Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-24 / 250. szám
Húsipari hétköznapok I. A rossz hír és a valóság... A fogyasztók 79 százaléka elégedett Takarékossági világoap, 1985 1985. október 24. Évente visszatérő jelenség, hogy ok- ------------- tóberben a takarékosságot méltató, figyelemfelhívó megemlékezésekre kerül sor. Az átfogó értelemben vett takarékosság már hosszú évtizedek óta áthatja az októberben sorra kerülő rendezvénysorozatot: amelynek célja, hogy a beosztó életmódot és a takarékos gazdálkodás jelentőségét még a szokottnál is jobban a közvélemény figyelmébe állítsa. A takarékosság gondolatának előtérbe állítása a pénztakarékosságból indult ki. Hatvannégy évvel ezelőtt Európa, Ázsia és Ausztrália huszonnyolc országának képviseletében vitatták meg a takarékossági mozgalom akkori gondjait és teendőit. Ezen a nemzetközi fórumon határozták el a takarékpénztárak, hogy október utolsó napját takarékossági világnappá nyilvánítják. Így elfogadottá és az évtizedek folyamán általánossá vált, hogy október a takarékosság hónapja. A takarékossági világnapról szerte a világon sok országban megemlékeznek, hiszen a takarékosság követelménye az egész világon mindinkább előtérbe kerül. A takarékosság szükségességét és jelentőségét mind többen ismerik fel, és ennek nyomán születtek meg különböző szintű kormányprogramok, ehhez igazodva vállalati akciók, intézkedési tervek. Ha a világ más országai a gazdálkodás egyik fontos elemeként veszik számításba a takarékosságot, akkor ez nálunk — a természeti erőforrások szűkössége miatt — olyan tényező, ami kényszerítő erőként lép fel úgy a jelenben, mint a következő évek során. Nem új megállapítás, hogy napjainkban Magyarországon mind nagyobb jelentőségű a takarékosság; hogy az egyéneknek, közösségeknek, gazdálkodó egységeknek — együttvéve és külön-külön — körültekintő gondossággal kell gazdálkodniuk az energiával, anyagi javakkal és a szellemi értékekkel. Bár a takarékosság népszerűsítésének gondolata a takarékpénztáraktól indult ki, de tartalmában ez az elmúlt évtizedek folyamán szinte állandóan bővült, kiszélesedett és általánossá vált. Azok a jelmondatok, hogy „Sok kicsi sokra megy”, vagy „A takarékosság közös ügyünk”, szinte mindent magukban foglalnak, döntően azt, hogy a népgazdaság egészére értelmezett, átfogó takarékosság, a körültekintő gazdálkodás az egyes emberek életszínvonalának is meghatározója. Az MSZMP XIII. kongresszusán megfogalmazott feladatokat figyelembe véve, készült el a következő öt évre szóló kormányprogram, ami egyben alapja a VII. ötéves terv célkitűzéseinek is. A tennivalókat számba véve. a gazdasági folyamatok döntő többsége elválaszthatatlanul összekapcsolódik a takarékossággal. Az ipari és mezőgazdasági termelés fejlődésének elvárt mértéke, az ezzel megteremtődő életszínvonal-javulási lehetőség csak az ésszerű, takarékos gazdálkodás még teljesebb érvényre juttatásával valósulhat meg. Ennek révén lesz elérhető az a tervezett fejlődés, amely biztosíthatja minden ember és család számára az előbbre- jutást, azt, hogy a rendelkezésre álló jövedelemből megfelelően takarékoskodjon, és betétet gyűjtsön. A családok takarékoskodási lehetősége az elmúlt években korlátozottabbá vált, ennek ellenére a betétek állományfejlődésén lemérhető, egyrészt a készség és a lakosság politikai értékítélete, másrészt a pénztakarékosság ösztönzésére hozott intézkedések és kamatpolitika hatása. A megtakarítások további növelésének szükségessége mellett nagy jelentősége van annak, hogy a lakosság körében tudatosítsuk, hogy népgazdasági szinten komoly szerepe van a pénztakarékosságnak, illetve a betétgyűjtésnek. Ezt a célt szolgálja a mai napon a SZÖVOSZ és a MÉSZÖV elnöksége által Bonyhádon szervezett takarékossággal foglalkozó országos rendezvény is. Továbbá az OTP-fiókok, a takarékszövetkezetek és a posta közös akciói a takarékosság eszméjének terjesztésére. A bankszervezetek igen sokat tettek az eredmények fokozása érdekében. Ennek igazolására egy-két főbb adat kiemelésével mutatom be a megyében elért eredményeket. Jelenleg a lakossági betétek állománya meghaladja az 5,2 milliárd forintot. A megtakarítások döntő többsége, mintegy 4,9 milliárd forint a lakosság által igénybe vett hitelek együttes összege. A felvett hitelek segítségével — természetesen jelentős összegű saját erő felhasználásával — 1950-től napjainkig Tolna megyében több mint 46 000 új lakás épült. A betétgyűjtő szervezetek (takarékpénztári egységek, posták és takarékszövetkezetek) további ilyen célú tevékenységének jelentőségét mutatja, hogy a most záruló VI. ötéves tervidőszakban 8500 lakás megépítéséhez kaptak a családok ilyen támogatást. Az összegyűjtött betétek tették lehetővé a magánerős lakásépítéshez közel 2,5 milliárd forint összegű hitel folyósítását. A családoknak ma is komoly gondot jelent a lakáshoz jutás. A VII. ötéves tervidőszaknak is súlyponti kérdése a lakás- probléma megoldása, a lakásépítési tervek megvalósítása, és az ennek kapcsán jelentkező hiteligények kielégítése. A lakásépítési feladatok teljesítéséhez szükséges feltételek megteremtésének egyik döntő fontosságú tényezője, hogy a további hitelezéshez a szükséges források rendelkezésre álljanak, hogy a betétgyűjtés fokozásával az alapok biztosíthatók legyenek. Ez ad jelentőséget a figyelemfelhívás- ....— nak, ez szabja meg a további feladatokat, és ez igazolja a már elmondottakat, hogy a pénztakarékosság növelése a családok érdekeivel megegyezően népgazdasági érdek, mindannyiunk közös ügye1 V ARJAS JÁNOS, a HNF megyei titkára Eredményes meliorációs program A VI. ötéves terv időszakában — nem végleges ada. tok szerint — mintegy 10,5— milliárd forintot költötték a földek komplex védelmére- javítására, az úgynevezett meliorációra. Töhb mint 600 ezer hektár kapott szakszerű kezelést, ebből 500 ezer hektáron az Agrober szervezésében végezték a munkákat. A tapasztalatok kedvezőek: a „felújított” területeken emelkednek a hozamok és a mezőgazdák számítása szerint viszonylag rövid idő alatt megtérülnek majd a befektetések. A kiadások jelentős részét — hozzávetőleg 6,3 milliárd forintot — állami támogatásból fedezték. Az Agrober szakembereinek összesítése szerint 16 térségben került sor átfogó, komplex meliorációra. Régebben e munka egyes elemeit egymástól elkülönítve végezték, s emiatt az eredmények elmaradtak a várakozástól. 1980 óta egy-egy nagyobb tájkörzetben, térségben a talajvédelem és -javítás valamennyi részmunkáját végrehajtják, ideértve a talaj vízgazdálkodásának javításával kapcsolatos tennivalókat is. Ily módon a szó szoros értelmében átformálják a termőterületet, megelőzve a talaj pusztulását, a szél, illetve a víz okozta rombolást, és például a belvizek okozta károkat. Ilyen meggondolások alapján avatkoztak be a szakemberek a Bodrog-köz térségében, ahol a termőterület két évtized alatt 20—25 százalékkal csökkent, egyebek között az elvizesedés miatt. Nagyszabású munkák színhelye a Marcal völgye, Csongrád és Békés megye területe js. A melioráció máris jelentős sikereket hozott. A Körös-völgyi munkák után, 39 ezer hektár átlagában számolva, s az úgynevezett gabonaegységben mérve hektáronként 3,2 tonnáról öt tonnára nőtt a termés. A Már- tély—Tisza—Maroszug 9 ezer hektáros övezetében négyről 5,2 tonnára emelkedett a gabonaegységben mért eredmény, de hasonló sikereket mutatnák a más területekről érkező jelentések is. A melioráció a számítások szerint 4—7 év alatt kifizetődik. A megtérülés azért viszonylag ilyen gyors, mert nemcsak a hozam növekedik, hanem jobban hasznosul a műtrágya, könnyebb lesz a talajművelés ás a szállítás is. A művelési költségekben tízszázalékos megtakarítást mutatnak ki a már elvégzett meliorációs beruházások színhelyén. A következő években 13 térségben dolgoznak majd a meliorációs vállalkozók. Nagy munka lesz a Balaton vízgyűjtőjén előirányzott program; ez jövőre kezdődik, és nemcsak a mezőgazdasági üzemeknek kíná] majd előnyöket. Hozzásegít például a Balaton vízminőségének javításához, a kistermelőknek pedig a rendezettebb vízgazdálkodásból és talaj- védelemből származik majd hasznuk. Mottó: A Szekszárdi Húsipari Vállalat napi kapcsolatban áll Tolna megye 260 ezres lakosságával. Ezt tudomásul kell vennie a kombinátnak Is, és a megyének is. A Szekszárdi Húskombinát építése, első évei bővelkedtek olyan eseményekben, melyek végső soron a közvélemény tudatában úgy tükröződnek, hogy ez az a vállalat, ahol minden hiba megtalálható, amit elítélendőnek kell tartanunk. A rossz hír olyan, mint a jeges eső: rövid ideig tart, de hatása még évek múlva is érződik. Legtöbbször a társadalmi tulajdon elleni vétségeket szoktuk, szokták emlegetni. Közönségesen a lopásokat. A bűntény mindig is túlzottan érdekelte az embereket, ebben az esetben pedig a hírek szárnyakon jártak, olyan szárnyakon, amelyekkel még a legkorszerűbb repülőgépek sem rendelkeznek. A pletyka ellen pedig nehéz védekezni. Hozzájárul a rossz hírhez az is, hogy igen kényesek vagyunk az ellátásra. A hús- és húskészítmény-ellátás a magyar embernek elsőrendű dolga, még akkor is, ha manapság már egyre inkább meggondoljuk, hogy mennyit és mit vásároljunk. Még abban az esetben is a húsipart marasztaljuk el, amikor kézzelfogható, hogy a kereskedelem a hibás az ellátás hiányosságaiban. A Szekszárdi Húsipari Vállalatnál 1980-tól napjainkig sok ezer ember dolgozott. Kerültek ide — mint minden új üzembe — szerencselovagok, munkakerülők és mindenféle embertípus. Amikor már nem volt „talaj” a lábuk alatt, elmentek a vállalattól. De „emberi gyarlóság”: nem sok jót mondtak az ott maradó munkatársaikról... Nagyon összetett vizsgálatot igényelne, hogy végül is mindent megtudjunk erről az üzemről, megtudjuk a rossz hír mögött lévő tényeket. Az érzelmek diktálta elítélő szavak mögött megkülönböztessük a valóságot és a kárörvendésit. A tények közé tartozik — és nem utolsósorban —, hogy a vállalat működése óta veszteséges. Milliókról beszélünk és beszélhetünk. Ez irritálja az embert, hiszen naponta halljuk, hogy a „jelenlegi gazdasági helyzetben”, és akkor itt van kézközeiben egy nagy vállalat, amely pazarolja a pénzünket. Egyszer azonban kíváncsiaknak kell lennünk a valóságra, azokra az adatokra, amelyek ritkán kerülnek ki a vállalattól. Waffensohmidt János gazdasági igazgatóhelyettes sorolja a számokat, azokat a tényeket, amelyek szorítóan hatnak a mindennapokra. A kombinát 115 millió forintos saját erőből és közel hárommilliárd forintos ál- lamkölcsönből épült. Mint tudjuk, a kölcsönt vissza kell fizetni, ezt a pénzt a kombinátnak kell kigazdálkodnia. A kölcsönhöz kamatok is tartoznak. Ebben az esetben 13 százalék, amit minden évben fizetni kell. A vállalat 1984-ben 325 millió forintot fizetett kamatra, 1985-ben pedig 300 millió forint felett. Hogy hasonlítani tudjurtk: az iparban egy 300—500 fős vállalat ilyen termelési értéket állít elő évente. A kombinát erősen export- érdekelt vállalat, termelésének több mint ötven százaléka tőkés exportra kerül. A készletnövekedésre, az éves rövid lejáratú hitelekre átlagban 70 millió forint kamatot fizetnek. Ez a két kamatteher azt jelenti, hogy több mint 400 millió forint kamatokra megy el, ami természetesen az eredményt rontja. A húsipar nyereségének átlaga 1,5 százalék. A szekszárdi vállalatnak 8 százalék kiadást jelent csak a kamat, vagyis azt jelenti ez, hogy jóval az iparági átlag felett kellene teljesíteniük ahhoz, hogy nyereségesek lehessenek. Jelentkezik — mint minden vállalatnál — az amortizáció költsége. Űj üzem lévén, sokkal nagyobb az amortizáció, mint általában. Éves szinten — 1985-ben — 150 millió forint amortizációs költség jelentkezik. A fentebb leírt kamat- és amortizációs terheket azonban sem az exportban, sem a hazai piacon nem érvényesítheti a vállalat. Az előbbiek azok az objektív okok, amelyek vállalati szinten nem megoldhatók, hiszen a kamatok és az amortizáció a gazdasági élet részei. Szót kell ejtenünk a beruházásból eredő hiányról is. Valamikor azt gondolták a tervezők, és az ágazat irányítói, hogy — ekkor nagy kereslet volt a húsipar termékei iránt — nincs szükség hűtőkapacitásra, hiszen a gyártószalagról lehet szállítani az árut a vevőhöz. Ezért nem épült hűtőház Szekszár- don, de a többi húsipari vállalatnál sem kellő mennyiségben. Ma már éves szinten 100—MO millió forint veszteséget jelent a hűtőház hiánya, amely a felesleges szállítás és a bértárolás költségeiből tevődik össze. Baunok Dénes termelési igazgatóhelyettes első helyre a hűtőkapacitás hiányát teszi. A kombinátban óránként 200 darab sertést vágnak le, ami naponta 2500 darab. És a húshűtőbe összesen 1860 darab sertés fér. Ebből következik, hogy olyan precíz szállításszervezést kellene megvalósítani, amely még egy tradíciókkal rendelkező vállalatnál sem valósult még meg. A termelésben, a szállításban a legkisebb zavar is azt jelenti, hogy óriási zsúfoltság keletkezik, amely végső soron a termelést akadályozza. A fentebbiek természetesen a külső tényezők. És ha csak ezeket soroljuk fel, akkor úgy tűnik, hogy a szekszárdi kombinát vezetői csak másra mutogatnak, pedig inkább a belső hiányosságokat kellene megszüntetni. Hartmann Lajos igazgató vaskos könyvet nyomott a kezembe, tanulmányozás céljából. A címe: A hús- és hús- készítmény vásárlási szokásai Tolna megyében. Mint mottónkban is említettük: a megyéhez tartozik ez a vállalat, így mindany- nyiunknak ügye a húskombinát ügye. És tudják a vállalatnál, hogy az értékítélet kialakításában végül is az jelenti a végső érvet: miként tudják ellátni a megyét. Ehhez pedig ismerni kell a szokásokat, a vásárlási lehetőségeket. A tanulmány megállapítja, hogy hetente a Tolna megyei családok 75 százaléka legalább egyszer keresi a vállalat termékeit. Az olcsó termékek arányát növelni kell. Kelendő, jövedelmező, házias ízesítésű, jó minőségű termékekkel kell a megyében megjelenni. Tolna megye erős ízhagyományokkal rendelkező közönség, a házias ízesítés a vállalat termékei iránt komoly követelményt támaszt. A felmérés szerint Tolna megye lakosságának 79,2 százaléka elégedett a húskészítmények ízesítésével és a lakosság 79 százaléka elégedett az ellátással is. A rossz hír és a valóság egyre távolabb kerül egymástól. — Folytatjuk. — HAZAFI JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KAROLY A termelés több mint ötven százaléka exportra kerül. Ehhez dobozüzem készült, ahol az asszonyok pontos és precíz munkát végeznek.
