. Majd kiderül... RÉTI ERVIN PANORÁMA BUDAPEST Kádár János, az MSZMP főtitkára pénteken fogadta Peter William Unwint, Nagy-Britannia és Észak- Irország Egyesült Királyság rendkívüli és meghatalmazott budapesti nagykövetét. A találkozóra a nagykövet kérésére került sor. * Ausztria nemzeti ünnepe alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Dr. Rudolf KirchsChlägert, az Osztrák Köztársaság szövetségi elnökét. Lázár György, a Minisztertanács elnöke Dr. Fred Sinowatz szövetségi kancellárnák. Sarlós István, az országgyűlés elnöke Anton Benyának, az Osztrák Köztársaság Nemzeti Tanácsa elnökének küldött üdvözlő táviratot. MOSZKVA Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára kétnapos baráti látogatását befejezve pénteken visszatért Moszkvába. Miihadi Gorbacsov előzőleg küldöttség élén részt vett a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének szófiai ülésén. GENF Az atom- és űrfegyverzetről Genfben folyó szovjet—amerikai tárgyalások keretében csütörtökön ülést tartott a közepes hatótávolságú fegyverekkel foglalkozó munkacsoport. Ülésezett a HVDSZ megyei küldöttértekezlete (Folytatás az 1. oldalról.) Az értekezletre a küldöttek mellett meghívtak számos első számú gazdasági vezetőt is. Bus Ambrus, a megyei bizottság elnöke nyitotta meg a tanácskozást, majd a megyei bizottság beszámolóját Szendey Imre megyei titkár ismertette. A beszámoló áttekintést adott az elmúlt ötéves ciklus egészéről. Hangsúlyozta, hogy ezen időszak is bizonyította, a szakszervezet képes arra, hogy a legfontosabb kérdésekben helyes állásfoglalásaival megfeleljen a vele szemben támasztott követelményeknek. Ezeken belül a gazdasági szabályozórendszer továbbfejlesztését, az érdek- egyeztetés kérdését és a vállalatirányítási rendszer továbbfejlesztését emelte ki. A gazdasági feladatok megvalósításának igen fontos eszköze a szocialista munkaverseny és brigádmozgalom — hallhattuk a beszámolóban. A vállalatok és üzemek jelentős erőfeszítéseket tettek a mozgalom továbbfejlesztésére. Megjelentek a komplexbrigádok, felélénkültek a minőségi mozgalmak. Ugyanakkor, bár az elfogadott újítások száma emelkedett, a benyújtott újítások száma nem nőtt. Súlypontként szerepelt a szakszervezet munkájában a bér- és jövedelempolitika. Most arról adhatott számot a megyei bizottság, hogy a nehézségek ellenére sem keletkezett feszítő helyzet. A mozgalmi életről szólva megállapította a megyei bizottság beszámolója, hogy az elmúlt években erősödött, továbbfejlődött a választott testületek munkája, a tagság meghatározó szerepe. A bizalmitestületek beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, e testületeket elfogadták a dolgozók, a politikai szervek és a gazdasági vezetők. Támaszkodnak rájuk, igénylik tevékenységüket. Általuk tervszerűbb lett a munka, fokozódott a szak- szervezeti önállóság, jobban érvényesült a demokratizmus és a szakszerűség. A bizalmiak többsége becsülettel helytállt, vállalták a munka nehézségét, sokszor népszerűtlen voltát is, és méltóan képviselték a tagságot. Még hatékonyabbá lehet ezt tenni, ha a jövőben jobban foglalkoznak a bizalmiak képzésével és továbbképzésével. A megyei bizottság mint testület ezzel a tanácskozással megszűnt, hogy átadja helyét egy operatív szervnek, a megyei titkárságnak. E szervre az operativitás, a rugalmas, formaságoktól mentes csapatmunka kell, hogy jellemző legyen. A titkárság nem hoz új határozatokat, hanem konkrétan szervezi, irányítja és segíti a területi munkát, a mozgalmi tevékenységet és tartja a kapcsolatot a társszervekkel. A titkárság felelőssége ezzel nagyobb lesz, mint a megyei bizottságnak volt, hiszen nem bújhat a testület mögé. A HVDSZ szervezettsége Tolna megyében 96,9 százalék, ami jó. Kilépés szinte nem volt, a tagság stabil. Jelenleg 28 alapszervezet van a megyében, 325 bizalmi és ugyanennyi helyettes tevékenykedik. Kiváló Dolgozó kitüntetésben a ciklus folyamán 213-an részesültek. A vitában tizenhármán szólaltak fel. A szakszervezeti munka úgyszólván minden területe szóba került. Elmondták a küldöttek véleményüket a bizalmiak szerepéről, az érdekvédelemről, a környezetvédelemről, a tisztségviselők képzéséről, a munkahelyi demokráciáról, a szakmunkástanuló szak- szervezeti tagok helyzetéről — hogy csak néhány témát emeljünk ki a sorból. Gyugyi János felszólalásában a megyei pártbizottság és a megyei tanács elismerését fejezte ki a leköszönő megyei bizottságnak. Hangsúlyozva, hogy a HVDSZ tagjai sajátos és nagyon fontos területen dolgoznak, hiszen az ehhez a szakszervezethez tartozó vállalatok munkája a lakossággal való állandó, mindennapos és szoros kapcsolat keretében folyik. Jó vagy rossz munkájuknak jelentős a hatása a lakosság politikai közhangulatára. A továbbiakban gazdasági helyzetünkről, azzal kapcsolatos feladatainkról beszélt. Hohmann József az SZMT vezetésének véleményét tolmácsolva elmondta: kiegyensúlyozott, célirányos munka folyt a HVDSZ-ben, az megfelelt a feladatoknak, az elvárásoknak. Hosszan ecsetelte felszólalásában az alapszervezetek, a bizalmiak szerepét. Somoskői Gáborné azt emelte ki, hogy a szakszervezeti munka minősége jelentősen javult. Tovább erősödött a tagság beleszólása a döntésekbe. A tagság azonosult a párt politikájával, hajlandó részt venni annak megvalósításában. Ma a legfontosabb feladat: építve a jelenre, továbbfejleszteni a szakszervezet érdemi tevékenységét. Kiemelten beszélt a hatékonyság, a takarékosság, a munkafegyelem szerepéről, hangsúlyozva, hogy a munka szerinti elosztás a szakszervezeti mozgalom régi célja. Arra is utalt, hogy a szakszervezeti munka döntő színtere az alapszervezet, amit ott nem tudnak megoldani, azt felsőbb szinten sem tudják. A tanácskozás befejező aktusaként a küldöttek megválasztották az öttagú megyei elnökséget, amelynek titkára Szendey Imre lett. Ugyanitt választották meg a hét küldöttet a HVDSZ IX. kongresszusára és a tíz küldöttet az SZMT megyei küldöttértekezletére.
