Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-19 / 246. szám
1985. október 19. Környezettígy Avagy mit kell magunktól megvédeni? rég begyakorlott jelszavaink közül néhányat. Például azt, hogy: a XX. században a technika segítségével már le tudjuk győzni a természetet. Gondoljuk csak meg; milyen óriási károkat okoz ez a világon. Mert csak azt kell legyőzni, aki bennünket akar megsemmisíteni. A természet az embert soha sem veszélyeztette. Fordítva sajnos igen. Nem arról van szó, hogy ne használjuk a természet nyújtotta kincseket. Csak arról, hogy ne pusztítsuk a természetet. Az első olajárrobbanás után kezdtünk rájönni arra, hogy a föld kincsei végesek. Kimerülhetnek a bányák, kihalhatnak az élőlénydk... és elfogy az ember élettere. Természetesen ez utóbbit sem szabad ismét szó szerint érteni, mert a föld kincsei — szerencsére — még sokáig elegendőek. De, ha nem gazdálkodunk a természet kincseivel, környezetünkkel, akkor ... ? A Föld népe évszázadokig csak használta a természetet. Felszántottuk a földet, kiirtottuk a fákat, az élőlényeket kedvünk szerint elpusztítottuk, néha csak kedvtelésből.. . A XX. században kellett rájönnünk arra, hogy az embernek nincs joga csak használni a természetet, a környezetet. Védeni is kell. Gazdálkodni vele. Ma már az a kérdés, hogy az emberiség képes-e lemondani olyan dolgokról, amelyek a civilizáció megszokott termékei, de azok túlzott fogyasztása egyben a környezet pusztításához vezet. Képes-e az emberiség a mennyiségi szemléletről áttérni a minőségi felhasználásra? Sokkal kevesebb energia felhasználásával képes-e az ember megőrizni továbbra is jólétét, abban az esetben, ha gazdálkodik, ha átgondolja, mit miért használ, mivel, milyen károkat okozhat? Gondoljunk csak bele: a műanyagipar képes ma már olyan csomagolóanyagokat gyártani, amelyek minden fejlett ország ismérvei. (Mi éppen azon panaszkodunk, hogy Magyarországon még nem alakult ki a csomagoláskultúra). Ugyanakkor a természet képtelen felbontani azt az óriási mennyiségű műanyag flakont, dobozt és még ki tudja mit, amit használunk. Először sok anyagot feleslegesen használunk, másodszor pedig olyan mennyiségű szemetet halmozunk fel, amit sem az ember, sem a természet nem képes feldolgozni, visszajuttatni az anyagi körforgalomba. Természetesen a sók-sók tiltás után azt mondja az . ember, hogy mit tehetek én, egyszerű, „mezítlábas” állampolgár? Ebben a kérdésben benne foglaltatik az ember félelme is. Egyedül nem tehetek semmit, így aztán meg sem próbálom megőrizni a természetet. Eldobom a csikket, a papírzsebkendőt, a háztartási hulladékot, a folyóba öntöm a fáradt olajtat... Mert ugyanezt teszik mások. És ha megmaradnak ezen a szinten, akkor a fentebbi kérdésre nincs válasz. A természet, a környezetvédelem minden ember közös ügye kell legyen. Ez megint szólamnak hat. Hogyan lehet megoldani azt, hogy a világ minden egyes embere ugyanúgy cselekedjen. És ha belegondolunk, hogy tudomásunkra jut világméretű szennyezés — India, Olaszország —, olyan szennyezés, amely már nemcsak a természetet, hanem az embert semmisíti meg? Már maga a meghatározás is rossz. Környezetvédelem. Miért kell védeni? Mert védeni kell. önmagunktól kell megvédeni a környezetet. Pedig a környezettel gazdálkodni kellene. A földdel, a vízzel, a levegővel, az élővilággal... A környezet ügye nem jó szándék kérdése, hanem kemény gazdasági megszorítás. A termelésnek rentábilisnak kell lennie, úgy, hogy a környezetünk se károsodjon. Ez a megkötés természetesen a gazdasági egységek vezetődnek óriási gondokat okoz. De mégsem mondhatunk le arról, hogy tisztán tartsuk a földet, hogy ne szennyezzük vizeinket. .. Mégiis azt kell mondanom, hogy a környezetügy legyen minden ember ügye. Tud tenni a háziasszony és a miniszter. Az egyik többet, a másik kevesebbet. De, ha egy gyárigazgató gazdasági döntése előtt, mint a környezet része, átgondolja döntésének hatásait, akkor a környezet is más megítélés alá esik. Persze hajlamosak vagyunk az ellenkező végletbe is esni. A környezet olyan védelme, amely megtilt minden beavatkozást. Ez sem megoldás, mert akkor önmagunkat zárjuk ki a civilizációból. de a legjobb, ha az ember képes lesz tudatában egyszerre környezetvédő lenni és a környezete „felhasználója”. Ez az együttes és tudati elhatározás — hosszas nevelés után — adhatja meg azt az összhangot, amely a föld lakosságának együttes érdeke. Az sem lehet jó megoldás, ha minden környezetet károsító beavatkozást megszégyenítésre használunk, mert akkor az ember a környezet ellenségévé válik és nem olyan használójává, aki egyben gazdálkodik is, mai szóval és meghatározással: védi. A XX. században élő ember végre rájött arra, hogy a Föld véges, hogy a természeti kincsek, az ásványok, a víz, a levegő sem tart örökké. Tudatában vagyunk, hogy az ember is része az élővilágnak. Képesnek kell lennünk megőrizni környezetünket, azaz alkalmazkodnunk kell az élővilág törvényszerűségeihez. Hazafi József Nehéz megoldás, El kellene lelejteni A természet adta Az ország 17 Herbaria üzeme közül a legdinamikusabban a tolnai fejlődik. Hetven millió forint értékben áUfbanak elő évente kozmetikai szereket, különböző aromákat, ételszínező anyagokat. Exportjuk 25 millió forint, gyógynövényekből. Az üzemben ötvenen dolgoznak, akik a termékskála fejlődésével együtt korszerűbb és egészségesebb szociális körülmények között végezhetik munkájukat. A közelmúltban kezdték el gyártani a Herbanat krémcsaládot, amely hétféle gyógynövényt tartalmaz, csak természetes anyagok találhatók benne. A természetes anyagok iránt egyre nagyobb a kereslet a világban, a Herbária kutatói, fejlesztői keresik az újabb alkalmazási módokat. A tolnai üzem termékeire hosszú távon a hazai és a nemzetközi piacon szükség lesz. Fotó: GOTTVALD KÁROLY Rostálják a fűszer drogokat Steril körülmények között készül az arcápoló krém tj termék, korszerű csomagolás A régi épület kétszáz féle gyógynövényt „rejt” Tisztítják a kakukkfüvet Kozmetikumgyártó- berendezés Négyféle bőrtípushoz gyártanak Herbanat krémet „Boszorkánykonyhában” készül a Béres-esepp
