Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-19 / 246. szám
1985. október 19. ^tníIÉPÜJSÁG 9 Lakások fiatal házasoknak lehetősége lesz azonnal lakást adni az igénylőknek, így a fiatal házasoknak is. De ez még csak a távlati terv, jelenleg keresik a lakáskérdés megoldásának más lehetőségeit is. így például figyelemre méltó a kamatmentes kölcsönök folyósítása a fiatal házasoknak (1,5 ezer rubel 8 évre), saját ház vagy szövetkezeti lakás építésére. A hitelt az a vállalat, vagy szervezet nyújtja, ahol a házaspár legalább egyik tagja dolgozik. A hitelfelvétel feltétele egy gyermek a családban és legalább 2 éves munka- viszony. Ha a törlesztés időszakában megszületik a második gyermek, a visszafizetendő összeg 200 rubellel, a harmadik gyerek után további 300 rubellel csökken. Azoknak, akik nem akarnak saját házat vagy szövetkezeti lakást építeni, vagy más okok miatt nem tudnak hitelt felvenni, több vállalat biztosítja, hogy albérlők házában kezdjék meg családi életüket. Külsőre ezek a házak semmiben sem különböznek a lakóházaktól. Belül elég tágas (18—20 négyzetméteres) szobák vannak, minden szobáshoz tartozik egy kis előtér és az összes mellék- helyiség. Az ilyen lakás tér. mészetesen csak ideiglenes megoldása a problémának. Végezetül egyre népszerűbbek lesznek a fiatal házasok körében az úgynevezett ifjúsági lakótömbök. Mi is ez tulajdonképpen? A fiatal házaspár (mindketten vagy csak egyikük) belép egy építőbrigádba, amelyik tapasztalt építő szakemberek vezetésével egy-két, vagy több lakóházat és szolgáltatóházat épít. Az építkezéseket természetesen anyagilag és műszakilag az állam biztosítja. Napjainkban a saját lakás vagy családi ház igen fontos, ha nem a legfontosabb feltétele annak, hogy a fiatalok jól kezdjék meg közös életüket. Lakás nélkül sok fiatal halogatja a családalapítást. A rossz lakáskörülmények gyakran okai a válásnak, jelentős hatást gyakorolnak a születések számára is. E probléma megoldatlansága a gazdasági életben növeli a munkaerő-vándorlást, amely a leggyakoribb a fiatal dolgozók és alkalmazottak körében, ami végső soron jelentős kiadásokat okoz a társadalom számára. Következésképpen a fiataloknak elsősorban lakásra van szükségük. De az idősebb házaspárok között is sokan rossz lakáskörülmények között élnek. És nem lenne igazságos, ha egyesekkel kivételeznénk mások kárára, sőt erkölcsi szempontból az idősebbek több jogot formálhatnak lakásproblémájuk megoldására. Ezért a törvény mindenki számára egységesen igazságos rendet állapít meg a lakásigénylésben. Kivételt csak a háborús veteránok és rokkantak, a sokgyermekes családok és azok a családok képeznek, ahol ikrek születtek. Ily módon a Szovjetunióban évente mintegy 8 millió ember lakáskörülményei javulnak, rajtuk kívül mintegy 2—2,5 millióan szövetkezeti vagy magánerős építkezések útján oldják meg lakásproblémájukat. Az ál. lám határidő nélkül adja bérbe ezeket a lakásokat, vagy házakat. A lakbér alacsony, mindössze 3—4 százaléka a családi költségvetésnek. Az állam jelentős összegeket fordít lakásépítésre (az 1985-ös terv szerint 26,3 milliárd rubelt), és jelentős mértékben datálja a lakások fenntartását is. A dotáció éves összege már meghaladja a 8 milliárd rubelt és tovább nő. A kiadások kétharmadát ebből fedezik és csak egyharmadát a lakbérekből befolyt összegből. Napjainkban az állami házakban és lakásokban a városi lakosságnak mintegy 77 százaléka él, az önálló lakással rendelkező családok több mint 80 százalékot képviselnek. Ha megőrizzük a lakásépítés jelenlegi ütemét, ami most évi 2—2,2 millió egység, akkor az évtized végére gyakorlatilag minden szovjet családnak önálló lakása lesz. Az államnak így Moszkva: a jaszenyovói lakótelep Ilyen egy lakásbe lső Jaszenyovón Lengyel parasztfiatalok Feleséget „28 éves. 180 cm magas, középfokú végzettségű, Fiat személygépkocsival és egy nagy gazdasággal rendelkező parasztgazda vagyok. Feleséget keresek” — írja egy falusi fiatalember a „Zarze- wie” című lengyel hetilap szerkesztőségéhez küldött levelében, majd felvilágosítás céljából még hozzáteszi, hogy a falujában, ahol él. 18 nőtlen fiatalember pályázik egy-egy (hajadon kezére. A mezőgazdasági folyóiratok „házassági hirdetés” rovatai tele vannak hasonló hirdetésekkel. A feleséget kereső falusi fiatalemberek tekintélyes csoportot alkotnak a házasságközvetítő irodák ügyfeleinek sorában. A falusi fiatalok számára szakosodott koszalini „Wesele” házasság- közvetítíő irodához 3—4 ezer házassági hirdetés érkezik be évente. A hirdetők többsége férfi, az ily módon férjet kereső lányok mindössze egytizedét alkotják az összes hirdetőnek. Sóik cSinos, jómódú fiatal parasztgazda évekig vár a megfelelő jelentkezőre. A lányokat nem vonzza a gazdaság nagysága, ehelyett inkább a faluiban lévő szolgáltató üzemi és óvodai ellátottság iránt érdeklődnek, valamint hogy van-e a háznál folyó víz, gáz és fürdőszoba. A fenti adottságokat nélkülöző faluban élő fiatalembereknek alig van esélyük, hogy megfelelő házastársat találjanak — állítják a koszalini „Wesele” ih ázasságközve tiltó iroda dolgozói. A házasságközvetítő iro_ da által szervezett társkereső üdülőturnusok (amelyekért a lányok csak fél árat keresnek fizetnek), évente legfeljebb tízegynéhány pár összehozását segítik elő. Ez alig több a semminél, ha figyelembe vesszük, hogy a lengyelországi falvakban 450 ezerrel több a nőtlen fiatalember, mint a hajadon. A statisztikusok számításai szerint a 20—25 év közötti falusi. férfiak közül csak minden másodiknak van esélye a házasságkötésre; s ez az esély harmincon túl már az előbbinek a felére csökken. A lengyelországi „nőtlenségi területek” földrajzi megoszlása arról tanúskodik, hogy az északi és nyugati vajdaságokban, ahol több a jómódú, gépesített parasztgazdaság, és az átlagosnál jobb a falvak ellátottsága, kulturális és szolgáltató intézményekkel, a feleségnek való hajadonok hiánya nem jelent különösebb problémát. A városok környékén élő kisebb gazdaságokkal rendelkező gazdáknak is nagyabb az esélye a párválasztásra (körülbelül 90 százalékuknak van felesége). A legnehezebb az ország keleti és déli vajdaságaiban élő falusi fiatalemberek helyzete, ahol egyes vidékeken 100 nőtlen férfi jut 50 hajadonra. Pedig a természet igazságos: mind falun, mind városon ugyanolyan a született lányok és fiúk aránya. A falusi lányok többsége azonban az általános iskola befejezése után, 15 éves korában tömegesen elvándorol a városokba, ahol könnyebb szakmát tanulni és munkát találni. A lengyel ipar, az egészségügyi, az oktatási és szolgáltató intézmények vár. ják a szakképzett női munkaerőt. A falusi lányok azért Jugoszlávia Évi 7 milliárd dolláros árucsere Jugoszlávia legnagyobb kereskedelmi partnere a Szovjetunió. A két ország éves árucsere-forgalma meghaladja a 7 milliárd dollárt. Az áruforgalom értéke a jelenlegi ötéves terv alatt eléri a 35 milliárd dollárt, azaz 10 százalékkal lesz több a tervezettnél. A jugoszláv kivitelnek kö. rülbelül az egybarmada a Szovjetunióba kerül, a beho. zatalnak pedig az egyötöde származik onnan. Már készül a következő öt évre szóló árucsere-forgalmi megállapodás tervezete. Ez várhatóan nagyobb forgalmat rögzít majd, mint az eddigi. A Szovjetunióba irányuló jugoszláv export kétharmada főként gép,, berendezés, közszükségleti cikk. A Szovjetunióitól pedig elsősorban nyersanyagot és az ipar számára nélkülözhetetlen berendezéseket vásárol Jugoszlávia. T udományos-technikai újdonságok GIROTRON — ŰJ GYORSÍTÓ BERENDEZÉS A Szovjetunióban — akárcsak az Egyesült Államokban — új gyorsítóberendezéssel, az úgynevezett girot- ronnal kísérleteznek. Ez egy olyan cső, amelybe kis elektrongyorsítóval — a mágneses mezővel párhuzamos irányban — elektronokat lőnek be. Mihelyt az elektronok a mágneses mező hatása alá kerülnek, útjuk már nem egyenes lesz, hanem a mágneses erővonalak körül kezdenek keringeni, iszonyatos gyorsasággal. Eközben pedig elektromágneses sugárzást bocsátanak ki. Ennek frekvenciáját a mágneses mező erőssége határozza meg. A mágneses mező meghatározott erősségén az elektronsugár másodpercenként több milliárdnyi rezgést végez, miközben alig néhány milliméter hullám- hosszú sugárzást bocsát ki. Az ilyen sugárzás alkalmas arra, hogy vele a magfúziós berendezésben a plazmát felfűtsék. Nyalábjával — min valamiféle rádiólokátorral — egyszer talán naprendszerünk bolygói is letapogatha- tók lesznek. tűzálló polimer A Belorusz Tudományos Akadémia kémiai intézetének kutatói olyan polimert fejlesztettek ki, amely nemcsak tűzálló, de felhevülése közben füstöt és mérgező anyagokat sem bocsát ki magából. Épp ez volt a kísérleti cél. Ugyanis nagyon sok középület, valamint közlekedési eszköz — például hajók, repülőgépek — belső kiképzéséhez nagy mennyiségben használnak műanyagokat. S ezeknél tűzvész esetén a legnagyobb veszélyt nem is maga a tűz jelenti, hiszen a többségük éghetetlen, hanem az, hogy a műanyagok a magas hőmérséklet hatására a fa füstjénél összehasonlíthatatlanul mérgezőbb vegyüle- tet bocsátanak ki környezetükbe. Modern borj Modern borjúnevelő a bulgáriai Kormiancsi faluban. A „Rosszitsza” agráripari komplexumhoz (Gabrovói járás) tartozó üzemben 3000 fekete-tarka borjút nevelnek. A korszerű módszerek lehetővé teszik, hogy ennyi állatot 12 személy láthat el. is választják szívesebben a városi életet, mert az köny- nyebb és kényelmesebb. Vá. roson csak nyolc órát kell dolgozni és a lakásban van víz, villany, gáz, s a szabad idő eltöltésére is több a lehetőség, mint falun. Barbara Trytfian professzor szociológiai kutatásai arról tanúskodnak, hogy a falusi nőknek gyakorlatilag nem jut idejük saját maguk számára; naponta 13—14 órát vesz igénybe a mezei munka, meg a ház körüli teendők ellátása. A falusi fiatalemberek tehát falun maradnak, a lányok viszont otthagyják a falut. A nők csak akkor térnek vissza a falvakba, ha azok korszerűek lesznek, s ugyanolyan komfortos élet- körülményeket találnak falun, mint városon. A fiatal parasztok érdekeinek védelméért küzdő Falusi Ifjúsági Szövetség te. vékenysége és kezdeményezései éppen ezért a falusi életkörülmények színvonalának emelésére irányulnak. A szövetség mintegy 10 ezer alapszervezete vesz részt Az év legértékesebb kezdeményezése nevű versenyben, amelynek eredményeként falusi kultúrházak, óvodák, utak és ifjúsági klubok épülnek társadalmi összefogással. Barbara Zmijewska Vietnam Bivalyábrázolás a művészetben A bivaly nemcsak fáradságos munkájában hű társa a vietnami embernek, nemcsak a gazdagság, a vágyott jómód jelképe, hanem része egész életének is. A hasznos háziállat iránti mélységes megbecsülés megnyilvánul a Vietnami irodalomban és képzőművészetben egyaránt. A hagyományos vietnami festészet a bivalyt harci állatként is ábrázolja. A szobrászok mind a mai napig szívesen választják alakját megmintázásra. Kőből vagy fából faragott bivaly-szobrok díszítik a királyi sírokat, a templomokat. Az egyik legszebb bivaly-szobrot a X. században épült Phat Tich pagodában állították fel. A Ly dinasztia korából származó állatábrázolás igen előkelő társaságban 'kapott helyet. Közvetlenül Buddha és tanítványai mellett állhat. A modern szobrászat is szívesen fordul a témához. Kis- plaisztikai alkotások gyakori alakja, s szoborcsoportokban ás sokszor foglal' el központi helyet. To Ngoc Van az egyik legnevesebb vietnami képzőművész, aki a francia gyarmatosítók elleni háborúban vesztette életét, nagyobb rajz-sorozatot szentelt a bivalynak, s mesterien ábrázolta az állat mozgását. A bivaly az amatőr és hivatásos lakfcfestőkndk is kedvelt figurája. Talán a lakikfestészet művelői ábrázolják a leginkább segítőtársként, biztonságot, módosságot nyújtó szimbólumként az állatot. Ezt a képet fcálrja a néző elé Nguyen Tu Nghiem „Bivalyborjú" című lakkfesfcménye, amelyen a növendékállatot egy nagy és boldog, elégedett parasztcsalád tagjai veszik körül.
