Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-14 / 216. szám

2 "NÉPÚJSÁG 1985. szeptember 14. Ezt hozta a hét a külpolitikában Vasárnap: Kudarcba fulladt puccskísérlet Thaiföldön — Szoros eredmények, a jobbközép egymandátumos többsége a norvég választásokon — Afgán ellenforradal­márok lelőnék egy utasszállító gépet. Hétfő: Dél-Afrikában folytatódnak a tüntetések, Rea­gan tákti'kai szankciói heves viták az amerikai kongresz- szusban — Mozambikban, zimbabwei segítséggel, kor­mányellenes fegyvereseket számolnak fel. Kedd: Moszkvában Mihail Gorbacsov fogadja Raut, Észak-Rajna-Vesztfália kormányfőjét — Washington visz- szautasítja a közép-európai vegyifegyver-mentes övezetre vonatkozó javaslatokat — Ismét tanácskozik az európai katonai enyhüléssel foglalkozó stockholmi konferencia. Szerda: Chilei évforduló a tömegtiltakozás jegyében — Üjabb harcok Libanonban, tárgyalások Damaszkuszban — Szovjet—KNDK külügyminiszteri találkozó — A dán miniszterelnök Washingtonban. Csütörtök: Elutasítják amerikai képviselők és tudósok bírósági keresetét a Pentagon müholdromboló kísérlete ellen — Az új alkotmánytervezet vitája Nicaraguában. Péntek: Sikertelen francia rakétakísérlet Mitterrand jelenlétében — Svédországban tetőzik a választási kam­pány — Az indonéz elnök európai körútra indul, amely­nek során hazánkba is ellátogat. Kínát és Japánt kereste fel távol-keleti körútja során Fellpe González spanyol miniszterelnök A Pekingböl ér­kezett képen at politikus Teng Hsziao-Ping kínai vezető­vel látható. A hét 3 kérdése 1. Miért utasította vissza Washington a legújabb fegy­verzet-korlátozási kezdeményezéseket ? NSZK-beli tárgyalópartnerrel találkozott a Kremlben Mihail Gorbacsov. Johannes Rau a legnépesebb nyugat­német tartomány kormányfője, egy olyan körzet képvi­A hét közepén Moszkvában tárgyalt Johannes Rau, Eszak- Rajna-Vesztfália nyugatnémet tartomány kormányfője, az SDP elnökhelyettese, akit fogadott Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára is. selője, amelynek ipari létesítményei (Ruhr-vidék) külö­nösen érdekeltek a kelet—nyugati kereskedelem fejlesz­tésében. Rau egyúttal a szociáldemokrata párt egyik ve­zető egyénisége, s nem lehetetlen, hogy az 1987-ben ese­dékes választásokon ő lesz az SPD kancellárjelöltje. A moszkvai eszmecsere során az európai kérdések, s a kontinensünkön kialakítandó vegyi fegyverektől mentes övezet ügye álltak a középpontban. A Szovjetunió nem­csak egyetért a javaslattal, de hajlandó lenne az Egyesült Államokkal együtt, szavatolni a megállapodás betartását Ezt az álláspontot képviseli a stockholmi konferencián is, amely a szokásos szünet után, a héten ismét foly­tatta munkáját. Rau ugyancsak támogatta a vegyi fegy­verek eltávolítását, hiszen erre vonatkozólag már koráb­ban elvi egyetértés született az NDK és a nyugatnémet szociáldemokraták tárgyalásain. Washington sietve elutasította az újabb kezdeménye­zést, hivatalosan arra hivatkozva, hogy a Szovjetuniónak könnyebb lenne „visszavinni” vegyi fegyvereket az euró­pai térségbe, mint az Egyesült Államoknak. Valójában ez csak ürügy, az igazi indíték, hogy hosszú viták után az idén sikerült rávenni az amerikai kongresszust jelen­tős anyagi eszközök megszavazására a Pentagon vegyi- fegyver-fejlesztési terveihez. A jelek szerint az Egyesült Államok erősíteni akarja a tempót a fegyverkezési ver­senynek e veszélyes szakaszán, amit viszont nehéz tar­tani az újabb ésszerű és kölcsönös biztonsági érdeket szolgáló kezdeményezések nyomán. A szovjet—nyugatnémet találkozó is óhatatlanul a szovjet—amerikai kapcsolatok kérdésköréhez vezet, s ez nem meglepő: a világpolitika a közelgő csúcs jegyében zajlik. Két párhuzamos vonalon, egyrészt szaporodnak a személyes érintkezések (elég utálni rá, hogy a Tolkunov vezette szovjet parlamenti küldöttség az Interparlamen­táris Unió Kanadában tartott ülése után az Egyesült Ál­lamokba utazott, ugyanott tartózkodik az a közéleti sze­mélyiségekből álló delegáció, amelyet Arbatov vezet, s még ebben a hónapban, az ENSZ-közgyűlés ülésszaká­ra New Yorkba, majd várhatóan Washingtonba utazik Sevardnadze külügyminiszter), másrészt sok tekintetben élesebb hangnemet ölt a csúcs előtti vita. A szovjet hírügynökség bírált több washingtoni meg­nyilatkozást és valóságos „gyűlöletkampányt” vetett az amerikai vezetők szemére. Igaz, maga az elnök viszony­lag mérsékeltebb hangot ütött meg, de Reagan egyúttal máris „lefokozni” próbálta a csúcstalálkozót, kijelentvén, hogy azon nem annyira konkrét megállapodásokat, mint egy jövőbeni politikai érintkezési menetrend kidolgozá­sát kell szem előtt tartani. Az időhúzás — pontosabban a katonai fölény elérése érdekében történő időnyerés — szemléltető példája az amerikai műholdromboló kísérlet, amelyet a szovjet fi­gyelmeztetések és a belső tiltakozás ellenére is végrehaj­tanak. Pedig a képviselők és az „aggódó tudósok szövet­sége” által kezdeményezett próbaper tanulságos lehet: ha formai okokra való hivatkozással el is utasították a ke­resetet, amely a kísérlet megakadályozására szolgált, nem paragrafusokról, hanem alapvető politikai küzdelemről van szó. Weinberger azzal indokolta a lépést, hogy az Egyesült Államoknak sürgősen ki kell fejlesztenie saját műhold­elhárító fegyverét, mert állítólag a Szovjetuniónak már van ilyen célra szolgáló, bár más eszközökkel működő rendszere. Több amerikai hivatalos személy azonban elismerte: az időpontot azért választották így, mert remélik, hogy a genfi leszerelési tárgyalások új fordulója, illetve a csúcs- találkozó előtt ezzel „bebizonyíthatják a Szovjetuniónak, hogy az Egyesült Államok elkötelezte magát a fegyver kiterjesztése mellett”, s ezt a politikát csak akkor haj­landó módosítani, ha „megfelelő ellentételt” kap a szov­jet féltől. A Szovjetunió már korábban egyoldalúan felfüggesz­tette az ilyen fegyverek kipróbálását, s erre szólította fel az Egyesült Államokat is. 2. Mit jelentenek ia Dél-Afrika ellen elrendelt (amerikai szankciók? Dél-Afrika és a pretoriai rendszer elleni szankciók ügye a belpolitikai színkép része lett Washingtonban: taktikai harc bontakozott ki a Fehér Ház és a kongresszus rész­vételével. A hét kezdetén Reagan szankciókat jelentett be, így a dél-afrikai aranypénz, a krügerrand behozatalának meg­szüntetését, a dél-afrikai biztonsági erőknek szánt kom­puter-szállítások leállítását, s néhány más intézkedést. Ezzel két tűz közé került az elnök. A szélsőjobboldal még ezt is soknak tartotta és szószegéssel vádolta Reagant, mondván, korábban hallani sem akart szankciókról, (Ni­caragua vagy Lengyelország esetében korántsem berze- kedtek, sőt ösztönözték a tilalmakat!) a kongresszus több­sége viszont keveselte az intézkedéseket. Edwaird Kenne­dy (talán már a következő választásokra is kacsingatva) erőteljesebb fellépést sürgetet, s a szenátusbeli ellen­zéket csupán ügyrendi mesterkedésekkel lehetett lesze­relni. A 100 szenátor közül így is 57 nyilvánította elé­gedetlenségét. Vagyis nemcsak a kisebbségben lévő de­mokraták, de több republikánus párti törvényhozó is. A többség ellenére sem hozhattak határozatot, mivel a dön­tést olyan kategóriába sorolták, ahol 60 szavazatra lett volna szükség. Reagan tehát „taktikai szankciókat” vitt keresztül, nem annyira Dél-Afrika megrendítésére, ha­nem kudarcának elkerülésére, a hazai ellenzék leszerelé­sére. 3. Mi a helyzet a Közel-Keleten? Libanonban az az újság, hogy nincs újság. A legújabb jelentések legalábbis a régi mozzanatokat ismétlik: súlyos küzdelem a zöld vonalnál; milíciák csetepatéi; öngyilkos merényietek a déli országrészben, összeütközések a pa­lesztin táborok körül; égő negyedék Trlipoíliban. Mégsem változatlan minden: a harcok közben folynak a tárgyalások, s ezek fő színhelye kétségkívül Damasz­kusz. Áz már sokszor bebizonyosodott, hogy Szíria nélkül, s különösképpen annak ellenére nem lehet rendezést el­érni Libanonban, de kérdéses, hogy elegendő-e a szíriai közvetítés és közreműködés az annyira szétszabdalt or­szág esetében. Űj élem, hogy izraeli részről bizonyos fenyegetőzések hangzottak el Szíria címére, a túlzott libanoni szerep- vállalás esetére. Az izraeliek szempontjából aligha lenne előnyös egy szuverén, rendezett Libanon szomszédsága, amint Jordánia címére is adresszáitak hasonló üzenete­ket, a PFSZ Arafat vezete irányzatának ammani jelen­léte miatt. A bonyodalmakat előre vetíti, hogy Izraelben egyéves lett a nagy koalíciós kormány, s az évfordulós nyilatkoza­tokból kitűnhetett Peresz és Samdr versenyfutásának folytatódása; nem zárják ki rendikívüli választások tar­tását a nüniszterelnökváltásit megelőzően; a szélsőjobb­oldali Rahiane-párt, a közvéleménykutátások szerint, je­lentősen előretört, könnyen a mérleg nyelve lehet egy esetleges voksolás során. Ilyen körülmények között — s ez nem először történik — az izraeli belpolitikai harc magával hozhatja a szélsőséges rálicdtálást, a jobbról való előzés megpróbálását, s újtabb veszélyforrásokat je­lenthet az amúgysem békés közél-keleti képben. Réti Ervin Halálos áldozatokat és sok sebesültet követelő zavargások voltak az angliai Birmingham főképp színes bőrűek lakta negyedeiben helyzete', feladatai Váncsa Jenő sajtótájékoztatója Váncsa Jenő mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi minisz­ter pénteken a Parlament­ben a mezőgazdaság hely­zetéről, a következő évek feladatairól, a jövő évi köz- gazdasági szabályozórendszer mezőgazdasági vonatkozásai­ról tartott sajtótájékoztatót. Hangsúlyozta: az agrárága­zatnak továbbra is stratégiai fontosságú szerepe van a népgazdaságban * és a kül­piaci egyensúly megteremté­sében. Az ágazat — jelentős gazdasági alapjára és szel­lemi potenciáljára támasz­kodva — alkalmazkodni tu­dott a megváltozott feltéte­lekhez, s várhatóan teljesíti a hatodik ötéves tervidőszak legfontosabb előirányzatait. A bruttó termelés öt év alatt 20 százalékkal nő, ami va­lamivel még több is az elő­irányzottnál. Az idei terméseredmé­nyek mindent egybevetve megfelelőek — hangsúlyozta a miniszter. A miniszter a továbbiak­ban elmondta: kialakultak az ágazat fejlesztésének fő irá­nyai. A következő években a minőség javítása, a kül­piachoz való rugalmas iga­zodás és a jövedelemtermelő­képesség fokozása élvez el­sőbbséget. Éppen ezért a va­lóban piacképes termékeket előállító alágazatok hang­súlyozott szerephez jutnak. A jobb minőségű termékek arányának növelését az át­vételi árak módosításával is támogatják, így a tej, a ga­bona, a cukorrépa minőség szerinti átvételének rend­szerét más alágazatokra — elsősorban a húsiparra — is folyamatosan kiterjesztik. Á hetedik ötéves tervidő­szakban folytatódik az in­tenzív gaibonaprogram és 1990-re 17,5—18 millió ton­na gabona megtermelése a cél. A kertészetben a minő­ség javítása és a hozamok fokozása az elsődleges fel­adat, míg az állattenyésztés­ben a fajtaváltás, a jobb mi­nőségű búst adó sertések arányának növelése a leg­fontosabb. Mindezeknek a progra­moknak a megvalósításához 1986-ban a lehetőségek ked­vezőbbek lesznek, mint az idén, vagy akár az elmúlt öt évben voltak. Javulnak például a beruházási lehető­ségek, az erre fordítható összeg 1979 óta első alkalom­mal nem csökken, sőt az ideihez képest 5—10 száza­lékkal nő. A közgazdasági szabályozókban olyan válto­zásokat vezetnek be, ame­lyek lehetővé teszik az évek során néhány ágazatban ki­alakult feszültségek feloldá­sát, és emellett a mezőgaz­dasági üzemek jövedelmének fokozását. A többi között kü­lönböző adókedvezmények lépnek életbe — így példá­ul a kukoricatermelés foko­zására hektáronként 800 fo­rint visszatérítést kapnak az üzemek a bevetett terület után. Az ipari termékek ára — megelőzendő a mezőgaz­daság költségeinek arányta­lan növekedését — általá­ban nem emelkedik, kivéve a műtrágyákét és a növény­védő szerekét, némelyek ára pedig csökken, így például néhány százalékkal olcsóbb lesz a takarmány. A szarvasmarha-ágazatban a tejtermelés ösztönzésére kétmilliárd forintot irányoz­tak elő, a baromfiágazatban pedig az energiaköltségek el­lensúlyozására télen maga­sabbak lesznek az átvételi árak. A kiegészítő tevékeny­ség is adókedvezményt élvez majd. A gazdaságilag vi­szonylag elmaradott térsé­gekben a termelés feltételei­nek javítására külön progra­mokat dolgoznak ki, ame­lyekben a mezőgazdasági üzemek is megfelelő súllyal szerepelnek. Ezek az intézkedések, ked. vezmények — hangsúlyozta befejezésül a miniszter — várhatóan elősegítik a vál­lalkozói kedv fokozását, a kezdeményezőkészség kibon­takozását, az anyagi és szel­lemi erők megfelelő mozgó­sítását. A jövő héttől az ágazat vezetői tájértekezleteken is­mertetik a mezőgazdasági üzemek, vállalatok, intézmé­nyek képviselőivel az 1986-ra érvényes szabályozók részle­teit, s útmutatót adnak gya­korlati alkalmazásukhoz. PANORÁMA BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fe­jezte ki részvétét Antonio Ramallho Eanes köztársasá­gi elnöknek az észak-portu- gáüiai vasúti szerencsétlenség miatt. KIJEV • Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettese pénteken az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság fő­városába utazott, ahol részt vesz a magyar napdk ren­dezvényein. ULÁNBÁTOR Közös közlemény kiadásá­val pénteken Ulánbátorban befejezte mimikáját a magyar —mongol kormányközi bi­zottság 18. ülésszaka. A záró- dokumentumot magyar rész­ről Czinege Lajos, mongol részről pedig Szánomul Luv- szangombo miniszterelnök­helyettes írta alá. MOSZKVA, BONN A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közti diplomáciai kapcsolatok fel­vételének 30. évfordulója al­kalmából a két ország kül­ügyminisztere üzenetet vál­tott. Mind Eduard Sevarnad- ze, mind Hans-Dietrich Gen­scher méltatta a két ország jó kapcsolatainak jelentősé­gét és e kapcsolatok fejlesz­tésének szándékát. MOSZKVA Szovjet és amerikai tár­gyalóküldöttség folytatott konzultációkat csütörtökön és pénteken Moszkvában a távol-keleti és a délkelet- ázsiai helyzetről. A szovjet tárgyalóküldöttséget Mihail Kapica külügyminiszter-he­lyettes, az amerikait Paul Wolfowitz, ázsiai és csendes - óceáni ügyekkel megbízott külügyi államtitkár vezette. BONN Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Ál­lamtanácsának elnöke Hel­mut Kohlhoz, az NSZK kan­cellárjához intézett levelé­ben azt javasolja, hogy a bonni kormány kezdjen tár­gyalásokat az NDK-val és Csehszlovákiával egy vegyi fegyverektől mentes közép­európai övezet megteremté­séről. Lubomír Strougal csehszlovák kormányfő azo­nos tartalmú levelet intézett Helmut Kohl kancellárhoz. WASHINGTON A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttsége csü­törtökön Washingtonban az amerikai kongresszus két há­zának és két pártjának kép­viselőivel a feszültség enyhí­tésének módozatairól folyta­tott eszmecserét. A delegá­ciót, amely Thomas O’Neill- nék, a képviselőház elnöké­nek meghívására tartózkodik az Egyesült Államokban, Lev Tolkunov, a Legfelsőbb Ta­nács szövetségi tanácsának elnöke vezette. KAIRO Dzsaafar Nimeri, az áp­rilis 6-án megbuktatott, volt szudáni államfő a múlt hé­ten elhagyta Egyiptomot — jelentette csütörtökön a MEN A egyiptomi hírügynök­ség. Nimeri új tartózkodá­si helyét a MBNA nem kö­zölte és arra sem tért ki, ■hogy távozása Egyiptom­ból végleges-e.

Next

/
Thumbnails
Contents