Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-07 / 210. szám
1985. szeptember 7. IO NÉPÚJSÁG Szokolay Zoltán: HOSEG Takáts Gyula: Kettős pályán hátrál A régi házak járnak az eszemben. Belenőnek lassan az időbe, mint kiszáradt hársfa fekete ága lépcsőnkről az égbe... Gerle is szól a kitömött bernáthegyi fölött... A pávák gyönyörű sátrat fújnak rozsdás kaszák közül. Seregélytrágya festi a padot s egy láthatatlan tüli uszályát. A mogyorók gyökere közt a macskák hófehér csontváza hűsel. Zeng a kakukk a pörjés kertből, és Kossuth szól az előszobából, összebeszél a kép a madárral s a téglák lombot, a lombok téglát bontanak ... Magasan a tornyon orgona erőlködik habarcs között. Hozna virágot is, de valaki ott fönt minden tavasszal leszedi. — Ki megy föl érte?... Van-e szárnya, s kinek hozza, sehol egy váza ?!... Lépcső se föl, pincébe se. Betömve és régen lezárva, mint elfelejtett esküvői palackok szája és az ablak, amely őseik volt, de félíve mégis nyugattól északig bolttá feszül, mint pókhálós és egérrágta ég ... Alatta két ló, a Piros és Szedres csalánból ég havára fölnyerít. S lovak helyett már hattyúk húzzák tovább a csézát... Az ég erősebb, és fehérebb az idő is... A napóra szára letörött. Számok kopott sora mit se számol. Ail a tüzes gömb!... Hiába áll a ház is .. . Árnyakat sem mér az óralap. Kettős pályán hátrál a világból a ló, a kút, kutya és pince, pad, macskák, torony és orgona! Csak nevük Világit... Még meg sem kérdezik: — Hová, pókhálós, egérrágta ég? — Csillog némán a csillagok pecsétje és csillog a seregélyürülék ... Arkagyij ínyin: Modern Seherezádé IRODALOM Hriszto Pelitev: Mélységes gyász N. város sem nagy, sem kicsi nem volt, és nem új, de régi sem. Közönséges, átlagos város, amelynek — sajnos, de való — nem zavartalan a vízellátása, s a helyi lapban megjelenő vizenyős karcolatok ezért aligha nyújtanak kárpótlást. A legutóbbi hat nap alatt ez a város halott volt, és talán még sokáig senki sem emlékezett volna rá, ha központi pénzügyi szervek nem léteznének a világon. Ezek jöttek rá elsőnek arra, hogy ha hat napon keresztül sem. milyen bevétel nem érkezik egy városból, akkor ezzel a várossal valami rendkívüli dolog történhetett. Legott elhatározták, hogy tapasztalt szakértőket küldenek N. városba, s függetlenül attól, hogy N. él-e, vagy meghalt — behajtják tőle azt, ami jár. Amikor a tapasztalt szakértők kiszálltak N. város pályaudvarán a vonatból, kihalt utcákat láttak, a nagy ritkán elébük kerülő férfiakból pedig egyetlen értelmes szót sem tudtak kiszedni. A szakértők figyelmét hirtelen felkeltette egy fura szerzet; át. lös irányban haladt át a téren, néha fel-felnézett az égre, és ezt dudor aszta: „Ó, add már ide azt a kék mellényt, anyuskám!" Nagy nehezen sikerült kideríteni, hogy az illető a helyi repülőtér vezetője. Az égre pedig azért nézett, mert repülőgép panaszos zúgása hallatszott onnan, a melléényké- ről szóló dalocskát pedig hat nap óta állandóan közvetítette a helyi rádió, és így mélyen belevésődött a főnök emlékezetébe. Az égen zúgó repülőgép valójában még teg. nap szállt arra, és azóta kért leszállási engedélyt, de senki sem tudta fogadni, mert a repülőtér dolgozói közül hat nap óta senki sem jelent meg a munkahelyén. XJgyenezen ok miatt forgott a rádió stúdiójában is ugyanaz a lemez. Hat nappal ezelőtt tették fel, — de nem volt senki, aki levegye: a rádió munka társai sem dolgoztak. A bank felé tartó szakértőknek egy fura menet zárta el az útját. Két farkas, egy sakál, néhány, különböző színű róka ballagott az utcán, meg egy nőstényoroszlán — ezt két hímoroszlán kísérte, amely már alig állt a lábán. Az állatok fejüket lecsüg- gesztve vánszorogtak, és annyira kimerültek voltak, hogy már csak nem is ordítottak. — Istenem! Mi történt ezzel a várossal?! — kiáltottak fel a szakértők, ez alkalommal már kórusban, amikor a bankban sem találtak egyetlen egy tisztviselőt sem. Valóban, mi történt? Nem tartom magam feljogosítottnak arra, hogy tovább kínozzam az olvasókat a szörnyű bizonytalansággal. Nem, nem pestis tört ki a városban, a világ vége sem köszöntött be. Valami szörnyű dolog történt. Olyasmi, aminél szörnyűbbet kitalálni is nehéz. Hat nappal ezelőtt a helyi labdarúgó-csapat, amelyet a városban mindenki imádott, 0:5 arányú szégyenletes vereséget szenvedett, és kiesett a köztársasági kupa döntőjéből ... Es N. város mélységes gyászba borult. Fordította: GELLERT GYÖRGY Kinyitotta a csapot, lehajolt, hideg vizet vett két tenyere közé, és az arcára löttyintette. Leült a kád szélére, szemben az ajtóval, melynek fogasán a fürdőköpenyek lógtak. A víz csak folyt tovább a mosdókagylóba. Lennie kell más megoldásnak is — gondolta. Kedden reggel három szép pontyot fogott. Estig ott lubickoltak a kádban. Akkor a felesége nekilátott a késsel, csapkodás, motozás, kaparászás edényzörgés — hamarosan kész lett a halászlé. Asztalhoz hívta az asszony — először szólalt meg két hét után. Odahajolt a csaphoz, hideg vizet vett két tenyere közé, és az arcára löty- tyintette. Visszaült a kád szélére, szemben az ajtóval, melynek fogasán a fürdőköpenyek lógtak. A víz csak folyt tovább a mosdókagylóba. Jó itt — gondolta —, nem bánt senki. Kis piros pöty- työk a szennyestartóba dobott fehér ingen, talán még a halászlé nyomai. Pillái lassan lecsukódtak, a feleségét látta közeledni, csak bugyiban, melltartóban, de fején reménykoszorúval, akár egy menád. Utazz el — hallotta —, még eléred az esti gyorsot. Szerezned kell magadnak egy másik lakást. Szereznem kell magamnak egy másik életet — ez már a saját hangja volt, tompán, mintha víz alól szólna. A lányra gondolt, akit az értekezlet után, mert gyűlölte a veszekedést, és félt hazamenni, elkísért a buszmegállóig. El 'akart mondani mindent, de mire az épületből kiléptek, megijedt. Nem ismerték egymást, csalóka lett volna a kölcsönös jóindulat. Mi az a minden, amit valakinek, egy véletlenül mellém sodródott lénynek el akarok mondani? — kérdezte némán, és harmadszor is megnedvesítette az arcát. Zelk Zoltán : Naptár Szelekkel vívnak a januári fák, február, március les az ormokon: zsellérkéményből nem göndörödik füst, papír vacog a lyukas ablakon. Nehéz illattal üzennek a földek, a szirmait hullató tavaszestbe, [gallyak frissülnek és karók száradnak: küszöbön mereng, kinek gond a földje. Mint pucér, játszadozó gyerekek pereg a milliónyi búzaszem. Ki tudja sorsukat, ha zsákba rakják s mint áru ringnak vonaton, vizen ... Ez már az ősz: miként az emberek, leejtik boglyas fejüket a fák, mint vénhedt, omló maltervakolat: úgy porlik körülöttünk a világ. (1935) • A költő könyvben még meg nem jelent verse. Lennie kell más megoldásnak is. Hogy megfiatalodott a feleségem, amióta Tamást ismeri — töprengett tovább. Annyinak látszik, mint az a lány, akinél pedig tíz évvel idősebb, két gyermekszüléssel megviseltebb. Amikor a meggypiros távolsági busz odagördült a megállóhoz, nem néztek egymásra, csak kezet fogtak. Kellemes nyaralást —, mondta a lány, ő meg a lába elé ejtette válaszul, hogy szervusz. Hazafelé még benézett a sörözőbe, de nem talált ismerős arcot a félhomályban, így hát bármilyen szomjas volt is, távozott. Elzárta a vízcsapat, visz- szaült a kád szélére, szemben az ajtóval, melynek fogasán a fürdőköpenyek lógtak. — Sokat iszol, későn jársz haza, nem csoda, ha Évának kisírtak a szemei — nézett rá vádlón az anyósa lenn a játszótéren. Épp a homokozó szélén guggolt, egy kagyló- formájú piros edénykét nyújtott oda a gyereknek, onnan felelt hát lentről, de fotjott gyűlölettel. — Éva most szerelmes. Te juttattad ide — hallotta távolról a választ. Akkor jutott először eszébe, hogy őt most már szinte bármelyik más városban szívesen fogadnák, jó neve van a szakmájában, talán kapna szolgálati lakást is, hiszen attól irtózott, hogy mindent albérletben kezdjen újra. Este, mikor a gyerekeket lefektették, és az asszony még csak a tükör előtt készülődött szokásos, reggelig tartó távollétére, mögéje lépett, és előadta ötletét. Éva nem válaszolt, némán festette tovább a szampiiláját. Csak az ajtóból vetette oda: — Ahogy gondolod kedves Ferenc. Csördült a kulcs, csapódott a liftajtó, és csönd lett, csupán a filmkoktél szignálja szűrődött át a szobából, tompán, mintha víz alól szólna. Szeptember 4-én lett volna 80 éves. De már két éve halott, kedves, mosolygós arca emlékkép csupán, amelyet egy-egy régi film felelevenítése tesz élesebbé a néző szemében. Nagyon szép fiatalember volt. Ez már színinövendékként — Rózsahegyi Kálmánnál tanult — arra felé irányította, hogy szépfiú szerepeket adjanak neki. Adtak is, hosszú évekig ő volt az ideális hősszerelmes. Nemcsak idehaza, külföldön is. Színipályáját 1923-ban Fe- hérvárott kezdte. 1926-ban Németországba szerződött, az UFA-nál filmezett, filmlexikonunk szerint nyolc produkcióban. Három év ■múlva tért haza, a Belvárosi, a Magyar Színház, majd a Vígszínház tagja lett. Párhuzamosan aratta színpadi és filmsikereit. Hogy Jávor Pál mellett ő volt a legnépszerűbb filmhős, azt bizonyítják a sorozatok, amelyeket televíziónk műsorra tűzött: legtöbbjükben ott találjuk Ráday Imrét. A róla írt megemlékezések rövid mondatban közük, hogy 1939-ben Hollandiába emigrált. Nekem erről személyes emlékem van, ha nem is egészen éles, hisz’ közel fél évszázados. A rádió Ráday Imre búcsúfeüé- pését közvetítette — nem tudom, honnan, talán a zene- akadémiáról. A műsor is beleveszett már a múltba, csak arra emlékszem, hogy a végén elmondta A föl-földobott kő című Ady-verset. Akkor, ott, ennél a költeménynél vallomásosabbat, időszerűbbet, megrázóbbat nem mondhatott volna. Amikor az ország felszabadult, hazajött. Művészete Kinyitotta a csapot, lehajolt, hideg vizet vett a két tenyere közé, és az arcára löty- tyintette. Leveleket kellene ■írnom — mondta magának most már félig hangosan, miután meggyőződött arról, hogy senki se hallja. Kilépett a fürdőszobából, de a csapot nyitva, hagyta, és a viUanyt se kapcsolta le. Vetett egy futó pillantást a képernyőn vetkőző szőke lányra, odahajolt, levette a hangot, az íróasztalhoz ment, cigarettára gyújtott és leült. Először a lánynak írok, döntötte el, pedig tudta, hogy sem a vezetéknevét, sem a címét nem ismeri. Kapkodva húzta ki a fiókot, hosszasan válogatott a filctollak között, elidőzött a lilánál, a zöldnél, a feketénél, végül mégis a kék mellett döntött. Két slukk után elnyomta a cigarettát, elővett egy ív papírt a dosz- sziéból. KEDVES M! — írta nyomtatott betűkkel a lap tetejére. Pillái lassan lecsukódtak, most a lányt látta közeledni, csak bugyiban, melltartóban, de fején rep- kénykoszorúval, akár egy menád. Elutazom — mondta a lány a felesége hangján —, szereznem kell magamnak egy másik életet. Kellemes nyaralást — válaszolta ő. Hajnalban arra ébredt, hogy zsibbadnak a karjai. Kitámolygott a fürdőszobába, megmosakodott, elzárta a csapot, később a szobában az üresen vibráló televíziót is, megágyazott magának és a feleségének, a másik szobában betakarta az alvó gyerekeket, kiment a konyhába, ivott egy pohár narancslevet, és kihajolt a nyitott ablakon. Lenn a játszótéren a homokozó meüett mintha Tamás és a lány állt volna, szemben egymással, ■mozdulatlanul. Lennie kell más megoldásnak is. Becsukta az ablakot, eloltott minden lámpát, meztelenre vetkőzött és lefeküdt. akkor teljesedett ki. Jób Dániel egy kérdésére felelte egykor: „Szeretnék vala- hára egy szerepet, amin gondolkodhatok otthon.” Így lett. Az ország első színházában, a Nemzetiben játszott, többek között Bajor Gizi partnereként a Rettenetes szülőkben. A szép szerelmes színészből kitűnő jellemszínész lett, aki 1950—55 között a főiskolán tanított. Színház, film, rádió, televízió, sanzonéneklés — Ráday minden területen kipróbálhatta és bizonyította tehetségét. Utoljára a József Attila Színházban játszott, ahol rendezett is. Csak emlékeztetőül néhány filmjének a címe: a háború előttről, A kölcsönkért kastély vagy a Lovagias ügy, a felszabadulás utániakból a Dollárpapa, az Álba Regia, a Puskák és gatam- bók, a Légy jó mindhalálig. 78 éves volt, amikor meghalt, mégis úgy érezzük, hogy nagyon korán ment el. — e. m. — Eljutott hozzám a hír: egy városban, amely hasonló egynehányezer más városihoz, ahol keleten kél, nyugaton nyugszik a Nap, ahol tél után tavasz, nyár után ősz váltja egymást, szóval egy Ilyen városban éltek ők ketten. A lány gyönyörű volt. Igéző szemét csodálatos Ívű szemöldök határolta, lehelle- te illatos ámbra, korall-ajka édes, mint a méz, arcának szépsége túltesz a Nap ragyogásán ... Ahogy a költő mondja: „Lénye káprázatos, akár a felkelő Nap fénye. S ha fátylát lebontja, elsápadnak a csillagok ...” Természetesen a fiú is szép volt. Tüzes tekintetű, szálfatermetű dalia, akinek tökéletessége minden szivet megdobogtatott; szerénysége elbűvölte a gonoszt. Ahogy a költő mondja: „Mikor a Szépség versenyre kelt véle, Lehatjott fejjel, megszégye- nülten távozott...” A fiú szerette a lányt. A lány szerette a fiút, aki otthonában felkereste, hogy elmondhassa iránta érzett határtalan nagy szerelmét, s hogy szíve és keze örökre az övé. — Ö, szememnek drága ■fénye... — kezdte a fiú, de nem folytathatta, mert a televízióban épp ebben a pillanatban közölte a bemondó, hogy bemutatják a több részes Ezeregyéjszaka című ■film első részét. ök, mindenről megfeledkezve, áhítattal követték a ■csodálatos Seherezádé és nővére, Dunjazad, Sahriar király és testvére, Sáhzeman lebilincselő történetét. Éjfél lett, mire a film véget ért. A fiú útban hazafelé elhatározta: holnap bevallja a lány iránt érzett határtalan nagy szerelmét, s felajánlja neki szivét és kezét. Másnap fel is kereste a lányt. — Ö, szememnek drága fénye.'.. De nem folytathatta, mert a bemondó felhívta a kedves nézők figyelmét, hogy kezdődik az Ezeregyéjszaka második része. Ügy a fiú, mint a lány, mindenről megfeledkezve, nagy-nagy kíváncsisággal követték a repülőszönyeg, a mindentudó dzsinn, a hatalmon levő Gmar ibn an-Nu- man és kedvenc fia Daul- Makan történetét. Mire a film véget ért, eljött az éjfél. A fiú újra hazatért, és szilárdan elhatározta, hogy másnap bevallja határtalan nagy szerelmét és felajánlja szívét és kezét. Másnap fel is kereste a lányt. De akkor az Ezeregyéjszaka harmadik része ment. Következő nap a negyedik. Aztán az ötödik. Majd a hatodik, a hetedik, a huszadik... A film több részes volt. Ezeregy esten át folytatódott...! A fiú és a lány ezeregy estén át követték különös érdeklődéssel az elvarázsolt ifjú, a megszöktetett lány, a ravasz eunuch, a becstelen púpos, a jókedvű borbély, a merész beduin kalandjait ___ A mikor véget ért az ezeregyedik rész is, a fiú fel- emeLkedett a fotelból, térdre hullt a lány előtt, és szóra nyílt a szája: — Ö, szememnek drága fénye ... — kezdte. De nem folytathatta. A szpíker súgóbúgó hangon közölte: az Ezeregyéjszaka befejező része után kezdődik a Száz év egyedül című folytatásos film első része. így a fiú nem tudott határtalan nagy szerelméről beszélni, s azt sem sikerült megtudnia, mennyire szereti őt a lány, ezért hát fel sem ajánlotta szívét és kezét... Mindketten sokáig és boldogan éltek a kékfényű képernyő előtt. És meghalni is egyszerre, egy napon haltak meg, amikor végérvényesen elromlott a televízió. Fordította: Baraté Rozália Ráday Imrére emlékezve ■>
