Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-28 / 228. szám
1985. szeptember 28. NÉPÚJSÁG 3 Egy tonna papírhulladék = 17 élő fa Beszélgetés a MÉH Tröszt vezérigazgatójával Csaknem öt éve hirdette meg a kormány a hulladékok és másodnyersanyagok hasznosítását szorgalmazó központi programot. |A VI. ötéves tervidőszakra kidolgozott elképzelés milyen mértékben valósult meg, elősegítette-e az ipar nyersanyag-ellátását? Erről kérdezte munkatársunk dr. Mátsik Györgyöt, a program teljesítésében legjelentősebb szerepet játszó szervezet, a MÉH Tröszt vezérigazgatóját. — A hulladékgyűjtés Magyarországon sem újkeletű dolog, évtizedek óta végzik a MÉH-vállalatok. Miért volt szükség központi programra? — Közismert, hogy a legolcsóbb alapanyag a másod- nyersanyag, ami kidobott, már használhatatlan eszközökből, berendezésekből, köz. kifejezéssel: hulladékból nyerhető. Például: egy tonna hulladékpapír újrafeldolgozása 17 élő fát ment meg. Az alumíniumhulladék feldolgozása tizedannyi energiát kíván, mint a fém elsődleges nyersanyagból való előállítása. A 70-es években, nem kis részt az egymást követő energiaválságok miatt, egyre élesebben felvetődött, hogy pazarló gazdálkodást folytatunk, másokhoz képest kevés hulladékot nemesítünk másodnyersanyaggá. A kapacitások bővítésére és korszerűsítésére azonban a MéH-vállalatok egy- magukban nem vállalkozhattak. Anyagiakban és szervezésben is szükséges volt a központi támogatás, amelyet a kormányprogram biztosított. — Hány forint jutott a fejlesztésekre? — A program a népgazdaság szükségleteiből kiindulva fő irányokat szabott meg. Ezek: növelni a begyűjtést; bővíteni, korszerűsíteni, sőt, sók esetben megteremteni az ipari felhasználást elő. segítő, és a szállítást megkönnyítő előkészítő kapacitásokat. Lássunk egy példát. Behoznak egy darab kábelt. Érték, de abban az állapotban felhasználhatatlan. A rézhuzalköteget meg kell szabadítani műanyagburkától, majd tömöríteni kell, hogy minél kisebb helyet foglaljon el a szállítóeszközön. Nos, az eredeti tervszerint fejlesztésekre 3,3 milliárd forint jutott volna. Ez az összeg időközben a népgazveszi Béri Balogh Ádám nevét és csapatzászlót kap. Parancsnoka Perecsi Ferenc volt. Ezek a rendezvények a lakosság széles rétegeinek részvételével az 1957. évi szekszárdi május 1-i nagyhatású demonstrációhoz hasonlóan zajlottak le. Az újjászervezett párt és politikája melletti kiállás és tüntetések voltak. Ugyanakkor az ellenforradalom ideológiai leleplezésére is alkalmat szolgáltattak. Kimutatván, hogy korunkban csak a szocializmus lehet egész történelmi múltunk haladó értékeinek örököse és továbbvivője. Sőt a távoli történelmi múlt kiemelkedő nagyjai korunkban példát csalk a szocializmusért küzdők számára szolgáltathatnak. így került Gőgös Ignác, Cséby József kommunista forradalmárok neve és Béri Balogh Ádám kuruc szabadságharcos neve is a munkásőrök vörös zászlajára. Ez az időszak az ellenforradalom ideológiai szétzúzásának, a párt újjászervezésének és tagsága rohamos növekedésének időszaka is volt egyben. Az MSZMP országos értekezlete (1957. június) kimondja, hogy a párt újjjászervezése az ellenforradalom elleni szívós harcban sikerrel befejeződött. Erre az időszakra már széles tömegek is elfogadják, felismerik, hogy a párt újjászervezése és a forradalmi munkás-paraszt kormány létrehozása a magyar komdaság közismert nehézségei miatt kevesebb, mint a felére csőikként. — Ezek szerint a programnak kevesebb, mint a fele valósult meg? — Nem, hanem annál jóval több. Mondhatnám: a program legfontosabb célkitűzései csaknem teljesültek. A magyarázat: A beruházási összegek jelentős csökkentése miatt kialakult nehéz helyzetben elkezdtünk gondolkodni. Rájöttünk, az eredeti elképzelések közül néhány pazarló megoldás lett volna. Eredetileg nagy fel- dolgozóközpontokat kívántunk létrehozni. Az egyébként több megyére kiterjedő körzetekben összegyűjtött hulladékot ezek készítették volna elő továbbhasznosítás- ra. A kevesebb pénzből azonban csak kis feldolgozóüzemekre telt. Ezeket viszont decentralizálva, a begyűjtő- helyek, illetve a lelőhelyek mellé telepítettük. Előnyük: kevesebbet kell szállítani a hulladékot. A mai fuvardíjszabás mellett ez nem közömbös. Az előkészítő telepekről közvetlenül az újrafeldolgozó ipar — vállalatokhoz kerül a másodnyersanyag. A MÉH eredetileg jobbára csupán begyűjtéssel és eladással foglalkozó vállalat volt. Az elmúlt 5 évben ipari feldolgozást elősegítő, sőt, bizonyos esetekben azt végző cég lettünk, miközben számottevően bővült begyűjtőhálózatunk is. Ez volt az eredeti célkitűzés, ezért mondhatom, hogy a program, ha némi hiányosságokkal is, lényegében teljesült. — Ezek szerint minden rendben van? — Ugyan, erről szó sincs. A fejlett ipari országokhoz képest éppencsak a kezdeti lépéseket tettük meg. Ami nagyon lényeges, mindegyik lépésünk gazdaságos, más mumisták elévülhetetlen hazafias tette volt. • A Cséby József munkásőr- század nemcsak felvette Cséby József, az 1919-ben gálád módon meggyilkolt kommunista katonai vezető nevét, hanem az ellenforradalmárok által titokban eltemetett névadó földi maradványainak felkutatásában is részt vett és hozzájárult ahhoz, hogy közel 40 év után méltó helyen megkapja a végtisztességet. Történt ugyanis, hogy az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság külföldi segítséggel történt eltiprása után Cséby Józsefet, a Szekszárd város katonai parancsnokát és testvérét, Cséby Lászlót a szekszárdi direktórium tagját a győztes ellenforradalom nem tartotta célszerűnek kivégezni a többi szekszárdi mártírral együtt (a Cséby fiúk népszerűsége miatt) és azt a törvényességi látszatot keltették, hogy Budapestre viszik és ott majd tárgyalás útján ítélkeznek fölöttük. Cecén azonban levették a vonatról őket, s a cecei ellen- forradalmi vezetők közreműködésével a csuklójuknál fogva dróttal összekötözött kezű embereket botokkal fél- holtra verték, majd az egyiket főbe lőtték, a másiknak szétverték a koponyáját és a temető árkában elföldelték. Ezek többségét Cece község akkori egyik alkalmazottjától, Pribék bácsitól hallottam, amikor a sír felkutatása ügyében Jantner szóval: kifizetődő. Például: Debrecenbe telepítettünk egy úgynevezett vasbálázót. Ez eredeti térfogatának egynegyedére tömöríti az acélhulladékot. Vagyis: ugyanany- nyi súlyú másodnyersanyag továbbszállítására a korábbi 4 vagon helyett egy is elég. Ez a bálázó egy év alatt behozta a maga több mint 5 millió forint árát. Feldolgozó gépeink átlagos megtérülési ideje ennél több, 3—4 év, de aligha vitatható, ez kedvező arány. — Érvelésével azt sugallja, érdemes továbbfejleszteni a MÉH működését. — Bizony azt sugallom. Rengeteg a lehetőség és a tennivaló. Mind begyűjtő- hálózatunkra, mind feldolgozó kapacitásainkra ráfér a bővítés, a továbbkorszerű- sítés. Miután az elmúlt években összesen 300 ezer tonna hulladék feldolgozására alkalmas létesítményt telepítettünk szerte az országban, jelenleg évi egymillió tonna másodnyersanyagot adunk az iparnak. Sok ezer tonna hulladékot viszont exportálunk, noha az volna gazdaságos, ha ezt is itthon hasznosítanánk. — Tehát szükségesnek tartja a VII. tervidőszakra egy újabb központi program kidolgozását? — Egyenesen elengedhetetlennek tartom. Tudomásom szerint az illetékes szervek dolgoznak (s rajta. Meggyorsítaná a fejlődést, ha a szabályozást bizonyos mértékig kedvezőbbé tennék. Ehhez persze — a fejlett ipari országokhoz hasonlóan — nálunk is adókedvezményekkel kellene támogatni a hulladékfeldolgozó ipart. Igaz ugyan, hogy ily módon csökkennének a költségvetés bevételei, mégis megérné a népgazdaságnak. Ha ugyanis fejlett a hulladékfeldolgozó ipar, jóval kevesebbet kell kiadni a környezetvédelemre. A számítások azt igazolják: ez az út lenne a kedvezőbb az ország számára. Mónus Miklós János újságíróval 1958. augusztusában felkerestem. Pribék bácsi megijedt, amikor Jantner János elővette jegyzetét és érdeklődni kezdett. (Jantner később terjedelmes cikket írt erről). — Nem lesz ebből baj? — kérdezte Pribék bácsi meglepődve. (Lám újra bizonyíték, hogy a burzsoázia tudta, hogyan kell a szegény emberbe belefojtani a szót egész életre.) A Cséby munkásőrszázad parancsnoka Harmat József elvtárs, századából 8—10 keménykötésű munkásőrrel, köztük Gyula József, Simon Józisef, Vindics Ferenc és a megyei parancsnokságtól Suszter Mihály, Pruzsina János munkásőrökkel 1958 augusztusának egyik fülledt meleg napján megkezdte a cecei temetőben kutatóárok ásását Pribék bácsi visszaemlékezése alapján. Az ásatások második-harmadik napján katonaruha gombjai, csontváz, csuklóra tekert drótkötések, egy összetört és egy átlőtt koponya került elő az ásók nyomán. A fehérterror 39 év előtti gaztettei, a szerencsétlen egykori községi mindenest, Pribék bácsit is megrendítették. ö szemtanú volt, őt küldték a tisztek botokért, ő temette el a két testvért a temető árkában. Mert így szólt a tiszturak parancsa. A két testvér mártír azóta a Kerepesi úti temetőben pihen. Palkovics István HÍRRŐL Eseményekben gazdag volt ez a hét nap, amelyet most összegezünk. A nemzetközi élet, az országos politika, de a megyei sem szűkölködött megírni és elolvasni való történésekben. Mostantól már hivatalosan ősz van, a valóságban a vénasszonyok nyara melenget. Ki tudja meddig? De most már minden szép nap ajándék. Lássuk, miről írtunk az elmúlt hét napban? Szeptember 20., péntek: Tudományos tanácskozás kezdődött Tengelicen a vérképző szervek betégségeiről. A megyeszékhely egészségügyi ellátásáról tárgyalt a szekszárdi tanács végrehajtó bizottsága. Közöltük a szüretkezdés időpontjait a történelmi borvidéken. Szeptember 21., szombat: Együttműködési megállapodást kötött a tambovi Lenin Kolhoz és a mözsi Oj Élet Tsz. Befejezéshez közeledik Kisvejkén a Szabadság Tsz hatezer tonnás terménytárolójának építése. Súlyos közlekedési baleset történt Iregszemcse külterületén, egy ember meghalt, egy pedig súlyosan megsérült. Szeptember 23., hétfő. Elbúcsúztatták a hivatalos nyarat megyénk legnagyobb üdülőhelyén, Domboriban. Befejeződtek az ifjúmunkás napok és azt is bemutattuk, hogy a „Szedd és vidd” akció keretében milyen sikeres volt az almaszüret Bogyiszlói Szeptember 24., kedd: Gj hús- és kenyérboltot épít a tsz Ozorán. Négynapos tanfolyam fejeződött be, amelyen a szekszárdi szakmunkásképző iskola KISZ-ak- tivistáit készítették föl az új mozgalmi évre. Szeptember 25., szerda: önkéntes rendőrök tettek esküt, százhúszan, a megye- székhely három nagy élelmezésipari vállalatának dolgozói közül. Szeptember 26., csütörtök: Határidő előtt három hónappal átadták a mórágy! vízmüvet. Hogyan látják a jövő évet a megye hat ipari üzemében? Szeptember 27., péntek: A szénellátásról tárgyalt a megyei népi ellenőrzési bizottság. Körzeti népfronttanácskozás volt Pakson. Újabb össznépi eszmecsere Az idei év a választások esztendeje. Megújította tisztségviselői karát a párt, aztán megválasztották a tanácstagokat és az országgyűlési képviselőket az újabb ötéves ciklusra, most pedig választ a szak- szervezet és a népfront. Nem ismétlem, hogy mennyire fontos a választásra ajánlott tisztségviselők kiválasztásánál annyi, meg annyi szempont figyelembevétele. Megírtuk már sokszor, és különben is, nálam sokkal jobban tudják, vagy velem egyként azok, akikre a szervezés és lebonyolítás bízatott. Másképp közelítsük meg a kérdést. A párttestületek, majd a tanácstestületek megválasztása nem egyszerűen voksolás volt valaki mellett, vagy valaki ellen. Ennél messze többről volt szó. Lehetőség nyílott mérlegre tenni emberi cselekvéseket — persze embereket is —, de legfőképpen azt, hogy az adott helyzetben hogyan tudtak a közjó érdekében cselekedni. De ez még mindig csak a dolog egyik oldala. A másik, mit tudtak értékesíteni a vezető szervek a különböző választási gyűléseken, tanácskozásokon, megbeszéléseken elhangzottakból. És hiszem, hogy ez a fontosabb. Annyi, de annyi ember van ebben az országban, ebben a megyében, aki bármely választott tisztség betöltésére alkalmas lenne, hogy nincs is annyi tisztség. A választás te'hát voltaképpen nem nehéz. Viszont ha azt a A tanácselnök válaszol a paksi népfronttanácskozáson elhangzottakra sok okos javaslatot, véleményt, vagy akár megalapozott ellenvéleményt nem vesz- szük figyelembe, ami elhangzott és elhangzik mostanában, akkor súlyos hibát vétünk. Tanácskozzunk, beszéljünk közös dolgainkról úgy, ahogy felnőtt nemzethez méltó, s ne hagyjunk elsikkadni egyetlen okos gondolatot sem. HÍRRE Tisztelet a veteránoknak Nádas Pali bácsi kapcsán írom ezeket a sorokat, akiről egyik lapszámunkban már mondtunk néhány mondatot. Anélkül, hogy az ő szerepét csökkenteni akarnám, megemlítem, hozzá hasonló sokak vannak a mi megyénkben is. Valljuk be, hogy többet beszéltünk a veteránok, az öregek megbecsüléséről, mint amennyit tettünk értük. Elsősorban nem is anyagiakra gondolok — bár gondolhatnék arra is —, hanem nem vagyok biztos benne, hogy mindig felhasználtuk azt a szellemi kapacitást, amelyek az idős emberek, a tapasztalt emberek birtokában vannak. Az utóbbi időben már mozdult valami. A pártszervezetek is, a szakszervezet is, meg a népfront is nagyobb figyelemmel van az idősek, a tapasztaltak iránt, kikérik véleményüket, meghallgatják és hasznosítják észrevételeiket, s munkájukra is támaszkodnak, ott, ahol tenni tudnák a köz javára. Az önzetlenség szép példái Az utóbbi időben divat lett — különösen egyes sajtóorgánumokban — messze nagyobb hévvel beszélni az elidegenedésről, mint amennyit a téma valóban érdemelne, meg azon keseregni, hogy közömbösek vagyunk egymás iránt, nem törődünk egymás bújával-bajával, rezzenetlen arccal megyünk el bajbajutott embertársaink mellett és így tovább. iEgy szóval se mondom, hogy mindig olyan hű de nagy bennünk a segítőkészség, azt viszont mondom, mert tudom, ha „bajban van a haza” vajmi kevés az olyan ember, aki segíteni rest. Most valami hasonlónak vagyunk tanúi, az emberi segítőkészséget illetően. Az elmúlt napokban két lapszámunkban is hírt adtunk arról, hogy szocialista brigádok kommunista műszakot vállaltak a földrengés károsultjainak megsegítésére. A két híradás inkább csak példa volt a segítőkészségre, hiszen sokkal, de sokkal több segítőkész felajánlásról is tudunk. Most kaptuk a hírt, hogy a Tolna megyei munkásőrök egy húsztagú csoportja, köztük számos szakmunkás, a jövő hét végén a földrengés által legjobban megviselt településekre utazik, hogy ottani károsult munkásőr társaik lakóházának rendbe tételén segítsenek. Egy hét múlva egy még nagyobb létszámú csoport követi az elsőt. Tolna megyében a legkisebb a fagykár Érik a szőlő, lehet készülődni a „nagyszüretre” Mármint a szőlőkben. Erfől beszélgettünk Tóth Tihamérral, a megyei tanács főkertészével, aki elmondta, hogy az elmúlt tél tulajdonképpen „rendezte” a szőlőtermő helyeket. Vagyis lehetővé tette felmérni, hová érdemes szőlőt telepíteni. Most az országban a mi megyénkben van a legtöbb szőlő. Azon oknál fogva, hogy míg az ország 157 ezer hektárnyi szőlőterületéből 80 ezer hektár súlyosan károsult a fagytól, addig a mi megyénkben a fagykár százalékban szinte ki sem fejezhető. A mély fekvésű helyeken nálunk is volt fagy, a kiváló termőterületeken azonban legfeljebb némi rügykárosodás történt. A jégkár természetesen más kérdés. Legkevésbé a csemegeszőlők bírták a fagyot, aztán az illatos fajták, de ezek részaránya nálunk kicsi. A kékfrankos, a cabernet, a zweigelt kiválóan ellenállt a fagynak, a fehérek közül az olaszrizling- ■nek és a tramininak volt a legjobb a fagy- tűrése. Míg országosan a tavalyi termés ötven százaléka várható, addig nálunk — megyei összesenben — lényegében a tavalyihoz hasonló mennyiség. Átlagosan két cukorfokkal jobb mustokra számíthatunk. LETENYEI GYÖRGY
