Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-25 / 251. szám
1985. október 25. tsíÉPÜJSÁG 3 Bátaszéki iparosok Berhidán Nemcsak országszerte, de Tolna megyében is szorong, va hallgattuk a rádió—televízió híradásait, s olvastuk újságok tudósításait, hogy milyen természeti katasztró. fa sújtotta Berhida, Peremar- ton térségét. E megrázó események után; a megyei ifjúságpolitikai és a szakmunkástanuló bizottságunk elnöke, Gyöngy Ferenc kőműves kisiparos, a KI ŐSZ bátaszéki alapszervezetének kisiparosai nevében felvette a kapcsolatot a Berhida Nagyközségi Tanács V. B. szakigazgatási szerveivel és felajánlotta, hogy az ő szervezésében egy kisebb építőipari — építőipari szakemberekből álló — brigád segít ,a károk helyre- állításában. Gyöngy Ferenc, Csankó Dezső és Pintér Péter kőműves mesterek, Dózsa Pál János és fia, Dózsa Pál Attila központifűtés-szerelő és vízvezeték-szerelő kisiparosok, valamint Németh Anita; bajai lakos indult október 18-án útnak, hogy 19-én reggel 7 órág kezdésre ott legyenek a helyszínen. Érdekességként kell elmondani, hogy Németh Antal nem kisiparos, csak barátja Gyöngy Ferencnek és mikor tudomást szerzett arról, hogy mit terveznek, önként jelentkezett, úgy érezve, hogy emberbaráti kötelessége segíteni a többiekkel együtt a bajba jutott embereken. Saját költségükön utaztak gépkocsival a helyszínre, aihol étkezési és szálláslehetőséget biztosítottak részükre, annak elismeréseként, hogy teljesen díjmentesen dolgoznak a felajánlott két napon. Az építőanyagot központilag biztosították részükre. Két nap alatt öt családi ház helyreállításában működtek közre: vakolatjavítást, tetőjavítást, mennyezetnádazást, megrogyott kémények javítását, belső vakolást végeztek. A két vízvezeték-szerelő kisiparos részére csak egy szakipari munkát tudtak biztosítani (fürdőszobahelyreállítás), de munkájuk Színak András nyugdíjas házánál dolgoznak a bataszeki. végeztével mint segédimunká. sok működtek közre. A két nap során közel 45 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. A legtöbbet Színák András nyugdíjas Veszprémi u. 43. sz. házánál végezték, mintegy 18—20 ezer forintos összegben. Hazaérkezésük után kerestük fel Gyöngy Ferencet, hogy mondja el, mi késztette erre az elhatározásra. — A televízióból, rádióból, és újságokból értesülve úgy gondoltam, hogy nekünk is részt kell vállalni valamilyen formában a helyreállítási munkálatokon. Többször beszélgettem Dózsa Pál János kisiparos kollégámmal, hogy milyen nagyszerű dolog len. , ne egy építőiparosokból álló kisipari munkabrigádot létrehozni. Ügy éreztem, most itt az ideje, ragadjuk meg az alkalmat és nem csalódtam. Úgy mentünk el, mint kisiparosok és olyan elhatározással jöttünk haza, hogy még ebben a hónapban megalakítjuk alapszervezetünknél az építőipari kisipari munkabrigádot. Ügy gondolom, hogy ez jó példa lehet !' a többi kisiparos társam részére is, hogy a bajban lehet és kell is a közösség munkájára, segítőkészségére számítani, ilyenkor mutatko. zik meg a közösségi szellem, a tenniakarás. Nagyon jó érzés volt látni, hogy mennyire tudnak örülni az emberek a segítő kezeknek. Elutazásunkkor könnyes szemekkel, meleg kézszorításokkat búcsúztak el azok az emberek, akiknél a helyreállítási munkálatokban részt vettünk. Ezek az emberek soha nem fogják elfelejteni, hogy a kis otthonuk helyreállításában segítettünk. Bennünk is nagyon jó érzést keltett, hogy segíthettünk, s az elvégzett munkánkkal meg voltak elégedve, amit ékesen bizonyít á Berhidai Nagyközségi Tanács köszönő levele, illetve Németh László, beruházási osztályvezető köszöneté, aki elmondta, hogy sok kisiparos végzett már munkát, de olyan kisipari brigád még nem volt, aki teljesen ingyen dolgozott volna, mint a bátaszéki kisiparosok. Dallos István KIOSZ, szervezési főelőádó Közös asztalnál a szakma ismerői Tanácskozás egy ágazat javításának lehetőségeiről A Tolna Megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya, a MAE Tolna Megyei Szervezete állattenyésztési szakosztálya és a madocsai Igazság Termelő- szövetkezet rendezésében Ma. docsán bemutatóval egybekötött tanácskozást tartottak. A nagyüzemi tehenészeti telepek rekonstrukciós és üzemelési problémái a jövedelmezőség tükrében címmel. — A tanácskozást — melyen 17 gazdaság 43 szakembere vett részt — Bea József, a megyei tanács csoportvezetője nyitotta meg, s majd elmondta, hogy nehéz, kevés látványosságot nyújtó ágazat szakmai tanácskozására gyűltek össze. Szólt az 1972-ben meghirdetett szarvasmarhaprogramról, amely a nagy fejlődés ellenére sem tudott jelentős változást hozni. Beszélt az egy tehénre jutó tejtermelésről, mely tíz év alatt közel kétezer literrel javult, és nőtt az értékesített tej meny- nyisége is. A szakosított telepek építését valamennyi szövetkezt megérezte, és a költségek növekedésével nem járt együtt a nyereség növekedése. A biológiai feltételek javultak, amit azonban a technikai feltételek már nem tudtak követni. Ezután Bogár Györgynek, az Agrober megbízott igazgatójának hozzászólása következett. Elmondta, hogy januártól kezdődően a hét megyéből álló nagyvállalattól kiválik négy megye (Zala, Veszprém, Komárom, TolBea József nyitotta meg a madocsai szakmai tanácskozást na), háromban pedig képviselet marad, de a megyében jelentkező igényeket továbbra is meg kívánják oldani, mégpedig kisvállalati formában. Szakmai előadásában a takarékosabb megoldásokat, új technológiák bevezetését szorgalmazta és beszélt az iparszerű nyitott tartástechnológiák előnyeiről is. Elmondta, hogy a tejtermelést lehet növelni, ép az önköltséget is lehet javítani, de ehhez a jó módszerek alkalmazása szükségeltetik. „Nincs két egyforma telep — mondta —, így az átalakítások sem lehetnek sablonosak.” Ezt követően Scheidl Lajos, a házigazda, a madocsai Igazság Tsz elnöke bemutatta röviden a szövetkezetét, beszélt a jövedelmi viszonyokról. Elmondta, hogy a náluk épített 400 férőhelyes tehenészeti telep már az építés idején (1968—71) korszerűtlen volt, 10 évig veszteségesen üzemelt és csak 1982-től vált nyereségessé, de munkaerőgondok is jelentkeztek, így elodázhatatlan volt a rekonstrukció. A kötetlen tartástechnológiára való áttérés és a rekonstrukció után 1984. évvégétől már csak első osztá. lyú tejet szállítanak Mado- csáról. Szakmai vita és a kérdések megválaszolása következett, majd az érdeklődők a gyakorlatban is megismerkedhettek a tehenészeti telepen a madocsaiak által alkalmazott technológiával. Húsipari hétköznapok II. A középvezetők és a parizeres szendvics A fiatal értelmiségieknek sem könnyű az élete „Szerencsére kialakult a csakazértis szellem” nak munkájukra, lehetőségük van a kiugrásra. A pályakezdő értelmiségiekről beszélgettünk Síkul a Erzsébet higénikussal és Katona Ferenc főművezetővel. A fiatal pályakezdők — és mások is — a lehetőség kedvéért jöttek Szekszárdra. A lakás és a viszonylag magasabb fizetés természetesen vonzza az embert. Nem volt gond a vállalatnál elhelyezkedni pár évvel ezelőtt. (Beszélgetőtársaink ma már beilleszkedtek, megfelelő beosztással és jövedelemmel rendelkeztek.) Ma már sokkal szőkébb lehetőségek várják a pályakezdőket. Anyagilag még mindig jobb helyzetben vannak, mint általában, mert a kezdő fizetések magasak. A lehetőségek csökkentek, hiszen a vezetői posztokon fiatalok vannak és így nem tud kialakulni egy egészséges rotáció, amely a régi üzemekben természetes. A nyugdíjba vonuló kollégák helyére előrelépnek a fiatalok, de itt a fiatalok csak hosszú idő után lesznek nyugdíjra „érettek”. Évekig gond volt a kombinátban, hogy az ország minden tájáról érkező dolgozók — vezetők és vezetettek — nem alkottak egységét, nem voltak szekszárdiak, így érzelmileg nem is kötődtek a városhoz, a megyéhez, öt év telt el, ma már — Katona Ferenc szerint — a többség szekszárdinak vallja magát, és egyre kevesebbet számít, hogy ki honnét jött. Ez azért is fontos, mert alig egy éve beszélgettünk erről Hartmann Lajos igazgatóval, aki akkor azt panaszolta, hogy még túlzottan jelentkezik a klikkszellem, ami gátolja az egység kialakítását. Erről ma már az igazgatónak is más a véleménye. Az igaz, hogy ez az év kemény csatákat is jelentett. De, térjünk vissza a fiatalokhoz. Az országos tapasztalat szerint a fiatal értelmiségiek alulfoglalkoztatottak. Ezt inkább az érintettek mondják. Nem kapnak megfelelő feladatot, amely számukra végzettségüknek megfelelő. Székszárdon ez így nem igaz. Habár azt mondták: „A fiatal értelmiséginek el kell fogadtatnia magát, és nem mindig előny a diploma". — Sajnos, a felsőoktatás túlzottan az elméleti kérdések felé halad, így a fiatalokat nem készítik fel a termelésre. Ez minden esetben a pályakezdő életét keseríti meg, hiszen kevés a gyakorlati ismerete és a vezetési tapasztalata — mondta Katona Ferenc. Székszárdon sókkal nehezebb helyzetbe kerültek, mint más tradíciókkal rendelkező húsipari vállalatnál. Kevesebb a sikerélmény, mert — és itt térünk vissza eredeti témánkhoz — a vállalat rossz híre az ott dolgozó ember rossz hírét is jelenti. — Elfogadják ezt az értékítéletet a fiatalok? — kérdeztem a KISZ-titkárt. — Szerencsére kialakult egy csákazértis szemlélet. Be kell tudnunk bizonyítani, hogy vállalatunknál komoly és eredményes munka folyik. Nagyobb összhangot kell teremtenünk. Igyekszünk nyitottá tenni különböző rendezvényekkel a vállalatot, részt veszünk minden kiszes megmozdulásban — mondta György Tibor. Bizonyítani nem kellene a szekszárdi húskombinát mai eredményeit, ha letagadhatnánk a múltat. De, a múlt itt él velünk, és abból gyökeredzik a ma, és bontakozik ki a jövő. A Szekszárdi Húskombinát bruttó termelési értéke meghaladja az ötmilliárd forintot, ami a megye második legnagyobb üzemévé teszi. Termékeik több mint fele tőkés exportra kerül. Az idén négyezer tonna dobozolt sonkát gyártanak és közel ezer tonna fóliás terméket. Hazai piacra 5200—5300 tonna készítményt adnak. A sertésvágás meghaladja az 500 ezer darabot és a szarvasmarha-feldolgozás 45 ezer körül lesz. Sikeresen — rövid idő alatt — kicserélték a sertésvágóvonalat. Üzembe helyezték és ma már hatékonyan működik a húsliszt- üzem... — Folytatjuk. — Azt mondjuk, hogy a kombinátban ne mutogassanak másfelé, hanem keressék meg a hiányosságokat saját házuk táján. Waffenschmidt János gazdasági igazgatóhelyettes szerint legtöbb a termelésben dolgozó ember kezén miúllik. Nem mindegy, hogy a sertés sonkájából 70 vagy 120 forintos húst ka- nyarít ki. Ahhoz azonban, hogy a kombinátban dolgozók nyugodtan végezhessék a munkájukat, hogy értékesebb terméket állíthassanak elő, olyan külső és belső összhangnak kell lenni, amely a nyugodt termelés alapfeltétele. Említettük már, hogy sok ezer ember megfordult a vállalatnál. Két éve még 32 százalékos volt a fluktuáció, 1985-ben pedig 18 százalék és elérték azt, hogy a bejárati ajtóra kiírhatták: munkaerő-felvétel nincs. Stabilizálódott a vállalat létszáma. Túlzott leegyszerűsítése lenne a dolguknak, ha csak az előbbiéket számítanánk a kiegyensúlyozott termelés legfontosabb tényezői közé. Lényeges, hogy a vállalatnál az utóbbi másfél évben stabilizálódott a felső vezetés ia, amely nélkül lehetetlen lenne továbblépni. Erről Kiss Kálmán főmérnökkel és Bau- nok Dénes termelési igazgatóhelyettessel beszélgettünk. Óriási teher hárul a vállalat középvezetőire. Azokra a termelésirányítókra, akiknek a beruházásból eredő hiányok mellett mégiscsak meg kell szervezni a termelést, biztosítani a munka feltételeit. Hartmann Lajos igazgató véleménye szerint a fizikai dolgozók szeretnék rendben és biztonságban dolgozni. Elvárják, hogy számukra mindenkor biztosítsák a munkát, az ésszerű munkát. Legyen mindig alapanyag és rend. Szeretik a határozott és kemény vezetőket, csak azokat nem, akik az egyik pillanatban is mást és a másikban is mást mondanak. Kiss Kálmán főmérnök a fiatalok szerepéről beszél. Kell is szót ejtenünk erről, hiszen a vállalat átlagélet- kora közelebb van a harminchoz, mint a harmincöthöz. A fiatal szakembereknek kell megszerezniük azt a képességet, hogy ez a vállalat végül is gazdaságosan dolgozzon, hogy jól szervezett üzem legyen, hogy a magyar népgazdaságnak azt adja, amit joggal elvárunk. Az azonban tény, hogy a kombinát fennállása óta nagyobb igénnyel állt szemben, mint amit teljesíteni tudott. És ha az igények és a teljesíthetőség nem áll szinkronban, akkor nagyon nehéz eredményt felmutatni. A fiatalok helyzete György Tibor KISZ-titkár szerint jó. Kapnák feladatot, számítaMottó: A középvezető olyan helyzetben van, mint zsömlében a parizer. Két oldalról szorongatják és bele is harapnak. „Az átlagéletkor közelebb van a .harminchoz” HAZAFI JÓZSEF „A legtöbb a dolgozó ember kezén múlik" Fotó: GOTTVALD KAROLY
