Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-13 / 215. szám
1985. szeptember 13. NÉPÚJSÁG 3 Megjelent a Béke és Szocializmus 8-as száma Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárhelyettese méltatja az MSZMP Xillil. kongresszusát, elemzi a kongresszus határozata tát. A többi között hangsúlyozza: a 'kongresszus megerősítette és az új (követelményeknek megfelelően továbbfejlesztette a párt fő politikai irányvonalát. Pham Van Dong, a Vietnami 'Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a Vietnami Szocialista Köztársaság miniszterelnöke méltatja hazájának az 1945. augusztusi forradalom óta megtett történelmi útját. A nemzetközi kommunista és 'munkásmozgalom az idén november 28-ám emlékezik meg Friedrioh Engels születésének 185. és augusztus 5-én halálának 90. évfordulójáról. Heinrich Gerhkow professzor, az iNSZEP KB mellett működő Marxizmus-Leninizmus Intézet igazgatóhelyettese méltatja Engels munkásságát. , Orlando Millas, a Chilei Kommunista Párt Politikai Bizottságának és titkárságának tagja elemzi, hogy milyen hatást gyakorolt Latün-Amerikára a második világháború. Guayana belpolitikai helyzetét súlyos feszültségek jellemzik. Janet Jagan, Guayana Népi Haladó Pártja Központi Bizottságának titkára áttekintést ad a párt tevékenységéről. A Béke és Szocializmus Prágában májusban szimpozíont rendezett a nemzeközi kommunista és munkásmozgalom történetének kiemelkedő állomásáról, a Kommunista Interna- cionálé 50. évfordulójáról. A folyóirat széles körű összeállítást (közöl a Komunista Internacionlálé VII. kongresszusának történelmi jelentőségét és időszerűségét feltáró előadásokból. A nyugatnémet bélcemozgalom fő áramlatainak képviselői a folyóirat kezdeményezésére Bonnban eszmecserét folytattak a békemozgalomnak a megváltozott új körülmények között adódó új feladatairól. A szerkesztőség rövidítve közli a résztvevők állásfoglalásait. Fél évszázaddal ezelőtt 1935. derekán, Párizsban tanácskozott a kultúra védelmének nemzetközi kongresszusa. A nevezetes tanácskozásról Feliksz Kuznyecov, a filológiai tudományok doktora, a Szovjet írószövetség vezetőségének titkára emlékezik meg. A tőkés társadalmak szociális és osztályösszetételének változásai szorosan összefüggnek a gazdaság struktúrájának módosulásával, A finn társadalom osztályszerkezetének változásáról ad átfogó képet Gunnar Asplund, Finnország Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja. Az idén véget ér a nők évtizede, amelyet az ENSZ 1975- ben hirdetett meg a Nemzetközi Demokratikus Nőszövebség kezdeményezésére. A nők évtizedének legjelentősebb eredményei 'közé sorolható, hogy a világ közvéleményének figyelmét sikerült felhívni a nők gondjaira. Erről ír Fairn Winston, az Egyesült Államok Kommunista Pártja nők jogaival foglalkozó bizottságának tagja. ' (KS) Magyar és szovjet hidraulika-gyártók együttműködése Mű s za ki -tudományos együttműködési megállapodást és gyártásszakosítási egyezményt kötött a Danuvia Központi Szerszám- és Készülékgyár szovjet partnerével, a gomeli 'Hidroautomati- ka Ipari Egyesüléssel. Az egyezmény alapján a két vállalat a hetedik ötéves terv időszakában a hidraulikus berendezések bizonyos típusaiból annyit gyárt, hogy azzal a partnervállalatot is el tudja látni. A kölcsönös szállítások hozzájárulnak ahhoz, hogy a két országban minél több vállalatnál működhessenek automata gépek és berendezések. (Ezenkívül elhatározták, hogy közösen fejlesztenek ki és gyártanak energiatakarékos, a gépek terhelésének megfelelően szabályozható hidraulikus elemeket. Faktoring-szolgáltatás az MKB-nál A Magyar Külkereskedelmi Bank az idén megkezdte az exportbiztosítás egy speciális formájának, a faktoringnak magyarországi koordinálását. A faktoring lényege, hogy a termelő vagy szállító nem saját maga hajtja be hitelben eladott termékei ellenértékét, hanem ezzel egy speciális pénzintézetet, faktorházat bíz meg. A pénzintézet ismeri a hitel felvevőjének anyagi helyzetét, és a kereskedelmi szerződés megkötésékor — előzetes megállapodás alapján — kockázatot vállal a 'követelés behajthatóságáért. A faktor-biztosítás koordinálását a Magyar Külkereskedelmi Bánik — a bankok közötti szélesedő munkamegosztás keretében — a Magyar Nemzeti Banktól vette át. Az MKB koordinációra vállalkozik, vagyis közvetít a hitelbe szállító .magyar vállalat és a külföldi pénzintézet között, a konkrét szerződést a két partner egymással köti meg. A közvetlen kapcsolat révén a magyar vállalatok számos olyan Információihoz is hozzájuthatnak, ami igen hasznos külpiaci munkájukban. Az MKB-ban az MTI munkatársának elmondották: ez az üzletág a világkereskedelemben fokozatosan bővül, jelenleg már a faktoringbiztosítással garantált kereskedelmi ügyletek összértéke a világkereskedelemben meghaladja a 60 milliárd dollárt. A külföldi vállalatok számottevő részének pénzügyi helyzete igen feszített. Közülük évről évre nagy számban mennek csődbe, ami veszélyezteti szállítóik anyagi biztonságát. Ezért az exportőrök — pénzintézetek segítségével — 'különböző módokon biztosítják magukat, hogy rendiben megkapják szállítmányaik ellenértékét. Ennek egyik formája a faktoring, amit elsősorban a fogyasztási cikkek kereskedelmében alkalmaznak, ha azok vásárlása vagy eladása rövid lejáratú hitelben történik. A szolgáltatás a magyar exportőrök számára is előnyös: olyan esetekben sem kell elállniuk egy-egy üzlettől, amikor más 'banki garanciát nem tudnak szerezni szállítmányaik ellenértékére. Ebben az esetben a hazai külkereskedelmi, illetve termelő vállalat a 'külkereskedelmi bankhoz fordulhat, segítségével 'igényibe veheti külföldi pénzintézetek faktoring-szolgáltatásait. Az MKB tizennégy nyugat-európai faktorházzal hozott létre keretmegállapodást, legutóbb az egyesült államokbeli Heller Overseas Corporation-nel állapodott meg. így a hazai exportőrök a fejlett országok piacán széles körben hozzájuthatnak az exportüzleteikhez szükséges faktorhiztositáslhoz. Mindez növeli a magyar vállalatok versenyképességét, és segíti kintlevőségeik behajtásét. Este csak „lábbusszal" Másfél „méternyire” a várostól Ha valaki megyénk közúti térképén megkeresi Fürgédét, ezt a Tamási környéki települést, akkor azt tapasztalja, hogy a városhoz közút nem köti, csupán a vasút jelenti a köldökzsinórt. A valóságban azonban másként van ez, hiszen a Tamási Állami Gazdaság által épített üzemi út „megszünteti” az Ozora—Pincehely kerülőt, így a fürgediek — személy- gépkocsival, motorral — rö- videbb idő alatt juthatnak be Tamásiba, ahol ügyesbajos dolgaikat elintézhetik. Üt van tehát, de egy három kilométeres szakasz — a fürgedi vasútállomástól Ke- csegéig — „soványsága” miatt nincs autóbusz-közlekedés a város irányába. Nem véletlenül okoz ez gondot a település lakóinak, azoknak az embereknek, akik ugyan már hozzászoktak ahhoz, hogy a felsőnyéki körzeti orvos látja el őket betegségük idején;akik a pincehelyi rendelőintézetbe kapnak beutalót; akik egy ideig a magyarkeszi fogorvoshoz jártak, de ma már Tamásiba; azoknak, akiknek munkahelyet az ozorai székhelyű termelőszövetkezet, valamint a Tamási Állami Gazdaság, illetve a város ipari üzemei adnak; azoknak az embereknek, akiknek a felsőtagozatos korú gyermekei Ozorára járnak általános iskolába, a nagyobbak pedig Tamásiba szakmunkásképzőbe, gimnáziumba, és végül azoknak, akik a nagyobb bevásárlásokat, a különböző ügyek intézését a városban végzik. Tudom, mindez bonyolult és fürgedinek kell annak lennie, aki mindezt megérti... „Az út a legnagyobb gond” Németh Györgyné, aki ez év szeptember elsejéig a település vb-titkára volt, s ma Ozorán betöltött hasonló funkciója miatt „csak” megbízott vezetőként tevékenykedik Fürgédén, régi ismerősként fogad. A tanácstagi jelölőgyűléseken felvetett gondokat vesszük sorra először. — A telefon-berepülőzés megoldódott — közli —, a tőkehúsellátás továbbra sem megoldott, mivel a település nincs bekapcsolva az ellátási területbe, a törpevízmű- hálózatra folyamatosan történnek a bekötések, de az út a legnagyobb gond. A Fürgédről Tamásiba, illetve Lepsény felé el-, illetve hazajutást — igaz az előbbi település a fontosabb! — a reggeli, a déli és az esti vonatpárok biztosítják. Ezenkívül a délutáni „Piroskával” is be lehet menni Tamásiba. Az említett három vonatpárhoz igazított autóbusz-közlekedés van, de a fél hármas, illetve a fél hatos vonathoz nincs, így kénytelenek az utasok Az üzemi utat mindenki használja Id. Szili Vince gyalog beballagni a faluba, illetve kimenni a vasútállomásra. A tamási ipari üzemekben dolgozókat — Páva Ruhagyár, Vegyépszer — a szerződéses járatok hozzák, viszik, míg az ügyeiket intézők és a diákok a vonatra hagyatkoznak. Az utóbbiak esetében nem ritka, hogy Kecsegétől gyalog teszik meg a két település közti távolságot. Ugyanebbe a helyzetbe kerül az is, aki este fél hét után érkezik Tamásiba, hiszen annak nagyon körülményes — szinte lehetetlen — a hazautazása. Németh Györgyné szerint, ha az említett útszakasz kétsávos lenne, akkor a Volánautóbuszok Fürgédig közlekedhetnének. A végrehajtó bizottság titkára egy 1982-es koordinációs megbeszélést elevenít fel, ahol az állami gazdaság, a KPM, a tamási ipari üzemek és a fürgedi tanács képviselője volt jelen. Ott is szóba került az út, valamint az, hogy a bővítésére ki tudna áldozni, illetve átvenné-e a közúti igazgatóság. Mivel három évvel ezelőtt pénzt csak az állami gazdaság és a tanács ajánlott fel, a terv dugába dőlt, pedig szükség lenne a megvalósításra, hiszen egyre erősebben kötődnek Tamásihoz. Ezt nemcsak a város oktatáPuskás József si, művelődési centrum szerepe jelenti, hanem az is, hogy a pincehelyi rendelőin, tézet szolgáltatásait — várhatóan — a tamási váltja fel, valamint az Is lényeges szempont, hogy a község iparba bejáró, illetve bejárni készülő dolgozóinak segítenének ezzel. — Egy évi fejlesztési alapunkat — igaz, jelképes ösz- szeg —, százezer forintot ajánlottunk fel a megbeszélésen — mondja Németh Györgyné. — Most is tartjuk. — Nagyon kéne nekünk az az út — állítja idős Szili Vince és Puskás József nyugdíjas, akik kukoricacsőszként ténykednek a falu határában lévő tengeri- tábla mellett. — Sok minden Tamásihoz köt bennünket... Itt csak vegyesbolt van, ruházatért, tartós fogyasztási cikkért és mindenféle ügy miatt a városba kell menni... Ha meglenne az az út — mondják —, akkor a hatos vonat után nem kellene Kecsegétől hazagyalogolni. Tárgyalás kérdése Ebben a rövid mondatban — ami a megegyezésre való hajlandóságot mutatja —ösz- szegezhető Tolnai Istvánnak. a Tamási Állami Gazdaság igazgatójának a véleménye. Ez a hajlandóság azonban már régen megvolt, de mit ért, ha a két fél közül csak egyik volt hajlandó az egyezségre? Meditálás helyett azonban nézzük a tényeket. — Ezen a három és fél méter széles üzemi úton bonyolódik le a gazdaság gépjárműforgalma, de ezt használják a magánszemélyek, a Páva Ruhagyár és a Vegyépszer szerződéses járatai is. Még a Közúti Igazgatóság is ezen szállította a követ az ozorai útépítésre — közli az igazgató. — Ügy látszik, nekik is kedvező! Ez az út nemcsak Ozorát és Fürgédét köti össze Tamásival, hanem jó idő esetén — a földút csatlakozásával — Felsőnyéket is. Az állami gazdaság igazgatója elmondja azt is, hogy annak idején, amikor az utat építették, egy hat méter széles „pálya” földmunkáját elvégezték. Ahhoz, hogy két jármű biztonságosan kikerülhesse egymást, másfél méterrel kéne szélesíteni. (Ennyire van Fürgéd a várostól). — Szívesen átadnánk a Közúti Igazgatóság kezelésé, be — állítja Tolnai István —, és a gazdaság egymillió forinttal hozzá is járulna a szélesítéshez. Ügy gondolom, még egymillió elég lenne, hogy egy ötméter széles út váljék belőle. Mi a munkába is besegítenénk, ha vállalkoznának az átvételére, de minden tárgyalás kérdése. Ezek után — természetesen — megkérdeztük a másik illetékest, Rikker Istvánt, a Pécsi Közúti Igazgatóság Szekszárdi Koordinációs Főmérnökségének főmérnökét, aki elmondta, hogy a kérdés először körülbelül tíz évvel ezelőtt került szóba, éppen a Dombóvár—Lepsény vasútvonal megszüntetése kapcsán. A vasút maradt, az út lekerült a napirendről. — Rendszeresen felülvizsgáljuk a megye úthálózatát — közte azokat az utakat is, amelyek nem tartoznak az országos hálózatba. A célunk az, hogy megtudjuk, melyiket kéne felvenni az országos hálózatba. Az említett utat, annak közlekedésben betöltött fontosságát ismerjük, és el tudom képzelni, hogy átvegyük. Ha a követelményeket kielégíti, akkor ennek nem látjuk akadályát. Nyílván ehhez tárgyalások szükségesek, és ha mindkét fél hajlandóságot mutat, akkor „le kell ülni”... ‘ Rikker István a kölcsönös kapcsolatfelvétel után elképzelhetőnek tartja, hogy 1986- ban realizálódhat a mai A három vonatpár egyike óhaj. Ekés László Fotó: Czakó Sándor
