Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-26 / 252. szám
1985. október 26. ( TOLN*"^ _ rsfÉPÜJSÁG 5 ,r. Irodalmi gyermekbetegségek „Amilyen a társadalom, olyan az ifjúsága” — szögezte le Fekete Gyula író, a gyermek- és ifjúsági írók IX. országos találkozóján, a Tengelici Oktatási és Továbbképző Központban tartott kerekasztal-beszélgetés során. A gyermek- és ifjúsági irodalom gondjai címmel nemrég megtartott szimpóziumon a mai magyar gyermek- és ifjúsági irodalom képviselői vettek részt, köztük olyan ismert személyiségek, mint Gazdag Erzsébet, Janikovszky Éva, Tatay Sándor, Rónaszegi Miklós, Erdődy János, Berkes Péter, örsi Ferenc és lehetne még sorolni a neveket. Találóan hasonlította a tanácskozás egyik résztvevője az elhangzottakat olyan szőttes darabjaihoz, melyek külön-külön nem sokat láttatnak az eredeti textíliából, de egybefonva azokat, észrevehető, hogy a részek pontosan illeszkednek és kiegészítik egymást. A legnagyobb szőttesdarabon ez a kérdés szerepelt: Miért nem olvassák el a gyermekek a nekik szánt kiadványokat, az ifjúsági könyveket és folyóiratokat? Az iskolás korú gyermekek egy része azért nem olvas ifjúsági könyveket — de egyáltalán könyveket —, mert nem tud olvasni. Természetesen ezt a kijelentést nem szó szerint kell érteni. Tény, hogy számos felmérés bizonyítja: az alsó- és felsőtagozatos tanulók nagy százaléka olvasási problémákkal küszködik. Nem oszthatjuk azonban azt a véleményt, amelyet néhány felszólaló vallott, össztüzet zúdítva a szóképes módszerrel történő olvasástanításra. Példák tanúsítják, hogy a kisgyermek nagyon jól megtanul olvasni a legújabb, tehát a szóképes metódus alapján, s nagyon sokan nehezen birkóznak-birkóztak meg a hagyományos, betűz- tetö módszerrel. Ez nyilvánvalóan fordítva is érvényes. A már olvasni megtanított iskolások közül soknál technikai problémák lépnek fel: tudásuk mechanikus, nem értik, hogy mit olvasnak. Sajnos, a fennmaradó, értő olvasással bíró, igen nagy arányszámot képviselő általános iskolai tanuló (mert azt azért ne feledjük, ők vannak többségben), sok mindennel foglalkozik, csak éppen olvasással nem. „Az elektronika mámorában élünk" — fogalmazta meg észrevételét az egyik hozzászóló. A megállapítás igazságához még nálunk, Magyarországon sem fér kétség, Számolnunk kell azzal, hogy napjainkban még a legkisebbeket is sokkal inkább érdekli a legrosszabb játékautomata, mint a legjobb könyv. Reménykedhetünk ugyan abban, hogy idővel majd megfakul az újdonság varázsa, s némi kifutási idő után talán esőken a komputerláz, de a helyzet \egyelőre nem valami biztató. Es valljuk be őszintén, nem is a legszerencsésebb a technikai újdonságok iránt várhatóan bekövetkező érdeklődés lanyhulására apellálni. Azzal viszont egyetérthetünk, hogy aki nem tanul meg olvasni, azt hiába tornyozzák körül 15 számítógéppel, az soha nem lesz művelt ember. S Központi szerepet töltött be a konferencián a kritika problémaköre. A hozzászólók egybehangzóan állították. Magyarországon ma a gyermekirodalom kritikája stílszerűen, de nagyon jóindulatúan fogalmazva, gyermekcipőben jár. Az írónak a reklámon kívül vajmi kevés öröme telik benne. Majdnem minden recenzióban megfigyelhető a tendenciózus szándék: a kritikus igyekszik elhatárolni magát a gyermekirodalomtól, bírálatát afféle muszáj-kirándulásnak tekinti a gyermekvilágba, amiről egyébként kevés fogalma van, amit tud, azt is csak saját gyermekkori élményeiből. A sajtó — kevés kivételtől eltekintve — nem foglalkozik ifjúsági művek kritikájával. A gyermekirodalom a mostani, általánosan elfogadott értékrend szerint ugyancsak hátul kullog a műfajok képzeletbeli rangsorában. Érdemes elgondolkodnunk ezen az iróniába hajló kijelentésen: aki nem tud gyermekkönyvet írni, abból lesz a felnőttíró. Ha ezt így nem fogadhatjuk el megfellebbezhetetlen kinyilatkozásként, azt mindenesetre igen, hogy ma már nem lehet a régi módon, egy kézlegyintéssel elintézni, és az irodalom toldalékaként kezelni az ifjúsági műveket. Tegyük hozzá, az utóbbi időben kedvező változások indultak meg e téren, de még messze vagyunk a kívánt szinttől. A könyv — o gyermek- és ifjúsági könyv is — kultúrahordozó és -közvetítő eszköz. A hálás vitába — áru-e a kultúra? — nincs szándékunk belemerülni, csak megjegyezzük, ha nem tekinthető árunak, akkor is pénzbe kerül. Az államilag támogatott gyermekkiadványok viszonylag alacsony áruk ellenére sem mindig nyerik el a legifjabb olvasók tetszését. A gyermekkönyveink nagy részéből sajnálatos módon hiányoznak az illusztrációk, a jó illusztrációk. Egyre nagyobb szerepet kap a vizualitás (ez magyarázza azt, hogy az IPM ALFA mozgalmas, dinamikus képei, és ötletes grafikai megoldások „utcahosszal” vezet a népszerűségi listán, míg a felsőtagozatos osztály lapja, a Kincskereső — bár az összehasonlítás nem éppen szerencsés, lévén a Kincskereső eltérő jellegű folyóirat — csak az 5., 6. helyezést éri el. S ha ezt a legfiatalabb korosztály nem kapja meg az ismert (elismert) grafikusoktól, majd megkapja a hivatásos giccsfestőktől. Az igényeket felmérve lovagolták meg a lehetőségeket a képregénykészítő gmk-k, s terjesztik több tízezres példányszámban a nem kifejezetten ízlésfejlesztő „műveiket". A megoldás semmi esetre sem az adminisztratív eszközök alkalmazása, egyszerűen jobb és szebb rajzokat kell készíteni a képregényekben láthatóknál. Fekete Gyula felszólalásával kezdtük a bevezető sorokat, s zárjuk is ezen írást az ö figyelemre méltó és továbbgondolkodásra késztető szavaival, mely méltán lehetne mottója és összegzése is egyúttal a háromnapos tengelici tanácskozásnak: „Sok ember sorsát ifjúkori olvasmányai döntik el, sok emberét az, hogy nem voltak ifjúkori olvasmányai.” SZERI ÁRPÁD A Csavaripari Vállalat dombóvári gyáregysége 1976 óta működik, életükben mégis 1981 lett igazán a fordulat éve. Ekkor önálló fejlesztési lehetőséget kaptak, amellyel azóta is élnek. Az előző ötéves tervhez viszonyítva az üzem 200 millió darabos termelési növekedést tudott elérni, mindezt a termelékenység növelésével. Három éve kezdték el a folyamatos kapacitásbővítő beruházást, s a mennyiségi növekedéssel egyidejűleg a korszerűbb és igényesebb termékek gyártását. Az idei 160 millió forint termelési tervet időarányosan — a háromnegyed évi mérleg kimutatása alapján — már 2 millióval tújteljesítették, és bíznak abban, hogy az év végére elérik a 3 milliós többletet. Kapfinger A. képriportja Folyamatosan érkeznek be az új gépek Az idei terv 793 millió szegecs, fa- és anyacsavar „Jó étvágyat!" A kereszthornyos csavarból évi 14—15 milliót gyártanak A dolgozók mindenkor meggyőződhetnek eredményeikről a csarnokba kihelyezett tábláról A KLG gyújtógyertya középelektródját is itt készítik Rögtönzött „munkaértekezlet” a villanyszerelőknél A kapacitásbővítéssel arányosan növekedett a gyár raktározási gondja is
