Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-28 / 228. szám

1985. szeptember 28. A NÉPÚJSÁG A fegyveres erők napja alkalmából Körkérdésünkre az ünnepellek válaszainak Az 1848-as pákozdi győztes csata évfordulójának tisz. teletére immár szeptember végi történelmi hagyomány­ként ünnepelhetjük a fegyveres erők napját. Szeptem­ber 29-én, amikor fegyveres erőink, fegyveres testülete- ink, valamint a társtestületek tagjai — katonáink, rend­őreink, munkásőreink — ünnepelnek, az ország népe is megkülönböztetett figyelemmel tekint rájuk. ök azok, akik (közrendünk, közbiztonságunk, s a haza hűséges őrei, akik esküvel fogadták szolgálatuk teljesí­tését, szerencsére már 40 éve békében. Ez alkalommal szót adva az ünnepeiteknek — akik az ünnepen is szolgálatot teljesítetlek — három kérdést in­téztünk a megyénkben élő és feladatát itt végző testü­letek vezetőihez. O Az ön vezetése alatt álló testület miként ünnepli az idén a fegyveres erők napját? © Mit, miben, és hogyan fejlődött a testület az elmúlt évtizedek alatt? O Kérünk egy sztorit 1985-ből, melyet a leg­jellemzőbbnek tart a testület, vagy az ön munkájában. Dr. Adrián Zsigmond rend­őr vezérőrnagy, megyei rend­őr-főkapitány: — Személyi állomá­nyunk sok év óta örömmel nyugtázza, hogy szeptember 29-én a társada­lom megkülönböztetett fi­gyelme és megbecsülése irá­nyul ránk. A napi szolgálati feladatok ellátása mellett jut idő az ünneplésre is. A ha­gyományoknak megfelelően szerveinknél is lesznek ün­nepi állománygyűlések és a testület tagjainak nagyobb része lesz szabadnapos. A társfegyveres szervek és a Tolnai Selyemgyár kollektí­vájának részvételével sport- találkozókat tartunk és több idő jut személyi állomá­nyunknak a családra is. Az ünnepi állománygyűléseken kitüntetésekről, előlépteté­sekről szóló okmányokat, di­cséreteket és jutalmakat adunk át a szolgálati felada­tok ellátásában élenjáró és eredményesen dolgozó mun­katársainknak. Néhányan részt vesznek a Parlament­ben és a Belügyminisztéri­umiban tartandó központi ünnepségeken. — Magyarországon a párt. és az állami ve­zetés szinte felszabadulá­sunk óta nagy gondot for­dít a szocialista típusú ál­lamhoz illő fegyveres erők és testületek kifejlesztésére. A gondoskodás és az erőfe­szítések eredményei különö­sen .az utóbbi tíz évben mu­tatkoznak meg legerőtelje­sebben a megyénkben. Szer­vezeti létszámhelyeink fel- töltöttek, a személyi állo­mány felkészültsége, erkölcsi állapota, ezáltal cselekvőké­pessége egyre magasabb szin­ten felel meg a követelmé­nyeknek. Technikai hír- és közlekedési eszközeink a fel­adatokhoz szabottak, és meg. felelő színvonalúak. — Hiszem, hogy a rendőri munkát csak hivatásszerűen lehet magas szinten ellátni. Ennek meg­felelően olyan fajta gondol­kodás nem illik hozzánk, hogy sztori. Számtalan tra­gédiával találkozunk mun­kánk során, amely lehet, hogy a krimikben sztori, <de nekünk sokkal inkább tragé­dia. Akkor, és úgy gondol­kodunk helyesen, ha a köz­napi életben sztorinak látszó bűneseteket is nagyon komo­lyan fogjuk fel és lelkiis­meretesen igyekszünk az igazságszolgáltatás előfelté­teleit ellátni. Tatár Lajos munkásőr ezredes, a munkásőrség Tol­na megyei parancsnoka: — Mindenekelőtt fe­gyelmezett munkával készültünk 1985-ben is a fegyveres erők napjának megünneplésére. Testületünk tagjainak döntő többsége tár­sadalmi munkában, önként, pártmegbízatásként vállalta és teljesíti felelősségteljes feladatait a munkásőrségben. Az idén is megyei testüle­tünk valamennyi tagja a legjobb tudása szerint mű­ködött közre. Több munka­helyen köszöntik most a munkásőröket, a társfegyve­res szervek tagjaival együtt, és a lehetőségeiken belül az erkölcsi mellett anyagiak­ban is elismerik a legjob­ban dolgozók munkáját. — A munkásőrség jel­legéből adódóan egy­szerre vesz részt az ország­építő munkában és a hazánk fegyveres védelméből ránk háruló feladatokra való fel­készülésiben pedig folyama­tosan. A legnagyobb fejlő­désnek azt tartom, hogy tár­sadalmunk fejlődésével együtt lépést tudtunk tarta­ni, meg tudtunk felelni a velük szemben támasztott követelményeknek. Nagyon nagy eredménynek tartom, hogy az 5 éves alapszolgá­lati idő alatt, a jó kollektív szellem következményeként az elvtársak annyira meg­szeretik a munkásőrséget, hogy az alapszolgálati idő le­telte után önként kérik, hogy továbbszolgálhassanak. A megye személyi állomá­nyából ez az arány mintegy kétharmadot tesz ki. Testü­letünkben generációk nőt­tek fel az elmúlt évtizedek alatt'. — 1985-ben is sok em­lékezetes sztori for­dult elő az éves kiképzési feladatok végrehajtása során. Ezek közül az egyik ilyen emlékezetes történet szá­momra, hogy az éjszakai éles lőgyakorlat végrehajtása so­rán — szeretnem megjegyez­ni, hogy ez nem könnyű fel­adat a munkásőrök számára — Sebestyénné Ferk Éva, a bonyhádi egységtörzs tagija a kapott harci feladatot kiváló eredménnyel hajtotta végre. A norma szerint járó töl­ténymennyiség 8 százalékos, és az időmennyiség egyha- todának felhasználásával. Sebestyén elvtársnő példa­mutató, kiváló teljesítményé­ből mi férfi munkásőrök is sokat tanulhatunk. Szalma István alezredes, a Tolna Megyei Hadkiegészí­tési és Területvédelmi Pa­rancsnokság parancsnokhe­lyettese: — A megyei hadkiegé­szítési és területvédel­mi parancsnokság állománya hagyományainkhoz híven, együtt a társfegyveres testü­letekkel, és fegyveres szer­vekkel az idén is ünnepi állománygyűlésen emlékezik meg szabadságharcos előde­ink hősi cselekményeiről, méltatva a nemzet szabad- ságszeretét, fegyveres erő­ink és testületeink helytál­lását a békés építésben. Az ilyenkor megrendezésre kerülő ünnepi állománygyű­lésen sor kerül a honvédel­mi miniszter, a belügymi­niszter, valamint a munkás­őrség országos parancsnoka által kiadott közös parancs ismertetésére. Az átlagon fe­lül végzett kiemelkedő mun­katevékenységért dolgozóink különböző kitüntetésekben, előléptetésekben, jutalmak­ban és elismerésekben ré­szesülnek. — A parancsnokság ál. lománya megalakulása óta — a katonai igazgatási munkája során — a Honvé­delmi Törvény, valamint elöljáró szerveink útmutatá­sainak megfelelően, az élet- és munkakörülmények javu­lásával párhuzamosan a köve­telmények elvárt szinten való teljesítésével, egyre hatéko­nyabban és szakszerűbben végzi az állampolgárok kato­nai szolgálattal kapcsolatos ügyeinek kulturált intézését. A munka hatékonyságának emelkedése feltétlenül arány­ban áll a párt, az állami, és a társadalmi szervekkel ki­alakult, és kialakított együtt­működés javulásával, az ál­lományunk szakképzettségé­nek jól érzékelhető növeke­désével. — Munkánk végzése során — tekintve an­nak komolyságát, — elvileg vicces dolgok az állampolgá­rok ügyeinek intézésében nem fordulhatnak elő. Dr. Márton Pál tűzoltó ezredes, megyei tűzoltópa­rancsnok: — Testületünk tagjai a kialakult hagyományok szerint ünnepelnek. Mivel folyamatos szolgálatot lá­tunk el, így állományunk egy része vesz részt a parancs­nokságokon megrendezett ünnepélyeinken, ahol — az arra érdemesek — kitünte­téseket, soronrkívüli és soros előleptetési parancsokat, il­letve anyagi elismeréseket vesznek át. Az ünnepélyes hangulatot az úttörők ked­ves köszöntése, az ünnepi parancs, illetve a megemlé­kezés alapozza meg. Az ün­nepléshez tartoznak azok a sportesemények is, amelye­ken — a fegyveres erők és fegyveres testületek tagjai között — a mi fiataljaink is részt vesznek. O — Ha az elmúlt öt évet veszem figyelem­be, testületünk fejlődésének legjellemzőbb vonása tagjai felkészültségének jelentős növekedésében mutatkozik meg. Jelenleg állományunk 10 százaléka rendelkezik fel­sőfokú politikai, állami és szakmai iskolával, több mint negyedrésze pedig középfokú képzettséggel. Végrehajtó ál­lományunk minden tagja szakmunkás-képesítéssel ren­delkezik. Ezt az eredményt célszerű — állományunkba történő felvétel előtt — vá­logatással, saját kezdemé­nyezésű beiskolázással és sok-sok nevelőmunkával se­gíteni. Ez az emberi, szak­mai alap biztosítja a min­denkori életviszonyokhoz reálisan igazodó hatósági és szolgáltatói feladataink köz- megelégedésre történő ellá­tását. — Bár nem sztori, de nekünk tűzoltóknak — és remélem az olvasóknak is — többet jelent az a tény, hogy a megye politikai, ál­lami és gazdasági vezetői között egyre többen van­nak, akik úttörő vagy ifjú­sági tűzoltók voltak. Több­szörösen jó ez mindannyi­unknak. Márcsak azért is, mert mint vezetők, más megítélést és gyakorlatot követelnek meg a tűzvéde­lemben, biztos támogatást adnak annak fejlesztéséhez, de nem utolsósorban az esik nekünk a legjobban, hogy büszkék a tűzoltó múltjukra. Mi is büszkék vagyunk rá­juk. Somogyi József honvéd ezredes, a Polgári Védelem megyei törzsparancsnoka: — A Tolna Megyei Polgári Védelmi Pa­rancsnokság a fegyveres erők napját a testü­let fennállásának 35. évfordulójával együtt ün­nepli meg. Ebből az alka­lomból kerül sor október 1- én 16 órakor a „35 éves a Polgári Védelem” című ki­állítás megnyitására is a szekszárdi Babits Mihály művelődési központ már­ványtermében. A megnyitó után kitüntetéseket, jutalmat és elismeréseket adnak át. — A Tolna Megyei Polgári Védelmi Pa­rancsnokság az elmúlt évti­zedekben tovább korszerű­södött. A testület megfele­lően alkalmazkodott az ál­lamigazgatásban végbement változásokhoz, korszerű tech­nikai eszközökkel szerelték fel a szakszolgálat állomá­nyát. Az első kérdésre adott válaszomban már említet­tem azt a kiállítást, amely majd bemutatja a polgári védelem fejlődését a légolta­lomtól napjainkig. Remélem sokan megtekintik ezt az át­fogó képet nyújtó kiállítást. — Állományunk min­den évben részt vesz társadalmi munkákban is. Ez esetben is így történt, már ami a szervezést illeti. Tör­tént ugyanis, hogy az 1984. évi dunaszentgyörgyi szüre­ti munkák után már a 85-ös szüretet szerveztük, tervez­tük és készítettük elő, min­denki lázban égett az „akció végrehajtásáért”, amikor az elmúlt napokban szomorú­an vehettük tudomásul, hogy helyettünk az idei téli fa­gyok, valamint a májusi és a júliusi jégverés már le is szüretelt. Mindenképpen saj­náljuk a történteket, egy­részt azért, mert a termelő- szövetkezetnek óriási kára van, másrészt, mert állomá­nyunk nem vehet részt egy igen kellemes körülmények között végezhető társadalmi munkában. Takács András, az MHSZ megbízott megyei tikára: — A fegyveres erők napjáról az MHSZ me­gyei vezetőségén a városi vezetőségek egy részénél ön­állóan, több helyen a társ­fegyveres szervekkel közösen szervezett ünnepség kereté­ben történik a megemléke­zés. Az MHSZ klubjainak többsége a helyi rendezvé­nyekhez kapcsolódik. Emel­lett versenyeket, kiállításo­kat, bemutatókat is rendez­nek. A legnagyobb tömege­ket átfogó hatfordulós Hon­védelmi Kupa-verseny első fordulója szintén a fegyveres erők napjához kapcsolódik. A megyei és városi ünnep­ségeken a kiemelkedő mun­kát végző függetlenített és társadalmi munkatársak el­ismeréseket vehetnek át. Öt­venötén kapják meg a Hon­védelmi Érdemérem 10—35 éves fokozatát, 27-en része­sülnek az MHSZ Kiváló Munkáért elismerés külön­böző fokozataiban, 6-an kapják a megyei titkár ju­talmát, 10-en oklevelet ve­hetnek át. Egy kiváló határ­őrjelvény is gazdára talál, egy munkatárs pedig tarta­lékos tiszti előléptetést kap. — A szervezet elmúlt évtizedek alatti fejlő­dését néhány mondatban nem lehet kifejezni, de a leg­jellemzőbb körülmény emlí­tést érdemel. Szervezett vo­natkozásiban legjelentősebb volt a honvédelmi klubok létrehozása, a lövész és tar­talékos klubok többségének összevonásával. Ennek során sok új társadalmi aktíva kapcsolódott be a klubok ve­zetésébe, ami új lendületet adott további munkájukhoz. A köztiszteletben álló veze­tők, mint klubelnökök haté­konyan segítik munkánkat. A klubtagság létszáma az el­múlt két évtizedben több mint a kétszeresére nőtt. Többségük aktív közreműkö­désével eredményesen kerül végrehajtásra — együttmű­ködve az állami-társadalmi szervekkel, fegyveres erők­kel és testületekkel — az MHSZ alaprendeltetéséből eredő feladat, a lakosság — mindenekelőtt az ifjúság — hazafias, honvédelmi nevelé­se és felkészítése. A közép­fokú tanintézetek 82 száza­lékában működik honvédel­mi klub, mely a mozgalmi munka szervezése mellett hatékony segítője az iskolai honvédelmi oktatásnak. Gép­jármű-vezetőképző iskolánk és kirendeltségei munkája meghatározó a sorkötelesek és a magángépjármű-veze- tők képzésében, melyet or­szágos szinten is kiemelke­dően végeznek. Repülőklu­bunkat több évtizedes ma­gas szintű munkája alapján az MHSZ főtitkára maga­sabb kategóriába sorolta, ami nemcsak több lehetőséget, de nagyobb felelősséget is jelent a klub vezetése és tag­sága számára. A területi vezetőségek mindegyikének új vagy felújított bázisokon való elhelyezése is jó felté­teleket teremtett. Korszerű gépjárművezető-tanpálya épült, több objektum, klub­ház, lőtér segíti munkánkat. Mindez saját erőforrások mellett jelentős társadalmi összefogás eredménye. — Sztori helyett — mert keresve találnánk ilyet — az kívánkozik e ha­sábokra, hogy az 1985-ös év­ben kialakult gondjaink és problémáink ismeretében naponta tapasztalom a párt-, az állami szervek, együtt­működő partnereink figyel­mét, segítőkészségét mun­kánk iránt, amiért ezúton is köszönetét mondok. ’ ~j házsor mögött lassan elbújt a Nap, sötétebbek let­A tek a falak, itt is, ott is, mozaikszerűen, mintha ki- .§!§.• rakás játék volna, gyúltak ki a fények az ablakok­­....-• bon, s ahogy az est palástja szétterült, egyre több a blak világított. — Barátságos itt — mondta a fiú, mert hosszú volt már a csönd. — Vicces — szólalt meg a lány is. A fiú tizenöt éves volt, a lány majdnem annyi. — Te... — a fiú folytatni akarta, de elhallgatott. A balkeze kisujja a lány kezéhez ért. Arra gondolt, hogy a másik oldalon kellene ülni, aztán felnevetett. — Mi van? — A lány nem vette el a kezét, de a hang­jában szemrehányás érződött. — Arra gondoltam, hogy ilyen közel még nem ültünk egymáshoz. Erre aztán arrébb húzódott a lány. A régi helyükön ültek, egy füves löszpadon. — Az ablakok miatt van — mondta a fiú. — Most biz­tonságban érzed magad. — Hülye vagy. A fiú nem válszolt, csend volt, a lány magára hara­gudott, amiért megbántotta a fiút. — Ne haragudj. — Azt akarod, hogy a csillagokról beszéljek? Most alig látni őket. Halványabbak. — Az ablakok miatt. — Igen, az ablakok miatt. Nem figyelted meg? Minél több itt a ház, annál halványabbak a csillagok. — Tegnap költöztek be. A fiú nem válaszolt, hallgattak, de újra összeért a ke­zük. — Azért ez is szép — mondta végre a lány, mert úgy vélte, hogy a beköltözés a fiú szerint nem illik ehhez a hangulathoz. — Nézd — mondta a fiú —, abban a lakásban egy Che Guevara kép van a falon. Aczél Gábor: Ablakok — Es milyen nagy! — Poszter — magyarázta a fiú. — Nálunk ezt nem árulják. — Sokféle posztert lehet kapni. — De ezt nem. Aktot igen, Che Guevarát nem. Pedig jó lenne szerezni egyet. — Hova tennénk? A fiú nem felelt. Csak egy idő múlva szólalt meg: — Rohadt ügy. — Micsoda? — Hogy csak az ablakokat látjuk. Nem tudjuk, hogy melyik mögött ki van. — Te mindig kimondod, amire gondolsz? — Többnyire. — Tudod, én most szeretnék becsöngetni a lakásokba. Oda, ahol ég a villany. — Szerinted mit szólnának hozzá? — Nem értenék. — Szerintem a szomszédok sem ismerik egymást. A válluk is összeért. Nem mertek megmozdulni. — Jó veled — mondta egy idő múlva alig hallhatóan a fiú, és a bal karját a lány vállára emelte. Régóta készült erre a mozdulatra, de most szégyellte, amit mondott, és sutának érezte magát. — Kívánlak! — jelentette ki, mint­egy bizonyságául annak, hogy megveti a szentimentaliz- must. — Nem hiszem — mondta a lány. — Ezt az utóbbit nem hiszem. — De tapasztalt vagy! A lány kibújt a karja alól. A fiú zavarában hátradőlt a fúvón. — A srácok most kiröhögnének. , ~ N^zd mondta a lány —, ott a földszinten kikönyö­költ valaki. — Zavar? — Nem. De azért ülj fel... Ügy. — Egyedül van a szivar. — Biztos dolgozik a felesége. — Es ha nincs felesége? — Van. Különben nem kapott volna lakást. Biztos gye­reke is van. Vagy gyerekei. — Te szeretnél gyereket? — Majd. Ha berendezem az életemet. — Látod, ez az. Az életet nem lehet berendezni. Vagyis nem érdemes. Azért szakadnak el egymástól, mert min­denkinek a saját ablaka a fontos, ahonnan kikönyökölhet. Azzal kész. — A lakás is fontos. — Annyira, mint az ing. De nem úgy, mint egy saját parcella a világból. — De okos vagy! Nézd csak, hány új ablak van itt. Akkor váltsd meg a világot, ha neked is lesz saját ablakod. — En nem fogok kikönyökölni, az biztos. — Akkor sem, ha nem leszek otthon? — Akkor sem. gymásra néztek, aztán ügyetlenül, szenvedélyt mí­melve, összecsókolóztak. Mindketten óvatosan nyi­tották ki a szemüket, és elnevették magukat. — Biztosan sokan néznek, mondta a lány. — De többen vannak, akik nem néznek. El tudod kép­zelni, hogy hány ablak van a világon?

Next

/
Thumbnails
Contents