Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-30 / 229. szám
1985. szeptember 30. / TOLNA _ 2 “KÉPÚJSÁG Űj csapatzászló-adományozás Erő, határozottság, fegyelem (Folytatás az 1. oldalról.) Ezit követően. Horváth Endre, az MMG AM Szekszárdi Gyárának igazgatója mon. dott ünnepi beszédet, melyben méltatta az alakulat munkáját, a csapatfegyelmet. Horváth Endre többek között ezt mondta: — Gyárunk és a szekszárdi alakulat kapcsolata az elmúlt 18 év alatt megerősödött, megszilárdult. Összeköt bennünket a haza szeretete és az ellenség gyűlölete, s .a legszentebb cél: szocialista hazánk védelme. Ezt követően Horváth Endre az egység parancsnokának nyújtotta át az új csa. patzászlót, melyet a- zászlóalj katonái a „Dolgozó népet szolgálom” felkiáltással és háromszoros hurrával fogad, tak hiagukénak, majd a hon. védelmi miniszter képviseletében Sztanó Géza vezérőrnagy, a műszergyár igazgatója és Kitanics Lajos, a megyei úttörőgárda parancsnoka kötött szalagot a csapat- zászlóra. S^ikora Mihály köszönő szavai után Sztanó Géza vezérőrnagy emelkedett szólás, ra. Beszédében kiemelte, hogy az új csapatzászló adományozása akkor történik, amikor az egész ország népe tisztelettel és megbecsüléssel emlékezik meg a fegyveres erők napjáról. — Ez az alakulat — hangsúlyozta — munkájával és szolgálatával kiérdemelte ezt az új csapatzászlót. A vezérőrnagy ezután a zászlóalj gyakorlatokon tanúsított helytállásáról szólt. Az esemény második részeként, a nemrégiben bevo. nult fiatalok már az új csapatzászló előtt tették le esküjüket. Rák Vilmos regölyi honvédtársuk mondta a sző. veget. A sorkatonai szolgálat felelősségteljes ellátásához Módos István politikai helyettes és Knopf Attila, a KISZ Szekszárd Városi Bizottságának első titkára szolgált útravalóval. A megyeszékhely belvárosában megrendezett ünnep díszmenettel és az Interna- cionálé hangjaival ért véget. Paks A szeptember vége csodálatos napos idővel köszöntötte a Pákson gyülekező hozzátartozóikat, akik az ünnepélyes katonaii eskütételre érkeztek. A húszéves fennállását már megünnepelt építő-műszaki alakulat 'közelmúltban bevonult fiataljai feszes vi- gyázzban, egyenes sorokban várták katonaéletük nagy eseményének a kezdetét. Ez az alakulat az ország kiemelkedő nagyberuházásain dolgozva, teljesíti szolgálatát, és 1976 óta a Paksi Atomerőmű építéséből is kiveszi a részét. A paksi Munkásművelődési Központ zenekarának pattogó indulói adták az „alap- hangulatot”. A felsorakozott katonákat és az érdeklődőket Kővágó György, a rnaga- sabbegység politikai helyettese köszöntötte. A dísztrir 'bűnön ott volt Lipovszky Gyula, a városi pártbizottság elő titkára, Jákli Péter, a Városi tanács elnöke, és sok más meghívott párt- és állami vezető is. Jelen voltak az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet alakulatok képviselői is. A cslapatzászló fogadása és a jelentés után a Himnusz hangjai csendültek fel, melyet az ünnepélyes eskütétel követett. Kovács József honvéd mondta az eskü szövegét, melyet vele együtt fogadtak meg katonatársai. A „kis- katona” báliján édesanyja, jobbján édesapja és a vezénylő tiszt állt. Az ünnepélyes fogadalamtétel után Bencze János egységparancsnok-szóit az immár esküt tett katonákhoz. Megelégedéssel nyugtázta, hogy a kiképzési feladatokat eredményesen teljesítették a fiatalok, és megköszönte a szülőknek, hogy olyan fiatalokat nevelték, akikre méltán büszkék is lehetnek. A parancsnok beszédére Perger Zoltán honvéd mondott válaszbeszédet, aki Paksról vonult be. Ezt követően Jákli Péter, a városi tanács elnöke emelkedett szólásra. A Magyar Néphadsereg immár esküt tett katonái díszmenettel búcsúztak el, hogy hétfőn már aktív munkával tegyenek eleget itt megfogadott esküjüknek. Az ünnepélyt követően fogadásba került sor. A jó munka elismeréseként hárman kitüntetésben részesültek, tizenhat sorállományú katonát előléptettek és heten dicséretet kaptak. * A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Kiváló Szolgálatért Érdeméremmel tüntette ki Eigner György rendőr alezredest, megyei főkapitány-helyettesit. Eigner György a kitüntetést a budapesti központi ünnepségen vette át. szabó—szűcs Pillantás a hétre A magyar—szovjet társadalomtudományi együttműködési bizottság VI. ülésszakára október 1—5. között kerül sor Budapesten és Pécsett. Az ülést Berend T. Iván akadémikus, az MTA elnöke nyitja meg. Vitaindító előadást tart Fjotr Nyikolajevics Fedoszejev akadémikus, a Szovjetunió tu. dományos akadémiájának alelnöke, valamint Fach Zsigmond Pál akadémikus, az MTA elnökségének tagja. Az ülésszak keretében „A szocialista építés tapasztalatai Magyarországon” és „A társadalomtudományok fejlődése, 1945—1985.” címmel tudományos konferenciát tartanak Pécsett, október 3-án. Az Építőipari Tudományos Egyesület és a Magyar Hidrológiai Társaság rendezésében vízműgazdálkodási és közműkonferencia lesz Budapesten szeptember 30-a és október 2-a között. A konferencia témája a főváros és nagyvárosaink, valamint vonzáskörzetei vízellátása, csatornázása, vízrendezése és fürdőügyeinek kérdései. A Magyar Tudományos Akadémia, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Budapesti Műszaki Egyetem és az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tudományos emlékülést rendez Niels Bohr születésének 100. évfordulója alkalmából október 3-án, az MTA székházában. Számítógép-hálózatokkal foglalkozó nem. zetközi tudományos tanácskozás lesz Budapesten október l-e és 4-e között. Harmadízben rendezi meg a Neuman János Számítógép-tudományi Társaság a négy- évenként ismétlődő konferenciát, amely a számítógép-hálózatok témakörében a legjelentősebb Közép- és Kelet-Európábán. Ez alkalommal elsősorban a hálózaton keresztül hozzáférhető informatikai szolgáltatások kérdéseivel foglalkoznak a résztvevők. Válogatás a hét külpolitikai eseményeiből Nem kérdéses, hogy a jövő hét legfontosabb Világpolitikai eseményei közül 'is kiemelkedik Mihail Gorbacsov párizsi látogatása. A szovjet—francia csúcstalálkozó mellett azonlban szép számmal szerepelnek máis fontos találkozók, választások, utazások is a hírügynökségek prognózisaiban. Hétfő: A Fehér Házban Ronald Reagan amerikai elnök Husszein jordániai uralkodóval tárgyal. A közelmúltban Washingtonban járt Mubarak, egyiptomi államfő is. Nyilvánvaló, hogy hamarosan újíabb amerikai diplomáciai offenzíva várható a Közel-Keleten. Kedd: Frianz Josef Strauss bajor miniszterelnök, a kormánykoalícióban részt vevő CSU vezetője ezúttal Kínába, majd Dél-Koreába utazik. A rendkívül aktív politikusról azt rebesgetik, hogy külügyminiszteri ambícióitól még most sem búcsúzott el (csak éppen útjában áll a szabaddemokrata Genscher). Szerda: Mitterrand elnök meghívására Párizsba érkezik Mihail Gorbacsov, az SZKP főtitkára. A küszöbön álló szovjet— amerikai csúcstalálkozót megelőző tárgyalásokat óriási érdeklődés előzi meg, s a szombatig tartó látogatástól nagyon sokat várnak a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése terén is. Csütörtök: Rendkivüli ülésre gyűlnek össze az OPEC tagjainak olajügyi miniszterei. Az osztrák fővárosban megtartandó konferenciájukon újabb kísérletet tesznek majd a meglevő érdekellentétek áthidalására. Ha nem járnak sikerrel, könnyen lehet, hogy gyakorlatilag széthullik a néhány éve még hatalmas befolyással bíró szervezet. Péntek: Pekingben megkezdődik a kínai —szovjet külügyminiszter-helyettesi konzultációk hetedik fordulója. Az ENSZ- közgyűlés alkalmából New Yorkban lebonyolított külügyminiszteri találkozó után most újabb alkalom nyílik a két ország kapcsolatainak javítására. Szombat: Ugyancsak Kínába utazik a pakisztáni miniszterelnök is. A két ázsiai állam kapcsolatait javítják az Indiával való kölcsönös konfliktusaik és az afganisztáni ellenforradalmároknak nyújtott közös segítség is. Vasárnap: Portugáliában általános választások kezdődnek. Az idő előtt kiírt szavazás nagyon nagy jelentőségű az ország jövője szempontjából, s az előrejelzések szerint meglehetősen sokesélyes is, mivel több nagy politikai erő csap össze. A legvalószínűbb az, hogy egyik párt sem kap többséget és újra koalíciós kormány irányítja majd Portugáliát. Életutak, sorsfordulók (XI.) Megalakult a munkásőrség és a karhatalom A társadalom politikai konszolidációja utáni években a párt előtt álló feladatokat az MSZMP 1957. évi júniusi országos pártértekezletének határozata és az azt követő kongresszusai szabták meg. A legfelsőbb pártvezetés által meghatározott feladatok mindig egyrészt az Országos Munkásőr-parancsnókság, másrészt a megyei pártvezetés konkretizálta a testület, a megyei munkásőrség számára. Esetenként személyesen Kádár János elvtárstól is kaputnk hiztatást, útmutatást, amikor meg-meglátogat- ta a megyei parancsnoki értekezletéket, továbbképzéseket. Hadd idézzem fel itt (nem szó szerint) egy felszólalását, amikor a politikai konszolidáció után bizonyos értelemben új feladatok felé kelllett fordulni a munkásőrségnek is. „Kell a fegyver, tudják meg ellenségeink is, hogy van és kezelni is jól tudják azok, akikre rábízta a párt. Azonban egyetlen rendszer sem teheti meg, hogy kizárólag a fegyverek erejére támaszkodik. Főleg a szocialista rendszer nem. A hatalmat meg lehet védeni a fegyverekkel, de a politika kérdését nem lehet vele tartósan megoldani. Csak az a rendszer erős, mély politikájának meg tudja nyerni a lakosság többségét. Sőt, újra és újira meg kell nyerni azt. Ezért a munkásőröknek, akik eddig kézben tartották a fegyvert, most azt kéne csinálni, hogy vegyék a hátukra a fegyvert (van ilyen hordmód), hogy két kezük felszabaduljon, így jobban tudjanak agitálni, magyarázni, mert most erre van szükség” — mondotta Kádár János elvtárs. A kissé képletes, de a nagyon mély tartalmú útbaigazítás, azt hiszem, ma is érvényes lehet. A politikai konszolidáció utáni évek a szocializmus építése terén elért csodálatos eredmények évei voltak. A gazdaságban, a politikában, s az életszínvonal terén egyaránt. A munkásőrségre is (az alapvető feladat változatlansága mellett) új feladatok hárulnak. A konszolidált viszonyok következtében felvetődött (és meg is kezdődött) a testület nyitottabbá tételének szükségessége a pártonkívüliék irányában. A munkásőrök részt vettek a mezőgazdaság szocialista átszervezésében saját alapszervezeiteiknél, de összevont akcióknál is megnőtt az ideológiai képzés, tanulás és tanítás jelentősége. Napirendre került a parancsnoki állomány pedagógiai, módszertani', vezetési ismereteinek magasabb szintre emelése, bizonyos jártasságok megszerzése, a kiképzés korszerűsítése stb. A munkásőrök lelkesedése ezekben az években is tovább tartott. 15 éves parancsnoki munkám során nagyszerű pártonkívüli s kommunista emberek, hazafiak ezreivel találkoztam, akik a napi, heti munkahelyi fáradalmak után szabad idejüket feláldozva, fáradtságot nem ismerve birkóztak meg sokszor az éjszakákba nyúló, vagy hajnalokig tartó, kemény fizikai és szellemi tartást igénylő feladatokkal. Nagyon jól éreztem mindig magamat közöttük. Nagyon elenyésző azoknak a száma, akikre fegyelemsértés miatt valamiféle büntetést kellett kiszabni. S ha néha- néha találkozom a régiekkel, hát nem fogyunk ki az élmények felidézéséből. Mesebeli történetekké szépülnek az egykori nehéz gyakorlatok, még a valódi keservek is. Amióta Tatár Lajos a megyei parancsnok, meghívnak értékelő év végi gyűléseikre is. Ezeken a találkozókon megismerkedhettem a parancsnoki állomány tudásbeli gyarapodásával (minden parancsnok — a társadalmiak is — központi iskolát végzett), harci technikájuk fejlődésével. A munkásőrállo- mány tettrekészségét is töretlennek látom. Azt mondják, hogy amikor az embert nagy boldogság éri (vagy nagy baj), akkor mindig lepereg tudatában egész életútja egy perc alatt. Nem tudom, igaz-e ez általában, de én így vagyok, amikor az év végi századgyűléseken hallom (vagy parancsnokságon olvasom) a parancsot, hogy — Ballai János munkásőr leszerelt 25 évi szolgálat után, — Máté Dénes munkásőr leszerelt 25 évi szolgálat után, — Domokos László munkásőr leszerelt 25 évi szolgálat után. És sorolhatnám a 10—20— 25 évig szolgált munkásőr parasztok, értelmiségiek ezreit. Valóban filmként pereg előttem a megtett út. Menynyit hallottam a régi kapitalista világban a munkások, a kommunisták hazaellenes- ségéről, hazafiatlanságáról (1958-ban ennek felidézése.). Most itt van előttem: kommunisták és pártonkívüliék ezrei fizetség nélkül évtizedeket szolgálnak, áldoznak a szocialista haza oltárán. A szocialista hazafiság csodálatos tettei és példái ezek. Íme a kommunisták pártja által nevelt harcosok ezreinek hazafisága. Ha nem lenne a történelemben több példa (sok van), ezek alapján is ki lehetne mondani, hogy korunk legnemzetibb pártja a kommunisták pártja. Külön hadd emlékezzem az életúton az alapítókról. Rájuk még fokozottabban érvényesek az előbbi gondolatok és érzelmek. — Ambrózi Imre munkásőr, alapító tag, leszerelt 26 év szolgálat után (1983-ban). — Varga József munkásőr, alapító tag, leszerelt 27 év szolgálat után. — Varga János munkásőr, alapító tag, leszerelt 27 év szolgálat után, és sorolhatnám a parancskivonatokat. Sajnos, már sokan vannak olyan alapító tagok, akik nincsenek az élők sorában. Életük végéig szolgáltak: Se- tela József elvtárs, alapító tag 25 évig, Máj zik Tamás 27 évig. Az alapító tagok emléke megörökítésének szándékával, és véleményem kifejezésére hadd idézzem itt Bér. kési András író Szekszárdon, 1958-ban, egy író-olvasó találkozón elmondott gondolatait. Amikor az egyik olvasója arról faggatta az írót, hogy miért harcolt együtt az ÁV-s kisklatonákkal 56-ban, amikor Rákosi Berkesit 56 előtt lecsukatta. Berkesi ezeket mondotta akkor: „Nézzék, amikor engem Rákosiék letartóztattak, az én cselédlány nővéremből akkor lett orvos, tehát tanulhatott sok más munkáslánnyal együtt, melyről a régi kapitalista világban nem is álmodhatott. Én nem Rákosi személyét védtem, hanem a 12 év eredményeit, a szocializmus addigi vívmányait. Harcoltam együtt az ÁV-s kiskatonák- kal az ellenforradalom ellen, és azt mondom Önöknek, hogy évezredeken át a becsületesség és az önfeláldozás, a helytállás példaképe az a római katona volt, akit őrhelyén betakart a Vezúv lávaesője, és őrhelyén maradt. A következő évezredekben a becsületesség, a helytállás példája már nem a római katona lesz, hanem ezek a kiskatonák lesznek, akiikre a Vezúv lávaesőjénél js égetőbb lávaeső hullt, a gya. lázkodás és hazugság lávaesője, és helyükön maradtak emberileg lehetséges határig, sőt azon túl is.” Berkesi András elvtársam majd nem fog megharagudni érte, hogy gyönyörű gondolatát hirdetem, és kiterjesztem azokra a honvédtisztekre, akik aláírták az úgynevezett hűségnyilatkozatot. Azokra a BM-dolgozók- ra, akik szolgálatba léptek nyomban az események után, és azokra a munkásparaszt értelmiségi dolgozókra, akik mindenféle fizetség nélkül beálltak a munkásőrségbe akkor, amikor az ellenforradalmároknak a hibákat felhasználva, sikerült széles tömegek előtt lejáratni a szocializmust, a kommunizmus eszméit, szimbólumait, s a gyalázkodás lávaesője is hullt. Ezek az emberek lesznek majd és legyenek a becsületesség, a hűség példaképei. S ha az írói-költői magaslaton megfogalmazott igazságot kicsit prózaibbá teszem, ha nem is az egész világon, de a magyar történelem lapjain álljanak ott olyan nagyszerű közös nevezővel a jelölt harcosok sarában, mind: Dózsa mezítlábasai, Rákóczi kurucai, az 1848—49-es honvédek, az 1919-es vöröskatonák és mondjuk a Magyar Népköztársaság 1956—57-es harcosai (alapító tagok). Most nyugdíjban vagyok. Elmúlt már tíz éve is. Soksok munkám van. Ha néha szülőföldemre látogatok, több községen kell áthaladnom. Zomba, Kéty, Hőgyész. Sza- kály. A régi kapitalisia világban e falvakban az út mindkét oldalán elsüppedt, vizes, dohos, penészes vá- lyogházák helyén kis munkás-paraszt „paloták” sora áll. Ezek a falán már nem rajzolja a nyomor térképét a penész. A felszabadulásunk 40. év. fordulójára készülünk, miközben e sorokat írom. Ha anyám nem proletárnak szült volna, hanem gaz. dag polgárnak, én akkor is kommunista lennék. (Vége) PALKOVICS ISTVÁN
