Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-12 / 214. szám

1985. szeptember 12. A i*fepÜJSÄG Cikcakk fonásos pulóver A gyernekkori barátságokról Hozzávalók: (92 cm-es mellbőséghez) 50 dkg közép­vastag pamutfonal, 4-es, 5- ös kötőtű, 4-es körkötőtű. Kötésminták: patentminta 4-es kötőtűvel; 2 sima, 2 for. dított váltakozásával kötjük. Alapminta 5-ös kötőtűvel: 1—6. sor: a munka jobb ol­dalán sima, a bal oldalon fordított szemeket kötünk. 7. sor: 1 kezdőszem, 1 si­ma *, 6 sima, 3 szemet se­gédtűre veszünk, mögötte simán lekötjük a soron kö­vetkező 3 szemet, majd a segédtűn lévő szemeket is si. mán lekötjük, *-tól ismétel­ni. A sor végén 1 sima, 1 szélszem, 8—12. sor: a mun­ka jobb oldalán sima, a bal oldalon fordított szemeket kötünk, 13. sor: 1 kezdőszem, 1 sima, * 3 szemet segéd­tűre veszünk, előtte si­mán lekötjük a soron követ­kező 3 szemet, majd a segéd­tűn lévő szemeket is simán lekötjük, 6 sima, *-tól ismé­telni. A sor végén 1 sima, 1 szélszem. A 2.—13. sor is­métlődik. Szempróba: 20 szem x 24 sor = 10 cm. Munkamenet: az eleje-há­ta azonos szem. és sorszám­mal, mintával, kar. és váll- fogyasztással készül. A mun­kát 84 szemre kezdjük 4-es kötőtűvel, patentmintával 4 cm magas derékszélt kötünk. A következő sorban 2 sze­met szaporítunk (88), és 5-ös kötőtűvel, alapmintával dol­gozunk tovább. A kezdéstől számított 31 cm elérése után, a karkerekítés részére, mind­két oldalszélen lefogyasz­tunk minden 2. sorban 3x2, 6x1 szemet (64). A kezdéstől számított 50 cm elérése után, a munka középrészén a nyak­kerekítés részére lefogyasz- tás nélkül tartaléktűre (kör­kötőtű) veszünk 24, majd en­nek mindkét oldalszélén, minden 2. sorban 1x5, 2x4 szemet. Az oldalszéleken megmaradó 7 szemet, a kez­déstől számított 53 cm el­érése után, egyenként lefo­gyasztjuk. Ujja: 4-es kötőtűvel 38 szemre kezdjük, patentmin­tával 4 cm magas kezdőrészt kötünk. A következő sorban 2 szemet szaporítunk (40). A munkát 5-ös kötőtűvel, alap­mintával folytatjuk mindkét oldalszélen, minden 4. sor­ban 18x1 szemet szaporítunk (76). A kezdéstől számított 38 cm elérése után, a kar­kerekítés részére,' mindkét oldalszélen, minden 2. sor­ban lefogyasztunk 2x3, 2x2, 9x1, 2x2, 9x1, 2x2, 2x3 sze­met. A következő sorban a kö­zépen megmaradó 18 szemet egyenként lazán lefogyaszt­juk. összeállítás: a részeket alapszínű és — vastagságú fonallal, szem- és sortalál­kozás szerint összevarrjuk. Az eleje-háta, nyakszél tar. talékszemeit körkötőtűre vesszük, az oldalnyakszél szélszemeire kiegészítő új szemeket készítünk, 108 szemmel, patentmintával, 2,5 cm magas nyakpántot kö­tünk. Végül a szemeket az alapszemnek megfelelően le­fogyasztjuk. Prósz Veronika Sok szülő — féltésből vagy féltékenységből — feleslege­sen óvja gyermekét, ha olyan barátra talál, akihez szorosan Kötődik. „Miért nem eléig neked a családod?” — hangzik él sűrűn a szá­monkérés. A gyermek sze­mélyiségfejlődése szempont­jából vallóban nem tarthat­juk kedvezőnek, ha egyetlen barátság miatt elszigetelődik mindazoktól, adkkél együtt él: szülőktől, testvérektől, szomszéd gyerekektől. A ba­rátság azonban általában nem szűkíti le a gyermek társas kapcsolatait. Inkább igaz az, hogy ha a gyermek korán tesz szert egy-két jó barátra, hamarabb felébred érdeklődése az emberek iránt, s a későbbi életkorban is könnyebben fog társakra találni. Az első baráti kapcsolatok főleg azon gyermekek kö­zött születnek meg, akik sű­rűn látják egymást, nap mint nap kapcsolatba kerül­nek egymással, ugyanabba a bölcsődébe, óvodába járnak, ugyanabban a házban laknak vagy egy játszótéren játsza­nak. A barátválasztásnak többféle indítéka lehet: bizo­nyos tulajdonságok, szemé­lyiségvonások hasonlósága fokozza az érdeklődést a társ iránt, felébreszti az egymás iránt érzett rokonszenvet. Ahogy a gyermek idősebbé válik — a nagyobb óvodás korban és a kisiskolás kor­ban —, mind feltűnőbb, hogy inkább az azonos nemű gye­rekek barátkoznak egy­mással, és alakítanak csopor­tokat. Ennek oka egyrészt a jellegzetesen lányos, illetve fiús tevékenységi körök, érdeklődési irányok elkülö­nülése, másrészt a felnőttek hatása, akik megerősítik az egyneműek 'kapcsolatainak kialakulását és megszilárdu­lását. Mivel a lányokkal és a fiúkkal szemben különböző elvárásokat támasztanak, az azonos neműek azt tapasztal­ják, ha egymáshoz hasonló módon viselkednek, vagy egymás viselkedését leutá­nozzák, sikeresebben tud­nak megfelelni ezeknek az elvárásoknak. A kisiskolás korban már jelentős szempont a barát megválasztásában az, hogy a kiszemelt és rokonszenves gyerek mennyire érett szo­ciális téren. Már többre ér­tékelik a segítőkészséget, a hűséget, a szolidaritást, mint az értelmi képességeket vagy az azonos érdeklődést. Ráébrednek, hogy lehet va­laki okos, találékony, ötletes, de egyáltalán nem biztos, hogyha úgy adódik, segítsé­gére is siet bajba jutott tár­sának. Mindinkább előtérbe ke­rül az érdekék és tevékeny­ségek tudatos összehangolá­sa. Hangsúlyossá válik az a szempont, hogy ki mit vár­hat a leendő baráttól, s mi az, amit viszonzásul nyújta­nia kell. Általában olyan gyermekek között szövődnek a legtartalmasabb és leg­tartósabb barátságok, akik az élet vaiamely területén jól kiegészítik egymást. Az együtt végrehajtott cselek­vések, az együtt átélt élmé­nyek fokozzák a tevékeny­ség véghezvitelével járó örömöt, s komoly érzelmi többlethez juttatják a bará­tokat. A részesedés ezekben a kiváltságos érzelmekben, és az immár tudatosan vál­lalt érdekközösség igen tar­tós barátságok kialakulását teszik lehetővé, 'különösen a serdülőkor küszöbén. Minden gyermekközösség­ben találunk olyan gyerme­keket, akiket megkülönböz­tetett figyelemmel, szeretet­tel, sőt rajongással vesz­nek körül a társaik. Ezeket a népszerű gyermekeket so­kan óhajtanák barátjuknak, s akivel foglalkozik — ki­tüntetésnek érzi. Általában azok a gyermekek a legnép­szerűbbek, akik fokozott ér­zékenységgel viseltetnek paj­tásaik iránt, meghallgatják a többiek kívánságait, és akik saját vágyaik mellett tekin­tetbe veszik a többiek törek­véseit is. Vannak azonban gyere­kek, akiknek nlincs kivéte­lezett barátjuk. Gyakran látjuk őket, ahogy félrevo­nulva, egymagukban fogla­latoskodnak. 'Magányossá­guk adódhat önként vállalt helyzetből, iám az is előfor­dulhat, hogy a többiek re­keszti k ki őket maguk kö­zül. Az elszigeteltség azokat a gyermekeket érinti fájdal­masan, akik közelednének ugyan, de valami miatt a társak közeledésüket nem viszonozzák, sőt elutasítják. Sok magányosságra kárhoz­tatott gyermek akad a kora- érettek között. Már a legki­sebb óvodáskorban is meg­figyelhetjük, hogy akadnak olyan gyermekek, akik sok és sokféle szót használnak, fordulatosán beszélnek, s ép­pen ezért nem értik őket a többiek, s kerülik őket. Elő­fordul, hogy egy-egy gyer­mekben erősen él a vágy ar­ra, hogy barátokat szerez­zen, s meg 'is próbál közelí­teni a rokonszenvesnek ítélt táréhoz, de nem képes meg­találni azokat az >eszközöket, amelyek vonzóvá tennék őt mások szemében. Az ilyen gyermek sokszor állandó je­lenlétével tüntet társai mel­lett, tolakodó módon min­denbe beleavatkozik, azon ■igyekszik, hogy mindenáron felhívja magára a többiek fi­gyelmét. Ha figyelmen kívül hagyják, vagy elutasítják, agresszívvá válik. Semmi­képpen sem vonzó játszótárs, bár a maga módján mindent elkövet, hogy elfogadtassa és megkedveltesse magát. A túlságosan vad, féktelen gyermek sem talál egyköny- nyen barátra. Nagy szerencséje a kire­kesztett, magányos gyermek­nek, ha akad egy olyan tár­sa, aki mellé áll, kiemeli az elszigeteltségből, s hozzáse­gíti, hogy megtalálja azokat az eszközöket, amelyek segít­ségével azután önállóan is képes barátokat szerezni magának. A gyermekkori magányt — néhány kivételtől eltekintve — nem tekinthetjük önként vállalt helyzetnek. Előfordul­hatnak ugyan a gyermek éle­tében olyan átmeneti idősza­kok, amelyekben kevésbé igényli a többiek társaságát, a közösségtől való tartós el­húzódást mégsem tarthat­juk egészségesnek. A háttér­ben többnyire nevelési vagy más környezeti ártalmak ha­tását sejtjük. Éppen ezért kívánatosnak tartjuk, hogy a szülők támogassák gyer­mekeiket abban, hogy bará­tokra találjanak, és minél több megfelelő alkalmat nyújtsanak a számukra, hogy kedvelt társukkal együtt legyenek. A gyakori együttlét ugyanis kedvez an­nak, hogy kapcsolatukat el­mélyítsék és tartalmasabbá tegyék. FLAMM ZSUZSA MARHAHOSROLÓ MÁRTÁSSAL Hozzávalók: fél kg marha­hús, 20 dkg füstölt sertés­hús, 2 db nyers burgonya, petrezselyem, só, bors, 1 db tojás, olaj a kisütéshez. A marha, és sertéshúsokat a nyers burgonyával együtt ledaráljuk. Hozzáadjuk a to­jást, a vágott petrezselymet; borssal, sóval fűszerezzük. Jól összegyúrjuk, és henge­reket formálunk belőle. Olaj. ban sütjük. Mártásokhoz ad­juk. (Egres-, gomba-, para- dicsommártáahoz kitűnő!) SAJTMÁRTÁS Hozzávalók: 8 dkg vaj, 5 dkg liszt, 3/4 liter tej, 10 dkg reszelt sajt, 1 db tojás. A vajból, lisztből világos rántást készítünk, tejjel fel­öntjük, főzzük. Ha langyos, 1 tojás sárgájával színesít­jük. Tálalásig vízgőz fölött tartjuk. Tálaláskor keverjük el benne a reszelt sajtot. BÉLSZÍN, SZALONNÁVAL TŰZDELVE Hozzávalók: 1 kg bélszín, 15 dkg zsír, só, bors, 20 dkg szalonna. A mártáshoz: két evőkanál paradicsom, két evőkanál tejföl. A bélszínszeleteket meg­veregetjük, gyengén besóz­zuk, törött borssal bedörzsöl­jük. A paradicsomot felheví­tett zsíron átkeverjük, hoz­záadjuk a tejfölt, azután két evőkanál vízzel felforraljuk, ízlés szerint sózzuk. A bél­szí nszeleteket vékony szalon­nacsíkokkal megtűzdeljük, és a lábosban felhevített zsí­ron hirtelen megsütjük mindkét oldalát. A kisült szeleteket melegített tálra tesszük. Az előzőleg elkészí­tett mártást kevés kisütőzsir- ral elkeverjük, jól összefor­raljuk, és a szeletekre önt­jük. Zsírban sült burgonyával, krumplipürével, idénysalátá­val tálaljuk. MANDULÁS CSÓKOK Hozzávalók: 6 tojás fehér­je, 18 dkg porcukor, citrom­héj, 1 csomag vaníliás cukor, 25 dkg mandula. A tojások fehérjét kemény habbá verjük, majd hozzá­adjuk a finomra szitált por­cukrot. Citromhéjjal, vaníliá­val ízesítjük, majd hozzáke­verjük a daráit mandulát. Nyomózsákba tesszük, egy­forma nagyságú halmokat nyomunk a vaj azott és lisz­tezett sütőlemezre. Gyenge tűznél szárítjuk. Ha a csókok keményedni kezdenek, min­den csók közepébe kis mé­lyedést nyomunk, majd gyü­mölcsízzel töltjük meg, így szárítjuk tovább. Moravcsik Miklós Közmondás Ha az ábra betűit a nyíl­lal jelölt körből kiindulva, helyes sorrendben olvassátok össze, egy közmondást kap­tok megfejtésül. Hogy szól ez a közmondás? Megfejtés: NvayzyH vo -VVt V QHJH Sí ATOOVa Dúsa Lajos: Sulibál Illan ,a lányok lába a táncba míg toporognak a medve­fiúk. Májusi szélben villog a málna: itt a méláknak semmi se jut. Arcok és frizurák Különböző arcformákhoz csak bizonyos, ahhoz illő frizurák állnak jól. Az egyik embernek szögletes, a má­siknak hosszúkás, a harma­diknak szív alakú az arca, a negyediknek kerek és így tovább. Azért valamiféle tí­pusba mégis besorolhatók ál­talában az arcformák, 'hogy ezekhez milyen frizu­rát célszerű viselni, az raj­zos tanácsainkból kiderül. 1. Kerek arc. Az arcnak tisztább vonásokat kölcsö­nöz, ha a haj csak kissé ke­retezi. A rövid haj szabadon hagyja némileg a fület, de a hullámokat, a kis fürtöket fésüljük előre, mivel így ta­karnak egy kicsit az arc szé­lességéből. A hosszú hajat előnyösebb hátra fésülni és összefogni. Ha a nyakat sza­badon hagyjuk, a fej is hosz- szabbnak tűnik. 2. Hosszú, széles arc. Ha a fejtetőn túl magas a haj, ettől az arc még hosszabb­nak tűnik, ezért a homlokot és a fület takarni kell. A lapos és sima frizura előny­telenül emeli ki a fej for­máját. 3. Széles homlok, hegyes áll. A lágy vonalú frufru harmonikussá teszi az arc­vonásokat. Befésülhetjük a hajat az arc felé is — foly­tatva a homlokot takaró fru­fru vonalát. 4. Kicsi homlok, széles áll. Előnyös, ha sok apró tincs van a hajban. A kicsi hom­lok nem látszanak kicsinek a frufru alatt. Az áll széles­ségét enyhíthetjük aszimmet­rikus hajviselettel vagy pu­hán lefelé omló tincsekkel. Ne féljünk az alvászavartól! G. Harrer salzburgi ideg- gyógyász professzor egy osztrák orvoskongresszuson az alvászavarokkal foglal­kozott. Leglényegesebbnek azt tartotta, hogy az át­meneti alvászavarral küsz­ködő ember ne tartson at­tól, hogy néhány álmatlan éjszaka miatt bármi baja történne. Ilyen esetekben ugyanis szinte kivétel nél­kül mindig kielégíti az em­ber alvásszükségletét, de szorongása miatt mégis azt ■hiszi, hogy „egész éjszaka egy szemernyit sem aludt”. A szervezet ugyanis még lelki konfliktusok, gondok esetén is biztosítja az al­vásszükségletét, noha úgy véljük, hogy nem alud­tunk. Olyan esetekben, amikor fájdalom okoz ál­matlanságot, vagy esetleg sziv_ vagy májmegbetege- dés áll a háttérben, nem az altatók, hanem fájda­lomcsillapítók, szív- vagy máj gyógyszerek használata célszerű. Ha az alvászavar oka a mértéktelen koffein­vagy kávéfogyasztás, akkor ennek megszüntetése ren­dezheti az alvászavart. Olyan esetekben, amikor semmi okot nem sikerült találni, gyakran autogén- tréning, vagy az alvás ce­remóniájának megváltozta­tása hozza meg a hőn áhí­tott éjszakai nyugodalmat. (Szende!)

Next

/
Thumbnails
Contents