Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-27 / 227. szám
1985. szeptember 2". ^ÉPÜJSÁG 3 A népi ellenőrzés a szénellátásról Enyhülnek a feszültségek ? Tegnap délelőtt ülést tartott a megyei népi ellenőrzési bizottság amelyen Füredi Ferenc a Szekszárdi Városi Tanács elnökhelyettese számolt be a város nagyközösségi antennarendszereinek pillanatnyi helyzetéről. A beszámolóra egy korábbi vizsgálat alapján került sor. A másik téma még az előbbinél is nagyobb érdeklődésre tartott számot, hiszen közeleg a tél, és még nagyon sokan nem tudták beszerezni tüzelőjüket. Mindenki számára ismert, hogy Szekszárdon épp úgy, mint a megye más részein és az egész országban már este odaállnak a vásárlók, hogy reggel némi szénhez, fához jussanak. Vannak, akik már májusban leadták az utalványukat, de máig sem kaptak tüzelőt. Megyénkben tovább ingerelte a közvéleményt egy hirdetés, amelyet a Tolna Megyei Népújságban tett közzé a Dél-dunántúli Tü- zép Vállalat. E szerint a kedves vevő saját szállítású tüzelőjét szíveskedjék a hónap végéig elszállítani... Mindenki számára nagy megkönnyebülés lenne, ha azt valóban el lehetne szállítani a hónap végéig. Később központi intézkedés született az utalványok határidejének újabb meghosszabbításáról. A tájékoztató jelentés a lakosság szénellátásának helyzetéről a KNEB által kezdeményezett országos témavizsgálat keretében került sor. Megyénkben csak a tüzelőanyagokat is értékesítő Tüzép-telepeket vizsgálták. Tizenegyhelyen helyszíni tájékozódást végeztek a Dél- dunántúli Tüzelő és Építőanyagkereskedelmi Vállalattól és kilenc Áfész-központ- tól pedig rövid beszámolót és adatokat kértek. Közben a vizsgálattól függetlenül megalakult az országos és a területi operatív bizottság, működik egy megyei is. A bázisidőszakhoz képest az idén nagyobb mennyiségre kötöttek szerződést, illetve megállapodást, de ez nem azt jelenti, hogy a kereskedelmi vállalat, illetve az áfé- szek igényeit kielégítették volna. A kereskedelem számára nyilvánvaló volt, hogy az igények nagyobbak lesznek, hiszen az elmúlt télen a készletek kimerültek, azt is várni lehetett, hogy a lakosság a korábbinál nagyobb tartalékot kíván vásárolni. Már a kedvezményes akció bizonyította, hogy a kereslet megélénkült, lényegesen nagyobb összegben vásároltak utalványokat, mint korábban. Az iszapszén az első 5—10 nap alatt elfogyott, brikettet majdnem június végéig lehetett kapni kedvezményes áron. Ekkor kezdték meghosszabítani a beváltási határidőt. A hiányok keletkezése a második negyedévben vált érezhetővé, addigra a szállítások is visszaestek, még az ígért menyiség sem érkezett be a telepekre. Klasszikus értelemben vett előjegyzést a megyében nem alkalmaztak, néhány helyen elfogadták az utalványokat, elsősorban nyugdíjas, idős emberektől, még abban az esetben is, ha erre árufedezet nem volt. Az előző évekhez viszonyítva lényegesen nőtt a magánfogyasztók és a közületi vásárlók száma, illetve az igényelt mennyiség. Oka a fűtőolaj megemelt ára és az olajkiváltási program végrehajtása. Külön problémakört jelentenek a kazánok, amelyekbe csak meghatározott fajtájú és kalóriaértékű szenek használhatók. Keveréssel megoldható lenne a fűtés, de a szállítások eltérő időpontja miatt a telepeken erre alig van mód. összegezve, az a tapasztalat, hogy a szilárd tüzelőanyagok iránti igény az egész év során lényegesen meghaladta a kínálatot. A folyamat most a tél közeledtével felgyorsult. A NEB ülésén Andrási Imre, a megyei tanács osztályvezetője már beszámolt azokról az intézkedésekről, amelyek az anyagban 10 nappal korábban még csak mint várható rendelkezések szerepeltek. Bevezették a mennyiségi korlátozást, ennek mértékét a sorbanállók számától teszik függővé. Pakson például az úgynevezett daraszenes kazánok tulajdonosait nyilvántartásba vették, a szén érkezéséről értesítik őket. Más megyéből érkezőket nem szolgálnak ki, egyes telepek vezetőinek belső nyilvántartása szerint ugyanis a III. negyedévi készlet mintegy harminc százalékát más megyei lakosok vásárolták meg. Rendőrségi feljelentést üzérkedés gyanú, ja miatt egy alkalommal tettek, amikor is nagy meny- nyiségű szenet Szolnok megyébe kívántak szállítani egy magánkereskedőnek. Feszültséget okoz a közületi és magánigény is, pillanatnyilag a közületek háttérbe szorultak, október 1-től 10 százalékos felár js sújtja azokat az intézményeket, amelyek nem szerezték be a tüzelőt. A megyei operatív bizottság éppen most méri fel az oktatási és egészségügyi intézmények szükségletét, hiszen azok fűtése is lakossági igény, ha közvetve is. A kereskedelmi osztály vezetője elmondta, hogy a területi bizottságban szerzett tapasztalatai szerint Tolna megyében még jó a helyzet a többihez képest. A Tüzép szekszárdi telepvezetője szerint egy-két héten belül várhatóan enyhülnek a feszültségek, csökken az igény. Nem tartozott a témához, de a NEB-tagok elmondták, hogy a fából is akadozó az ellátás, például azért, mert nem tudnak elegendő meny- nyiséget összevágni. Új kezdeményezés Mozgó kamatozású kötvény A kötvénykibocsátás nem számít újdonságnak ma már. Ha nem is minden hónapban, de meglehetősen gyakran olvashatjuk a közleményeket, amelyek vállalatok, szövetkezetek, vagy éppen egy bank újonnan ■kibocsátott értékpapírjait hirdetik. Egy üzlet megépítéséhez, a kínálat bővítéséhez szükséges forgóalap feltöltésére, vagy éppen gázvezeték fektetéséhez gyűjtenék pénzt ily módon. Augusztus közepén viszont a korábbitól eltérő feltételek mellett kibocsátott értékpapírról érkezett hír. Az Állami Fejlesztési Bank közreműködésével a Pest Megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalat mozgó kamatozású kötvényt hozott forgalomba 20 millió forintért. Osztoznak a kockázaton A feltételek eltérnek a megszokottól, az értékpapír tulajdonosai biztosan csak 9 százalékos kamatot kapnak a törlesztés 'hét éve alatt, ezen felül pedig akkor fizet a vállalat számukra többet — maximum négy százalékot —, ha az üzlet jól jövedelmezőnek bizonyul. A pontos számítás a következő: ha a vállalat nyeresége a vagyonhoz képest a 15 százalék alatt marad, akkor arra az évre nem fizetnek plusz kamatot, ha 15 és 20 között lesz, akkor egy, 20 és 25 között kettő, 30-ig három, afölött pedig négy százalékot kapnak a kötvényekre a tulajdonosok. A fix kamatozásról való áttérés a részben mozgó fé- s zesed és re azért jelent újdonságot, mert először osztozik a koékázaton a kibocsátó és a vásárló, a vállalat és a lakosság. Eddig ugyanis bármiféle eredményt hozott is a beruházás, a kötvényesek minden esetben megkapták az ígért kamatot. Csakhogy egyáltalán nem biztos, hogy a vállalkozás hét év alatt megtermeli az ehhez szükséges nyereséget. És ebben az esetben az előre megígért magas kamat miatt esetleg minimális hasznot hoz csak a kibocsátó cégnek az egész akció. Most viszont megosztják a kockázatot. Ám azonnal ellenérveket is léhet szegezni a fenti eszme- futtatásnak; a kötvények vásárlói csak a pénzüket fektetik be, az akció további sorsáról, a gazdálkodás mikéntjéről még információt sem kapnak. Miért viseljék tehát ők a kockázatot? Ezt az ellentmondást úgy oldották meg a Pest megyeiek, hogy ezentúl minden évben nyilvánosságra hozzák az eredményeiket. így folyamatosan tájékozódhatnak a kötvényesek arról, vajon valóra válniak-e az elképzelések, és hozzájuthatnak-e az ígért plusz kamathoz. És ha úgy ítélik meg, hogy számukra ez nem megfelelő, bármikor eladhatják a kötvényt az Állami Fejlesztési Bank közvetítéssel, adásvétellel foglalkozó részlegének. Többet fizet Az ellenérvek sora ennyivel aligha zárul le. Mert eddig mindenféle kockázatvállalás nélkül lehetett olyan kötvényeket vásárolni, amelyek biztosan 11 százalékos kamatot hoztak. Vagyis miféle érdeke fűződik bárkinek is ahhoz, hogy a biztos befektetést fölcserélje egy bizonytalanabbra ? A válasz ebben az eseten nagyon egyszerű: a Pest megyeiék kötvénye várhatóan ennél a kamatnál is többet fizet, ha beválnak a számítások, és az üzlet az előre tervezett nyereséget hozza. A 11 százalékon fölül még körülbelül egy-más félszázalékos haszonra is számíthatnak a vásárlók. Vagyis ezért a pluszért kell kockázatot vállalniuk. Választhatnak a vásárlók A mozgó kamatozású kötvény kibocsátása várhatóan átalakítja majd a mostani piacot. Eddig éppen a biztos és a takarékbetétnél többet hozó befektetés lehetősége vonzotta a vásárlókat a kibocsátás helyére. Ezért is fogyott el sokszor néhány óra alatt az értékpapír. Most viszont megjelent egy ennél Is többet kínáló, ám a kockázatot is megosztó fajta. így a vásárlók választhatnak: kisebb haszonért a biztosat, vagy nagyobbért a némileg bizonytalanabbat vásárolják-e meg. A befektetési formák között is nagyobb lesz ezzel a verseny, aminek — mint minden ágazatban — elsősorban a vásárlók látják hasznát. Persze, mindez csak akkor bontakozhat ki, ha újabb mozgó kamatozású értékpapírokat bocsátanak ki. Ez pedig valószínűleg attól is is függ, hogy miiként váltja be a hozzá fűzött reményeket az ÁFB és a Pest megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalat első ilyen típusú értékpapírja. Mozgalmi munka, fejlesztés, ellátás... választás Körzeti népfronttanácskozás Pakson Barta Károlyné a kereskedelmi ellátás gondjairól szól irányzatok — millió forin. tokban — a hálózat fejlesztésére, többen elmondták — köztük Barta Károlyné, a városi fogyasztók tanácsának elnöke —, hogy elsősorban a szemléleten kell változtatni a kereskedelemben. Tűrhetetlen, hogy a lakótelep áruházában délután nincs tej, néha kenyér — ezelőtt még az óvárosból is idejöttek délután vásárolni, — hogy a kiskereskedő Du. naföldváron két forintért megveszi a paradicsomot és itt nyolcért adja kilóját, a háromforintos dinnye is tízforintossá ,,válik”... Tűrhetetlen az is, hogy reggel nem lehet buszjegyet kapni. Szóba kerültek az ős- és újpaksiak közti ellentétek. Többen tagadták, hogy ma még lenne ilyen, mások állították, hogy vannak. Sokan, akiknek házát-telkét kisajátították az építkezések miatt, fájlalják, hogy „az atomerőmű miatt” kellett máshova költözniük. Az egyik felszólaló viszont saját tapasztalataiból következtetve mondta, hogy az emberek tudomásul veszik a kisajátítást, ha megmagyarázzák, miért van erre szükség, viszont jó lenne, ha számukra nem „felhajtott árú” építési telket biztosítanának. Az uszoda — pontosabban tanuszoda — ügye „sínen van”, és mint az egyik fölszólaló mondta, korábban ellentétek voltak amiatt, hogy az „atomváros” mellett, vagy a Duna mellett építsék-e. Ma már nincs vita, azt mondják az emberek, hogy mindegy, hol épül, csak legyen meg minél előbb. Egyébként napirendre kerül e tanuszodán kívül még egy, nem fedett uszoda létesítése. Nándori Lajos városi népfronttitkár, majd Jákli Péter tanácselnök válaszolt a kérdésekre, foglalta össze a vitát, ezután került sor az új körzeti népfrontbizottság megválasztására. A tizenöt tagú népfrontbizottság elnökévé Fazekas Lajost, titkárává Németh Ferencet választották újjá. Megválasztották a nyolctagú várospolitikai munkabizottságot, az új, városi népfrontbizottság tizenegy tagját, valamint a tizennégy küldöttet a városi népfronttanácskozásra. Hét évvel ezelőtt, 1978- ban alakult meg az atomerőmű-lakótelepen a paksi I. számú népfrontbizottság, s nyolcvanban választották újjá. Most ismét esedékes a választás. Megválasztani az új népfrontbizottságot, megbeszélni, hogyan dolgozott az elmúlt öt évben, mit tegyen a következő években, hogyan fejlődjön a város, milyenek a lehetőségek és hogyan használják ki azokat. Csütörtök este tartották a tanácskozást a Munkásműve. lődési Központban. Jó hangulatú, kritikus-önkritikus beszélgetés volt. három órán át tartott és közben — a mintegy hatvan résztvevő közül — senki sem távozott el. Az egyik felszólaló még meg is bírálta a tanácselnököt, amiért gyakran nézte az óráját tájékoztatója közben, nehogy „kifusson az időből”, az ígért 20 percen belül maradjon. — Rászántuk ezt az estét, tartson ameddig ki nem fogyunk a témából — mond. ta. Németh Ferenc, a leköszönő népfrontbizottság titkára a testület ötéves tevékenységéről szólt. Többek között a tizenhárom lakóbizottság létrehozásáról, azok segítéséről, a tanácstagi beszámolókról, az országgyűlési és tanácsválasztásoknál végzett agitációs és szervezőmunkáról, a jól sikerült különféle politikai fórumokról, a társadalmi munkák kezdeményezéséről, szervezéséről. Arról, hogy a bizottság és áktívahálózata milyen sokat tett azért, hogy az ide- költözők megtalálják helyüket, jól érezzék magukat. Jákli Péter tanácselnök a VII. ötéves terv időszakára kialakított, illetve kialakítandó fejlesztési koncepcióról tájékoztatta a résztvevőket. Ezek szerint a városi tanács egységes pénzalapja várhatóan 30 százalékkal haladja meg azt, amit a „VI. ötéves tervben használhatott fel. Tovább épül az atomerőmű, az ehhez kapcsolódó fejlesztési lehetőség — pénz. ben — több mint háromszorosát teszi ki az előbbinek. Ám szükség van az eddiginél nagyobb mértékű társadalmi összefogásra. Kevés az az évi 15 millió forintértékű társadalmi munka, amit a város lakossága eddig produkált, Dunaföldváron például — pedig jóval kisebb lélekszámú, mint Paks — meghaladta a harmincmilliót — az atomerőmű-lakótelep bővítése, vagy több utca szanálása a Duna-parton — közül melyiket választják. Érvek szólnak mindkettő mellett és ellene is. Ezenkívül — lévén megnövekedett érdeklődés a családiház-épí- tés iránt — négy-öt helyen ilyen telkeket is kialakítanak. Fejleszteni kell a közműhálózatot, a szolgáltatást, a kereskedelmi ellátást, hasznosítani a régi, megüresedett épületeket (járási hivatal, járási rendőrkapitányság). Erre is kérnek a lakosságtól javaslatokat. Szükség van még egy középiskolára, e téren kritikus a helyzet, amit nem enyhít eléggé az épülő szakmunkásképző „üzembelépése” jövőre. „Megcélozzák” egy főiskola létrehozását is. A társadalmi munka irányítására, segítésére agy szervezetet szándékozik létrehozni a tanács, a költségvetési üzemhez telepítve. Ez összesítené a különböző üzemi, lakóhelyi intézményi kollektívák vállalásait, ütemezné a munkákat, látná el a társadalmi munkásokat szerszámmal, géppel, szállítóeszközzel, anyaggal. Jó szervezés és politikai mozgósítómunka esetén akár évi nyolcvan—százmillió forint értékű is lehetne a városban a társadalmi munka értéke. Mint a tanácselnök mondta — több példával is illusztrálva —, magának a tanácsnak is jobban kell „elébe menni” az igényeknek, nem azt várni, hogy a lakosság „kopogtasson”. Végül a településfejlesztési hozzájárulással kapcsolatos elképzeléseket ismertette, kérve a meggyőző munkához a jelenlévők és a megválasztandó bizottság segítségét. Tizenhármán szólaltak fel a vitában. Volt, aki — a lakásépítésnél az egyik, volt, aki a másik variáció mellett szólt, többen mindkét terület fejlesztését javasolták. Egységes volt az álláspont abban, hogy az új városközpont közelében, a Duna- parton inkább kisebb, a régi városképbe beleilleszkedő épületeket emeljenek, volt, aki ide javasolta a bevásárlási központ és egyéb középületek létesítését, a Duna. part mellett legyen a szabadidőközpont. Esetleg az új vasútállomás és a Duna között. Többen hangsúlyozták; nem kell mindjárt százmilliókban gondolkodni, fokozatosan is ki lehet alakítani ezt. Az egyik felszólaló kifogásolta, hogy a város iparának fejlesztéséről . nem szólt a tanácselnök. Pedig célszerű lenne — a tiszta környezet, levegő egyenesen kínálja a lehetőséget — egy mikroelektronikai, vagy más üzem idetelepítésére. Foglalkoztatási lehetőségeket nyújtana az atomerőművi dolgozók feleségeinek-leányainak. Mint a válaszból kiderült, van erre elképzelés. Sokan kifogásolták a kereskedelmi ellátást. Noha vannak már számszerű előJambrich István PAV oktatási előadó öt pontban fejtette ki mondanivalóját, köztük az egyik: kezdjék meg a szabadidő-központ kialakítását Jákli Péter tanácselnök a hetedik ötéves tervidőszakra szóló fejlesztési koncepcióról tájékoztatja a résztvevőket
