Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-14 / 216. szám

1985. szeptember 14. KÉPÚJSÁG 3 Szolgáltat-e a szolgáltatás? ■Ha elromlik a bejárati aj­tó zárja, ha kitörik az ablak­üveg, ha a csap csöpögésére ébredünk, szakemberért fo­hászkodunk, s igyekszünk el­ültetni magunkban a re­ményt, talán nem kell na­pokig várni, hogy megérkez­zen a mester és elhárítsa a hibát. Sajnos, rosszak a ta­pasztalataink, sokszor órák, napok mennek veszendőbe a hiábavaló várakozás miatt; a szolgáltató ágazat ma még sok kívánnivalót hagy maga után. Nálunk és Európában Amikor szolgáltatásról be­szélünk, szívesen példáló­zunk tengerentúli adatokkal: az Amerikai Egyesült Álla­mokban a foglalkoztatottak csaknem nyolcvan százaléka a harmadik szektorban, a szolgáltató ágazatban dolgo­zik. Nálunk ez az arány az ötven százalékot sem éri el. Na de, ne menjünk messzire, nézzük meg mi a helyzet Eu­rópában? Frissebb statiszti­ka nem lévén, hasonlítsuk össze az 1979. évi adatokat, Magyarországon, 37, a Szov­jetunióban 41, Csehszlová­kiában 38, Romániában 25, Belgiumban 64, Ausztriá­ban 48 százalék a szolgálta­tásban foglalkoztatottak ará­nya. Az európai országok kö­zött hazánk harmadik szek­tora fejlődött a legdinamiku­sabban a hetvenes' években, ma viszont még a szintentar- tás is nehezen megy. Ml ennek az oka? — adó­dik a kérdés. A válaszadás­ban segítségünkre volt a Szolgáltatáskutató Intézet, amely tanulmányokban vá­zolta fel a múltat, a jelent, és előzetes becsléseket készí­tett a VII. ötéves tervidő­szakra. A kutatók megvizs­gálták a vas-, a fa-, a fém­es a gépipari, az elektromos háztartási, gépek, a híradás­technikai cikkek javítási helyzetét, a textiltisztítást, a fogyasztási cikkek kölcsön­zését, a személyeknek vég­zett fordítást, gépírást, taka­rítást, a gépjármű-, az építő­ipari, a fodrászipari és a fényképészeti, valamint a cipőjavító szolgáltatásokat, a használt fogyasztási cikkek felvásárlását, a teherszállí­tást. Mindebből látható: na­gyító alá tették a lakosságot legközvetlenebbül érintő te­rületeket. Olcsóbb a fusi Magyarországon a hatva­nas évek végén a szolgáltatá­sokban érzékelhető volt, hogy a kereslet messze meg­haladja a kínálatot. Iparen­gedéllyel dolgozó kisiparos nemigen volt, az állami vál­lalatok Viszont nem bírták az „iramot”. Változást a kor­mány ,.vitamin-injekciója” hozott. Különböző csatorná­kon összesen 20 milliárd fo­rintot juttatott a gazdaságba, hogy lakossági szolgáltatásra ösztönözze a vállalatokat. Kedvezményeket, vissza nem (térítendő hiteleket nyújtott. A hatás nem maradt el. Egy­más után épülték a szolgál- tatóhézak, a javítőközpontok, egyre több kisiparos kért fő­állásra iparengedélyt. Ám a nyolcvanas években nem volt ilyen gyors ütemű a fejlesztés, a meglévő háló­zat szinten tartása Is mind nagyabb gondot okoz, annak ellenére, hogy akadnak még ma is olyan vállalatok, ame­lyek kapnák támogatást. A mosatást például csaknem száz százalékkal támogatja az állam. Voltaképpen min­den más szolgáltatás a sza­badáras kategóriába került, ami jelentős mértékben be­folyásolja a kereslet alakulá­sát. Ebből viszont nem le­het lemérni a valós igénye­ket. Az emberek jövedelme a meghatározó abban, hogy ki milyen szolgáltatásra költ, de mindenki igyekszik fenn­tartani eddigi életszínvona­lát, szokásait, miközben ki­adásai csökkentésére törek­szik. Ebből következően mind többen veszik igénybe az olcsóbb, úgynevezett fusi- munkát. Ez Viszont bizonyos értelemben elfedi a harma­dik szektor hiányosságait. Másféle hatások is fellel­hetők. A kutatók megállapí­tották: a lakossági szolgálta­tás nem elég nyereséges, az itt dolgozók bére alacsony, s a kisiparosok is a több hasz­not biztosító állami vállala­toktól, szövetkezetektől fo­gadnak el megrendelést. Mondván: nagyon megemel­kedtek a társadalombiztosí­tási járulékok, szükségük Van á nagyobb bevételre. Országos körkép A városi emberek jobb helyzetben vannak, mint a kisebb településen élőik, A kutatók készítettek egy tér­képet, amely szemlélteti, hogy 1983-ban megyénként milyen volt az egy lakosra jutó szolgáltatási ellátott­ság. E szerint a fővárost öve­ző megyék gyengén ellátot­tak, hasonló a helyzet Sza- bolcs-Szatmár és Borsod-Aba- új-IZemplén megyében is. Ugyanakkor például So­mogy, Baranya, Tolna, Zala, Bács-Kiskun és Heves me­gyét, valamint a fővárost jól ellátottnak látták, összessé­gében tehát nem lehet ki­egyensúlyozottnak mondani az ország szolgáltatási hely­zetét. Éppen ezzel magyarázható, hogy a kormány újabb ren­delkezésekkel igyekszik javí­tani a helyzetem Január el­sejétől az anyagár nélküli munkáért tízszázalékos adó- visszatérítés illeti meg a la­kossági szolgáltatást végzőt. A kisvállalatoknak, kisszö­vetkezeteknek tizenöt szá­zalékra mérséklődik a jö­vedelemadójuk, ha lakossági szolgáltatást vállalnák. Ez egyébként várhatóan megnö­veli a kisvállalatok, kisszö­vetkezetek számát. Annak ellenére, hogy a decentrali­zálás, a szétválás megtörtént, ez nem minden esetben hozta meg a várt, a kedvező vál­tozást. Például továbbra is gond az anyag- és alkatrész- hiány. Továbbá: januártól a vezetők prémiuma az eddigi­nél jobban függ a lakossági szolgáltatásban végzett mun­kától. Csináld magad Mindenképpen fellendülés várható, azonban még nem bizonyított, hogy a beveze­tett ösztönzők elegendőek iesznek-e. Mire számítha­tunk tehát? Becslések sze­rint egyre több szerep jut majd a „csináld magad” mozgalomnak. És erre a ke­reskedőknek már most fel kellene figyelniük, hogy a szakboltokban, áruházakban mind több, sokféleképpen hasznosítható kisgép várja a vásárlókat. Miután ilyene­ket nemigen gyártanak ide­haza, megfelelő barkács-hát- tér iparra van és lesz szük­ség. Persze bizonyos munká­kat el sem lehet otthon vé­gezni, még ha a jó szándék, a vállalkozó kedv meg is van az emberben. Példaképpen említjük a videokészülékek, a színes televíziók Javítását. Az ilyen, és ehhez hasonló szolgáltatásoknak viszont meg kell erősödniük. A kuta­tók szerint 1990-re 1975-höz viszonyítva, összehasonlító áron számolva, több mint 180 százalékkal növekedik majd az egy lakosra jutó szolgáltatás Magyarországon H. T. Salamander cipők Bonyhádrél Bővülő szövetkezeti export A Hungarocoop Szövetke­zeti Külkereskedelmi Válla­lat tőkés exportja az utób­bi öt esztendőben évi 60 mil­lió dollárról 105 millió dol­lárra emelkedett. A vállalat az idén 30 tőkés országba szállít mezőgazdasági cikke­ket, textilruházati, szabad­idő- és kempingtermékeket. A 75 százalékos növeke­dést úgy érte el a vállalat, hogy meglévő partnerei mel­lé újakat keresett. Üzletpo­litikájukon is változtattak: a közvetítők kikapcsolásá­val most már közvetlenül szállítják termékeiket több külföldi áruházi láncnak, ezenkívül jelentősen kibőví­tették árucikkeik listáját is. A szövetkezeti termékek eladását az NSZK-ban sike­rült a legdinamikusabban növelni, az utóbbi három évben a forgalom tízszere­sére nőtt, az idén 50 millió márka értékben szállít NSZK-beli partnereinek a külkereskedelmi vállalat. Ez­zel az NSZK-beli vevők a Hungarocoop legjelentősebb üzletfeleivé váltak. Űjabban a hagyományos baromfiel­adások mellett mind több zöldséget, gyümölcsöt, fél­kész és kész mélyhűtött ételt küld a Hungarocoop az NSZK-beli áruházakba. Ugyancsak jelentősen hoz­zájárul az eladások bővíté­séhez a Hungarocoop által létesített Ungar—Commerz közös vállalat. A müncheni székhelyű vegyes vállalat egyelőre döntően a ruházati termékek forgalmazását se­gíti, de célja az, hogy tevé­kenységét a külkereskedelmi vállalat valamennyi cikkére kiterjessze. Az Ungar—Com­merz jelenleg 40 NSZK-beli vállalattal áll rendszeres üz­leti kapcsolatban, és az áru­forgalom növelése érdeké­ben részt vesz több magyar —NSZK-beli együttműködés kialakításában, fejlesztésé­ben. A vegyes vállalat köz­reműködésével az idén pél­dául jelentősen bővült a Sa­lamander AG-vel már ko­rábban is meglévő koope­ráció. A Bonyhádi Cipőipari Szövetkezet már nem tudta vállalni a növekvő rendelé­seket, ezért az Ungar—Com­merz közreműködésével a Salamander-kooperációba be­kapcsolódott a Tisza Cipő­gyár és a Bonyhádi Cipő­gyár is. Ez utóbbiban egye­lőre az első szériák gyártá­sát kezdték meg, de a Tisza Cipőgyárban már az idén 300 ezer pár női-férfi cipőt, csíz. mát készítenek. így ebben az évben mintegy 700 ezer pár Salamander márkájú lábbe­lit készítenek hazánkban. HÉTRŐL HÍRRŐL A szokásos angol társalgási fordulattal zárjuk a hetet: elviselhetetlen mostaná­ban az időjárás, az embernek gyakran megfájdul a feje, de reméljük, hogy szép hosszú őszünk lesz. Hát igen: csendes, na­pos idő kéne mostanában, érik a szőlő, mielőbb kell az új paprikatermés, s a ku­korica nagy része is lábon áll. Az ipari üzemekben lezárják lassan az év három­negyedét, mérleget vonnak, ami bizony nem mindenhol a legjobb, hisz a tervet időarányosan nem mindenütt sikerült tel­jesíteni. Szigorúbb körülmények - Jobb minőség Az év elején életbe lépett gazdasági sza­bályzók szerint végezték munkájukat idén az üzemek, s mint tudjuk, ezek a szábályzók jóval szigorúbbak voltak, mint a korábbi években. Ehhez kellett igazí­tani a termelés szerkezetét, megfontolni, miből, mit és mennyit termeljenek. Akadt jó néhány termék, aminek a gyártását, termelését meg kellett szüntetni, mert nem hozott pénzt, s egyik üzemnek sem érdeke, hogy gazdaságtalan termékeket gyártson. Az üzemek többsége úgy alakította a ter­melés szerkezetét, hogy amit termel, azt el is tudja adni. Az egyik megyei nagy­üzem vezetője a következőképpen fogal­mazott: mindig, mindent el lehet adni, csak meg kell tanulni, hogy kinek hogyan kell kínálni az árut. Jó üzlet viszont csak akkor jöhet létre, ha a termékekben a gondosság, és az alkotó gondolat is benne- foglaltatik. így igaz. HÉTRE HÍRRE Az exportra csomagolt bonyhádi edények megfelelnek a szigorú feltételeknek S mindjárt a mostanában igen sokat hallott gazdaságpolitikai alaptételnél tar­tunk: a mennyiségi szemléletet fel kell váltsa a minőségi szemlélet. Ahhoz vi­szont, hogy az állandó egyenletes minősé­get biztosítani tudjuk, a termék minden egyes darabjáért munkafázisonként külön- külön vállalni kell a személyes felelőssé­get. Kitűnő, terjesztésre való módszert dolgoztak ki erre a Bonyhádi Zománáru- gyáriban: az export szállítmányból, a már becsomagolt áruból vissza tudják keres­ni, hogy melyik műszakban ki gyártotta a hibás darabot, ki követte el a hibát. Igaz, erre ritkán kerül sor, hisz rendkívül szi­gorú az ellenőrzés. S talán éppen azért kevesebb a zománcárugyárban a hibás áru, mert a dolgozók mindegyike igyek­szik lelkiismeretes munkát végezni, vég­tére is elég kellemetlen, ha gyakran emel­nek kifogást az ember munkája ellen, s a hanyag munka anyagi következménye sem közömbös. Mert az teljesen nyilván­való, hogy a teljesítmény, a munka minő­sége és a jövedelem egymással szorosan összefügg. A magyar ipar, és az agrártermelés ké­pes igen jól funkcionáló, modern, tetszetős és szép gépeket, műszereket gyártani, élel­miszeripari termékeket előállítani. Bizo­nyíték erre valamennyi kiállítás, közülük is az, amelyen mód nyílik arra, hogy a magyar termékeket összehasonlítsuk más országok hasonló termékeivel. Lassan készülni kell a következő évre: a terv- készítés ideje közeledik. Az üzemek ve­zetőinek, a szakembereknek ismét dönte­niük kell: milyen termékeket gyártanak a következő évben. A döntést minden eset­ben alapos szakmai tájékozódás, piaci helyzetfelmérés előzi meg — csak így le­het a helyi adottságokhoz szakmai fel- készültséghez és felszereltséghez igazítani a gyártmányszerkezetet. Lakáskultúránk A héten bemutatta a Szekszárdi Bútor­ipari Vállalat a termékeit, megnézhetjük azokat a kárpitozott garnitúrákat is, ame­A Szekszárdi Bútoripari Vállalat kiállí­tásán lyeket most kezdenek itt gyártani. Ügy tű­nik, a tervezés alapvető szempontja a praktikum, a célszerű helykihasználás. Ezt kívánaj az üzlet, mert ilyet keres a vá­sárló. A lakások átlagos alapterülete is­mert: igen sok család él 53 négyzetmé­teres lakásban. Itt kell úgy berendezked­ni, hogy mindenki kényelmesen megtalál­ja a helyét, és mindennek meglegyen a helye. A lakások zömében a következő kép fogadja a nagyobbik szobában a ven­deket: szekrénysor, szemben ülőgarnitúra, középütt kisasztal, hamutartóval. A bú­toripar nem túl nagy fantáziáról tesz ta­núságot, az ülőalkalmatosságok, és szek­rények faanyagukban, díszeikben, és per­sze áraikban különböznek egymástól csu­pán. Pedig nem igaz, hogy nem lehetne szép, esztétikus, formás bútorokat elhe­lyezni ott, ahol a beépített szekrényekben bőségesen el lehet pakolni a család ruha­neműjét. Meglehetősen nehéz helyzetbe kerül az, aki manapság ízléssel szeretné berendezni a lakását. A tapéta, a bútorszövet, a padlószőnyeg, a függöny, a szőnyeg szí­neinek ugyanis harmonizálniuk kellene, illene egymással. Ezt elérni csak igen nagy utánjárással lehet, ami azért kelle­metlen, mert a bosszúság mellett igen idő­igényes is. Nem tudom, a tapéta-előállító gyárak és szövetkezetek, a szőnyeget, a lakástextilt gyártó üzemek tartottak-e va­laha olyan értekezletet, ahol az volt a té­ma, hogy többféle szempontból egymáshoz igazítsák a gyártmánystruktúrájukat. Ha még nem volt ilyen tanácskozás, jó len­ne mielőbb megtartani. Aims a fa alatt Az őszi betakarítási munkák egyik fon­tos része a gyümölcs szürete, a zöldség­félék felszedése. Szerencsére van minden bőven, s olcsóbban lehet megvásárolni a zöldséget, gyümölcsöt, mint az elmúlt év­ben. Sorra kapjuk a híreket, hogy kez­dődik a szüret a gyümölcsöskertben. Vár­ják az üzemek a diákokat, s mindazokat, akik a „Szedd és vidd” akció keretében olcsón hozzájuthatnak a szép, egészséges, jó minőségű gyümölcshöz. Sajnos nem le­het teljes egészében megmenteni a ter­mést, sok megy veszendőbe nemcsak az üzemekben, hanem a kiskertekben is. Igaz, a nagyüzemi gyümölcsösök fa alá hullott terméséből szeszt főznek, ivóleveket ké­szítenek, — mármint abból, amit egyál­talán összeszednek. A sérült, osztályba nem sorolható gyümölcs egy részét ugyan­is egyszerűen alátárcsázzák, ami megle­hetősen drága szervesanyag-utánpótlás. Ér­demes végigondolni és kiszámítani, meny­nyibe kerül egyetlen kiló termék a fa­iskolától kezdve a növényvédelmen ke­resztül egészen addig, amíg a gyümölcs- szüretelők a fa törzséhez támasztják a lét­rát. Baj, hogy nincs mód arra, hogy meg­felelő körülmények között tárolják az üze­mek a gyümölcsféléket — bár ahol léte­zik például hfltöház, mint megyénkben Bogyiszlón és Madocsán, ott sem száz- százalékos a kihasználás. Az oka ennek a világpiaci helyzetben keresendő: a külke­reskedők szerint a tárolt gyümölcsért sem kapnak többet tavasszal, mint ősszel. Pe­dig hát a hűtés, a válogatás, és a dolgo­zók foglalkoztatása jelentősen emeli az egységnyi termék költségét. Nincs más hátra: egyenesen a fáról kell és érdemes eladni a termést. Menteni, ami menthető, hisz itt is érvényes az az alapigazság, mi szerint ha valamiből sok van, nem ok a pazarlásra. D. Varga Márta

Next

/
Thumbnails
Contents