Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-25 / 251. szám

2 "népújság

1985. október 25.

Takarékossági világnap, 1985

Országos takarékszövetkezeti ünnepség Bonyhádon

Ünnepi ülés New Yorkban, az ENSZ megalakulásának 40. évfordulóján

Magas szintű találkozók a jubileumon

Az ENSZ-jubileum magas szintű politikai találkozókra adott alkalmat New Yorkban. Az ENSZ-évforduló alkal. mából rendezett fogadáson Reagan amerikai elnök üdvözli Eduard Sevardnadze szovjet külügyminisztert (Telefotó)

Az ENSZ napján, október 24-én megtartott ünnepi megemlékezéssel fejeződtek be csütörtökön New Yorkban az Egyesült Nemzetek Szervezete megalakulásának 40, évfordulója alkalmából tartott ünnepségek, a közgyűlés ülésszakának külön ülései, amelyeken mintegy 80 állaim- és kormányfő szólalt fél. Az ünnepi ülés szónokai a Biztonsági Tanács öt állandó tagjának képviselői voltok: Reagan amerikai elnök, Sevardnadze szovjet külügyminiszter, Csao Ce- jang kínai, és Margaret Thatcher brit miniszterelnök, Roland Dumas francia külügyminiszter. Rajtuk kívül ezen az ülésen kapott szót az el nem kötelezettek mozgalmának képviseletében Rad- zsiv Gandhi indiai kormányfő, valamint David Lange új- zélandi miniszterelnök. Üj Zéland kormánya még ez év tavaszán kérte, hogy képviselője ezen az ülésen mondhasson beszédet.

A közgyűlés délutáni ülésén — amely közép-európai idő szerint este kezdődött meg — Javier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára és Jaime de Pinies, a közgyűlés ülésszakának elnöke mondott beszédet. A közgyűlés — az előzetes tervek szerint — ekkor ünnepélyes nyilatkozatot fogad el és nemzetközi békeévnek nyilvánítja 1986- ot.

Az ünnepi ülésen a magyar küldöttség padsoraiban foglalt helyeit Losonczi Pál. az Elnöki Tanács elnöke, aki a közgyűlés 40., jubiláns ülésszakára és az évfordulóval kapcsolatos megemlékezésekre érkezett Wew Yorkba.

Az ülést helyi idő szerint röviddel 10 óra — közép- európai idő szerint 17 óra — után nyitotta meg Jaime de Pinies elnök. Az első felszólaló Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke volt.

Reagan beszéde

Reagan elnök sajátos hangvételű beszédet mondott az ünnepi ülésen. Azt mondotta ugyan, hogy „új kezdetet akar a szovjet—amerikai kapcsolatokban, amikor novemberben Genfben találkozik Mihail Gorbacsovval, az SZKP KB főtitkárával —, de beszéde nagy részét a Szovjetunió politikája és különösein más országoknak nyújtott segítsége elleni támadásoknak szentelte.

Reagan abból indult ki, . hogy „a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti különbségek mélyrehatóak”, azonban Gorbacsovval „olyan szellemben lehet és kell találkoznia, amelyben békésen tárgyalhatnak a különbségekről”. Genfben meg kell vizsgálni, mi az oka a bizalmatlanság jelenlegi szintjének. Az amerikai elnök azt mondta: „a Szovjetunió megsértette a két ország közölt fennálló szerződéseket, s az amerikai nép /nem tud megbékélni azzal, hogy erőt és aknamunkát használnak fel” a rendszer hatókörének kiterjesztésére.

Reagan csak röviden foglalkozott a Szovjetunió új leszerelési javaslataival. „Ügy vélem, vannak a javaslatban olyan magvak, amelyeket fel lehet nevelni, s az elkövetkező hetekben arra kell törekednünk, hogy létrehozzuk az igazi alku folyamatát” — mondotta, s kijelentette: üdvözli a szovjet vezetésnek a ballisztikus rakéták számának nagy arányú csökkentése iránt tanúsított érdeklődését, de azt hangoztatta: „mindaddig, míg az ilyen fegyvereket nem tüntetik el a föld színéről, az Egyesült Államok keresi a módot arra, hogy kísérletekkel és próbákkal szabaduljon

meg a nukleáris fenyegetés terrorjától”, vagyis folytatni kívánja az űrfegyverkezési program megvalósítását, be- lééntve az ilyen fegyverek gyakorlati kipróbálását. Azt állította, hogy ez nem fenyeget senkit sem, s a Szovjetunió is foglalkozik űrvédelmi rendszer kifejlesztésével.

A beszéd nagy részében az amerikai elnök az általa „regionális konfliktusoknak” ninősített problémákkal fog. lalkozott, de nem olyan kér. déseket sorolt ebbe, mint például a közel-keleti válság, hanem Afganisztán, Kambodzsa, Etiópia, Angola, és Nicaragua helyzetét nevezte meg olyan „regionális problémának”, amelyeket meg akar oldani a szovjet vezetőkkel folytatott tárgya, lásokon. Szerinte az említett országokban kialakult helyzet „egy kívülről rájuk kény. szerített ideológia következménye”, amely megosztotta a népeket, és olyan rendszereket hozott létre, amelyek szinte megszületésük első

pillanatától kezdve harcban állnak saját népükkel”, sőt szomszédaikkal is. „Ügy gondolom, ezeket a problémákat alaposabban kell

megtárgyalni” — mondotta a genfi csúcstalálkozóra utal. va.

Az elnök „három szintű” megoldást javasolt a „regionális békefolyamat” meg. valósítására. Az első szakaszban „tárgyalásokat kell kezdeni a harcban álló felek között” és „meg kell javítani a belső politikai félté, teleket”, hogy „véget vessenek az erőszaknak, kivonják a külföldi csapatokat és megteremtsék a nemzeti megbékélést”. A második szakaszban „az Egyesült Államok és a Szovjetunió képviselőinek kell összeülniök, hogy megvitassák, „mi a legjobb eszköz a harcoló felek közötti tárgyalások támogatására”. A fő cél szerinte ebben a szakaszban „a külföldi katonai jelenlét ellenőrzött megszüntetése és a külső fegyverszállítások megállítása”. A harmadik szakaszban „vissza kell vezetni ezeket az országokat a világgazdaság folyamatába”, s ebben az esetben az Egye. sült Államok „kész lesz bőkezűen válaszolni a demokratikus megbékélésre”.

„Tavaly az ENSZ-közgyű- lég ülésszakán azt mondottam, hogy az Egyesült Államoknak és a Szovjetuniónak minden oka megvan a közöttük fennálló távolság lerövidítésére; Genfben, a két ország vezetőinek hat év óta első találkozásán Gorbacsov úrnak és nekem meglesz erre a lehetőségünk. Így Genfbe mindkét félnek azzal a szándékkal kell elmennie, hogy párbeszédet folytassanak, elkötelezzék magukat egy olyan világ mellett, amelyben kevesebb a nukleáris fegyver, elkötelezzék magukat arra, hogy biztonságosabb ösvényen haladnak együtt a XXI. százai felé, lerakják a tartós béke alapjait” — mondotta Reagan, de kijelentette, csak akkor lehet eredményeket elérni, ha „minden nép felhagy azzal, hogy saját elgondolásait másokra kényszerítse”.

Beszédében röviden foglalkozott az Egyesült Nemzetek Szervezetének négy évtizedével Is, kijelentve, az Egyesült Államok „elismeri a világszervezet sikereit”, de „nem hunyhat szemet a kiábrándító jelenségek előtt sem”. Ezek közé sorolta egyebek között „számos ENSZ-intézmény politizálódását” „sok anyagi forrás rossz felhasználását”, s azt is, hogy a közgyűlés korábban a fajüldözés egyik formájának minősítette a cionizmust.

Sevardnadze

felszólalása

Az ülésen felszólaló szovjet külügyminiszter, Eduard Sevardnadze bevezetőben felolvasta azt az üzenetet, amelyet Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára küldött a világszervezet főtitkárának és az ENSZ fennállása 40. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi ülés valamennyi résztvevőjének.

Az Egyesült Nemzetek Alapokmánya — hangoztatja többek között a levél — kiállta az idők próbáját. A világszervezet jelentős tényező lett a nemzetközi kapcsolatok rendszerében. Az elmúlt negyven év során az emberiségnek sikerült elkerülnie az újabb világháborút, s az Egyesült Nemzetek Szervezete hozzájárult ehhez. A fő feladat azonban még nem valósult meg: még nem értük el a tartós és szilárd békét. Ma minden eddiginél nagyobb szükség van a nemzetek és az emberek közös erőfeszítésére azért, hogy megmentsük az emberiséget a nukleáris katasztrófa fenyegetésétől.

Űj erőfeszítésekre van szükség annak érdekében is, hogy felszámoljuk a feszültség regionális melegágyait, és megszüntessük a gyarmati rendszer maradványainak minden megnyilvánulását.

Az Egyesült Nemzetek előtt számos más sürgető feladat is áll: valódi leszerelési intézkedésekkel kell meg- könnyítenie az erőforrások újraelosztását az alkotó célok megvalósítására, arra, hogy felszámoljuk az elmaradottságot és az éhezést, a betegségeket és a nyomort. Ugyanezt a célt kell szolgálnia a nemzetközi gazdasági kapcsolatok igazságos és demokratikus alapokon történő átalakításának, annak, hogy biztosítsák a valódi emberi jogokat és szabadságjogokat, mindenekelőtt a békében megvalósított élet jogát.

Mindezt annak biztos tudatában jelentjük ki, hogy amikor most a szervezet fennállásának negyvenedik évfordulóját ünnepeljük, a tagállamok figyelmének arra kell összpontosulnia, hogy az Egyesült Nemzetek tevékenységét még hatékonyabbá és eredményesebbé tegyék

— hangzik Mihail Gorbacsov üzenete.

A szovjet külügyminiszter ezután méltatta az ENSZ négy évtizedes útját, miajd megállapította: változatlanul a népek és a világszervezet előtt áll még a legfontosabb feladat, a garantált béke megteremtése. Az emberiség vállára nehezedő legsúlyosabb teher a fegyverkezési verseny, amely elkerülhetetlenül közelebb visz a katasztrófa pereméhez. „Kötelességünk, hogy megállítsuk, majd visszafordítsuk ezt a versenyt, megakadályozzuk, hogy az kiterjedjen a világűrre is” — húzta alá nagy nyomatékkai Eduard Sevardnadze.

„A Szovjetunió olyan világot javasol, amelyben nincsenek fegyverek a világűrben. A Szovjetunió olyan világot javasol, amelyben gyökeresen csökkentik, majd teljesen felszámolják a nukleáris fegyvereket. A Szovjetunió olyan világot javasol, amelyben a Szovjetunió és az Egyesült Államok a többi nukleáris hatalomnak is példát mutat mindenfajta nukleáris robbantás leállításával. A Szovjetunió olyan világot javasol, amelyben a Szovjetunió és az Egyesült Államok lemond az új atomfegyverek kifejlesztéséről, befagyasztja meglévő fegyverkészleteit, eltiltja és megsemmisíti a műholdelhárító rendszereket” — mondotta.

A szovjet külügyminiszter határozottan leszögezte: a

létrejött nemzetközi szerződéseket — így például a rakétaelhárító fegyverekről létrejött SALT—1 szerződést

— nem lehet egyoldalúan és önkényesen értelmezni. A SALT—1 szerződés világosan és egyértelműen eltiltja minden olyan újfajta rendszer és annak összetevői kifejlesztését, kipróbálását és rendszerbe állítását, amelyet a tengerre, a levegőbe, a világűrbe vagy mozgatható indítóállásba telepítenének. „Reméljük, hogy az Egyesült Államok olyan álláspontra helyezkedik, amely lehetővé teszi, hogy a soron következő szovjet—amerikai csúcstalálkozón elvi megállapodásra lehessen jutni azokról a kérdésekről, amelyek jelenleg a genfi tárgyalásokon szerepelnek.”

Leszögezte: minden országnak és a világszervezetnek is hozzá lehet és kell is járulnia a szilárd és tartós béke megteremtéséhez, hogy ezzel nyissák meg a világ népei előtt a harmadik évezred ragyogó életéhez vezető utat. Kitért a regionális konfliktusok kérdésére is, utalva a közel-keleti helyzetre, az Afrika déli részén fennálló terrorra, az afganisztáni és a nicaraguai nép ellen bérgyilkosok, zsoldosok közreműködésével végrehajtott akciókra. „A biztonságnak több oldala van. Az agresszió, az állami terrorizmus, a erőfitogtatás azok közé a veszélyforrások közé tartozik, amelyek fenyegetik a népeket, a népek szabadságát, az emberi méltóságot”

— mondotta.

A 61. takarékossági világnap méltó megünneplésére a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa és a Tolna Megyei MÉSZÖV elnöksége országos takarékszövetkeze, ti ünnepséget rendezett tegnap délután Bonyhádon, a városi művelődési központban. A bejárat előtt fúvós- zenekar adta az alaphangulatot a szép számmá] érkező közönségnek, majd a színházteremben a Il-es Számú Általános Iskola énekkara műsorral vezette be az ünnepséget. Kálmán Gyula, a MÉSZÖV elnöke köszöntötte a megjelenteket, köztük dr. Szlamenicky Istvánt, a SZÖVOSZ elnökét, dr. Tisza Lászlót, az OTP vezér- igazgatóját, Váradi Lászlót, az MSZMP Tolna Megyei BiSzlamenicky István mon dott ünnepi beszédet

a.

(Folytatás az 1. oldalról)

arra emlékeztetett, hogy mind kevesebben vannak azok, akik a három és fél évtized, del ezelőtti személyes emlé. kék alapján emlékezhetnek.

Hazánk a mögöttünk hagyott 35 óv alatt hatalmas történelmi utat tett meg. Szocialista iparosítás, a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a lakosság életkörül, ményeinek jelentős javulása az első sikereket jelentette. S része volt mindebben a tanácsrendszernek is.

Császár József ezt követően beszélt a tanácsok mai feladatairól, a gazdasági irá. nyitási rendszer reformjáról, az államélet és szocialista demkorácia fejlesztésére kimunkált programról, az 1971. évi I. törvényről, -mely tanácstörvényként ismeretes.

— Amikor a mai tanácsülés e rövid visszatekintése időtartamára megszakítja munkáját, jóleső érzéssel gondolunk mindannyian a megtett útra és köszönetünk, elismerésünk azok felé fordul, akik az elmúlt évtizedekben áldozatosan működtek közre a tanácsok munzottságának titkárát. Az ün. népségén Szlamenicky 1st. ván mondott ünnepi beszédet. Emlékeztetett arra, hogy a takarékosság az emberiség régi „programja”, mely az idők folyamán csak változott, de sok ezer éves szabálya ma is érvényes. A takarékosság módszerei, cél. jai megváltoztak, de van mit beosztani és van miből takarékoskodni. A SZÖVOSZ elnöke beszélt arról is, hogy ma többet kell nyújtani, mint amennyi az igényünk, és annak ellenére, hogy nem vagyunk gazdag ország, né- ha mégis úgy viselkedünk, mintha az lennénk. Szerencsére egy folyamat megindult, ami a takarékosságot célozza az élet nagyon sok területén, és ebben az embernek kiemelt szerep jut. Széchenyi azt mondta, hogy a pénz több mint idő, értéke van, amivel nem szabad pazarlóan bánni. Az ünnepi beszédben elhangzott, hogy hazánk lakosságának betét- állománya 230 milliárd forint és ebből 32 milliárd a takarékszövetkezetekben ta. lálható. A takarékszövetkezeteknek 1 millió 800 ezer tagja és 4800 dolgozója van.

Az ünnepi megemlékezést követően kitüntetések át. adására került sor. Hárman kaptak Kiváló Szövetkezeti Munkáért kitüntetést, két. ten pedig a Kiváló Munkáért járó miniszteri kitüntetést vehették át. Ezután a váraljai hagyományőrző né. pi együttes adott igen színvonalas műsort és kihirdették annak a gyermekrajz-pá- lyázatnak az eredményét is, amelyet az ünnephez kapcsolva hirdettek meg.

kájában tanácstagként, vagy szolgálták a tanácsok dolgozóiként a lakosságot, a szocialista államigazgatás ügyét.

A Tolna Megyei Tanács elnöke a megemlékezést követően a 35 éves folyamatos tanácstagság elismeréséül kö. szönőlevelet és emlékplakettet adományozott Gyugyi Já. nos, Szabópál Antal, Csajbók Kálmán és Vidóczy László megyei tanácstagok, nak. Kiváló Munkáért kitüntetésben részesült a köszönő, levél és emlékplaketten ki. vül Rúzsa Jánosné főtanácsos, 35 éves tanácsi munká. jának elismeréséül. Kiváló Dolgozó kitüntetést és emlékplakettet kapott Herczeg János, a megyei illetékhivatal csoportvezetője és Jánosi György, az ipari osztály főelőadója. Köszönőlevelet és emlékplakettet nyújtott át Császár József 35 éves folyamatos munkaviszonyuk elismeréséül Bertha Kálmánnak, Fülöp Lajosnak, Farkas Sándornénak, Keszthelyi Józsefnek, dr. Lencsés Gyulának, Názer Juliannának, Tóth Rudolfnak és Tóth Rudolfnénak.

Szépszámú közönség vett részt az ünnepségen

A Tolna Megyei Tanács tárgyalta