Tolna Megyei Népújság, 1985. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-17 / 244. szám

1985. október 17. e Képújság OldalHölö *85 Összegubancolódtak a szálak Ha egy edzőt rövid idő le­forgása alatt egy másik kö­vet, akkor emögött nagy va­lószínűséggel mindig az van, hogy az egyesületi vezetés a szakmai munkával elégedet­len. Pakson a labdarúgóknál e tekintetben fura helyzet állt elő. Az első csapat irá­nyításával is megbízott lab­darúgó szakágvezető, Schäf- fer István sikertelensége el­lenére ebben a funkciójában továbbra is első számú szak­mai vezető a szakosztálynál, így felettese az első csapat újdonsült edzőjének, Márkus Józsefnek. Erre a honi fut- balléletben ritkán akad pél­da. A gyakorlat ugyanis az, hogy az első csapat edzőjét azért nevezik ki vezető ed­zőnek, mert a szakosztály egészének szakmai munká­ját irányítja. Nagyobb egye­sületeknél, ahol az első csa­pat önmagában leköti a szakvezetőt, ott összekötő kapocs az utánpótlás szak­ágvezető. Bencze János, a PSE szak­osztályelnöke: — Labdarúgó-szakosztá­lyunk működési szabályzata kimondja: a szakosztály éle­tében szükség van egy füg­getlenített emberre, aki min­den korosztályban átlátja, irányítja a szakmai munkát. Még a felnőttcsapatét is. Ez egyébként a nálunk megho­nosodott teamrendszer egyik fontos ismérve. — Ám a felnőttcsapat mel­lé mégsem szerződtettek ed­zőt, hanem azt függetlenített szakágvezetőre bízták. — Működési szabályzatun­kat egy az egyben elfogadó edzőt nem találtunk a nyár folyamán, így ideiglenes jel­leggel szakágvezetőnk, Schaf­fer István vette át a csapa­tot. — Kissé különös számunk­ra, hogy a gyenge szereplés hatására, mintegy varázs­ütésre, találtak egy edzőt a felnőttek mellé. — Vagy „A” vagy „B” — ezzel azt akarom mondani, hogy a gyakorlat bizonyítot­ta: elodázhatatlan az edző­kérdés a felnőttcsapatnál, így került hozzánk Márkus József. Ezek után már különösebb logika nélkül is kikövetkez­tethető: ha fut a szekér, ak­kor minden marad a régi­ben. De nem maradt! A szep­tember 23-i, a csapat siker­telenségét vizsgáló elnökségi ülésről röviden annyit is mondhatunk: tanácskozott a válságstáb. Zerza Józseftől, az egyesület társadalmi el­nökétől tudjuk, hogy felve­tődött Vábró József, a csapat tavalyi edzője visszahívásá­nak gondolata, akiről akkor annyit tudtunk, hogy nem vállalta az új szervezeti fel­építés szerint a munkát, így kenyértörésre került .sor. Vábró József: — Igaz, hogy újból megkerestek, de „me-% nesztésem” előzményei nem múltak el bennem nyomta­lanul. A csapat irányításom­mal újonc létére hetedik lett, ennek ellenére a baj­nokság zárásakor senki sem gratulált a szakosztályveze­tés részéről, és a hogyan to­vább kérdést sem nekem cí­mezték. Amikor visszajöt­tem a szabadságomról, leve­lezés útján megtudtam az új koncepciót, amivel nem ér­tettem egyet. Mivel nem hallgattak meg, így csak vá­laszlevélben fejthettem ki ellenérveimet. Erkölcsileg eléggé kifogásolható akna­munka zajlott körülöttem. — Azt is rebesgették, hogy több pénzt kért és mentesí­tést az egyéb iskolai teendői alól. — Ez nem igaz. írásos bi­zonyítékom van arról, hogy mit kértem. Ez pedig nem más, mint a függetlenség az első csapatnál, és egy pá­lyaedző, hiszen ebben az osz­tályban ilyen szinten ez már nem luxusigény, mert húsz játékost egyedül ellenőrizni képtelenség. A válasz fölöttébb érdekes, hiszen az a hír járja, hogy Márkus József, az együttes mostani edzője csak hasonló feltételek mellett vállalta. Hogy is van ez? Márkus József: — Három feltételem volt, amikor elfo­gadtam az ajánlatot. 1. Sza­bad kéz az első csapatnál. 2. Egy pályaedző, mégpedig Váczi László személyében, akivel már a múltban együtt dolgoztam, és mindenben megértettük egymást. 3. A csapat megerősítése, mert a sok — bár tehetséges — fia­tal együttvéve még nem tud hosszú távon megfelelni az elvárásoknak. — De tavaly újoncként a mostaniak „vitézkedtek”, és most ugyanazok bukdácsol­tak. — Nézze, engem a múlt nem érdekel, de a jelen és a jövő annál inkább, hiszen konzervgyári főállásom mel­lett ezért vállaltam az edző- séget. Véleményem szerint a tavalyi helytállásban nem kis szerepet játszott az a tény, hogy salakos pályán fo­gadtuk az ellenfeleket. Más­különben pedig ez a gárda a nyár folyamán gyengült, érthetetlen módon lemond­tak egy tapasztalt Szabóról és Vörösről, valamint kivált Kiss és Juhász. Ezért el- odázhatatlannak tartom a játékosállomány mielőbbi minőségi javítását. Zerza József társadalmi elnök: — Ezek után tulaj­donképpen ót: vagyunk, ahol a nyár elején voltunk, hiszen Vábró is hasonló fel­tételeket kért. A fentiek sugallják: a si­kertelenség hatására össze­gubancolódtak a szálak, amit bizonyos érdekösszefonódá­sok miatt még most is ne­héz kibogozni. Ám ha a Pak­si SE labdarúgói elindulnak a felfelé vezető úton — ki foglalkozik már ezzel... Ami a tizenkét gól mögött van Szekszárdi borszakértő is­merősöm, aki a futball iránt is élénk érdeklődést tanúsít, eképpen fakadt ki a Dózsa egri vendégjátéka kapcsán: ha az idei szekszárdi vö­rösbor és az egri bikavér között ilyen nagy lesz a mi­nőségi különbség, mint va­sárnap a futballpályán volt a két csapat között, akkor exportesélyeink nem túl ke­csegtetőek. Sorrendben a harmadik nagyobb vidéki vereség után úgy tűnik: megszűnt a Dó­zsa ponttermést gazdagító idegenbeli varázsa. Pólyák Antal kapuvédővei a vere­ségek okairól beszélgettünk. — A tudósításókból ki­tűnt, hogy a Dózsa kapuvé­dője, Pólyák Antal nem oka a „zakóknak”. Ám, a szur­kolók a három meccsen be­kapott 12 gól miatt a kapust is emlegetik. — Mi tagadás, elismerem, voltak olyan gólok, amelyek­ben benne voltam. — Akkor a fő ok: a kont­rajátékra épülő taktika alap­pillérét képező megbízható védőjáték mondott csődöt. Hogyan látta a kapuiból? — Nem erről van szó. Az ellenfelek kiismerték már játékunkat és új fegyvert vetettek be ellenünk. Az NB I-re pályázó szegediek és egriek agresszív letámadás­sal megleptek bennünket — már a saját térfelünkön, sa­ját 16-osunknál hi'bázásokra késztettek bennünket. Egye­dül a Sopron elleni meccsre nem mondható el ez egy az egyben. Nem szándékozom a szerencsétlenségünkre hi­vatkozni minduntalan, de tény, hogy a 12 gól döntő többségét nem kidolgozott helyzetből rúgták ellenfele­ink. — Kibekkelni mégsem le­het egy találkozót. Az adott gólok is hiányoznak. — Ez az, én is ebben lá­tom a nagy problémát. Ugyanis az ilyenkor adódó kevés lehetőséggel egyálta­lán nem tudunk élni. Ko­rábbi meccseinken ez jött és megvolt az eredménye is. — Űjabb hazai mérkőzés, ismét más játékfelfogás kell. — Igen, a játékfelfogás...! Mert azon sokat nem lehet segíteni, hogy hazai mérkő­zéseinken középpályásaink nem tudnák Visszazárkózni, tehermentesíteni a közvetlen védelmet, de azon feltétlenül lehet és kell, hogy rohamo­zásaink precízebbek, ponto­sabbak legyenek, mert ezzel nem adjuk meg annyiszor a # gólveszélyes ellenakciók lehetőségét. És ha már szót kaptam, még egy dolog fel­tétlenül ide kívánkozik, és ez minden mérkőzésünkre vo­natkozik. El kell sajátítanunk a sportszerű keretek adta agresszív játékot. Nem tisz­tes távból, időt adni az el­lenfélnek a válaszlépések­re, hanem becsúszni, oda­csúszni kell minden játéko­sunknak a labda elvesztése után, vagy ahogy ezt monda­ni szokták: „fel kell szán­tani a pályát”. Mesterhármas Barabás Andrást, a Nagy- mányaki Brikett SE fürge lábú csatárát joggal ünne­pelték a Dunaföldtor elleni mérkőzés után. A csapat ügyeletes gólfelelőse volt, három góllal járult hozzá az 5-2-es győzelemhez. — Ügy hallottuk, nem csu­pán önmagában három gól ez, hanem mesterhármas. — Igen, egymás után lőt­tem, így még ennek is örül­hettem. — Egyébként hogy áll a góllövéssel ? — A Dunaföldvár elleni mérkőzés előtt eddig ötször találtam a kapuba. Helyze­teimet alapul véve már jó­val előrébb is járhatnék a góllövőlistán. Valahogy iga­zából nem jött ki a lépés a kapu előtt. — Most igazából kijött. Melyik gólja a legemlékeze­tesebb a három közül? — Talán a második, ami­kor elvittem fejjel a labdát, visszahúztam, jobbszélsőnk, Takács fejéről újból elém került és habozás nélkül a kapus hasa alatt tíz méter­ről a hálóba vágtam. BÁLINT GYÖRGY Belgrádi tervek I :< í j Az 1992. évi nyári olim­piai játékok megrendezésé­vel kapcsolatos tervezetet vi­tatott meg a Belgrádi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsá­ga. A tanulmány — amelyet egy több mint száztagú szak­értői csoport készített el — abból a célból készült, hogy a város vezetői megismerjék, milyen fel adatok Várnak Belgrádra. amennyiben meg­topja a hét év múlva esedé­kes ötkarikás versenyek le­bonyolítását. A tervezetből kiderül: 1992-ben várhatóan 23 sport­ágban bonyolítanának le „ötkarikás” versenyeket és mérkőzéseket, s ezekhez a meglévő 14, nagy befogadó- képességű létesítmény mellé további négyet kell felépíte­ni. A vitorlás versenyeknek a tervezet szerint az Adriai­tenger partján fekvő Split városa adna otthont, illetve az ottani szép tengeröböl. Az olimpiai játékok Idején Belgrad mintegy 25 ezer sportolót, sportvezetőt és új­ságírót fogadna, mellettük 30 ezer külföldi illetve 15 ezer belföldi jugoszláv érdeklő­dő elhelyezése várna a ju­goszláv fővárosra. A megren­dezés költségeit előzetesen 480—710 millió dollár között becsülik. Mint ismeretes, a NOB jö­vő év október 17-én Lausan- ne-ban dönt arról, hogy me­lyik város rendezi a nyári, illetve a téli olimpiát. Európa legjobb tornásza Dmitrij Bilozercsev nyújtógyakorlatot mutat be Egy abszolút bajnoki cím, ihat arany (összesen hetet le­lhetett megszerezni) és egy ezüst érem — ez a tizen­nyolc éves Dmitrij Bilozer­csev termése az 1985. évi os­lói Európa Bajnokságon. Hi­hetetlen moszkvai siker! Bilozercsev már nem egy fényes győzelmet aratott. A legnevezetesebb az 1983. évi volt. Az akkor tizenöt éves sportoló bekerült a válogatott­ba, s sorra nyerte a szezon nagy versenyéit; az Európa Bajnokságot és a Világbaj­nokságot Várnában és Buda­pesten, győzött a Szovjetunió Népeinek Szpartakiádján, s elnyerte a Moscov News ha­gyományos nagydíját. A ha­zai és külföldi szakértők és edzők a moszkvai fiú kivéte­les tehetségéről beszéltek. Az elmúlt évben rendezték a szovjet tornászok részére a Barátság ’84 versenyt, amelyen Dmitrij ismét az el­ső helyet szerzete meg: egyé­niben és csapatversenyben egyaránt. Ezután sokáig nem láthat­tuk a dobogón. Térdsérülést szenvedett. Hogy tagja lesz-e az idei Európa Bajnokságra utazó válogatottnak, az utol­só percig eldöntetlen volt. Ennek elleniére Dmitrij ed­zője. Alekszandr Alekszand- rov, s a szovjet válogatott vezető edzője, Leonyid Arka- jev is bízott a fiatal tornász erejében, s kivitték Oslóba. Bilozercsev bizonyított, Eu­rópában nem akadt párja. Azonnal átvette a vezetést. A tornászbajnakság utolsó nap­ján az összetett verseny hat számában ért el helyezést, öt szeren első lett, csupán egy alkalommal a bemutató ug­rásban, elégedett meg az ezüsttel. Motocross A magyar élmezőny a szőlőhegyi pályán Befejezéséhez közeledik a versenyévad a motocrosso- zóknál is. Az első osztá­lyú csapatbajnokság után vasárnap délelőtt ismét Szek- szárdon találkoznak legjobb hazai crossozóinik, hogy utol­jára összemérjék tudásukat a Szekszárdi Vízitársulat SE meghívásos versenyén. A 125—250—500 köbcentiméte­res 'kategóriában nagy ne­vekkel találkozhat majd a szekszárd-szőlőhegyi cross- pálya közönsége. Eddig 55 nevezés futott be, de ez a szám a verseny rajtjáig min­den bizonnyal növekedni fog. Szombaton 13 órakor már félbúgnák a motorok, meg­kezdődik a kötelező edzés. Másnap, vasárnap 10 órakor rajtol a 125 köbcentiméte­res kategória mezőnye. Az első osztályú versenyzők mellett a másodosztálynak is nyeregbe szállnak, sőt nem is egy kategóriában együtt in­dítják imajd a „bőrcsizmás porftílhőlövagökat”. Az ér­deklődésre való tekintettel a szervezőbizottság kérésére a Volán a 6-os útvonalon sűrített helyi járatokkal köz­lekedik oda-vissza. Űtvonal: buszpályaudvar—Béla tér— Kórház—'Bér; Balogh Ádám utca. Oda 8.30-tól 10.30-ig. vissza pedig 14.30-tól 15.30-ig indulnak, illetve érkeznek a sűrített járatok. Rossz főpróba Rosszul sikerült a nyugat­német tom'ásznők világbaj­noki főpróbája három héttel a montreali VB előtt az NSZK—Svájc—Románia hár- 'ma»viadalon. Románia mö­gött úgy végeztek a máso­dik helyen, hogy a szabadon- választottafc során hibát hi­bára halmoztak. Különösen a gerenda tréfálta meg a ha­zaiakat, akik „érett alma­ként” sorra potyogtak le a szerről, s ez legalább 6—6,5 pontos veszteséget jelentett. A nyugatnémetek csehszlo­vák vezető edzője, Vladimír Prorok szerint a pszicholó­giai felkészülés sikerült gyengén, A világbajnoksá­gig ezen a .téren még sok tennivaló akad, s a mostani kudarcsorozat elkerülésére alighanem kiiktatják a sza- badonválasztotfcakból a koc­kázatos elemeket. A hármas- viadalon egyébként Románia az NS2K-t egytized híján 17 ponttal, míg Svájcot kereken 30-cal előzte meg. Újabb tiltakozás Lisszabonban kétnapos ülést tartott a Nemzeti Olimpiai Bizottságok Szö­vetségének (ACNO) Végre­hajtó Bizottsága. A testület elnöke, a mexikói Mario Vazquez Rana a zárónapon adott nyilatkozatában elítélte az október 19-i dél-afrikai Forma I-es Grand Prix megrendezését és ismételten az apartheid széles körű el­ítélésére szólított fel. Állás- foglalásában kihangsúlyozta, hogy az 1979-ben alapított ACNO mindig is harcolt a fajüldöző országokkal fenn­tartott sportkapcsolatok el­len, s erőfeszítéseik most is arra irányulnak, hogy a GP- futamot ne rendezzék meg Kyalamiban, bár az autó­sport versenyei nem tartoz­nak az ACNO hatáskörébe. Vasárnap megtöri a jég: megszerezte első győzelmét a paksi csapat. Felvételünkön Blatt (sötét mezben) megcélozza a siklósi kaput.

Next

/
Thumbnails
Contents