Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-25 / 225. szám
1985. szeptember 25. ( TOLNÁN 2rtÉPÜJSAG Egymásért és a békéért Szovjet—magyar kapcsolatok Fred Sinowatz Magyarországra látogat A Szovjetunió változatlanul elsőrangú jelentőséget tulajdonít a szocialista orszá. gokhoz fűződő kapcsolatai erősítésének. A testvérorszá. gok vezetőivel folytatott tár. gyalásokon időről időre áttekintik az együttműködésben megtett utat, a kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit; a nemzetközi helyzetet elemezve pedig összehangolják a feszültség enyhítéséért, a békéért kifejtendő erőfeszítéseket. Ilyen kérdések kerülnek előtérbe a rendsze. rés, magas szintű magyar— szovjet tárgyalásokon is, amelyek a két ország kapcsolatainak. lényeges elemét jelentik. E találkozók légkörét mindig a bizalom, a kölcsönös megértés, a szívélyesség és a nézetek egysége hatja át. Talán nem mellékes a személyes mozzanat: 1983 júliusában, amikor Kádár János párt- és kormány- küldöttség élén a Szovjetunióban járt, több helyre Mihail Gorbacsov — akkor PB-tag és KB-titkár — kísérte el a magyar vendégeket. A legfontosabb partner Magyarország és a Szovjetunió kapcsolatai sokrétűek, az együttműködés az élet minden területét felöleli és dinamikusan fejlődik. Markánsan illusztrálja ezt, hogy az 1947-ben kötött első kereskedelmi egyezmény 30 millió rubeles kétoldalú forgalmat irányzott elő, míg az idei megállapodás összege meghaladja a kilencmilliárd rubelt. Ez évi — a Szovjetunióba irányuló — kivitelünk értéke hozzávetőleg nemzeti jövedelmünk egy- harmadával ér fel. Köztudott, hogy kőolajszükségletünk nyolcvan-, földgázfogyasztásunk kilencvenöt, vasércfelhasználásunk kilencven százalékát a Szovjetunió fedezi. Magyarország portáldarukat, vontató- és tolóhajókat, Ikarus autóbuszokat, mezőgazdasá. gi termékeket, könnyű- és élelmiszeripari cikkeket szállít a szovjet partnernek. A Szovjetunió Magyarország legfontosabb külkereskedelmi partnere, ugyanakkor a szovjet külkereskedelmi forgalomban Magyarország a rangos ötödik helyet foglalja el. A gazdasági kapcsolatok sohasem korlátozódtak csupán az áruforgalomra. Szovjet közreműködéssel több, mint száz gyár, üzemrész, erőmű épült vagy újult fel Magyarországon. E munkák egy része még ma is tart. Az érem másik oldala, hogy hazánk is mind jobban bekapcsolódik a szovjet vállalatok korszerűsítésébe. Figyelemre méltó, hogy mind nagyobb az olyan termékek részaránya, — mintegy egyharmadnyi —, amelyeket gyártásszakosítás és kooperáció keretében állítunk elő. Egy cipőben járunk De az imponáló számokon és statisztikai adatokon túlmenően együttműködésünknek megvan az az előnye is, hogy lehetővé teszi a széles körű gazdasági folyamatok megtervezését. A szovjet és a magyar méretarányok különbözősége ellenére „egy cipőben járunk”. Mindenekelőtt abban az értelemben, hogy Magyarországon, csakúgy, mint a Szovjetunióban, egyre nagyobb hangsúlyt kapnak azok a tennivalók, amelyeknek az intenzív gazdálkodásra való átállást kell előmozdítaniuk. Ez az átállás — ki tagadná? — gondokkal jár, amelyek azonban közösen, összefogással megoldhatók. Az összefogás egyik alapvető okmánya az ezredfordulóig szóló kétoldalú gazdasági-tudományos és műszaki együttműködési program, amelyet idén tavasszal írtak alá Moszkvában. Ez a dokumentum nem csupán kijelöli a magyar- szovjet hosszú távú együttműködés irányait, hanem megszabja azt is, hogy a kitűzött célok eléréséhez milyen erőforrásokat, tapasztalatokat, ismereteket kell mozgósítani. Az okmány értelmében — és ez a hosszú távú program egyik legértékesebb gondolata — a magyar—szovjet együttműködésben kulcsszerepet kell szánni annak, hogy a tudományos-műszaki haladás legújabb vívmányait mindkét országban a lehető leghatékonyabban hasznosítsák. Elvszerűség és kiszámíthatóság Külpolitikánkat az elvszerűség és a kiszámíthatóság jellemzi: senkiben sem hagy kétséget az iránt, hogy a nemzetközi porondon a Varsói Szerződés és a KGST- tagjaként tevékenykedünk. Mindenütt ott vagyunk, ahol tenni kell és lehet a békéért. Magyar—szovjet viszonylatban meghatározó tényező a szövetségesi elkötelezettség, amely az eszmék és a célok azonosságára épül, és szoros együttműködésben, egyeztetett fellépésekben nyilvánul meg. összecseng ezzel az a gondolat, amelyet Mihail Gorbacsov főtitkár, az SZKP idei márciusi plénumán fejtett ki: a párt és az állam első parancsolata, óvni és minden módon erősíteni a testvéri barátságot legközelebbi harcostársainkkal és szövetségeseinkkel, a szocialista közösség országaival. Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy bővítsük együttműködésünket a szocialista államokkal, hogy így növeljük a szocializmus szerepét és hatását a világ ügyeiben és ügyeire. Ami a világ ügyeit, másképpen mondva a nemzetközi helyzetet illeti, moszkvai értékelés szerint a fejlemények egyfajta határvonalhoz érkeztek. A helyzetet kettősség jellemzi: egyrészt a nemzetközi viszonyokban fokozódó feszültség tapasztalható, másrészt bizonyos várakozás észlelhető. Ennek megfelelően a Szovjetunió, a szocialista közösség válasza is kettős jellegű. Egyrészt nem engedi meg, hogy az Egyesült Államok, a NATO katonai fölényt érjen el, másrészt a lehető legnagyobb erőfeszítéseket fejti ki a fegyverkezési hajsza megállítására. Szándékok és tettek Szovjet részről talán még soha nem tettek le ennyi javaslatot a diplomácia zöldasztalára, mint mostanában. Moszkva indítványozza az űrfegyverkezés helyett a kozmosz békés meghódítását. Moratóriumot terjesztett elő a csapásmérő űrfegyverek előállítására, kikísérletezésére, és a világűrben való elhelyezésére. Javasolja a nukleáris fegyverrendszerek befagyasztását, a felhalmozott fegyverek nagymértékű csökkentését, az újabb fegyverrendszerek lét. rehozásának megtiltását. Különösen jelentős, hogy a moszkvai szándékokat tettek támasztják alá: például a Szovjetunió egyoldalúan felfüggesztette nukleáris kísérleti robbantásait. A pozitív washingtoni válaszra mindeddig hiáb^P)vártak Moszkvában. Mindehhez hozzáfűzhető: Genfben folynak a szovjet —amerikai tárgyalások. Már a harmadik fordulónál tartunk, és az a benyomás alakul ki: az amerikai küldöttséget nem azzal bízták meg, amivel a szovjetet, hogy kölcsönösen elfogadható megoldásokat keressen, hanem hogy időhúzó taktikát alkalmazzon. A jelek szerint Washington időt akar nyerni csillagháborús programjának megvalósítására. Közeleg a szovjet—amerikai csúcstalálkozó. Moszkvában nem kívánnak előzetes értékelések, be bocsátkozni, annyi azonban nyilvánvaló, hogy az előrelépést azon is csak a kétoldalú erőfeszítések szavatolhatják. Nagyjából így festenek tehát a világ ügyei. A magyar álláspont egyértelmű és világos. A szovjet javaslatokat és kezdeményezéseket támogatjuk. Igazságosnak tartjuk azt, hogy Moszkva olyan megoldást keres, amely a fegyverzet lehető legalacsonyabb szintjén szavatolja a két fél egyenlő biztonságát. Meggyőződésünk, hogy az összes vitás nemzetközi kérdés tárgyalások útján megoldható, hogy az események veszélyes menetét meg lehet állítani. Ehhez természetesen szükség van a nemzetközi helyzet megjavításában, a nukleáris konfliktus megakadályozásában érdekelt valamennyi állam erőteljes akciójára, közös cselekvésére. HAVEL, JÓZSEF Dr. Fred Sinowatz osztrák szövetségi kancellár ma hazánkba érkezik abból az alkalomból, hogy az Eötvös Loránd TudományegyeNégy évtizede annak, hogy Magyarország és a Szovjetunió között helyreálltak a diplomáciai kapcsolatok. Ebből az alkalomból Várkonyi Péter külügyminiszter és Eduard Sevardnadze, a Szovjetunió külügyminisztere táviratban üdvözölte egymást. Várkonyi Péter táviratában hangsúlyozta, hogy a magyar —szovjet diplomáciai kapcsolatok helyreállítása óta eltelt négy évtized alatt a magyar—szovjet kapcsolatok az élet minden területén a A Csehszlovák Kulturális és Tájékoztatási Központ megbízásából háromtagú küldöttség látogatott szeptember 24-én Tolna megyébe. A vendégeket Szekszárdon Varjas János, a Hazafias Népfront megyei titkára fogadta, majd városnézés keretében megmutatta nekik a megyeszékhely nevezetességeit. Délután csehszlovák vendégeink — dr. Perhács János kandidátus, a Komenski egyetem tanszékvezető helyettese, dr. Gaál József, nagykövetségi első titkár, a Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központ igazgatóhelyettese, Villányi Zoltán, a Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központ munkatársa — Bonyhádra utaztemen, az egyetem alapításának 350. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek keretében, díszdoktorrá avatják. marxizmus—leninizmus és a szocialista. internacionalizmus elvéire éjaülve eredményesen fejlődtek. Eduard Sevardnadze az évforduló alkalmával küldött jókívánságaival együtt kifejezte meggyőződését, hogy a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság barátsága és sokoldalú együttműködése a jövőben is tovább erősödik a magyar és a szovjet nép, a szocialista közösség, a béke és a szocializmus javára. tak, ahol Ezer Mihály városi tanácselnök, Krizsán István, a városi pártbizottság titkára és Szentes Pál, városi népfronttitkár fogadta őket. A csehszlovák küldöttséget Ezer Mihály tanácselnök tájékoztatta a város társadalmi és gazdasági életéről, eredményeiről, a fejlesztés további elképzeléseiről. A városi tanácson tartott fogadás után, a művelődési központban a csehszlovák szocialista oktatási és nevelési rendszerről, valamint a továbbképzés csehszlovákiai módszereiről tartott előadást a megjelenteknek dr. Perhács János kandidátus. A késő délutáni órákban vendégeink meglátogatták a Bonyhádi 3. Sz. Általános Is. kólát. T áviratváltás Csehszlovák vendégek Tolnában Szekszárdi városnézésen csehszlovák vendégeink Életutak, sorsfordulók (VII.) Felhő, vihar és tragédia A szobába magunkkal vittük a csillaglevétel némaságát és csendjét. Nem szóltunk egymásnak. Én azon gondolkodtam, hogy talán még kellett volna valamit mondani a taiskatonáknak. Talán azt, hogy tehetetlen vagyok már. Ne várjanak tőlem sokat. Már nem hogy feladatot megoldani nem tudok, hanem puszta létünk megvédésére is képtelenné tesz a mocskolódás, a lelki terror. Talán még azt is meg kellett volna mondani, hogy én tudom, hogy ti vagytok a világ legbecsületesebb emberei és katonái. Valami szörnyűség történt most e hazában, melynek szeretetére, védelmére tanítottunk benneteket. .. Tóth főhadnagy ■törte meg a csendet, amikor saját családi rádióját bekapcsolta, melyből ömlött, áradt a gyalázkodás a szocializmusra és az ÁV-sokra. Vonják felelősségre a karhatalom parancsnokát! — hangzott. Egyik kiskatonám által okozott két sebesült nyilatkozatait olvasták be. (Többször a rádióba). Hazudtak, hogy orvosilag nem láttuk el őket. Dr. Apáthi hadnagy orvos személyesen foglalkozott a sérültekkel. És vártuk és vártuk a híreket, mert felfogásunk szerint rosszabb már sehonnan sem jöhetett. De mégis jött. 1956. október 28-án vagy 29-én a késő délutáni órákban egy motoros utasszállító gép keringett Pécs városa felett, és röplapszerű papírhalmazt szórt a városra. Az épület közelébe is több papírhalmaz a földre hullt. Tóth főhadnagyhoz szóltam: — Hozzon nekem fel egy példányt, de ne olvasgassa, hanem futás ide a kezembe. Tóth főhadnagy kicsit va- gánykodó, de fegyelmezett és bátor karhatalmista volt, loholva lépett be, átadta a papírt. Én leültem, és magamban olvasni kezdtem. A tisztek — e nehéz napokban kialakult szokás szerint — mellém és mögém álltak szorosan. Egyszer csak hatalmas cseppekben kezdett hullani homlokomról a verejték és a nyakamba legördülő verejtékcseppeket hidegnek éreztem. Olvastam tovább, hátha idegességemben valami ellenséges idézetet olvasok. Tóth főhadnagy türelmetlenkedett. — Mi van, főnök? Mondja már, mondja már! Tovább olvastam. Tóth főhadnagy megszólalt: — Főnök, a kurva istenit, mondd, mi van, mert látom, hogy baj van — szólt hangosan, idegesen. Nagy nyugalmat erőltettem magamra, hiszen már fiatalon annyi mlindenen átmentem. (Magyaráztam magamnak.) És átadtam elvtár- saimnak a párt, az MDP központi lapjának, a Szabad Népnek a példiányát ezekkel a szavakkal: — Elvtársaim, pártunk és kormányunk véleménye az, hogy mi vagyunk az árulók. Ennek nyomatékéül feloszlatják az ÁV-f. Törvényen kívül vagyunk. Az országban már mindenütt dühöng a fe- hérterror. Fizikailag és lelkileg terror egyaránt. Már nemcsak abban hazudnak, hogy munkásokat követelnek a karhatalomba (a világ tudja, hogy az egész országban a karhatalom minden tisztje és tiszthelyettese munkás-paraszt szülők gyermeke, sőt, maga is munkás), hanem a történelmet is hazudjak, újra felhasználják a nemzeti múltat a tömegek megtévesztésére. És a legsötétebb erők gaztetteinek leplezésére. Már szovjet emlékművet döntögetnek és gyaláznak meg. Elvakult dühük nem kíméli a temetőket sem. Most már az ÁV-sok elleni gyűlölet szítását kiterjesztették minden kommunistára. Minden kommunista gazember, az elvtárs szó hazánkban már halálos bűn. Bnadács ezredes elvtárs közli velem, hogy Münnich elvtárs parancsa, hagyjuk el a házat. (Münnich elvtárs ekkor a Nagy Imre kormány belügyminisztere.) Most már az emberi ideg- rendszer teherbíró képességét meghaladó súly nehezedik rám. A természet csodája. hogy élek. Most már nem is az ész, a ráció irányítja tetteimet, hanem bizonyos sztereotip cselekedetek következnek. A leendő kiképzési bázisra érkező, nagy mennyiségű fegyvert a BM udvarába szállíttattam. És átadtam a jegyzőkönyvileg Parrag Károly rendőrszázadosnak, aki természetszerűleg vonakodott átvenni, mert hogy nem a rendőrségé. — De igen — mondottam —, a BM-et nem oszlatták fel, csak az ÁV-t. ön a jogutód, ha nem veszi át, súlyos következményei lesznek önre nézve. Átvette. Még mindig ÁV-s egyenruhákban járkáltunk. Ebben már az utcára sem lehetett kilépni. Gyerünk a rendőrség ruházati raktárához. (Házon belül volt.) A raktárt egy rendőrtiszthelyettes őrizte. — Nyissa ki — szólt Tóth főhadnagy a tiszthelyetteshez. — Nem nyithatom ki, csak elöljáróm parancsára — válaszolt. — Itt van az ön elöljárója — mondotta határozottan Tóth főhadnagy és rám mutatott. A tiszthelyettes rám nézett. — Nyissa ki — mondottam határozottan. Az ajtó kinyílt. Nagy mennyiségű rendőrruha volt raktáron. — Látja, Tóth elvtárs, van itt ruha bőven, és nem ajánlották fel nekünk elvtársaink, pedig tudták, hogy napok óta az ÁV-s ruha jellegének megváltoztatásával, vagy kicserélésével küszködünk. — Na ebből jut mindenkinek — mondogattuk egymásnak. Miután átöltöztünk, Tóth főhadnagy segédtisztem, gépkocsin rejtekhelyemre kísért. (Bujkálnom kellett.) Ennek a vagánykodó, a regulát sokszor megsértő, általában többször megfenyített, munkásból lett fiatal tisztnek emberi nagysága ezekben a nehéz napokban, órákban óriási és megható. Mint a parancsnok segédtisztje vigyázta elöljárója minden lépését, szinte lesöpörte elöljárójáról a rá épített ellenforradalmi tanács embereit. Elkísérte viszonylagos biztonságba a parancsnokát. A rendőrruhákba öltöztetett kiskatonáfcat ellátta tanácsokkal és gépkocsikkal is. — A fegyverekkel majd el kell számolni, fiúk! Az autó viszont a tietek! — mondotta kicsit erőltetett derűvel az elbocsátott „légió” legártatlanabb embereinek, a kiskatonáknak. Tóth főhadnagyot 31-én éjjel letartóztatják és börtönbe csukják. Még elvtársainak sem mondja el, hol van a vele néha-néha igazságtalanul bánt parancsnoka. S azon a nevezetes november 4-i hajnalon tőle kaptam az első igazi baráti ölelést is, azon a rejtekhelyen, ahová néhány nappal előbb elkísért. Ilyen, a regulát néha megsértő, szókimondó, bátor, a munkásosztály ügyéhez hű emberek nélkül nem lenne hazánk sem. PALKOVICS ISTVÁN
