Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-24 / 250. szám
1985. október 24. . TOLNA \ A NÉPÚJSÁG Versengés és teljesítmény Bélyeggyűjtőknek Filatelista vagy gyűjtő? Egy német szaklap hosz- szabb értekezést közöl a filatelista és a gyűjtő közötti különbségről, A filatelista a hobbit magas szinten, aprólékos vizsgálódással, csaknem tudományként műveli. A gyűjtő a százezrek egyike, aki szabad ideje egy részében szórakozik bélyeggel, igyekszik minél teljesebb gyűjteményt kialakítani, és közben az ismeretek seregéhez jut. Magyarországon a régi bélyegek és az anyagi eszközök hiánya miatt kevesen íoglakozhatnalk a klasszikusok elmélyült kutatásával. Modern bélyegek közül jobbára csak az 'évtizedekig használt forgalmi bélyegek kínálnak változatokat. A gyűjtés együk vonzereje a választási lehetőség, mindenki a kedve szerinti példányokkal foglalkozhat, heti 1, 10, vagy akár több órában is. A bélyeg szere te te valahol ott kezdődik, hogy egyetlen példányra is felfigyelünk. Nincs megkülönböztetés, éppen ellenkezőleg, a közös szenvedélyből segítSfcészség fakad, aki többet tud, támogatja a kezdőt. Az utóbbi évtizedek pszichológiai és pedagógiai kísérletezései; a felgyülemlett gyakorlati tapasztalatok nyomán kibontakozó elméletalkotás hatására, valamint széles körben való elterjedésének köszönhetően mind gyakrabban hallunk az igényszint és a Itelijesítmónymoti- váció fogalmáról. Miiben .hasonlít egymásra, illetve miben különbözik egymástól e két fogalom? Használatuk terén 'manapság js még meglehetősen nagy a bizonytalanság, bár a teljesítményelvárások növekedésével a teljesítménykésztetés elfogadása felé billen a mérleg nyelve. A témakör egyik kiváló hazai kutatója, dr. Herskovits Mária szerint e két kifejezés ugyanannak a jelenségnek, a teljesítménykésztetésnek két oldalát ragadja meg és emeli ki. Mint írja: „Az igényszint inkább a feladalhelyzétben (megnyilvánuló viselkedést jelzi, míg a teljesítmény- motiváeió a viselkedés mögött 'meghúzódó motivációs f eszültségren dszert. ” Mind a korábban inkább igényszintHmérés néven futó, mind a legkorszerűbb telje- siitménymotiváeiós Vizsgálatok arra hívták fel a figyelmet, hogy az együttműködés készségének 'kibontakozása mellett, a versengési-rivali- zációs törekvések is egyidejűleg, illetve egymást váltva, igen dinamikusan befolyásolják az egyéni és csoportos tevékenység színvonalát. A teljesítményre való irányulás — a teljesítményorientáció — legszorosabban azokkal a versengési helyzetekkel kapcsolódik össze, ahol a teljesítmények jól összemérhetők egymással, egyértelműen értékelhetőek. Röviden: a gyermekeknek a teljesítmények elérése Iránti igényük tudományosan igazoltan megnő a versengési helyzetben. Ugyanis a közös játék, az egymás melletti tevékenység során létrehozott eredmények, művek egymás szeme láttára jönnek létre, s kialakulásuk során jó alkalom kínálkozik arra, hogy ki-ki összehasonlíthassa cselekvéseit, alkotásait. A teljesítménymotiváció és a versengés összefüggésének fejlődésmenetét párhuzamba állítva az összehasonlítás képességével, ma már szinte klasszikusnak számító kísérletsorozatok tárják szemünk elé. A kutatók az első kísérleti modellek kidolgozásánál a többi között — különböző nagyságú gyűrűkből toronyszerű építményeket készíttettek 2—6 éves karú gyerekekkel. Az eredmények alapján igen szemléletesen rajzolódik ki az a kép, hogy a gyermekek élétkoruktól függően igen különböző viselkedési módokkal reagálva vették ‘tudomásul sikeres teljesítményeiket, illetve lemaradásukat, hibázásaikat. Évről évre más és más érzelmi megnyilvánulásokat tapasztaltak magának a versengési helyzetnek az elvállalása, elfogadása terén is. A két-, két és fél év körüli gyermekek még nem képesek arra, hogy versengjenek egymással. A harmadik életév után; a három és fél év körüliek azonban már versenyeznek. Büszkeséggel és heves örömmel, vagy szorongás, bánat jeleit 'árulva el, könyvelik el sikerüket, illetve sikertelenségüket. Négyéves kortól indul a gyerekek kudarctűrése. Mind hosszabb időn át, kitartón játszanak egy-egy versenyhelyzetben. Néhányan 'már azon is fáradoznak, hogy nagyobb ügybuzgalommal elejét vegyék Sikertelenségüknek. A gyerekek kb. az ötödik év közepétől kezdődően már kópesék bizonyos (következtetések levonására is a sikerből vagy a sikertelenségből. Feladataikat — növekvő tapasztalataik alapján 'is — mindinkább a lehetséges, az elérhető célok szem előtt tartásával választják meg. Saját maguk teljesítőkészségét is valósé ghűbben látják: kezdik felismerni képességeik és lehetőségeik korlátáit. Ebben a fejlődési szakaszban a teljesítményekre irányulás jelentékeny egyéni különbségei mind nyilvánvalóbbá válnak. A valódi teljesítménymoti- váció kialakulásáról csak akkor beszélhetünk, amikor imár a gyermekek saját magukban is keresik sikereik vagy sikertelenségeik okát. A szülők és más tekintélyszemélyek (általuk elismert és szeretett felnőttek, nevelők) által gyakorolt külső, környezeti kontroll mellett mind nagyabb jelentőségűek lesznek a gyerekek saját, belső ellenőrző lelki működései is. A személyiségfejlődésnek ezen az állomásán a gyermekek teljesítménykésztetése eléri az iskoláskor előtt elérhető legmagasabb szintjét. Eljut arra a fokra, hogy lényeges szerepet kap tevékenységei, feladatai végrehajtásában, a tevékenység- szintje megítélésében, az önmagával való megelégedettsége; a jól végzett feladat teljesítése fölött érzett öröm pozitív érzése. A külső jutalmak — társak elismerése, szülők dicsérete — miellett mindegyre fontosabbá válik életében az önmagával való elégedettség, mint ,;belső jutalom” élménye. A belső jutalom elérésének vágya újfajta hajtóerőként szerepel az egyén teljesítménykésztetései hatékonyságában, a teljesítőképesség kibontakozásában. Hiánya már a serdülők, s majd a felnőtték cselekvés- és munkamódjában jól' lemérhető, s mind a személyiség színvonala, mind a közösség szempontjából káros és kóros következményekhez vezethet. M1RTSE MÁRTA Váratlan vendég - hívatlan vendég Ha valaki beveri a könyökét, azonnal megszólal vagy ő maga, vagy valaki, aki szemtanúja az eseménynek: „Váratlan vendég érkezik.” Ebben egy kicsit az is benne van, hogy szeretjük ugyan a vendéget, de a hívatlannak, a váratlannak csak a legritkább esetben örülünk. Aminek pedig nem örülünk mi magunk, az fordítva is igaz, nekünk sem örülnek, ha hívatlanul, váratlanul toppanunk be akár a legjobb barátunkhoz is. Nem arról van szó, hogy a szomszádasszony nem szaladhat át valamiért a másikhoz, de ha úgy látja, hogy az éppen elfoglalt, akkor valóban csak annyi időt töltsön ott, amennyi okvetlen szükséges. Az igazi vendégségről van szó. Vasárnap délután. A család lepihent, egyszer csak csengetnek, és ott az ajtóban egy másik család „jópofán” mosolyogva: „No, jól megleptünk benneteket?!” Jól meglepték. Az első szabály: akkor menjünk vendégségbe, ha hívnak. Ez lehet szémélyesen, telefonon, levélben. Akkor menjünk, amikorra megbeszéltük, és olyan összeállításban, ahogyan megbeszéltük. Barátunk, a gyermektelen házaspár szívesen beszélgetne velünk, mi is velük, de a megbeszélt időpontban mondjuk nincs hova tenni a gyereket, a ránkbízott unokát, így hát visszük őt (őket) is magunkkal. Az ajtóban „illedelmesen" megszólalunk: ugye nem baj, hogy a kicsit is elhoztuk, A háziak persze, azt felelik, hogy persze, nem baj. De lőttek a nyugodt beszélgetésnek, a gyerek unatkozik, vele kell foglalkozni, a háziak pedig megfogadják, hogy ezentúl csak késő estére hívnak meg bennünket, akkor talán nem hozzuk el magunkkal a kicsit. Apropó: késő este! Nem ritka, hogy valaki úgy állít be az előre megbeszélt vendégségbe, hogy magával hozza valamelyik barátját, rokonát. Udvariasan, az ajtóban megkérdi, hogy ugye nem probléma, azután odasúgja a háziasszonynak: „Váratlanul beállítottak hozzánk, nem tudtunk velük mit csinálni." Nos, aki váratlanul beállít, azt fogadhatjuk udvariasan, de azt is megmondhatjuk: „Ne haragudj, de éppen vendégségbe készülünk, kár, hogy nem szóltál előre a jöveteledről, akkor más időpontot beszélhettünk volna meg.” Ebből talán a váratlan vendég is tanul, „észreveszi magát", vagyis azt, hogy nem jól csinálta. Nem régimódi illemszabályokról van szó, de az emberi együttéléshez az is hozzátartozik, hogy a vendégségek ne váratlan kellemetlenséget jelentsenek, hanem várt örömet vendégnek és vendéglátónak egyaránt. Ezért ne menjünk váratlanul vendégségbe. 1 — sárdi — Őszi divatkesztyű Nagy divat az ujjnélküli, „kalauz-kesztyű”. Van, aki régi kötött kesztyűjének levágja az ujjait, s a széleket eldolgozza hasonló vagy elütő színű fonallal. Van, aki megengedheti magának és megveszi az ujjnélkülit a butikban — ha éppen kapható. De többnyire nem. Talán azért, mert nem vált még igazán viselt divattá, talán mert olyan darab, amelyről könnyen feltételezhető, hogy inkább kézimunkaként, néhány órás elfoglaltsággal megcsinálja magának, aki viselni szeretné. Nos, aki rászánja magát, íme a recept: Körülbelül 4 deka Firenze fonal kettős szálával kötünk, három és feles tűvel két, a rajzon látható négyzethez hasonló formát. Harminc szemmel kezdünk, két sima, két fordított szem váltakozásával hát centi magas csuklórészt készítünk. Utána dzsörzé kötéssel — sima és fordított sorok váltakozásával — a kézfej magasságában folytatjuk, az első hat sorban a széleken — kétso- ronként — szaporítunk 36 szemre. Amikor kész, mindkét darabot a visszáján ösz- szehorgoljuk. Négy helyen — az ujjak szélességében — két-három láncszemet horgolunk méret szerint, ezek lesznek az ujjkezdemények. És azzal kész, fel is húzhatjuk. Kedves díszítés, ha a befejező sor előtt két elütő színű, bukléfonalból kötött sort dolgozunk az őszi divat- kesztyűnkbe. ízlés dolga, hogy milyen — például norvég — mintát alkalmazunk. Hinta a szobában A kisgyerek kedvenc szórakozása a hintázás. Ha azonban rossz az idő, sem a kertben, sem a parkok játszóterén nincsen rá mód. A lakásban is lehet, ha a barkácsoló édesapa hintát készít. Egyes részeinek elkészítés.! és összeszerelési módját jól érzékeltetik a rajzok. A függőleges — kb. 7 mm vastag — köteleket (1 és 2) átfűzzük a fémkarikákon (3—4). Legjobb, ha kender vagy lenkötelet alkalmazunk. A felhelyezett köteleket az 1/a és 2/a pontokon vastag zsineggel (vagy vékonyabb dróttal) erősen körülkötjük. A kötéscsatlakozásokat célszerű például műanyagragasztóval bevonni, mert az összeragasztott zsineg megakadályozza a kötélvégek elcsúszását. A hintaülést (5) kb. 8 mm vastag furnérból vágjuk ki. A hinta nagyságát a gyermek mérete és súlya szerint kell megválasztani. Legjobb, ha a hintát olyan alacsonyra állítjuk, hogy a padló és a gyermek talpa között kb. 12 cm távolság legyen. Az ülésdeszkában az oldalszéleket számítva, kb. 2 cm távolságban négy lyukat fúrunk a kötélvégek átvezetésére. A deszka az alatta levő kötélcsomókra támaszkodik. A kötélcsomók biztos beakadá- sa érdekében a furnérba lehetőleg kis furatokat kell készíteni. A kötélcsomókat célszerű hígított műanyag ragasztóval átitatni. A hinta kosara (7) azonos lécből áll. Ezeket legjobb lombos fáiból (blikkből), kőrisből, nyírből készíteni. A lécek vastagsága kb. 28 mm legyen. A függesztőlécek áthúzására a lécek végeire lyukakat készítünk. A lyukak távolsága a lécekben ugyanolyan, mint az ülésdeszkában. A lécek végeit le kell gömbölyíteni, és összeszerelés előtt az összes fa alkatrészt be kell kenni színes nitro- zománccal. Ügyeljünk a lécek összerakásának módjára, sorrendjére. A 6 és 7 hátsó lécek a 8 és 9 oldalié ceken fekszenek. A mellső léc (10) felfelé elmozdítható. Megkönnyíti a gyereknek a kosárba való beütését. Az összerakott léceken való áthúzás után alul egy egyszerű csomót kötünk a köteleken. A megkötött (és műanyag ragasztóval átitatott) csomókon fekszenek a lécvégek. A hintát az ajtókeret felső részébe be csavarozott csigaimenetes akasztó- kampókra függesztjük fel. Birtalan Ferenc: Esti dal Komondor arccal áll a hegy, lesi a Napot, merre megy. Tücsök úr esti dalba fog, lepihennek a szarvasok. Bújj el ezüstös kis patak, látod, a fák már alszanak. Almokkal küzd a Tapsifül, káposztalevél-szárny feszül. Menyasszony karcsú Hold mereng. Párnája kéklő égi csend. Vesepecsenye gombával Hozzávalók: 10 dkg füstölt szalonna, 3/4 kg vesepecsenye, 1 dl bor, bors, só, 1/4 kg gomba, burgonya, petrezselyemzöld. A szalonnát hosszú csíkokra vágva kisütjük, a vese- pecsenyét ujjnyi vastagra darabolva megforgatjuk a szalonna zsírjában, fűszerezzük borssal, és a bort fél deci vízzel hígítva aláöntjük. Lefedve kb. 30 percig pároljuk, ekkor hozzáadjuk a felszeletelt gombát, és kb. 10 percig nyitva pároljuk, míg a levét elfövi. Petrezselymes burgonyával körítjük.
