Tolna Megyei Népújság, 1985. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-24 / 224. szám
1985. szeptember 24. 2 NÉPÚJSÁG Az amerikai külügyminiszter beszéde az ENSZ-közgyülés ülésszakán Jósé Sarney, Brazília elnöke volt az első felszólaló az ENSZ-közgyűlés jubileumi, 40. ülésszakának hétfőn kezdődött általános politikai vitájában. A tegnapi ülésen mondott beszédet Alan Garda Perez perui államfő is. A legnagyobb várakozás George Shultz amerikai külügyminiszter beszédét előzte meg. George Shultz amerikai külügyminiszter az ENSZ- közgyűlés általános politikai vitájában elmondott beszédében azt hangoztatta, hogy „az Egyesült Államok és a Szovjetunió most olyan történelmi lehetőség birtokába jutott, amellyel csökkentheti a háború kockázatát”. „Reagan elnök várakozással tekint Gorbacsov főtitkárral novemberben sorra kerülő találkozója elé. A napirend terjedelmes. Az Egyesült Államok keményen dolgozik azért, hogy a találkozó eredményes legyen. Azt akarjuk, hogy a találkozó újabb ösztönzést adjon annak a széles körű párbeszédnek, amelyet már elkezdtünk” — mondotta, s kijelentette, hogy „az amerikai fél kész megfelelően válaszolni a szovjet jóakarat jeleire és arra a készségre, hogy tisztességes megállapodásokra jussunk" A miniszter ezzel együtt félreérthetetlenül jelezte, hogy az Egyesült Államok nem hajlandó módosítani az űrfegyverkezéssel kapcsola. tos álláspontján. Arról beszélt, hogy az Egyesült Államok „kész az alkuira és alternatív javaslatok megvitatására”. De leszögezte: az amerikai fél a tárgyalások céljának Genfben „a hadászati ballisztikus támadó robbanófejek” számának csökkentését tekinti. A SALT—I. szerződésről szólva Shultz azt hangoztatta, hogy „a Szovjetunió sohasem egyezett bele a támadó nukleáris fegyverek számának érdemleges csökkentésébe”, s „olyan első- csapásmérő képesség birtokában van, amely aláássa a biztonság eddigi évtizedes alapjait”. Ezzel indokolta a „hadászati védelmi kezdeményezés” — az amerikai űr- fegyverkezési program — folytatását. Az egyéb leszerelési tárgyalásokról, így a bécsi, a stockholmi tanácskozásokról szólva a miniszter kizárólag az Egyesült Államok és katonai szövetségesei javaslatait volt hajlandó méltatni, azt a látszatot keltve, hogy csupán ezek tartalmaznak megoldást. Hétfőn Pekingben, hatnapos tanácskozás után befejeződött a Kínai Kommunista Párt országos konferenciája, amelyen átalakították három felső párttestület — a központi bizottság, a tanácsadói testület és a fegyelmi-ellenőrző bizottság — összetételét, megvitatták és elfogadták a 7. ötéves terv (1986— 1990) irányadó vázlatát, illetve az ezzel kapcsolatos KB-javaslatot. A központi bizottságba 64 új tagot választottak, 27 személyt pedig póttagból teljes jogú taggá léptettek elő. összesen 68 személy vált ki a másik két bizottságból és 87 új tagot választottak be. A záróülésen felszólalt Teng Hsziao-ping, Csen Jün, végül pedig Li Hszien-nien. Mindhárom politikus — a PB Állandó Bizottságának tagja — erőteljesen hangsúlyozta, hogy Kína gazdasági megújulásának együtt kell járnia a politikai, valamint az ideológiai ■nevelőmunka erősítésével. Magyar angolai kapcsolatok Egy emlékezetes esemény: 1981. október 9-én Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Jósé Eduardo dos Santos, az Angolai Népi Köztársaság elnöke aláírja a két ország barátsági és együttműködési szerződését. (Archívum.) Az Angolai Népi Köztársasággal függetlenségének kikiáltása évében, 1975 decemberében létesített diplomáciai kapcsolatot a Magyar Népköztársaság. Az egymillió 246 ezer négyzetkilométer területű, több mint 8 millió lakosú afrikai ország fővárosa Luanda, népessége főleg bantu, hivatalos nyelve a portugál. A függetlenség elnyerése után a szocialista orientációjú fejlődés útját választotta, ami jó alapul szolgál kapcsolataink fejlesztéséhez. Angolát 1482-ben fedezték fel az Indiába vezető utat kereső portugál hajósok. A portugál gyarmatosítók a rabszolga-kereskedelem egyik központjává tették a meghódított partvidéket, az ország belsejét azonban csak a múlt század második felében sikerült uralmuk alá hajtani. 1951-ben Portugália úgynevezett tengerentúli tartományának nyilvánította Angolát. 1956-ban alakult meg az Angolai Népi Felszabadítás! Mozgalom, amely 1961-ben fegyveres harcot indított a függetlenségért. Az ország 1975. november 11-én nyerte el függetlenségét a fasiszta rendszert megdöntő 1974-es portugáliai események, a „szekfűk forradalma” következtében. A függetlenné vált ország ■hozzálátott a gyarmati kizsákmányolástól örökölt súlyos gazdasági elmaradottság felszámolásához. A kubai internacionalista segítséggel a belső és külső reakció támadását visszaverő fiatal államban azonban a gazdasági építést hátráltatta a portugálok hirtelen távozása következtében jelentkező hiány gazdasági vezetőkből és szakemberekből, a világgazdasági válság, az ország egyes tartományaiban az UNITA ellenforradalmi szervezet megfélemlítő és szabotázsakciói, valamint a sorozatos dél-afrikai betörések az ország területére. Angola a belső nehézségek ellenére elismerésre méltó sikereket ért el a társadalmi- gazdasági fejlesztés terén. Angola mezőgazdasági ország, a népesség négyötödének a mezőgazdaság nyújt megélhetést. A fő mezőgazdasági termények a kávé, a cukornád, a szizál és a gyapot. Ásványkincsekben nagyon gazdag ország, ezek nagy része azonban még kiaknázatlan. Legfontosabb bevételi forrása a kőolajbányászat, Angola rövid időn beiül Afrika második legnagyobb olajkitermelő országa lett. Jelentős a gyémánt- és vasércbányászata is. Az ország élén a függetlenség kikiáltásától 1979-ig Agostinho Neto állt, halála után pedig Jósé Eduardo dos Santos követte az államfői poszton. A nemzetközi életben Angola haladó politikát folytat. Az el nem kötelezett országok mozgalmában, az Afrikai Egységszervezetben és a frontországok csoportjában következetes anti- imperialista irányvonalat képvisel és természetes szövetségeseinek tekinti a szocialista országokat. Intézményes kapcsolatok fűzik a KGST-hez. A magyar—angolai együttműködés az MPLA támogatásával a felszabadító harc idején kezdődött. A függetlenség elnyerése és a diplomáciai kapcsolatok létesíté. se után államközi kapcsolataink rövid időn belül a legmagasabb szintre fejlődtek. Kapcsolatainknak kezdettől fogva nagy politikai jelentőséget tulajdonítottunk és segélyek nyújtásával is támogattuk a szocialista orientációjú fejlődést. Kapcsolataink fontos állomása Jósé Eduardo dos Santos elnök 1981-ben tett magyarországi hivatalos baráti látogatása, amelynek során Losonczi Pállal aláírta az együttműködésünk alapdokumentumának számító barátsági és együttműködési szerződést. A magyar—angolai kapcsolatok tíz éve alatt számos szakdelegáció cseréjére került sor, nyolc állam illetve kormányközi egyezmény és számos egyéb szakmai együttműködési megállapodást kötött a két ország. Angolába irányuló legfőbb exporttételeink autóbuszmotor és -alkatrész, telefonközpont, gyógyszer, tenyész- tojás, napos csibe. Angolai importunk legfontosabb tétele a kávé és az ipari gyémánt. A magyar—angolai együttműködés példája a Luandától 20 kilométerre, Viandá- ban működő Keve autóbusz- gyár, ahol Magyarország által szállított részegységekből szerelik össze a távolsági közlekedésre alkalmas buszokat. Műszaki-tudományos együttműködésünket az 1977- ben kötött megállapodás és a kétévenként megújított, legutóbb 1985 júniusában aláírt munkaterv alapján fejlesztjük. Magyarország pénzügyi .tervezési szakembereket küld Angolába, ahon. nan gazdasági vezetőket és szakembereket fogad továbbképzésre. A két ország kulturális egyezménye alapján sor kerülhet az első munkaterv aláírására. PANORÁMA BUDAPEST A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására szeptem- ben 19—23. között látogatást tett hazánkban a Zöldfoki- szigetek Afrikai Függetlenségi Pártjának (PAICV) küldöttsége, amelyet Joaquim Pedro Silva, a PAICV Országos Tanácsa titkárságának tagja vezetett. A küldöttséget fogadta Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára. * Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának küldöttsége, Cselőtei László elnök vezetésével hétfőn a Német Szövetségi Köztársaságba utazott, az NSZK Szövetségi Gyűlés élelmezési, mező. és erdőgazdasági bizottságának meghívására. BERLIN Erich Honecker, a NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke hétfőn Berlinben megbeszélést folytatott Isibasi Maszasival, a Japán Szocialista Párt Központi Végrehajtó Bizottságának elnökével. PHENJAN Hétfőn befejeződött a kettészakított Korea negyvenéves történetének első hivatalos családlátogatási akciója. Az ötven Phenjanba látogató dél-koreai közül 35- nek, míg Szöulban az ötven KNDK-beli közül 30-nak sikerült viszontlátnia közeli, vagy távolabbi hozzátartozóját. A találkozók szállodában zajlottak le, mind Phen- jaban, mind Szöulban. PHNOMPENH A kötelező katonai szolgálat bevezetését rendelte el a Kambodzsai Népköztársaság Államtanácsa. A rendelet szerint a 18—30 év közötti férfiak ötéves katonai szolgálatot kötelesek teljesíteni. MEXIKÓVÁROS A mexikói hatóságok közlése szerint eddig 2832 fellelt halottja van a múlt heti földrengéseknek, kétezer embert továbbra sem találnak. Több mint ötezer sebesültet ápolnak a fővárosi kórházakban. Mai kommentárunk Repül a nehéz kő... Amióta az Uj-zelandi partoknál elsüllyesztettek a Greenpeace béke- és környezetvédő mozgalom hajóját, mind a térséget, mind Franciaországot sorozatos politikai robbanások rázzák meg. Az utolsó detonáció a hét utolsó óráiban történt. Laurent Fabius miniszterelnök a francia telvízióban hivatalosan bejelentette: a francia titkosszolgálat ügynökei süllyesztették el — tapadóaknával — a Rainbow Warriort. Ez kétségtelenül jelentős fejlemény a tengeri kígyóvá dagadt ügyben. Amikor néhány nappal ezelőtt Francois Mitterrand köztársasági elnök levélben kérte fel a miniszterelnökét az ügy „teljes és maradéktalan” kivizsgálására, már sejteni lehetett, hogy valami lényeges következik. A sejtés bizonyossá vált. Bejelentették, hogy megválik a hivatalától Charles Hernu hadügyminiszter, a Mitterrand-kabinet egyik legrégibb minisztere, az államfő bizalmas munkatársa, aki ráadásul a hadsereg és a „civil” jobboldal által szinte egyedül elfogadott szocialista személyiségként ismertek Lacoste tengernagy titkosszolgálati főnök menesztése ezek után magától értetődő epizódnak számított a fontos események sodrában. Ilyen esemény Fa- biusnak az a bejelentése, hogy a kormány egyetért a parlamenti vizsgálóbizottság kinevezésével kapcsolatos — egyébként kommunista — javaslattal. Ami e pillanatban Franciaországot jellemzi, az a „repül a nehéz kő..tipikus esete. A történelemben nem először fordul elő, hogy egy jellegénél fogva nemzetközi esemény komoly belpolitikai válságot idéz elő Ez azonban olyan krízis, amelyben a szokásosnál is több az izgalmas kérdőjel. Beszéljünk magyarul: Franciaországban kezd erőre kapni egy olyan gyanú, ami még a politikai intrikák nem éppen szegényes krónikáiban is rendhagyónak számítana. Fabius beismerte a titkosszolgálat vétkességét, de egy szót sem ejtett arról (ha úgy tetszik, a lényegről!), hogy ki adott parancsot erre az akcióra és a hatalom csúcsain ki tudott erről a parancsról. Mivel alig fél év van hátra a választásokig, nem lehetetlen,- hogy valakik júliusban olyan politikai fegyver ravaszát akarták meghúzni, amely nemcsak és nem is elsősorban a Rainbow Warrior, hanem a szocialista kormányzat elsüllyesztését célozta. Megeshet, hogy a parancsot nemcsak a ■legfőbb vezetés tudta nélkül, de az elől eltitkolva adták ki. Harmat Endre Laurent Fabius francia miniszterelnök a mikrofonnál, mellette Paul Quiles, az új hadügyminiszter (Telefotó) Életutak, sorsfordulók (VI.) Felhő, vihar és tragédia Október 26-án, eleget téve a BM megyei főosztálya kívánságának, törzsemmel és ■immár Ihárom szakasz karhatalmi erővel bevonultam a BM megyei főosztályának épületébe, védelmének megerősítése véglett. A laktanyát otthagytam az említett Lázár őrnagy vezette honvédcsoportra és október 26-án érkező nagyatádi honvédalakulatra, amelynek érkezése nagymértékben erősítette a karhatalom erejét, tekintélyét és nagy reményekkel kecsegtetett. A BM főosztályára való bevonulásom miatt törzstiszjeim hamarosan bírálni kezdték engem. Ennek a kívánságnak nem kellett volna eleget tenni — mondotta segédtisztem, Tóth főhadnagy. (Mármint bevonulni a BM-hez). Hamarosan beláttam, hogy igazuk volt, de már megváltoztatni nem lehetett. Ugyanis helyzetünk nemcsak az ÁV elleni hecckampány következtében romlott, hanem a fizikai támadások elleni védekezésünk lehetősége is rosszabb volt mint a laktanyában. A honvédek, rendőrök, karhatalmisták közötti együttműködést senki nem szervezte. Az épület környéke védelmének semmiféle elgondolása, terve nem létezett. A honvédek, rendőrök sapkájáról hiányzott a csillag. Vagy kokárda, vagy semmi sem volt a helyén. A nagy összevisszaság katasztrofális látványt nyújtott számunkra. A vezetés irodájába az ment be, aki akart. A nyomozótisztek munkája lehetetlenné vált. Igazi vezetésnek halvány nyomát sem lehetett látni. Az ÁV-sok elleni uszítástól zajlott minden, a rádió, az újságok, az utca. Az ÁV gaztetteiről, az ÁV-sOk busás fizetéséről szavaltak. (Az igazság az, hogy a katonáknak 20 forinttal volt több a zsoldjuk, mint a honvédeknek, valamiféle karhatalmi pótlékként. Szakasz-század parancsnokaink egyenesen nyomorogtak, fizetésük nem ütötte meg a szakmunkás fizetését, döntő többségük albérletben lakott). Mindenki utált és bizonyos értelemben félt is tőlünk. A kormány ingadozása, a rádió, a sajtó propagandája következtében napról napra alakult át az emberek véleménye. Pl. Bukszár alezredes, a Kiég. parancsnoka ■két nappal előtte még felajánlotta, hogy csináltat nekem váll-lapokat az ÁV-s ruhák jellegének megváltoztatása végett, amit el is hoztam tőle, 26-a, 27-i napokban már nem állt szóba velem. Csikor Kálmán ezredessel, az ellenforradalom pécsi főalakjával viszont a honVédházban szomszédok voltunk. Az október 27-e utáni napokban Csikor felesége ilyenekkel traktálta az én feleségemet: — Hogy veled mi lesz Ibolya, meg a kisgyerekkel, azt nem tudom, de hogy a Palkovicsot hamarosan kivégzik, azt tudom. Tudod, az én férjem az ■a vezérkarban van (az ellen- forradalmi katonai tanácsban). A helyzet nagyon tragikus volt. De a belső karhatalmi erők még mindig vezetésre alkalmasak voltak. — Csak egy szó kell a kormánytól, 15—20 kiskatonával úgy kisöpömém a Pécsi Rádiót, hogy törölgethetnék a csipájukat ezek a szemetek — mondta Tóth főhadnagy. — Én egy rajjal — szólt a másik. Körülbelül ilyen volt a hangulat 27-én a karhatalmisták között, amikor a hecckampány már olyan fokra hágott, hogy az épületben lévő más fegyveres testületek tagjaitól is provokációra lehetett számítani. Az ÁV elleni uszítás hatott. Megjegyzéseket tettek ránk. Kifogásolták, hogy a mi embereink miért viselik a csillagot a sapkájukon. Az épület egyik helyiségében külön vonultunk, ott nem engedtünk össze-vissza mászkálni senkit. Ezt is kifogásolták. Külön szobában beszéltük az eseményeket tisztjeimmel. Szűk törzsemből két tiszt, az orvos, dr. Apáthi főhadnagy és Bene József őrnagy azzal a kéréssel fordultak hozzám, hogy engedjem el őket családjukhoz, ugyanis az lesz a vége, hogy mindnyájunknak menni kell — 'mondották és lelkem mélyén ezt már én sem tudtam cáfolni. Eleget tettem kérésükBefejeződött a kínai orszános nártkonferencia
