Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-14 / 216. szám
1985. szeptember 14. ' TOLHA ' A^PÖJSÄG Az olcsó árukra (boltokra) szükség van! Az üzlet januárban nyílik Szekszárdon Riport jelent meg lapunkban június 17-én, melyben megyeszékhelyünk olcsóáruellátásának hiányosságaival foglalkoztunk. Hiányosságaival, mely várhatóan tovább fokozódik, hiszen a még meglevő egyetlen olcsó áruk boltját is megszüntetik — az Arany János utca korszerűsítése során. A témában illetékeseket sorra megkérdeztük, hogy milyen lehetőség kínálkozik a jogos igény kielégítésére, azaz a nyugdíjasok, a nagycsaládosok — és természetesen mások — olcsó, úgymond osztályos — termékekkel való ellátására. S megkérdettük azt is, hogy dehetne-e egy vegyes profilú üzletet nyitni, ahol bizonyos termékféleségekhez — esetenként, vagy rendszeresen — hozzájuthatnának a város és a .környék lákói. Nem akarom csigázni a kedélyeket, így máris — a témához kapcsolódó lényeges dolgok elé vágva — közlöm a döntést: Január elején megnyílik Szekszárdon az úgynevezett olcsó áruk boltja. Tehát nem volt utópia egy ilyen üzlet létrehozásának felvetése. Olyan üzlété, amelybe többféle árucikk kerülhetne. Például méteráru, rövidáru, edények, bőrdíszmű, s ki tudja, hogy még mi minden... De erről a „ki tudja mi mindenről” egy beszélgetésfüzér tájékoztassa az olvasókat. * . Júniusi cikkünk epilógusában Kiss Istvánná, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára is nyilatkozott, aki már számtalan fórumon vetette föl a tejivó, azaz egy olcsó reggelizőhely szükségességét, és az olcsó termékeket árusító üzlet lét- jogosultságát. De ilyen üzletet egyetlen ember nem nyithat, s nem is lehet a feladata. összefogással — bármilyen jellegűvel — el lehet indulni az úton, s célba is lehet érni. Tehát júniusi beszélgetésünkkor Kiss Istvánná is az összefogás „hangszerén” játszva így fogalmazott: — A Hazafias Népfront városi bizottsága még a nyár folyamán megszervezi a fórumot. Bízom az eredményben! Tehát néhány nappal ezelőtt Kiss Istvánné a Hazafias Népfront megyei bizottsága tanácstermében nyitotta meg azt a fórumot, mely joggal állhat érdeklődésünk középpontjában. Köszöntötte a megjelenteket: Szabó Gézát, a városi pártbizottság első titkárát, Deményné Miskei Máriát, a városi pártbizottság titkárát, Csapó Jenőt, a MÉSZÖV elnökhelyettesét, Béres Vilmost, a Székszárd és Vidéke Áfész elnökét, Janó Györgyöt, a Népbolt Vállalat igazgatóhelyettesét és Hosteiger Mihályt, a Fogyasztók Városi Tanácsa elnökét. (Sajnos, a városi tanács illetékesei nek nem juthatott a köszöntő szavakból, mivel nem vettek részt e fontos megbeszélésen. Nyilatkozatuk hiányát többször is fölvetették a fórum résztvevői.) A következőkben megkísérelem filmszerűen visszapörgetni a fórum főbb fordulatait: Béres Vilmos: — Már tavaly beszéltem a témáról a városi tanács illetékeseivel. Sajnos, túl sok jóval nem kecsegtettek... Pedig az Arány János utcai „turkáló” helyett és általában is, nagy szükség lenne egy olcsó termékeket árusító üzletre. Próbálkoztunk egy piaci pavilon beindításával is ... De kiderült, hogy csak saját erőből oldhatjuk meg a „témát”. Ügy döntöttünk, hogy a Séd patak partján lévő nyomtatványbolt — mely saját tulajdonunk, de a Népbolt Vállalat bérli — lesz a célra megfelelő üzlethelyiség. A szeződést egy hónappal ezelőtt felmondtuk... az üzletet negyed éven belül szeretnénk birtokba venni. Azaz január 1-én nyitnánk ki az úgynevezett olcsó áruk boltját. Janó György: — Év elején elkezdődtek az ezzel kapcsolatos tárgyalások ... Számunkra a „kiköltöztetés" -igen nagy gondot jelent. Hiszen 30—35 éve ez a saját üzletünk... Szabó Géza: — Csakhogy nem nyomtatványboltként. Janó György: így igaz. Csakhogy fogalmunk sincs pillanatnyilag, hogy ezt az üzletet hova vigyük. A megyében egyébként ez az egyetlen bolt, amely a nyom- tatványéHátással foglalkozik. Ha megfelelő helyet találunk a nyomfatványüZietnek, valóban nincs akadálya a helyiség átadásának. Csak alkalmas helyiséget senki nem tud ajánlani... Ez olyan bolt, hogy nagy ráktárra van szüksége. — Deményné Misked Mária: — Ügy tudom, hogy az üzlettől 150 méterre levő raktár is bérlemény. (A városi pártbizottság titkára és a Népbolt Vállalat titkárának hosszas párbeszéde következett ezután, mely során a városi pártbizottság titkára számtalan olyan javaslatot tett a szóban forgó vállalatnak, mely alkalmasint csöppet sem elvetendő. Sőt!) Szabó Géza: — Elkanyarodtunk a témától... Pillanatnyilag két különböző dologról van szó, noha a „másik” sem elhanyagolható ... De azt a Népbolt Vállalatnak kell megoldania. Mi most arról vitatkozzunk, hogy az olcsó termékek üzletét hova tudjuk tenni, s miként lehet azt közmegelégedésre üzemeltetni... Ezzel — szerintem — zárjuk le a nyomtatványbolt elhelyezésének ügyét. A Tolna Megyei Népújság munkatársa: — Kovács János, a városi tanács elnöke korábban úgy nyilatkozott, hogy a majdani — jelenleg épülő — szolgáltatóház földszintjén el tudná képzelni az üzlet kialakítását. Csakhogy az ottani üzlet nyitása csöppet sem olcsó. Janó György: — Akár a nyomtatványbolt, akár az olcsó áruk üzlete költözne odla, rossz „húzás” lenne. Ugyanis a közlekedés korlátozásai miatt gondot jelentene az áru berakodása, szállítása. Szabó Géza: — Valóban. Ezzel számolni kell, mert a város rendezési tervében a Garay tértől a Béla térig csak gyalogos forgalom lesz... Végül is, hogy a nyomtatványbolt hol kap helyet, az eldől, ha a tanáccsal megtárgyaljuk. Kiss Istvánné: — Kérem, hogy a Népújság munkatársa tájékoztasson bennünket a laphoz érkezett, az olcsó áruk boltjával kapcsolatos javaslatokról... ötletekről. A Népújság munkatársa: — Sok-sok javaslat érkezett telefonon és levélben egyaránt. Csak az érdekesebbeket sorolom most fel. Kaptunk olyan javaslatot, hogy az üzletben a megye üzemeinek termékeit árusíthatnánk. Akciószerűén, vagy folyamatosan. Egyik Székszárd környéki olvasónk felvetette, hogy a Volán 11. sz. vállalatát is be lehetne vonni az „akcióba”. Ügy, hogy a hét egy bizonyos napján a nyugdíjas vásárlók kedvezményesen utazhatnának az autóbuszokon, amennyiben az üzletben vásárolt termékek blokkját felmutatnák ... Béres Vilmos: — A megyében gyártott termékek beszerzésének ötletét ragyogónak tartom... A közvetlen árubeszerzés számtalan lehetőséget rejt magában. Csapó Jenő: — Az ipari szállítóink úgynevezett visz- szamaradt termékeire is vevő lehetne az üzlet. Pontosan azért, mert például a próbagyártás során nem adnak teljes szortimentet. Ezeket az árukat például a Skála nem veszi meg. Érthető, hogy a nagy üzleteknek nem „bolt” egy fél teherautó regular áru megvásárlása. Béres Vilmos: — Az első félévben az áfész több, mint hatmillió forint árengedményt adott. Tehát konkrétan lehet látni, hogy a lakók milyen áruféleségeket keresnek és vesznek meg ár alatt... Érdemés még azon is gondolkodni, hogy ebbe a forgalomba külföldi partnereink cikkeit is bekapcsoljuk... V. Horváth Mária Borka néni? Ha meggondoljuk, hogy a név egy mindössze husionegy éves — sudárkarcsú, szőke és hosszú hajú — ifjú pedagógust jelez, már az eddig mondottak alapján is láthatjuk, hogy a tanítványok szóhasználatában jelenlevő megnevezéssel van dolgunk,i gyaníthatjuk Iazt is, hogy a kisgyermekes hangzású Boriska néni, Borika néni helyett éppen a név viselőjének némi szelíd ráhatására öltötte ezt az alakot. így mondják az elsősök, mondják n többiek is, így mondják a végzettek is. „Borkám” — mondja az állatorvos felesége, s rendjén is volna ez így. Mert ez a Borka amolyan városias ízt is ad a névnek, ám ugyanennyi erővel azt is feltételezhetjük, hogy éppen- hogy nem városiasat, hanem amolyan pusztai, tanyai száraztiszta hangzást. Mindegy, elég az hozzá, hogy a tanító néninek így tetszik a saját neve, tehát így is hívja öt a faluban mindenki. Borka néni albérletben lakik, ám gazdasszonyára hárul valami ünnepélyes különösség ebből a tényből, hogy a kistanitónéni éppen nála lakik, az új ház nagy folyosójáról nyíló egyik nagyszobában, közvetlen a fürdőszoba mellett, s nem is mulasztja el, hogy szóba hozza ezt a tényt, valahányszor vásárolni megy a boltba, ,^Szépet adjon, mert Borkának lesz, lelkem!" Azt aztán már nem lehetne megmondani, hogy a „lelkem”, vagy a kistanító- nénire való hivatkozás miatt, de olyan zsírtalan szép szeleteket vág a marhacombból Jani, hogy öröm nézni is. Ma reggel mégis egy kicsit zord szemállással lépked Kati néni a hentesbolt felé, s amint emlékeit összeszedegeti, már látja is az összefüggést az esti traktorzörgés meg a ma reggel Borka ablakába állított kikerics-csokor közt. Az lehetett a Varga Pista, az jár a traktorával. Biztosan jól beittak megint az este, és ők szedték az ősz első virágait amolyan goromba ugratás céljával Borka ablakába. Mert a Borka nem ment imég férjhez. No, még az a jó, hogy kora reggel, amikor Kati néni az öntözőkannával meg az ágseprűvel kiállt az utcára, azonnal észrevette a csokrot, le is tépte a zöld zsalu rései közül, először bedobta a víz- áteresz cementgyűrűje alá, aztán, amikor felsöpörte a ház elejét, előhalászta, és azt is a kukába vágta. De a harag már akkor forrni kezdett benne. Hiszen 1ha jól megnézzük, ez az otrombaság személyes sértés ő ellene is, nemcsak Borka ellen, de majd megmutatja annak az ostoba Varga Pistának. Nem láthatta senki olyan reggel azt a csokrot, de a sértés tnegesett. Nem talál magának valót ez a lány. Nem talál, istenem. Teli de teli van ja szekrénye könyvekkel, újságokkal, mindig szól a lemezjátszó, Borka behúzódik a szobájába, csak teát fogad el estére, s lám csak, most is visszajött már a nyaralásból a tanév kezdete előtt egy hónappal, és olvas, olvas meg plvas. \Aztán itt van ez a pedagógusföld, abba ültetett egy sor virágot, meg is locsolja mindig tíz körül, amikor előjön a szobából — olyan szép az a lány fürdőruhájában, a fara, a melle, csupa kicsattanó egészség, meg az a hosszú ;laza haja, mintha saját magát látná Konczek József: Borka néni virágcsokra Kati néni ezelőtt huszonöt-harminc évvel — igaz, addigra már a virágok megvannak locsolva, reggel, jókor, de hát nem baj az, legalább ennyit törődjön a virágokkal. A kapálás, a paradicsom felkötözése úgyis Kati nénire marad, a hullott szilvát is ő szedi össze, mert ebben a Borka lányban nincsen paraszti vonzalom, átengedte a földet használatra, s ingyen. De hogy mi mindent tud a lány. A harangokról is. Az. Hogy elmondta a múltkor is, amikor Kati néni a tejet szűrte le, hogy a harangoknak régen saját nevet adtak, meg milyen nagy titok az, hogy miképpen öntik a harangot, aztán az is, ugye, hogy régen a harangokat acélból is próbálták csinálni, de a bronz a legjobb anyag, meg még hogy a harangokat néha kicsit el kell fordítani, mert akkor a nyelv egyenletesen koptatja körbe, vagy mit csinál, ugye, a szoknyával. De főleg az a jó ebben a Borkában, hogy olyan nagyon finoman és kifejezően kapcsolja egybe a szavakat, szóval, hogy olyan szépen meg tudja inondgni a dolgot, az érdekességet, talán még a tisztelendő úr is szívesen beszélgetne vele, ahogyan a Borka mosolyog, és mondja, hogy ebben meg ebben igaza is van az embernek, de hallgasson csak, én mit hallottam. Hogy olyan aranyosan mondja, mintha nem is kellett volna neki azt a sok könyvet kiolvasnia, éjszaka, amikor rontja a szemét a villannyal, hanem úgy, jártában-tkeltében, itt is, ott is hallott volna Valamit, és (aztán Csak elmeséli. S akkor aztán ez a csokor. Kati néni már a Jani pultja előtt áll, most is megkapja a szép szelet húsokat, kifizeti, de közben már azt tervezi, hogy beszélni fog a Varga Pista anyjával. Még jó, hogy éppen beleütközik, amint a hentesbolt kopott cementlépcsőin lépked lefelé. Kati néni aztán kiereszti a nyelvét. Szegény Juli meg hüledezik, hinni sem tudja a dolgot, ám Kati néni igazságának nem lehet ellenállni, s távozik is aztán hamar a Juli, hogy beszéljen a fiával. Az a nagy pacula még föl sem kelt. Igaz, szántott egész héten, de csuda a jó dolgát, a sört is elég gyakran eregeti a torkán, mert la szőrös hasa egyre jobban kimászik a tengerészcsíkos trikó alól. Ilyenkor meg, persze, alszik. „Nagy fehér csokor rózsával, azzal jöhet a fiad a házamhoz, értetted, Juli?" — bocsátja el Kati néni a szegről-végről rokont, és mint aki jól végezte dolgát, indul is hazafelé. Egy kis tejszín, az volna jó Borkának a kávéhoz, amikor majd felkel az ágyból. A tegnapi tejnek lesz annyi színe, hogy ki lehet keverni belőle azzal az elektromos géppel, amit a Borka adott. Ez a lány nagyon szereti a mindenféle elektromos gépeket. Van a szobájában egy padlóra helyezett négyes elosztó, abba dugdos mindenféle kapcsolókat, egy kapcsolás, szól a lemezjátszó, egy másik, működik a tévé, egy harmadik, az ágymelegítő, sőt van neki egy fura kis masinája is, azt mondja, az a masz- szírozógép. Persze van hajszárító is, meg kenyérpirító, természetesen kis ágylámpa, olvasni, éjjel, meg egy merülő forraló a kávénak, ha nagyon kihűlne, mert az egész csuporral be szokta vinni magához, ha lefut a konyhán. Kati néni már szétdarabolta a kakast, jó zöldséggel fortyogott a gázon, amikor jgen csendesen beállított Varpa Pista. Né, még egy selyempapír is Ikerült a rózsacsokorra. Es micsoda feszes-kemény, szép bimbók. Na, te léhűtő! Aztán ne csak makogj itt nekem, hé, te. Benn van a Borka néni, már megint a lemezjátszót szaggatja. Tudod, mi az, ami szól? Nem hát. Hát a Bétóven. Süket volt, amikor a legszebb muzsikát írta. „De nem úgy van az, Kati néném." „Micsoda?" „Csak az, hogy írt az a zeneköltő sok szépet azelőtt is, hogy meg- süketült volna." „Igen?” „Az már csak a belső hallása volt, tudja-e?" Kati néni most két aranysárga krumplit csúsztat a levesbe, aztán beszól az ajtón. Milyen lassú beszéde van ennek a Pistának, gondolja később, a konyhában álldogálva, miközben a csipedettet gyúrja,^e azért összefüggően tud beszélni és jó sokáig. Aztán kinn a konyhán Borka néni meg Pista megisznak egy pohár bort, sőt, kis rábeszélésre, mármint a Pistáéra, maga Kati néni is. Csak ennek a lánynak olyan távoli, különös mosolya van, a bort meg apródonként kortyolja, mintha nem is itt volna. Később meg, mielőtt Borkát ebédelni hívná, s rányitja az ajtót, látja, hogy szétnyitva hevernek a színes képző- művészeti albumok, Borka pedig a fürdőszobából bukkan elő, egyenest a hidegvizes zuhany alól, hát az arca éppen olyan, de tényleg, mint a harmatos rózsa.