Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-27 / 227. szám
2 népújság 1985. szeptember 21. Losonczi Pál afrikai útra indult Losonczi Pál Óvári Miklóstól búcsúzik a repülőtéren (Telefotó — KS) Befejeződött a KGST V. moszkvai ülése Losonczi Pál, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke Jósé Eduardo dos Santosnak, az MPLA-Munkapárt és az Angolai Népi Köztársaság elnökének meghívására csütörtökön párt- és állami küldöttség élén hivatalos, baráti látogatásra afrikai útjának első állomására, Angolába utazott. A küldöttség tagja Villányi Miklós mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumi államtitkár, Nagy Gábor külügy-, Horváth Ottó egészségügyi miniszterhelyettes, Németh Jenő, a Miniszter- tanács Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese, Székács Imre, a TESCO vezér- igazgatója. Gulyás András, haiánk luandai nagykövete Angolában csatlakozik a küldöttséghez. Losonczi Pál búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Övári Miklós, az MSZMP PB tagja, a KB titkára, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára és Kővári Péter külügyminiszterhelyettes. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke csütörtökön — útban afrikai látogatásának első állomása felé — rövid időt Tuniszban töltött az elSamora Madhel, Mozambik elnöke a közgyűlés ülésszakának szerda délutáni ülésén elhangzott beszédének nagy részét az Afrika déli részén kialakult helyzetnek szentelte. A mozambiki elnök hangsúlyozta: a pretoriai rezsimnek a „reformokra” vonatkozó ígéretei üres szavak mindaddig, amíg nem nyúlnak hozzá az alapvető kérdéshez, az apartheid rendszerének felszámolásához, és nem kezdődnek tárgyalások a kormány és a dél-afrikai nöki különgép üzemanyagfelvétele alatt. A tunéziai főváros repülőterén Losonczi Pál üdvözlésére megjelent Mohamed Mzali miniszterelnök, Hama. di Huini Tunisz kormányzója és több kormánytisztviselő. A tunéziai kormányfő átadta Habib Burgibának, az észak-afrikai ország elnökének személyes üdvözletét. zott. A mozambiki elnök azt is megállapította, hogy Dél- Afrika rendszeresen és súlyosan megsérti a Mozambik- kal kötött megállapodásokat, támogatja azokat a fegyveres bandákat, amelyek szabotázsakcióikkal meg akarják bénítani az ország gazdaságát. Mach el egyúttal segítségét kért a körzet országainak ahhoz, hogy megvédhessek magukat, és fejleszthessék gazdaságukat. Losonczi Pál és Mohamed Mzali a kötetlen beszélgetés folyamán hangsúlyozta, hogy a két ország közötti kapcsolatok zavartalanok és van lehetőség az együttműködés bővítésére a kölcsönös előnyök és érdekek alapján. Jelen volt Havasi Béla, hazánk Tuniszban akkreditált nagykövete is. A szerda délutáni ülésen felszólalt Kanada és Nagy- Britanmia külügyminisztere is. A nemzetközi kérdésekről szólva nagy általánosságban ugyanazt az álláspontot foglalták el, mint korábban az Egyesült Államok, azonban valamennyien hangoztatták, jelentős eseménynek tartják azt, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői a közeli jövőben találkoznak és tárgyalnak egymással. 1985. szeptember 24—26-án Moszkvában megtartotta 116. ülését a KGST Végrehajtó Bizottsága. Az ülésen a tagállamok delegációit miniszterelnök-helyettesek, állandó KGST-képwiselők vezették, Magyarországot Marjai József miniszterelnök-helyettes. A KGST és a jugoszláv kormány közötti megállapodás értelmében részt vett a vb- ülés munkájában Jugoszlávia állandó KGST-képvüselője. A tanácskozáson loan Totu, Románia állandó KGST-kép- viselője elnökölt. A KGST-tagállamok felső szintű gazdasági értekezletének határozatait figyelembe véve, a végrehajtó bizottság képviselői konzultációkat folytattak a tagállamok gazdasági és tudományos-műszaki szervezetei közötti közvetlen kapcsolatok helyzetéről, lehetőségeiről és távlatairól. Különösen nagy figyelmét fordítottak a kooperációval összefüggő kérdésekre. A KGST-tagállamok képviselői megállapodtak abban, hogy a közvetlen kapcsolatok fejlesztésének mindenekelőtt a társadalmi termelés hatékonyabbá tételével összefüggő feladatok megoldását kell szolgálniuk. Ennék során a figyelmet az új technológiák, műszaki eredményék, anyagok kidolgozásában és alkalmazásában megvalósuló kooperációra, a műszaki fejlettségi szint emelését és a termékek minőségének — köztük a legfontosább termékek — javítását szolgáló együttműködésre, s szükség esetén a termelőkapacitások közös erővel történő bővítésére és korszerűsítésére kell fordítani. Az ülésen hangsúlyozták a vezető népgazdasági ágazatokban megvalósuló közvetlen kapcsolatok és kooperáció jelentőségét a műszaki- tudományos haladás meggyorsítása és a kölcsönös kereskedelem növelése szempontjából. Eredményes kooperáció valósul meg a KGST tagállamai között az atom- energetikai gépgyártásban, a számítástechnikában, repülőgép- és helikoptergyártásban, gépkocsik gyártásában, egyes mezőgazdasági és útépítő gépek gyártásában. Szélesedik a kooperáció az elektronikai iparban, a rugalmas termelési rendszerekhez szükséges új berendezések előállításában, ide értve a robottechnikát, és a korszerű hírközlési eszközöket. A felső szintű gazdasági tanácskozásön elfogadott határozatokkal összhangban a végrehajtó bizottság számos intézkedést hozott a műszaki-tudományos együttműködés korszerűsítése érdekében. A közös munka megszervezésének új formáiról hozott egyebek között határozatot azzal a céllal, hogy meggyorsítsák az új, a világ- színvonalon álló korszerű gépek, berendezések, anyagok és technológiai folyama, tok kidolgozását és elterjedését a termelésben. Elfogadták az ülésen a szabványosítás terén megvalósuló együttműködés 1986 —1990-re szóló tervét. Az ülés résztvevőinek véleménye szerint jelentős mértékben növelni kell a szabványok szerepét a kölcsönösen szállított áruk műszaki színvonalának és minőségének emelése érdekében. A figyelmet az együttműködés kiemelt ágazataiban megvalósuló szabványosításra kell fordítani. Vonatkozik ez különösen azokra a termékekre, amelyek az elektronikával, mikroprocesszorok és robottechnika előállításával, rugalmas termelési rendszerek létrehozásával, valamint a tudományos-műszaki haladást meghatározó más gépipari termékek gyártásával foglalkozó megállapodásokban szerepelnek. Az együttműködési terv szerint csökkenteni kell a szabványok kidolgozásának idejét, s magasabb követelményeket kell állítani velük szemben, hogy megfeleljenek a világszínvonalnak és a nemzetközi szervezetek szabványainak. A végrehajtó bizottság jóváhagyta azt a jelentést, amely a KGST-tagállamok együttműködésével foglalkozik a méréstan — a metro- lógia — területén. Az együttműködés célja olyan korszerű műszaki eljárások és berendezések kidolgozása, amelyek alkalmazása biztosítja a tudományos-műszaki haladás meggyorsítását, valamint az egyes tagállamok mérésrendszereinek közelítését. A VB megtárgyalta a KGST küldöttségének az ENSZ-közgyűlés negyvene, dik ülésszakán történő részvételével összefüggő kérdéseket. Hangsúlyozták, hogy teljes összhangban az ENSZ alapokmányával a KGST tagállamai síkraszállnak az egyetemes béke és a nemzetközi biztonság erősítéséért, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok igazságos és demokratikus alapokon történő átalakításáért, egy új világ- gazdasági rend kialakításáért, az egyenjogú és kölcsönösen előnyös nemzetközi együttműködésért. A tagállamok képviselői kifejtették, hogy ilyen alapon a jövőben is készek együttműködni az Egyesült Nemzetek Szervezetével és szakosított intézményeivel. Az ülésen áttekintettek a tagállamok gazdasági és műszaki-tudományos együttműködésével, valamint a KGST munkájával összefüggő néhány más konkrét kérdést is. A végrehajtó bizottság ülését a baráti légkör és az elvtársi együttműködés jellemezte. New York, ENSZ További felszólalások a közgyűlés ülésszakán nép törvényes képviselői köÉletutak, sorsfordulók (IX.) Megalakult a munkásőrség és a karhatalom 1956. decemberében a megyei titkár elvtárstól (Rap- pai Gyula) azt a feladatot kaptam, hogy szervezzem meg a karhatalmat. A volt karhatalmista laktanyában Szekszárdon karhatalmista- jelölteket hívtak össze, 40— 50 főt. — Nézd meg őket, beszélj velük úgy, hogy te leszel a parancsnokuk — mondotta Rappai Gyula elvtárs. Ez a kísérlet részemről nem sikerült, mert ott egykét ember elkezdett ávósozni, és olyanokat mondogatni, hogy ávósparanesnokság alatt ők nem akarnak szolgálni. Két alkalommal folytattam vitát velük (az akkor napirenden lévő politikai kérdésekről), ennek az eredménye az lett, hogy én megmondtam nekik; semmiképp nem akarok az önök parancsnoka lenni. A történelmi igazsághoz hozzátartozik, hogy három-négy elvtárs: Setela elvtárs, volt pártmunkás, Hirsch Kálmán, Lugos József volt ÁV-s tisztek és még két elvtárs utánam jött, hogy ne törődjek ezekkel a hőbörgőkkel, ők mindenféleképpen mellém állnak és marasztalnak. — Nem én, semmiképp nem maradok, elegem van az ávosozásból. A karhatalom azonban néhány napon belül megalakult. Dávodi Ferenc volt államvédelmi tiszt lett a parancsnoka, akinél egyébként szekszárdi kétnapos vitánk során éjszakai szállást is kaptam. Bejelentettem Rappai elvtársnak, hogy visszamegyek szülőfalumba, Tamásiba. Alig melegedtem meg otthon, újra hivatott a megyei titkár elvtárs (kint járt Tamásiban), vázolta az új fegyveres testület, a munkásőrség létrehozásának körülményeit, feladatait, és úgy döntöttek, hogy én leszek a parancsnoka. így történt, hogy egy kis bőrönddel beköltöztem Szek- szárdra, (családom 1957. áprilisában jött utánam), a pártház egykori gondnoki lakásának konyhájába, itt laktam és a gondnoki lakás két szobáját jelölték ki a Munkásőrség megyei Parancsnok, sága részére. Megbízólevéllel hamarosan (időpontját nem tudom pontosan) jelentkeztem Halas Lajos ezredes elvtársnál Budapesten. Akkor ő volt a Munkásőrség Országos Parancsnoka. Tőle, illetve a közvetlen munkatársaitól kaptam meg a Tolna megyében felállításra kerülő új fegyveres testület szervezeti keretét, szervezési irányelveit. És megkezdődött a fegyverek szállítása is. Jól jött, hogy ott laktam a pártháziban, mert éjszakánként szállították a fegyvereket és hát kéznél voltam. Március elejére sok fegyver állt már készen a pártház alatti raktárban. Március 14-én a megyei pártbizottságon ünnepélyes fegyverátadásra került sor. Itt jelen voltak már a felállítandó egységek járási parancsnokai és járásonként 13 fő és a megyei közvetlenek. összesen mintegy 110 —120 munkásőr. Rappai Gyula üdvözölte a munkásőröket, rövid beszédet mondott és a jelenlévőknek átadta a fegyvereket. Ezzel képletesen a megye egész munkásőrségének. Ezután én mondottam rövid beszédet a felfegyverzett munkásőrök előtt. Március 15-én a megyei sajtó rövid tudósításban bejelentette az eseményt. Megalakult a munkásőrség. Még ezen a napon megjelentek a munkásőrjárőrök az jjtcán. (Szekszárdon is, és a járásoknál is.) Ekkor még az MHSZ-től kölcsönkért kék overálokban vagy civilben, karszalaggal. Egyéb más intézkedések melett így reagált a pártvezetés az ellenforradalmároknak arra az általuk hirdetett készülődésére, hogy március 15-én újra fegyveres akciókat, tüntetéseket robbantanak ki. (a muk-ra). Március 21-én az új fegyveres testület szintén képviseltette magát az 1919-esek emlékművének megkoszorúzásán, melyet az ellenforradalmárok meggyaláztak és amelyet a pánt erre az időszakra rendbetett. A muk- akcióból nem lett semmi. Tolnában sem. A politikai konszolidációnak a tömegek részéről még nem voltak látványos jelei, de már érződött, hogy a párt helyes politikájának alapján ez megkezdődött. A rendőrség, a karhatalom, a munkásőrség járőreinek megjelenése fokozatosan visszafoglalta az utcát, ahol néha-néha még november 4. után is az ellenforradalmárok hangja volt az úr. 1957. május 1. megünneplésére készült a párt az egész országban, itt Tolnában is. Az Országos Munkásőr Parancsnokságról március 14— 15 után megindult gyorsított ütemben az egységes ruhá« zattal való ellátás is. Közben a párt újjászervezése és a munkásőrség szervezése együtt haladt. Az Országos Parancsnokság instrukciója szerint a május 1-i ünnepségbe be kellett építeni a munkásőrség demonstratív megnyilatkozásait is, úgy, hogy a május 1-ig falvett munkásőrök a május 1-i ünnepélyen tesznek nyilvánosan esküt. A megyei pártvezetés úgy döntött, hogy a szekszárdi üzemek által a megye munkásőrségének adományozandó zászló is az ünnepségen kerüljön átadásra. Az ünnepségen majd a következő alegységek vesznek részt: — megyei törzs és közvetlen alegységei (híradó, műszaki, ellátó, páncéltörő), — a szekszárdi járási és városi munkásőr egész állománya, — a járások munkásőreiből összeállított század, a megye parancsnokságnak alárendelt járási egységek képviseletében, mivel hogy az adományozásra kerülő zászló az egész megyéé. Több munkásőrt pedig azért nem terveztünk a járásoktól ösz- szevonni, mert ott is ünnepséget tartottak egyidejűleg május 1-én (ez úgyis többszáz munkásőr megjelenését jelentette). Egyéb más munka mellett megkezdtük az előkészületeiket a nagy ünnepre, az ellenforradalom utáni első május 1. megünneplésére, a pártvezetés és az országos parancsnokság instrukciói szerint. Május 1. előtti héten főpróbára a Bélá térre felvonultak a kijelölt egységek és alegységek. A leendő ajándék vörös csapatzászlót a próbán egy szokványos, de szép, hasonló méretű vörös zászló helyettesítette. Az új egyenruhájukban szépen felsonákozott munkásőrök elébe álltam, a gyakorló vörös zászlóval. — Elvtársak! Majd 1-én, amikor átveszem az üzemek ajándékát, a munkásőrségnek adományozott vörös zászlót, akkor majd meglengetem, és erre ti háromszoros hajrával válaszoltok. Nos, most elpróbáljuk ezt az aktust. A vezénylő tisztnek, Bo- zsányi Sándornak szóltam; vezényelj vigyázzt. Én pedig most meglengetem a vörös zászlót! — mondottam harsányan, és széles mozdulattal jobbra-balna lengettem kétszer a gyakorló vörös zászlót. A válasz olyan orkánszerű hajrá volt, hogy majd elsöpört. Pihenj-t parancsoltam a vezénylötiszt- nek. Motoszkáltam a zászló- rudon valamit, és nyeltem egyet, kettőt, hogy leplezzem meghatoittslágomat. Tudtam és éreztem, hogy ebben a pillanatban minden munkásőr átélt valamit a tragikus napokból. A sorokban olyan, immár egyenruhás emberek álltak, akik az ellenforradalom céltáblái voltak, nem is olyan régen. Pártmunkások, üzemék vezetői, tsz-tagok, tanácsi dolgozók, volt karhatal- mista kiskatonák, stb. Benne volt ebben a hajrában a tehetetlen harag, amit el kellett fojtaniuk nemrég, amikor gyalóéhatták a vörös zászlót az ellenforradalmá- rok. Győzelem az anarchia felett, a szocializmus győzelme az elleniforradalom felett. (iNa, uraim, most kinek van kedve vörös zászlót és vörös csillagot taposni? — mondogattam magáimban, míg a lélegzetvételnyi szünet tartott.) — Nagyon jó volt, elvtár- saim — szóltam dicsérőleg, de úgy, hogy ne vegyék észre meghatottságomat. — Jó volt, de azért még egyszer megpróbáljuk, a majdani május 1-i jó végrehajtás érdekében. Erre már nem vollt szükség, de hadd élvezze a lelkem ezt a gyönyörűséget. És megismételtettem véltük. Az eredmény ugyanaz volt. Szívből jövő „hajráá, haj rá á, hajráá.” Mintha egyetlen szív dobogott volna ebben a mu rtkás ser egb en, és kimondhatatlan erőt és tett- rékészséget sugárzott. Nagyon boldog voltam. PALKOVICS ISTVÁN
